A Rác fürdő nem maradhat torzó, a sikló jó projekt

A Rác gyűjtőnévvel leírható beruházások körül valahogy minden el van átkozva, legyen szó a szállodáról, a fürdőről, vagy akár a kevésbé ismert sikló projektről. Pedig a háttérbeszélgetésekből úgy tudjuk, hogy még személyesen a legnagyobb főnöknek, vagyis

Így többen, többféle elképzeléssel is jelentkeztek, hogy miként lehetne életet lehelni a fürdőt és hotelt, valamint ettől viszonylag elkülönülően siklót is tartalmazó komplexumba.

Most ugyan nem mennénk bele a hotel és a fürdő kálváriájába, de itt a lényeg röviden az, hogy a korábbi magánbefektetők (Prekuta Bálint, Valkó Csaba) mellett vastagon érintett a legfőbb hitelező, vagyis a Fővárosi Önkormányzat. Egy ideig úgy tűnt, hogy a már korábban hitelt nyújtó MFB is újra beszáll a projektbe, és az állami bank újabb szerepvállalása után majd egy Tiborcz Istvánhoz, vagyis a miniszterelnök vejéhez közeli megoldás körvonalazódhat.

Ez azonban egy furcsa, a fővárosi közgyűlésben lejátszódó szavazási közjáték után gellert kapott, és most egy másik felfelé törekvő szállodaipari üzletember, egy bizonyos Mészáros Lőrinc lehet a politikai támogatás és a nyitás záloga. Zárójelben megjegyezhető, hogy állítólag egy nagyon gazdag kínai néni is érdeklődik.

Jelen cikkünk tárgya, vagyis a sikló története mindezzel össze is függ, de különbözik is tőle. Az eredetileg még gróf Széchenyi István által megálmodott projektben ugyanis tényleg sokan hisznek önállóan is. Nemcsak a Rác fürdő egykori magánbefektetői, de a mellettük 25 százalék erejéig tulajdonos főváros is, korábban a gyógyfürdővállalat, 2013-tól pedig a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) is.

Rác sikló – eredetileg ez volt az elnevezése a Rác fürdő mellől induló, az Orom utcáig alagútban közlekedő, majd a felszínre kiérkezve egészen a Citadelláig felszaladó kötött pályás jármű elképzelésének. Az egész út mindössze két percig tartana. A 300 méteres pálya, a 40 férőhelyes kabinok, és a mindenféle kiegészítő beruházás összesen 13+1-2 millió euróba, azaz 4,2-4,5 milliárd forintba kerülne még a legfrissebb tervek szerint is.

A projekt részeként buszparkoló is épülne a lenti állomáson, és

nyilván ez is jelentős természetes forgalmat generálna.

Ám menet közben sok minden változott, már nem is Rác siklónak hívják a tervezett kisvasutat, hanem gellérthegyi siklónak. Talán a tulajdonosok (akiknek a személye szintén módosult) szerették volna eltávolítani az önmagában kifejezetten életképes ötletet a sok vitával, adóssággal, veszekedéssel terhelt „Rác” névtől.

Mert a sikló tényleg jó projekt, forrásaink szerint még közepes használattal számolva is három-négy éven belül megtérülhet. Ráadásul akár jóval komolyabb turisztikai igénybevétel is elképzelhető. Ha egy külföldi „siklónapot” szeretne tartani, a budai oldal csodálatos látnivalóit, vagyis a gellérthegyi kilátást és a budai Vár megtekintését egy kis Várkert bazáron átívelő, összekötő sétával akár fél nap alatt is abszolválhatná. Feltéve persze, ha 2019-re valóban elkészül a gellérthegyi projekt.

Ma ugyanis ebből még semmi nem látszik, igaz nem is áll olyan rosszul a magánbefektetők 75 százalékos és a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) 25 százalékos tulajdonában álló beruházás. Minden terv és engedély megvan már, lehetne építeni, sőt a szabályoknak megfelelően már a projekt hivatalos építési naplója is megnyílt.

Valójában, az összes engedély már 2013 októberére is megvolt, csak éppen eddigre ismét összezavarodtak a szálak a főváros és a Rác magánbefektetői között. Most azonban a meg élénkülő hitelpiacon akár piaci finanszírozás is elérhető lenne, de a politika is felrakott az asztalra egy megoldást. Azt hallottuk, hogy amennyiben a Rác magánbefektetői segítik a fürdő és a hotel helyzetének rendezését, cserébe támogatásra számíthatnak a sikló ügyében.

A tulajdonosok ma már nem Prekuta és Valkó. De talán azért annyira nem is került messze tőlük a projekt, hiszen a cégben az ismerőseik lettek tulajdonosok. A Gellérthegyi Sikló Kft. tulajdonosi szerkezete szerint ugyanis 25 százalék a fővárosi cégé, 75 százalék pedig magánbefektetőké.

ha információink helyesek, akkor ők 40-40-20 százalékban részesednek.

De vajon kik ezek a befektetők?

• Walton Imre neves építész, aki vélhetően tervezési munkája ellenértékeként kapott tulajdont.
• Einspach Gábor művészeti szakember, igazságügyi műtárgyszakértő, az Artmagazin kiadója. Eddig nem a komolyabb építőipari befektetéseiről és tőkeerejéről volt ismert, de már volt olyan vállalkozás, amelyben üzlettársa volt Valkó Csabának.
• Horváth Gábor kétszeres olimpiai bajnok kajakozó, ő több olyan cégben is tulajdonos, ahol korábban Prekuta Bálint is tisztviselő volt.

Ezen összefüggések után több feltételezés is lehet, vagy az, hogy a korábbi tulajdonosok fokozatosan kiszorulnak üzleti birodalmukból, vagy az, hogy Prekutának és Valkónak maradt némi közvetett befolyása a siklóprojektre.

Sok idő nincsen, hamarosan valamilyen formában meg kell kezdeni az építkezést.