Átalakítások az Ersténél: kétszáz fős leépítés jön

Nemrég olvasztotta be az Erste Bank a Citibank lakossági üzletágát, de a piacon máris újabb integrációs tervekről pletykálnak. Azt hallani, hogy integrálják a befektetési szolgáltatójukat, pedig az Erste volt az egyik utolsó hazai pénzügyi csoport, amely a banktól külön tartotta a brókercégét. Igaz a hír?

Sok mindent teszünk azért, hogy mi legyünk a legjobb magyar bank. Tető alá hoztunk egy, az egész szektornak kedvező megállapodást a kormánnyal, bevontunk két új tulajdonost, a Magyar Államot és az EBRD-t, megvettük a Citibank lakossági üzletágát, de eközben a hatékonyságunkat is javítanunk kell. Hosszú távra tervezünk, és szerintünk a marzsok, a kamatok mostanában nem fognak nőni. A kérdésben felvetett változás igaz, a befektetési cégünket valóban integráljuk a bankba, aminek a hatékonyság, a kontroll és az adózás szempontjából is vannak előnyei. De ez az integráció csak egy elem, valójában sok egyéb hatékonyságjavító lépés is jön nálunk.

Csökkenhet a létszám is? Integrálták a Citit, most beolvasztják a brókercéget, gondolom, az ilyen lépések után ki lehet iktatni a párhuzamosságokat.

Jól is gondolja, meg nem is. Valóban tervezünk egy 7-9 százalékos átlagos létszámcsökkentést a bankban, amelyből arányaiban az ügyfelekkel kapcsolatot tartó részlegeknél kisebb, a háttérrészlegeknél valamivel nagyobb lesz a leépítés. De ennek az egésznek semmi köze nincsen a Citi-dealhez.

Tényleg azt akarja mondani, hogy összetoltak két nagy lakossági üzletágat, és ezek után nem lehetett posztokat felszabadítani?

Az igazság az, hogy a Citiből eleve nem vettünk át mindenkit, már a kezdetekben kezeltük a szinergiákat. Hangsúlyozom, hogy a most tervezett leépítés minden olyan területet is érint, ahol nem volt hatása az integrációnak. A cél a mindenre kiterjedő hatékonyságnövelés.

Vagyis az a statement, hogy ami most jön, az csak egy normál átfésülés eredménye, és nem kötődik az említett két integrációkhoz?

Így van, sokkal inkább azzal függ össze, amit Nagy Márton, az MNB alelnöke mondott a minap egy konferencián: alacsony a kamatkörnyezet, és a bankokkal szemben erős elvárás a hatékonyság növelése.

Vagyis, ha Nagy Márton szavaiból indulunk ki, a következő években nem nőnek majd a marzsaik, ezért megelőző lépésre kényszerültek?

Igen, ez egy előretekintő, ha tetszik, megelőző lépés.

És a megelőző lépés csak a létszámra vonatkozik, vagy a fiókokat is átnézik, és a gyengébbeket bezárják?

Sokféle lépés történik, szervezeti egyszerűsítések, hatékonyságjavítások, a fiókstruktúrát is mindig változtatjuk, hiszen egyre inkább teret nyernek a digitális csatornák. Minden fiókot negyedévente átnézünk és értékelünk. De tömeges fiókbezárásra most nem készülünk.

Térjünk még vissza a leépítésekre. Mikor zárul a program, és ez a 7-9 százalék hány főt jelent?

Szeptemberben zárul. Nem a konkrét szám a fontos nekünk, hanem az elért költségcsökkentés.

Akkor máshogy kérdezem: most hányan vannak?

Leányvállalatokkal együtt nagyjából háromezren, de értse meg, az is lényeges, hogy az elbocsátott munkavállalók milyen bérrel rendelkeztek. Összességében a 7-9 százalékos leépítés tűnik reális végeredménynek, de bérköltségcsökkentésben ez nagyobb százalékos arány lesz.

Értem. Ha drágább embert rúgnak ki, akkor elég kevesebbet?

Más kifejezést használnék, létszámot csökkentünk. Ez nem csak kíméletesebben hangzik, de tartalmilag is több megoldás van, például egyes, már megüresedett pozíciókat nem töltünk be, Most is csak 93-94 százalékban vannak feltöltve a státuszaink, ez is azért ad némi játékteret.

Akkor a fejvadászok most ne kopogtassanak önöknél, nem várható új felvétel?

De, nagyon is kopogtassanak, mert a régi kollégák elhelyezkedésében szeretnénk segíteni, és nagyon bízunk abban, hogy jelen munkaerőpiaci helyzetben nem is lesz nehéz segíteni. És persze folyamatosan veszünk is fel embereket, mert strukturálisan mindig eltér, hogy hol van hiány és hol van többlet. A call centerünkben például a bejövő hívások fogadását végző emberekben folyamatosan hiányunk van.

Ugorjunk el egy pillanatra a munkavállalóiktól a Citi-integráció értékelésére! Az összedrótozás sikerült, bár ilyenkor mindig vannak döccenők. Mikor jön el az a pillanat, amikor üzletileg is mérleget lehet vonni, vagyis ki lehet értékelni az Erste–Citi-dealt?

Már most határozottan azt mondhatjuk, hogy megérte. Az időzítés remek volt, ma már jobb a banki és a makrogazdasági környezet; ha ma hirdetnék meg az üzletágat, 10-15 jelentkező is lenne rá. Minden fontos mutatószám jobb lett, mint ahogy terveztük. Megmaradtak az állományok, sőt, szinte azonnal nőni kezdett például a vagyonkezelt állomány, és az általunk tervezetthez képest lényegesen kevesebb volt a churn, vagyis az ügyfelek lemorzsolódása. Sokat tanulunk is egymástól. A citisek is örülnek, mert volt egy kicsi termékpalettájuk, és most alaposan kitágult számukra a világ.

Ha egy kicsit eltávolodunk itthonról, mondjuk Londonból nézünk rá erre a dealre, akkor azért ez elég viccesen hangzik. A kelet-közép-európai regionális játékos Erste megvette az egész világon jelen levő Citit, és utóbbinál kinyílt a világ.

Lokálisan ez mégis így történt. Nagyon sokat bővültek a volt citis privátbankárok lehetőségei, olyan, mintha egy kis szaküzlet után egy szupermarketben kezdenének el dolgozni.

Nagy Márton az említett beszédében nem csak arról morfondírozott, hogy alacsonyak a kamatok, de arról is, hogy a magyar bankok drágák és sok van belőlük. A Budapest Bank hamarosan eladó lesz. Rárajtolnak?

2011-hez képest egyharmadával csökkentek a bevételeink. A költségeinket is mérsékeltük ugyan, de nem ilyen mértékben, így erős rajtunk a hatékonysági nyomás. Viszont a szükséges konszolidációnak vannak korlátai is, mert megvenni csak azt lehet, ami eladó. Pár éve mindenki eladó volt, most jobb a környezet, sokan kivárnak. Gyakorlatilag senki nem kínálja eladásra a magyar lányát, még akkor sem, ha az üzletileg nem értelmezhető. Inkább kivár. Igaz, a Budapest Bank valóban piacra kerülhet, és mi mint menedzsment biztosan meg is nézzük, de azt nem tudom garantálni, hogy a tulajdonosainkat meg tudjuk győzni. Most már ráadásul három tulajdonost kell majd győzködni.

Az vicces lesz, amikor a magyar államot mint a tulajdonosukat győzködik, hogy van egy eladó magyar bank, amelyiket a tulajdonosa, vagyis a magyar állam, olcsón, ár alatt kínál.

Az biztos, hogy nem olcsón és nem ár alatt fogja kínálni, de néhány banknak a szinergia miatt piaci áron is érdemes lehet megvennie. Ebben erősek lehetünk, több tranzakciónk is volt, kevés banknak van olyan sok szinergia-tapasztalata, mint nekünk.

És tényleg olyan drága a hazai bankrendszer?

Szerintem nem. Erős versenyt látunk, és a bevételi oldalon nagyon sok a szorítás, alacsonyak a kamatok, sok a költséges szabályozás, drága a digitalizáció.

Amiben – és itt ismét Nagy Mártont idézem – a magyar bankszektor Európában az utolsó.

Visszadobom a labdát. Ha a hirdetményeinket papíron is ki kell rakni a fiókokban, nem elég tableten mutogatni, ha az aláírások sokszor nem váltható ki digitális aláírással, az nem azért van, mert a bankok nem tudják, hogy merre kell menni.

Vagyis az állam a gátja a fejlődésnek?

Nem ezt mondtam, de kettőn áll a vásár. Mi is sokat tehetünk, de a szabályozásoknak is frissülniük kell. Rengeteg a szabályozó. Mondok egy példát: minket gatyára vetkőztetnek, amikor egy befektetési jegyet értékesítünk, a teljes értékláncot transzparensen be kell mutatnunk, hol mekkora marzs keletkezik. Ha bemegy a henteshez, és vesz fél kiló tarját, fel sem merül, hogy lássa az árréseket.

Maradva a példánál, ez disznóság.

Nincs még egy olyan szektor, amelynek ennyi szabályozói kihívása lenne. És ezek nem mindig a modernség irányába hatnak. Európában minden ország limitálja a készpénzhasználatot, mi kétszeres ingyenes készpénzfelvétellel ösztönözzük a cash-használatot, ami valójában senkinek nem jó. Igaz, ennek ellenére van digitalizáció, ma már négyszer annyian lépnek be elektronikus csatornákon a bankba, mint fizikailag.

Sokat beszéltünk a bankszektor költségeiről és bevételeiről, de keveset a kockázatairól. Az egykoron külföldiek dominálta hazai bankszektorban sok, kevésbé tőkeerős magyar tulajdonos került mostanában pozícióba. Mennyivel lett kockázatosabb a szektor?

Ez nem a mi dolgunk, nem akarjuk a felügyeleti feladatokat kommentálni. A bankok egyet tehetnek: a limiteikkel, a hitelkereteikkel alkothatnak véleményt egy-egy partnerbank kockázatosságáról. De összességében vannak jó hírek. A szektor tőkehelyzete masszív, a rossz hitelek aránya örvendetesen csökken.

Nehéz kihagyni, a kérdést: immár tapasztalatok birtokában, milyen tulajdonosa az Erstének a magyar állam, illetve az EBRD? Mi változott?

Nagy változás nincsen. Intenzíven tartjuk a kapcsolatot, többet és részletesebben készülünk a testületi ülésekre, de az új tulajdonosok bevonásának nem az volt a célja, hogy segítsenek új üzleteket betalicskázni.

Hanem mi?

Bizonyítottuk az elköteleződésünket. Sőt, ha emlékszik, mi is vállaltunk feladatokat, az agrárium, az energiahatékonyság, illetve a közalkalmazottak finanszírozásának területén.

Borítókép: Barakonyi Szabolcs / Index