A börtönt kockáztatja, aki nem ad le beszámolót

A vállalkozások szerda éjfélig küldhették el a NAV-nak a tavalyi évi teljesítményükről készített beszámolójukat. Aki még nem látott ilyet, annak röviden: sokan azt gondolják, hogy a beszámoló olyan, mint egy szja-bevallás, de nem. Az szja-bevallás a magánszemélyek bevételeiről és a megfizetett, illetve visszaigényelhető adójukról ad átfogó képet. A céges beszámolókból viszont sokkal több minden kiderül.

Mi ez az egész?

A beszámolónak két kötelező eleme van: az eredménykimutatás és a mérleg. Előbbi a céges bevételek mellett a kiadásokat is részletezi, a kettő szembeállításából pedig kiderül, hogy a cég veszteséget vagy nyereséget termelt. Az eredménykimutatásból kiolvasható például a cég bérköltsége, ahogy az is, hogy az alaptevékenységével megkeresett árbevételén túl mondjuk milyen rendkívüli bevételei voltak (ez a sor gyakran a trükközések kiindulópontja), hogy a pénzügyi műveleteivel milyen eredményt ért el, vagy mondjuk az, hogy a tulajok mennyi osztalékot vettek fel.

A mérleg legalább ilyen fontos. Azt mutatja, hogy a vállalkozás éveken átnyúlóan miből finanszírozza azokat az eszközeit, amikkel pénzt termel. Leegyszerűsítve: a cégtulajdonosok saját tőkéjük mellett a korábbi években megtermelt és cégben hagyott (tehát osztalékként nem felvett) eredmény visszaforgatásából és kölcsönökből tudják pénzhez juttatni vállalkozásaikat. A mérleg arról árulkodik, hogy milyen arányban használják a céges eredményt, a saját pénzüket és a különböző kölcsönöket hogy a vállalkozásuk céljait elérjék. Ha egy cég nagyon eladósodott, vagy mondjuk a jegyzett tőkéje a hárommilliós szint fele alá esett (tehát a törvényi minimumot sem éri már el) azt a mérleg kérlelhetetlenül megmutatja.  

A vállalkozások a beszámolójukhoz kiegészítő mellékletet is csatolhatnak, amiben részletezik a mérleg és az eredménykimutatás számait, esetleg magyarázatot adhatnak az érdekesebb pénzmozgásokra, rávilágíthatnak egy másik vállalkozás felvásárlásra és hasonlók, szóval a mellékletekben is érdemes lehet jobban elmélyedni, már ahol találunk ilyet.

Mi történik a mulasztókkal? 

A beszámoló elkészítésének és közzétételének kötelezettsége olyan – számos jogszabállyal körbebástyázott – garancia, ami a gazdálkodást folytató jogi személyekkel szemben támasztott minimális, és alkut nem tűrő törvényi elvárás.

Aki nem így gondolja, és nem ad le beszámolót – amire láttunk példát az utóbbi hónapok nagyobb visszhangot kapó céges ügyeinél is – az elméletileg komolyabb szankciókra számíthat. A számviteli törvény 153. paragrafusa kimondja, hogy a beszámolót letétbe kell helyezni és közzé kell tenni (ami praktikusan teljesül azzal, hogy a céges könyvelő feltölti a dokumentumokat az e-beszámoló portálra). A törvény szerint ettől semelyik cég semmilyen körülmények között nem térhet el, még az alvó cégek is kötelesek beszámolót leadni, nem csak azok, amelyeknek mondjuk hitelezőik vannak stb. Tehát nincs kivétel.

Az adózás rendjéről szóló törvény szerint, ha a cég nem tesz eleget a beszámoló letétbe helyezésének, úgy az adóhatóság 30 napos határidővel és akár félmillió forintig terjedő bírság kiszabásával hiánypótlására szólítja fel. Ennek leteltével már 60 napos határidővel de egymillió forintig terjedő bírsággal fenyegethet az adóhivatal, a helyzet pedig tovább durvul, ha egy cég ezt a második póthatáridőt is elmulasztja.

A NAV ezen a ponton már a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény alapján a bíróságon kezdeményezheti a vállalkozás megszüntetését. A NAV jelzése alapján a bíróság 20 napon belül megszűntnek nyilvánítja a céget. Innen pedig már - szemben egy felszámolási eljárással - már nem lehet visszahozni a céget, a kényszertörlési eljárás elkerülhetetlen. 

Börtön is lehet a vége 

És ez önmagában még mindig nem minden, mert azok a személyek, akik a megszűntnek nyilvánítás időpontjában – vagy azt megelőző egy évben vezető tisztviselői vagy meghatározó befolyású (többségi) tagjai voltak a cégnek – a cégbíróság az ügyvezetéstől öt évre azonnal eltiltja, és ezt végre is hajtja, vagyis azonnal törli az összes cégnyilvántartásából az ilyen ügyvezetőt. Kft.-ben a meghatározó befolyását az eltiltott személy megtarthatja ugyan, de további részesedést – vagy más Kft-ben meghatározó befolyást – már nem szerezhet.

És ha mindez még mindig nem volna elég ahhoz, hogy az ügyvezetők ne gondolják úgy, hogy az ő tisztük eldönteni, hogy közzé kell-e tenni a beszámolót, a Btk idevágó paragrafusa kimondja, hogy a vagyoni helyzet áttekintésének és ellenőrizhetőségének meghiúsítása bűntett, ami három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 

Mindezek ellenére találtunk olyan céget a céginformációs adatbázisokban, amelyek – akár évek óta – nem tesznek eleget a beszámolási kötelezettségüknek, ennek ellenére köszönik szépen, tökéletesen elvannak. A NAV-tól kértünk értelmező segítséget ahhoz, hogy ez a drákói jogszabályi előírások ellenére mégis hogyan lehetséges, amint válaszolnak, közöljük.

(Ez a cikk nem jöhetett volna létre Molnár Tamás jogász értékes szakmai iránymutatása nélkül.)