Mao társaságában tűnt fel Gyurcsány

William Easterly, az egyik leghíresebb, gazdasági fejlődést kutató közgazdász és szerzőtársa, Steven Pennings nemrég jelentették meg új kutatásuk első verzióját, amiből egyrészt kiderül, hogy gyakran olyan diktátorokat magasztalunk fel országuk gazdasági teljesítményéért, akiknek valójában ehhez a teljesítményhez sokkal kevesebb közük van a valóságban, mint amennyit nekik tulajdonítanak, másrészt viszont a kutatásban használt három adatbázisból

De ne szaladjunk ennyire előre, a kutatás egyébként valószínűleg legfontosabb eredményéhez! A kutatás azzal foglalkozik, hogy az országok vezetőinek döntései mennyiben járulnak hozzá az adott ország GDP-növekedéséhez egy adott időszakban. A tanulmány több szempontból is izgalmas. Egyrészt gyakori, hogy egy-egy ország gazdaságának hosszabb ideig tartó, átlagon felüli gazdasági növekedését egy keménykezű, gyakran nem demokrata vezető teljesítményének tulajdonítják. Tipikus példa erre a kínai Teng Hsziao-ping, a dél-koreai Li Kuang-jao vagy a ruandai Paul Kagame, akiknek a regnálását 7-10 százalékos átlagos GDP-növekedés jellemezte.

2016 márciusában a liberális Economist például azt írta, az elmúlt 10 év 7,5 százalékos gazdasági növekedése aligha jött volna összes Kagame „hatékony kormányzása" nélkül, majd névtelenül nyilatkozó diplomatákat idéztek, akik attól tartottak, hogy „Kagame határozott vezetése nélkül a ruandai csoda könnyedén véget érhet". De Teng Hsziao-pinget is hasonló módon méltatta a New York Times. A kínai diktátor nekrológjában azt írták: „Teng érdeme az a hatalmas gazdasági fellendülés, ami 1,2 milliárd kínai állampolgár életminőségét javította radikálisan". A tanulmány szerint viszont a sztárautokraták teljesítménye felülértékelt, egy csomó demokratikus és autokratikus vezető jobb teljesítményt nyújtott náluk, csak ők nem lettek annyira híresek.

Gyurcsány, Mao és Pol Pot

A kutatás viszonylag sok politikus teljesítményét és külső tényezőket is figyelembe véve azt szedi össze, hogy melyik vezetők voltak a legjobb és a legrosszabb hatással az országuk gazdasági növekedésére. Mivel az egy főre eső GDP attól függően is változik, hogy milyen adatforrást használunk, a kutatók három különféle adatbázis (a Penn World Table növekedési adatainak két verziója és a Világbank fejlesztési indikátorainak növekedési adatai) alapján is megnézték, hogy mi a helyzet a vezetők gazdaságpolitikai teljesítményével.

A tanulmány egyik gyengesége, hogy adatbázistól függően elég más eredményeket kaptak, ugyanakkor ettől függetlenül még érdekes, hogy mi jött ki. A tanulmányban található hat táblázat közül most hármat mutatunk meg, ezeken a legjobb és legrosszabb 25 vezető látható a Világbank adatai alapján. A Penn World Table adatai alapján legrosszabb 25-nek számító lista pedig azért érdekes, mert ezen Gyurcsány Ferenc olyan nevek között szerepel, mint az ugandai Idi Amin, a kínai Mao Ce-tung, az iráni Khomeini ajatollah vagy a kambodzsai Pol Pot.

A táblázatban fura lehet, hogy Magyarország nem számít a kutatás módszertana alapján demokráciának. Ennek az az oka, hogy a tanulmány azokat az országokat számítja annak, amik egy ennek a mérésére használt skála felső részében vannak, ami egy elég szigorú definíció (konkrétan a Polity IV-es skálán 7,5 pontszám feletti országok számítanak eszerint demokráciának, amik ez alatt vannak, már autokráciának minősülnek).

A legkártékonyabb vezetők között 25-ből 11 szerepel mindhárom listában, közöttük van Idi Amin, Lon Nol, Machel, Sukarno és Mao Ce-tung például, de a kongói Mobutu vagy a kambodzsai Pol Pot például már nincs benne az összes alsó 25-ös listában.

A legjobbak esetében is nagyon eltérő az eredmény adatbázistól függően, de Cson Duhvan, Hun Szen, Museveni, Chissano és Reagan minden toplistán ott van, viszont például az emlegetett Teng Hsziao-ping egyik toplistán sincs fenn, és Paul Kagame is csak az egyikre fért fel a három közül.

Hogy jött ki?

Nyilván ez így önmagában akár óriási kamunak is tűnhet, hiszen csak néhány listát láttunk a teljes kutatásból, pont ezért érdemes részletesen megnézni, hogy mi alapján állították össze ezeket a listákat.

A kutatás módszertana ahhoz hasonló, mint amikor a közgazdászok azt számolják ki, hogy mennyit ér egy jó tanár munkája (ezzel a Defacto blog külön posztban is foglalkozott). Ami a tanárok esetében a gyerekek tesztpontszáma, az az országok esetében a gazdasági teljesítmény. A tesztpontszám viszont azért is lehet magas, mert jó az iskola, vagy már eleve okos volt a gyerek. Easterlyék ezért ehhez hasonlóan régiós és országhatásokat is figyelembe vesznek, és egy véletlenfaktort is bevonnak, hogy minél tisztábban látszódjon a vezetők teljesítménye.

A régiós hatásnak az a lényege, hogy egy adott időszakban egy egész régióban és a régió egy országában is jó volt a gazdasági növekedés, akkor a mérőszám nem fogja kidobni, hogy az adott ország teljesítménye a vezető érdeme. Hiába volt például a hatvanas években Harold Wilson alatt az Egyesült Királyságban négyszázalékos növekedés, ha a hatvanas években mindenhol máshol is zakatolt a gazdaság Európában, akkor ez a növekedés a módszertan szerint nem Wilson érdeme. Ez alapján például a mostani elég magas magyar GDP-növekedés se Orbán Viktor érdeme, hiszen a régióban mindenhol hasonló a növekedési ráta.

Az országhatás hasonlóan működik, csak itt nem térbeli, hanem időbeli hatás kiszűréséről van szó. Ez alapján egy országban, ahol ötven éve 10 százalék a gazdasági növekedés, szintén nem igazán a miniszterelnök/elnök/diktátor érdeme lesz, ha a regnálása alatt hasonlóan erős marad a gazdaság teljesítménye. A harmadik tényező bevonásának az a lényege, hogy ha egy országban folyamatosan összevissza ugrál a GDP-növekedés – ez afrikai diktatúrákban például elég jellemző –, akkor hiába magas valaki alatt a gazdasági növekedés, nem lesz nagyon magas ez a mérőszám, mert ha a növekedés nagyon ugrál, akkor az alapból megnehezíti, hogy erős ok-okozatiságot lehessen feltételezni a vezető teljesítménye és a gazdaság teljesítménye között.

Ezek alapján összefoglalva a tanulmány szerint akkor jó vezető valaki, ha a regnálása alatt

• kiemelkedő a GDP/fő növekedése a kontinens átlagához képest;
• ha kiemelkedő a GDP/fő növekedése ahhoz képest, ahogy az ország a többi vezető alatt a regnálás előtt és után teljesített;
• nincsenek nagyon gyakori kilengések a teljesítményben.

Rossz vezetőnek pedig az számít, akinek a regnálása alatt az országában a kontinens átlagához és az előtte és utána következő időszak átlagához képest is gyengébb a gazdaság teljesítménye (és itt is fontos, hogy ne legyenek nagy kilengések, tehát legyen konzekvensen nagyon jó vagy nagyon rossz a teljesítmény).

És mi lehet ezzel a baj?

Az biztos, hogy ezzel a mérőszámmal sokkal közelebb tudunk kerülni a valósághoz, mintha csak annyit mondanánk, hogy az a jó vezető, aki alatt nagy volt a gazdasági növekedés, viszont azt a kutatók is elismerik, hogy még így is elég sok baj lehet a módszertanukkal.

A legnagyobb baj az, hogy a kutatás feltételezi: a vezető hatása már a saját regnálása alatt jelentkezik. Emiatt ha például egy nagyon jó vezető egy rosszabb gazdasági ciklus közepén csinál egy nagyon menő oktatási reformot, akkor az konkrétan mondjuk a tíz év múlva regnáló utódja teljesítményébe fog beleszámítani, hiszen az oktatási reformok hatása nem egyik pillanatról a másikra jelentkezik. Ugyanez a helyzet fordítva is, tehát ha valaki totálisan ész nélküli költekezésbe kezd, ami miatt az ország eladósodik, ennek a következményei az utódjának teljesítményében számítanak bele. Gyurcsány Ferenc teljesítményét így a kutatás hiányosságai miatt arra hivatkozva lehet például védeni, hogy a Gyurcsány alatt jelentkező problémák a korábbi kormányok hibáinak tudhatóak be (például Medgyessy száznapos programjának).

Ezeket a hibákat a kutatók is elismerik, ugyanakkor mindezek ellenére a tanulmány alapján az alsó hangon is látszik, hogy diktatúrákban sem járul hozzá jobban a vezető a növekedéshez, mint demokráciákban, illetve hogy nem feltétlenül azok a legjobb vezetők, akiket ünnepelnek, ugyanis az adatokat áttekintve sok alulértékelt jó teljesítményre bukkanhatunk.

Nyitókép: Getty Images Hungary/Index