Vendel
3 °C
15 °C
Index - In English In English Eng

Boron, csokin, lovon, kolbászon, de főleg a tengeren veszekednek a horvátok és a szlovének

GettyImages-481591275
2017.08.14. 09:08

Horvátország és Szlovénia. Hasonló kis exjugoszláv EU-tagállamok. Katolikusok, latin betűket használnak, a történelemben jórészt egy oldalon álltak, sokszor tusakodtak például a szerbekkel. Most éppen mindketten jó passzban vannak, pár év gazdasági viszontagság után növekednek, az idegenforgalom is nagyon jól teljesít.

A velük versenyző észak-afrikai arab világ terrorfenyegetettsége és Recep Tayyip Erdoğan török államfő nem éppen nyugodalmas Törökországa miatt még több turista választja inkább az adriai relációt, és érkezik a remek geográfiai adottságú, meseszép országokba. Minden adott lenne a békéhez, boldogsághoz és a nyugalomhoz.

Erre mit csinálnak a horvátok és a szlovénok? Minden lehetséges ügyben csúnyán összevesznek.

Marakodnak

Az egyes történeteket olvasva olykor tényleg nehéz elhinni, hogy két igazi ország konfliktusairól van szó, nem pedig a csáktornyai Brunszvik Teréz Gyakorlóóvoda Delfin csoportosainak mindennapi marakodásairól.

Kezdjük a történetet a legkomolyabb üggyel! A tengerrel. Ha csak a szárazföldi vonulatot nézzük,

Horvátországnak közel 2000 kilométer tengeri partvonala van, de ha a szigeteket is belevesszük a matekba, a tengerpart hossza felugrik 5500 kilométer fölé. A szlovén tengerpart csak 42 kilométer,

a mesés Piran, a nagy kikötőjéről ismert Koper és még pár kisebb üdülőtelep.

A horvátok ezeket a számokat látva talán lehetnének kicsit nagyvonalúbbak is a szlovénekkel – gondolhatnánk, ám a Pirani-öböl egy kisebb területéért mégis minden lehetséges fórumon küzdöttek egymással a felek. A tét főleg szlovén oldalról volt jelentős: lesz-e önálló tengeri kijárata Szlovéniának a nyílt Adriai-tengerre, vagy csak horvát vagy olasz vizeken jut ki? Pár hete aztán volt nagy boldogság Szlovéniában, mert a hágai bíróság alapvetően nekik kedvezett: a szlovénok immár nem csak horvát területi vizeken keresztül tudnak kijutni.

Cserébe ugyanakkor le kellett mondaniuk pár szárazföldi területről, egy folyómeder volt vitatott, pár kisebb falu és a Szamobori-hegység 1178 méteres Sveta Gera nevű csúcsa. A hegy régóta vicces helyszín volt, horvát katonai barakk és szlovén telefontorony is volt rajta, ez immár hivatalosan is a horvátoké.

Halászok és rendőrök

A tenger ügyében viszont Szlovénia nyert, csakhogy a horvátok ezt vitatják, mert ők már előre deklarálták, hogy nem fogadják el Hága joghatóságát ebben a kérdésben. Ezért a mai napig megy a küzdelem a tengeren, „a te halászhajód áttévedt hozzánk, és kifogta a mi halainkat”, vagy „a te rendőrmotorcsónakod nálunk kolbászolt” – általában ilyen vádakkal illetik egymást a felek.

Ez a területi vita természetesen valóban komoly ügynek hangzik. Az már kevésbé, hogy a szlovéniai horvát nagykövet karácsonykor azzal vívta ki Ljubljana ellenszenvét, hogy olyan horvát ajándék csokoládét küldött szlovén politikusoknak, amelyen horvát értelmezés szerint volt berajzolva a Pirani-öböl térképe, mire a szlovének ezt egy „szeretem Szlovéniát” feliratú zacskóba tették és sértetten visszaküldték.

Lovak

Na de nemcsak a csokin vesztek össze a felek, hanem lovakon, kolbászon és boron is. Horvátország és Szlovénia például egyaránt magáénak gondolja a lipicai lovakat. Ha belegondolunk, hogy a lipicai fajtáról már 450 éve lehet hallani, és Lipica nagyon határozottan a mai Szlovénia területén fekszik, hajlanánk arra, hogy megint Szlovénia áll nyerésre, de a helyzet ennél bonyolultabb.

A para amúgy azzal indult, hogy a Hrvatska pošta, vagyis a horvát posta az egyik jövőre tervezett bélyegén a lipicai lovak motívumát is szerette volna megjeleníteni. Na, erre kiborultak a szlovének, mert ők saját nemzeti büszkeségüknek tartják a lófajtát, még a 20 eurócentesükre is rárakták.

Na de nem is az volt a kérdés, hogy hol van Lipica, hanem az, hogy a lipicai jelzőt szabad-e máshol tenyésztett lovakra is használni. A lipicai lovakat ugyanis sokfelé (nálunk is) tenyésztik. Horvátországban még állami program is van a tenyésztésre. A szlovének szerint éljen, mindenki tenyésszen olyan lovakat, amilyeneket szeretne, de az európai uniós jogszabályok szerint csak a szlovén Lipica és az ausztriai Piber adhat ki lipicai méneskönyvet, ami egy amolyan árjapecsét, vagyis fajtatisztasági igazolás.

Kolbászban szlovén győzelem

Hasonló márkaneves vitája több is volt mostanában a két országnak. Szlovénia korábban a kranji kolbász ügyében is megküzdött Ausztriával és Horvátországgal is. Ebben a vitában nyert, 2030 után már nem lesz osztrák Krainerwurst, és a horvát termelők sem forgalmazhatnak majd ezen a néven termékeket.

Nemrég pedig a kraskói Teran bormárkanév használatán vitáztak össze a felek. Aki még nem látott bormárkajogi anyagokat, el sem tudja képzelni, hogy mit össze lehet jogászkodni egy vörösborfajtán. Itt a horvátok állnak jobban. Bár az unió mindenféle korlátozásra szólította fel őket – például milyen címkén mekkora betűvel lehet kiírni azt, hogy „Teran” –, alapvetően elfogadta azt, hogy az Isztriai-félsziget horvát részén élő termelők is jogosultak a megnevezés használatára.

Korábban a szlovénok biztosak voltak az igazukban, így most teljesen kiakadtak, és már nem is annyira a horvátokban, hanem inkább az uniós bürokratákban látják a bűnöst.

Azzal érvelnek, hogy amikor végül támogatták a horvátok felvételét az EU-ba, akkor számba vették a bormárkanevek használatnak ügyét is.

Márpedig a dokumentumok alapján a szlovénok csak annyit láttak, hogy a horvátok oltalom alá vették a saját borfajtáikat, az „Alicante Bouschet”, a „Borgonja” és a „Frankovka” szőlőfajtákra vonatkozóan, de a „Teran” kérdésével a csatlakozási szerződés sem foglalkozott. Márpedig a szlovén karsztvidéken, úgynevezett „Refošk” szőlőfajtából készülő „Teran” ezek után csakis szlovén lehet.

Borítókép: Koper. Fotó: Eye Ubiquitous / Getty Images Hungary.