Máté, Mirella
5 °C
20 °C
Index - In English In English Eng

Mostohagyerek Budapest éjszakai élete

D MTI20120629341
2017.07.12. 10:33
2017 nyarára új lendületet vett Budapesten a vendéglátósok helyi szintű szabályozása. A IX. és a VIII. kerületben a közelmúltban új szigorítások léptek életbe, bezáratták az Aurórát, máshol kitiltják a sörbicikliket, a bulinegyednek otthont adó Erzsébetvárosban pedig megindult a helyi lakosok önszerveződése. A szórakozóhelyek és a helyi lakosság egymás mellett élése világszerte fejtörést okoz a népszerű turistacélpont városok vezetésének, szinte lehetetlen feladat a tökéletes egyensúly kialakítása. Budapesten nehezíti a pályát az elmúlt évek hirtelen turisztikai fellendülése, összehangolt stratégia helyett azonban az egyes kerületek a rendpárti túlkapások és a totális tanácstalanság között csaponganak. De más városok is járnak hasonló cipőben, így van honnan ötleteket meríteni, és talán végre beindul az építő párbeszéd a témáról.

A VIII. kerületi önkormányzat június elején erőteljes üzenetet küldött azoknak, akik már elkönyvelték a Józsefvárost új bulinegyedként: a közgyűlés többféle, az éjszakai életet érintő szigorítást is megszavazott. A vendéglátósokat legérzékenyebben a nyitvatartási időre vonatkozó korlátozások érintik. Kocsis Máté kerületében 2017. június 15-től

  • a kocsmák teraszai nem üzemelhetnek este 10 után;
  • ha valaki új helyet nyitna a kerületben, annak külön engedélyt kell benyújtania az éjszakai nyitvatartáshoz (este 10-től reggel 6-ig), és ezt el kell fogadtatnia a környékbeli házak közgyűlésével is;
  • a már meglévő helyek éjszakai nyitvatartását is megtámadhatják a környező házak, ha problémát észlelnek.

Az új szabályok mellett a szigorodást az is jól mutatja, hogy a VIII. kerületi jegyző június végén némileg ellentmondásos körülmények között bezáratta az Auróra két kocsmáját, amelyre már a csendrendelet születésénél korábban fente a fogát az önkormányzat.

A IX. kerületben majdnem ugyanilyen szabályozás lépett életbe tavasszal, bár ott az új helyek éjjeli nyitvatartását első körben még a lakókon nem, csak az önkormányzaton kell átvinni. 

Az új keletű szabályok által érintett vendéglátósok egyelőre nincsenek felháborodva, az általunk felkeresett kocsmaüzemeltetők most inkább kivárják, hogyan is fog kinézni az új felállás a gyakorlatban. Ezek a szabályok rossz kézben nagyon kellemetlenek lehetnek, de ha az önkormányzat rugalmasan áll hozzá, akkor nem lesz gond, értékelték a helyzetet többen.

„Egyelőre jók a tapasztalatok, beindult a párbeszéd, és decemberhez képest óriási eredmény az, ahol most állunk” – kommentálta Mann Dániel, a Grund vezetője a józsefvárosi rendeletet. Az aggodalom tárgya egyébként leginkább a kiszámíthatóság hanyatlása az amúgy is hektikus vendéglátóiparban: a szektorban jellemző megtérülési mutatók mellett a helyek gazdái legalább öt-tíz évre terveznek egy beruházással,

a rendeletek viszont kinyitják a lehetőséget az esetleges önkormányzati önkény előtt.

Ugyanerről az aggályról számolt be az Indexnek Baranyi Krisztina, aki a Ferencvárosban ellenzéki önkormányzati képviselő. Baranyi úgy látja, a IX. kerületi rendszerben semmi sem garantálja az objektivitást, akár egy-egy, nem is feltétlenül jogos feljelentés alapján is megvonhatják egy hely engedélyét. Maga is vett részt olyan testületi ülésen, ahol mondvacsinált indokokkal rövidítették egy Tompa utcai kocsma nyitvatartását, miközben a mellette levő, ugyanolyan profilú helynél minden maradt változatlan.

A bulinegyed lakói már nem bírják

Ehhez képest furcsának tűnik, de évek óta érzékelhető masszív helyi ellenállás mellett pont a fő budapesti buliközpont, a Belső-Erzsébetváros tartja megengedő (de még így sűrűn áthágott) szabályait, és nem látszik, hogy ez változna a jövőben. A lakók pedig attól félnek, a környező városrészek bekeményítése még több embert tolhat át a kerületre, ami már végképp túlmenne a tűréshatárukon. Ezt súlyosbíthatja, hogy június utolsó napjaiban a VI. kerületből is kitiltották a sörbicikliket.

A belső-erzsébetvárosi lakosságnál a szomszéd kerület új rendelete volt az utolsó csepp a pohárban. A hosszabb ideje közösségi oldalakon gyülekező elégedetlenek egy kisebb része aktivizálta magát, és Élhető Erzsébetváros néven új csoportot hozott létre, amely az egymás közti puffogáson túllépve megpróbál valódi érdekérvényesítésbe kezdeni a kerületben. Júniusban alternatív lakossági fórumot tartottak, és összeállítottak egy javaslatcsomagot is, amelyet eljuttattak a kerület vezetésének.

A polgármestert nem nagyon érdekli

Ezekre azért került sor, mert hiába próbáltak az önkormányzattól tematikus közmeghallgatást kérni a lakosság és a vendéglátósok részvételével az ügyben, elutasító választ kaptak. A kérésre Vattamány Zsolt polgármester némileg cinikusan annyit közölt, minden évben szoktak tartani közmeghallgatást, az ideire még nem került sor, de várják ki az őszt a lakók, majd akkor lesz. Csakhogy a lakók éppen a most következő három hónaptól, a főszezontól tartanak leginkább, így sovány vigasz lesz számukra, ha utólag kipanaszkodhatják magukat a polgármesternek.

Pláne, hogy a városrész vezetőinek kommunikációja alapján nem úgy tűnik, mintha akár ősszel, akár máskor szívesen foglalkoznának a kérdéssel. A bulinegyedről a VII. kerületi képviselő-testület ellenzéki tagjai, például Szűcs Balázs és Németh Gábor, illetve a DK-s Oláh Lajos, Erzsébetváros országgyűlési képviselője is kérdezték Vattamányt az elmúlt hetekben.

A válaszokból tökéletesen átjön, mennyire más dimenzióban él (az egyébként Budán lakó) polgármester és köre, mint az erzsébetvárosi valóság: elsorolja a bulinegyedre vonatkozó jogszabályi előírásokat, majd végigveszi az egyébként szükséges, de a helyiek szerint érzékelhetően nem elégséges vagy a gyakorlatban nem működő kerületi intézkedéseket (mint például a nyílászárócsere támogatása, a sörbiciklik elméleti kitiltása, a fokozott hatósági jelenlét az utcákon).

Mi is megkerestük a polgármester hivatalát konkrét kérdésekkel, de ugyanúgy csak a fenti, „nincs itt semmi látnivaló” hangulatú sablonlevél kivonatát kaptuk meg válaszként. A kerület vezetése többek között arra sem felelt, hogy a nyilvánvaló igények ellenére miért nem hívtak össze érdekegyeztető fórumot a lakosok és a kocsmatulajdonosok részvételével. És azt sem árulták el, mikorra várható olyan, az éves költségvetési tervben szereplő tételek tényleges megvalósulása, mint a nyilvános vécé létesítése a Kazinczy utca – Király utca sarkán, vagy a Klauzál tér éjjeli őrzése. 

Szavazatokat ér a szigor, csak néhol nem eleget

A budapesti példákból úgy tűnik, a kerületi politika egyéni sajátosságai sokkal inkább befolyásolják a vendéglátóhelyek szabályozását, mint a pártpolitika és az abból levezethető világnézeti kérdések, vagy a probléma tényleges nagysága az adott városrészen. Kocsis Mátéék úgy léptették életbe a vendéglátósok számára messze a legfenyegetőbb rendeletet, hogy viszonylag kevés, éjjel is nyitva tartó szórakozóhely van a Józsefvárosban, a IX. kerület szintén nem annyira a féktelen éjszakai életről híres. Erzsébetvárosban viszont a lakók panaszai süket fülekre találnak, pedig mind a három kerületben fideszes a polgármester.

A magyarázat valószínűleg egészen prózai: azokban a kerületekben, ahol az eddigi tapasztalatok alapján bejött a politikusoknak a rendpárti arculat, rákapcsoltak, hogy az önkormányzati választások idejére legyen mit felmutatni ezen a téren. A legbiztosabb szavazótábort kerületi szinten is a középosztály idősebb korcsoportja jelenti, akiknek nagyobb része üdvözli az ilyen intézkedéseket.

Persze az optimális szavazatmaximalizáló stratégia kialakításában az is sokat számít, mennyire koncentráltak a konfliktusok a térben: minél kevesebb szavazókerületet érint a probléma, annál könnyebben lesöpörhető az asztalról attól függetlenül, mennyire szenvedik meg az adott terület lakói. A belső-erzsébetvárosi lakosság partvonalra kerülésében a nemtörődömség és tanácstalanság mellett fontos tényező lehet kerületi forrásaink szerint, hogy

a fideszes vezetés simán behúzza a 2019-es választásokat úgy is, ha lemond erről a három választókerületről

(mint ahogy kettőben már legutóbb is az ellenzéki jelölt nyert).

Arról nem is beszélve, hogy a VII. kerületi turistadömping a GDP-ből növekvő szeletet kitevő turizmus egyik legfontosabb oszlopa. Tavaly több mint 7,5 millió vendégéjszakát töltöttek Budapesten külföldiek, köztük egyre többen vannak a bulituristák. Vagyis akár nemzetgazdasági érdekként is felfogható a gyeplő elengedése, csak hát ez a helyieket valószínűleg ugyanannyira nem vigasztalja, mint a Novalja nevű horvát tengerparti város lakóit, akiktől július elején bocsánatot kért a polgármesterük a turisták vállalhatatlan viselkedése miatt. 

Szerveződnek az elégedetlenek

A dolog érdekesebb része ott kezdődik, ahol a kerületi politika véget ér, és beindul az alulról szerveződő városi érdekcsoportok közti párbeszéd. Az utóbbi hónapok történései több új lobbiszervezetet is szültek, amelyek az éjszakai életet reformálnák meg különböző irányból.

A cikk elején hivatkozott VII. kerületi Élhető Erzsébetváros a 2010-es évek elején létrehozott Klauzália Facebook-csoport tagjaiból nőtte ki magát, és az első benyomások alapján jóval kompromisszumkészebbnek tűnik a korábbi lakossági hangoknál. Feltűnésükkor eleve rögtön háromoldali egyeztetési fórum összehívását próbáltak meg kiharcolni az önkormányzattól, amelyen a vendéglátósok és a kerület képviselői tárgyalhattak volna a lakókkal. A polgármesterhez eljuttatott 7 pontos javaslatcsomagjuk nagyobb része is a már létező szabályok hatékonyabb betartatására irányul (pl. sörbiciklik kitiltása), bár akad közte olyan is, ami igen nehezen tűnik kivitelezhetőnek (pl. mélynyomók használatának teljes tiltása). 

A csoport képviselői beszélgetésünk alatt többször hangsúlyozták, hogy nem a vendéglátóhelyek ellen vannak, még a késő estig nyitva tartó kocsmák közt is kevesebb az olyan, amellyel komoly és hosszú ideje megoldatlan problémákat tapasztalnak a helyiek. Pozitív példaként került elő például a Madách téri Központ, amellyel sok konfliktus után az utóbbi időben rendeződni látszik a viszony, de itt sem az önkormányzat fellépése segített. Az önkormányzathoz forduláshoz képest

általában sokkal járhatóbb útnak tűnik a szórakozóhely közvetlen felkeresése 

a csoporttagok tapasztalata szerint, ezért is szeretnék, ha létrejönne olyan érdekegyeztető fórum, ahol sikerülne párbeszédet kialakítani.

A kerület részéről egyelőre azonban szinte csak falakkal találkoztak: a közmeghallgatási kérelmet elutasították, az egyes esetekben a jogorvoslat lassú és nehézkes, hónapokig tarthat, mire reagálnak egy-egy bejelentésre, vagy érthetetlen módon kora délután mennek ki zajszintet mérni. Legutóbb a csoport képviselőjét nem hagyták kérdezni az önkormányzati testületi ülés előtt. Annyi előrelépés azért már van, hogy az utóbbi eset után a kerületi rendőrfőnök megígérte, részt vesz a július 13-án a K11-ben tartandó lakossági fórumon. Július 8-ára a csoport közösségi szemétszedő akciót szervezett a bulinegyedbe, a tervek szerint az összegyűjtött szemetet nyomásgyakorlásképpen az önkormányzat elé borítják. 

Más városok már átestek ezen

Elértük az Élhető Erzsébetvárossal együttműködő urbanistát, Polyák Leventét is. A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) kuratóriumi tagjaként is dolgozó Polyák a kezdetektől követi a bulinegyed körül zajló diskurzust, ugyanis ő alapította a Klauzál tér felújítási tervének felröppenésekor a Klauzália csoportot a Facebookon. Ez a fórum eredetileg arra jött létre, hogy összegyűjtse a helyi közösség érdekeit az átalakítással kapcsolatban, de aztán nagyon hamar kiderült, mekkora igény van az akkortájt kialakuló bulinegyed konfliktusainak kibeszélésére, azóta is működik a kerületiek panaszládájaként.

Polyák Levente úgy látja, az új szerveződésben van potenciál, résztvevői konstruktívan viszonyulnak a kérdéshez, és párbeszédre törekszenek. A csoporton belül kisebb munkacsoportokat alakítottak egy-egy témára fókuszálva, mint például az Airbnb-szabályozás lehetőségei vagy a kerületben beszedett vendéglátós különadó felhasználása. Kezdeti lépésként pályázati forrást akarnak szerezni ahhoz, hogy a Budapesthez hasonló folyamatokon áteső városok jó gyakorlatait összegyűjthessék, ezekről fórumokat tarthassanak helyben.

„Együttműködünk a berlini Coopolisszal, amellyel még az üres épületek hasznosítását érintő KÉK-projekt kapcsán vettük fel a kapcsolatot – mondta Polyák. – Számos jó elemet lehetne átvenni külföldi városoktól a tömeges turizmussal járó problémák kezelésére. Lisszabonban a házak szintjén szabályozzák az airbnb-zés lehetőségét, Genovában nagyon átlátható rendszer működik a turizmus-vendéglátásból beszedett helyi adó felhasználására. Krakkó hasonló cipőben jár, mint Budapest, ők is átestek a legénybúcsúsok áradatán néhány éve, tőlük is lehet tanulni.”

Hogy minderre mennyire lesz nyitott a kerület és a főváros, az az eddigi tapasztalatok alapján nagy kérdőjel. De létezik egy másik alulról szerveződő csoport, a Budapest Éjjel, ami épp az éjszakai életet érintő városvezetési reformot tűzte ki célul.

Erre nem alkalmas a bürokrácia

A Budapest Éjjelt fél éve alapították, célja, hogy az éjszakai életben érintett szereplők mindegyikét integrálja, így tagjai között budapesti lakosok mellett közösségi és szórakozóhelyek fenntartói,  kulturális és környezetvédelmi szervezetek, valamint az éjszakai gazdasághoz köthető szakmai érdekvédelmi szervezetek is felbukkannak. Német G. Dániel, a szervezet projektmenedzsere elmondta, a Budapest Éjjelt egyelőre szabadidejükben viszik a tagok, és céljuk nagyon hasonlít az Élhető Erzsébetvároséhoz: párbeszéd a szereplők közt, „az éjszakai életet érintő közbeszéd minőségi javítása, és olyan saját erőforrásból megvalósított projektek amik mindenki számára élhető, egyensúlyi állapot kialakítását segítik mindenki számára élhető, egyensúlyi állapot kialakítása a belvárosban”.

A fő különbség, hogy míg a VII. kerületiek elsősorban az önkormányzattól várnák a bulinegyed helyzetének rendezését, a Budapest Éjjelben úgy gondolják, az érintettek társadalmi felelőssége, hogy hétköznapi problémákra gyors és pragmatikus megoldások szülessenek, és hogy az éjszakai élettel járó konfliktusok kezelése

túlfeszíti a kerületi bürokrácia megszokott cselekvési terét.

Ebből következik a bulinegyedben lakók által tapasztalt nehézkes ügymenet, a panaszok elsikkadása és a máshol jelentkező túlzott szigor is. „A jogszabályi környezet nem elég rugalmas annak eldöntésére, hogy egy-egy konkrét esetben a panaszos toleranciaszintje túl alacsony, vagy tényleg gond van egy hellyel, az önkormányzat részéről pedig nem célszerű előre elköteleződni egyik oldal mellett sem” – mondja a Grundos Mann Dániel, aki szintén szerepet vállal a Budapest Éjjelben. Szerinte is mediációra, a párbeszéd fórumainak kiépítésére volna szükség, különösen a bulinegyedben, ami olyan, mint Budapest elhanyagolt gyereke”.

Megoldás lehet az éjszakai polgármester?

Álláspontjuk szerint erre a legjobb megoldás egy új szereplő, az éjszakai polgármester intézménye lenne.  Az éjszakai polgármester (night mayor) intézményét a bulikultúrájáról híres Amszterdamban találták ki és vezették be négy évvel ezelőtt, de azóta átterjedt közel harminc világvárosra, például San Francisco, Párizs, Zürich is bevezette saját, éjszakai problémák megoldására szakosodott szervezetét, és Londonban is fontolgatják a konstrukció átvételét. Az éjszakai polgármester csak a nevében emlékeztet a közhivatalra, a valóságban egy nonprofit társadalmi vállalkozásról van szó, amely megegyezés alapján kap hatásköröket a várostól, a lakosok és az éjszakai élet vállalkozásaitól gyűjtött információk alapján old meg helyi problémákat.

Ebbe opcionálisan bármi beletartozhat az éjszakai lakossági panaszkezeléstől kezdve a szereplők közti mediáláson át a szabályozás kidolgozásának segítéséig. A tapasztalatok azt mutatják, hatékonyabb lehet egy ilyen rendszerben szervezni a nagyvárosok éjszakai életét. „Az nem állapot, hogy a panaszos lakók éjjel 2-kor polgármesternek írnak sms-t vagy a túlterhelt közrendészeti szerveket hívogatják, de jelenleg ez történik” – mondta Német G. Dániel, Mann pedig arról számolt be, hogy a holland fővárosban simán fel tudta hívni éjszaka közvetlenül az ottani night mayort, Mirik Milant, aki intézkedett is az ügyében.

Az amszterdami rendszer egyik vívmánya például, hogy a korábban tiltott folyamatos nyitvatartást engedélyezték néhány kiválasztott helynek, mivel rájöttek, hogy ez valójában csökkenti a környék zajterhelését: ahelyett, hogy mindenki egyszerre menne haza, eloszlanak az emberek, kevésbé jellemző a hordákban vonulás és hangoskodás, és jelentősen csökken a rövid távú bérleményekben tartott házibulik száma is.

Beszéltünk olyan józsefvárosi kocsmaüzemeltetővel is, aki veszélyt is lát az új szerveződésben. Nem mindenki tud azonosulni bizonyos vállalásokkal, amelyeknek jelen állás szerint feltételei lennének az éjszaki polgármester „védelmének”, mint például a kötelező biztonsági őr. Az a félelem is felmerült több részről, hogy mivel hosszabb távú finanszírozáshoz mindenképp szükség lesz cégekkel partnerségekre, az egész inkább a nagy forgalmú központi helyek és nagykerek kartellje, mint olyan érdekképviseleti szerv, amelyben a kisebb helyek és akár a lakosság is hallatni tudja a hangját. 

Kis lépésekben az élhető éjszaka felé

A Budapest Éjjelnek csak középtávon célja az éjszakai polgármester ügye, egyelőre kisebb léptékű programokban gondolkodnak, és ezeken dolgoznak közösen például a holland nagykövetséggel, zaj- és környezetterhelésre szakosodott tanácsadó cégekkel, de folyamatban van közös projekt kidolgozása a Sörszövetséggel is. Egyik mostani projektjük a közvécék fájó hiányára egyfajta választ adó kezdeményezés, amelyben vendéglátóhelyek önként vállalják, hogy fogyasztás nélkül engedik használni mosdóikat. Első körben mintegy harminc hely jelezte, hogy benne van, de tervezik bővíteni a kört, és a lehetőséget jelző matricák a következő hetekben már meg is jelennek majd az első belvárosi helyek ajtóin.

A másik aktuális terv a szórakozóhelyek utcai felelősségének kiterjesztése, melynek részeként például a Magyar Orvostanhallgatók Szövetségével közösen képeznék a biztonsági cégek dolgozóit elsősegélynyújtásra, illetve ezzel párhuzamosan fejlesztenék angol nyelvű és asszertív kommunikációs képességeiket. A szervezet szerint ezzel a biztonsági őrök hozzáállása is változna, profibban le tudnák csendesíteni a hangoskodókat, és ha valakinek baja esik, segítségre lehetnének.

Az új érdekcsoportok egyelőre csak kialakulóban vannak, de mindenképpen jó irány, ha a szereplők végre leülnek egymással, és konstruktív vitát folytatnak az éjszakai életben máshol már bevált jó gyakorlatokról. Az azonban biztos, hogy mindennek kevés hatása lesz, ha a fővárosi, kerületi vezetések nem lesznek nyitottak a témára.