Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Van egy ország, amelyik pár oligarcha kedvéért szerződött volna a Roszatommal

Atul Gupta protest banner - Cape Town Zuma must fall
2017.12.28. 05:33
Dél-Afrika 2014-ben titokban belefogott volna egy 70 milliárd dolláros atomenergia-programba, az orosz Roszatommal. Pontosan akkor, amikor mi, magyarok is erre az útra léptünk. Csakhogy Dél-Afrikában hatalmas botrány robbant ki és a titkos előszerződéseket érvénytelenítették. De vajon megállíthatja-e a civil kontroll Jacob Zuma elnök és egy befolyásos oligarcha-kör, az indiai Gupta-család korrupcióban gazdag szervezkedését? Fordulatos afrikai rémregény, erős hazai áthallásokkal.

Dél-Afrikában évek óta áll a bál. Jacob Zuma dél-afrikai elnök kormányát folyamatosan az a vád éri, hogy tevékenységeit voltaképpen egy indiai család, a három Gupta-testvér érdekei határozzák meg.

Magyarországig nem sok minden hallatszik el ebből a csatazajból, pedig rengeteg érdekes analógiát fedezhetünk fel a két ország aktuális helyzete között. Cikkünkben nagymértékben támaszkodtunk angol és dél-afrikai cikkekre, különösen a Business Week nemrég megjelent méretes elemzésére, de igyekeztünk magunk is szakértő forrásokat fellelni. Elsőként kezdjük az itthon is ismerősen csengő áthallásokkal, például azzal, hogy Dél-Afrikában

  • a Gupta-testvérek alig bukkannak fel a különböző általuk kontrollált cégekben, de mégis teljesen rátelepedtek az állami hirdetések szétosztására, vagy éppen az energiapiacra,
  • a Gupták nem klasszikus „közszereplők”, nem nyilatkoznak, de ha éppen esküvő van a családban, az rendőri és katonai biztosítást is kap,
  • a család láthatatlan keze a legkomolyabb állami pozíciókat képes meghatározni, akár a pénzügyminiszteri poszton is cserét harcol ki,
  • miután a Gupták bevásárolták magukat az urániparba, Dél-Afrika 2014-ben az orosz Roszatommal készült tartós atomenergiai frigyre lépni.

A különbségek

Ezek tehát a hasonlóságok Magyarországgal. de vannak jelentős különbségek is.

Például rögtön az, hogy Dél-Afrikában megengedett a többnejűség, így Jacob Zuma elnöknek több tucat éhes szájról kell gondoskodnia, mindez azonban aligha lesz enyhítő körülmény a következő sztoriban.

Az is fontos különbség, hogy Dél-Afrikában létezik valamilyen civil kontroll is az állami üzletek, pályázatok ügyében. A tisztaság őre egyetlen személy, aki egyben egy független vizsgálószerv is, aki valóban fel tudott lépni a rabul ejtett állam, vagyis a state capture-rel szemben. A nevezett személy egy Thuli Madonsela nevű ügyvédnő, aki amolyan ombudsman szereppel bír. A dél-afrikai alkotmány által meghatározott public protector pozíció vizsgálati jogokkal is rendelkezik. És e pozíció betöltője ebben a történetben komoly eredményeket ért el.

Jacob Zuma családja

Hány gyereke van a dél-afrikai elnöknek? A legtöbb országban az elnöki család létszáma könnyen kinyomozható információ, de Dél-Afrikában komoly tényfeltáró kutatások témája. A becslések 20-22 gyerekre tippelnek, hivatalosan ugyan csak 15 gyermeke van az elnöknek, összesen hat feleségtől, akik közül négy jelenleg is házastársnak minősül, azonban 5-7 gyermek oldalágon, vagyis szeretőktől született.

Feltárta

Madonsela volt képes részletesen feltérképezni a „Zupta” működését, vagyis a Gupta-család és Zuma elnök összefonódását. Leleplezte az egész hálózatot, a nyilvánosságra került kínos bizonyítékok, elsősorban emaillevelezések (vagyis a GuptaLeaks) nyomán a közreműködő cégek végül magas büntetéseket fizetnek, bocsánatot kérnek.

Bár az ügyvédnő folyamatosan védelem alatt áll, mert halálos fenyegetéseket kap, Zuma elnök egyelőre mégsem képes őt megállítani. Az elnök sorra bukja el a pereit, sőt egyelőre elhasalt a gondosan előkészített orosz–dél-afrikai államközi szerződések aláírása is, mert ezek valós hátteréről nagyon durva információk kerültek nyilvánosságra.

A furcsa előzményekben aktívan közreműködő cégek közül nagyon megégette magát a német informatikai cég, a SAP, a big four tanácsadó KPMG, de a világ legdrágább felsővezetői tanácsadója, a McKinsey is.

Saharanpur

A Gupta-testvérek története kísértetiesen hasonlóan indult, mint a legendás Rothschildok sztorija.

A Rothschild-analógia

A Rothschildok legendája szerint valamikor a XVIII. század végén egy Mayer Amschel Rothschild nevű frankfurti uzsorás hirtelen meggazdagodott. Ő is és valamelyest a fiai is (öten voltak a fiúk), köztörvényes bűnök sorozatát követték el életük során. Ám, az öreg Rothschild volt annyira előrelátó, hogy öt fiát az akkori fejlett világ legfontosabb pénzügyi központjaiba küldte szét: az ifjabb Mayer Amschel Berlinben, Nathan Londonban, Jakob Párizsban, Salomon Mayer Bécsben, Karl Mayer pedig Nápolyban kezdett pénzügyi karrierbe. Később amolyan korabeli hírhálózatot működtetve egyengették egymás útjait és váltak Európa szerte ismert és vagyonos bankárcsaláddá. Pontosan ez volt a Gupta-család technikája is.

Shiv Kumar Gupta, az apuka Saharanpurban, egy észak-indiai ipari városban élt, és élete derekán már viszonylag vagyonos fűszerkereskedő volt. Az 1960-as évek végén és a 70-es évek elején született három fiát három ígéretesen fejlődő úgynevezett BRICS-piacra (az angol rövidítés Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika sokszor együttesen kezelt feltörekvő piaci ötösének rövidítése) dobta szét, a

  • legidősebb Ajay Delhiben,
  • a középső Rajesh Kínában,
  • a legfiatalabb Atul pedig Dél-Afrikában próbált szerencsét.

Johannesburg

Amikor Atul 1993-ban megérkezett Dél-Afrikába, az ország nem mutatta a legjobb arcát. Az apartheid, vagyis a faji megkülönböztetésen alapuló elnyomó rendszer éppen az utolsó évében uralkodott, a gazdaság 90 százalékét uraló 10 százaléknyi fehér ember elektromos kerítésekkel körbevett lakóparkokban húzta meg magát.

Ám Johannesburg (vagy, ahogy a helyiek emlegetik, Joburg) így is a fekete földrész leggazdagabb városai közé tartozott, a szilárd angolszász jogi alapok és a városias környezet is segítette Atul Gupta mikrovállalkozásait. Ezért Atul egy idő után, a jó üzleti lehetőségeket látva, a két testvérét is Afrikába invitálta.

Két évtizede, vagyis 1994-ben győzött Nelson Mandela békét és egyenlőséget hirdető szivárvány-nemzet elképzelése, a fekete lakosság végre jogokat kapott és megkezdődhetett az úgynevezett afrikanizáció, vagyis a fekete lakosság gazdasági felzárkóztatása. A Gupta-testvérek gazdagodása teljesen egybeesett ezzel a folyamattal. 1994-ben alapítottak egy Sahara Computers Ltd. nevű számítástechnikai céget, amely olcsó Windows-alapú személyi számítógépeket importált, és ezeket értékesítette a kezdő fekete vállalkozóknak.

A társaság rendkívül sikeres lett, hamarosan mindenféle közülettel (iskolákkal, állami szervekkel) is szerződni tudott, és az indiai vezetők politikai kapcsolatokat is építettek a kormányzó ANC (Afrikai Nemzeti Kongresszus) tagjaival. Az áttörést az hozta el, hogy amikor 1996-ban Thabo Mbeki (Nelson Mandela 1994 és 1999 között hivatalban levő helyettese, majd utódja az elnöki székben) egy gazdasági küldöttség élén Indiába repült, a sikeres számítógép-értékesítő, vagyis Atul is a csapattal tarthatott.

Méretek

A nyersanyagokkal bőségesen ellátott Dél-Afrika a földrész legfontosabb gazdasága. A három legnagyobb afrikai gazdaság, vagyis Nigéria, Dél-Afrika és Egyiptom közül ugyan a majdnem 200 milliós, olajban gazdag Nigéria összesített GDP-je nagyobb, ahogyan az egy főre vetített GDP-ben is akad néhány kicsi állam, például az adóparadicsom Seychelle-szigetek, amely megelőzi Dél-Afrikát, de mégis a komolyabb afrikai gazdaságok közül mindenképpen kiemelkedik a több lábon álló Dél-Afrika.

Intenzív barátkozás

A Gupta-család politikai kapcsolatai innentől meseszerűen alakultak. Hamarosan Ajay a legidősebb testvér is bejáratos lett Mbekihez. A Gupták eleinte sikeres üzletemberként és bőkezű adományozóként tűntek fel állami kulturális programok körül, ám az önzetlen adományoknak elég hamar feltűnt az önzőbb oldala is, Guptáék üzleti ügyekre is kihasználták a kapcsolataikat.

Beszálltak többek között Dél-Afrika legismertebb ágazatába, a nyersanyagiparba is, létrehoztak egy Tegeta Exploration & Resources Ltd. nevű szénvállalatot. Körülbelül innen datálódik a Gupta család és Zuma elnök barátsága is. Zuma ekkor még nem volt elnök, de az már látszott, hogy egyike lehet a jövő legígéretesebb ANC-politikusainak. Márpedig a dörzsölt Gupták erre azonnal felfigyeltek, és bár nem magát a politikust környékezték meg, de a fiát. Duduzane Zumát felvették jól fizetett igazgatónak. Ez a gesztus sokszorosan megérte később, hiszen Zuma előbb alelnök lett, majd 2009-től elnök. Miután beiktatták, 2010-ben első hivatalos külföldi útja Indiába vezetett, Ajay és Atul is elkísérték a repülőn.

Guptáék nem nyilatkoznak

A Gupta-testvérek teljesen rejtőzködő üzletemberek. Bár mindenki beszél róluk, ők a legritkább esetben szólalnak meg. Ajay, a legidősebb fivér egyetlen hosszabb (pár perces) nyilvános megszólalása során furcsa, akadozó angollal, az oligarcháktól megszokott paneleket és szlogeneket puffogtatta. Arról mesélt az őt kérdező riporternek, hogy a család befolyása a médiában el van túlozva, valójában üzleti tevékenységüknek csak egy, szabad szemmel alig látható százaléka kötődik a kormányzathoz, ők etikusan vezetik a cégeiket, soha nem volt büntetőügyük, vagy hasonló elmarasztalásuk.

Szárnyalás

Innen gyorsult fel a Gupták felemelkedése. Zuma első nagy feladataként levezényelte a 2010-es foci vébét, rengeteg államfőt fogadott. Kis kitérő, hogy Orbán Viktor is éppen frissen hivatalba lépő miniszterelnök volt ekkor és a kormányzati ciklusra készülve, lelkes futballrajongóként ő is Johannesburgba érkezett, sőt, még a vébédöntő után is pár napot az országban maradt. Arról ugyan nincsen információnk, hogy a dél-afrikai és a magyar politikai vezető különösebben jóban lenne egymással, de a két ország sorsa több hasonlóságot mutatott a későbbiekben.

A Gupták ekkor még szinte ismeretlenek voltak, de hamarosan havonta foglaltak el egy-egy fontosabb pozíciót. Ezek egy része közvetlen volt, máshol azonban csak a befolyásuk volt kitapintható. A sajtó és az ellenzék szerint mindenesetre a Gupták teljesen rátelepedtek a Zumalandre, ahogy Jacob Zuma Dél-Afrikáját a kritikusai emlegetni szokták:

  • több különböző médiavállalkozást (újság, tévé, portálok) bekebeleztek,
  • a közszféra hirdetéseit és reklámozását koordináló kormányhivatallal szoros együttműködést alakítottak ki (kevésbé virágnyelven maguk alá gyűrték azt),
  • állami mozdonyvásárlásokat térítettek el,
  • rászívódtak az állami áramcég szerződéseire, jövedelmeire.

Az egész ország elkezdett a Gupták láthatatlan befolyásával, és olykor nagyon is látható vagyonosodásáról beszélni. Például arról a családi esküvőről, amelyet egy Sun Cityben található luxusüdülőben tartottak, és ahová százszámra szállították a hatalmas terepjárók a repülőn érkező indiai rokonokat, akik katonai biztosítást, rendőri felvezetést is kaptak a nagy vonuláshoz.

Mandela halála után

2013 decemberében elhunyt Nelson Mandela. Az idős politikus temetésére a globális elit újra Johannesburgba, ráadásul ugyanabba a futballstadionba érkezett, ahol három évvel korábban a vébédöntőt rendezték. Az óriási tiszteletnek örvendő Mandela sokáig egyfajta záloga volt az ANC mértéktartásának.

A temetés

Nelson Mandela 2013. december 10-i johannesburgi gyászszertartását, amelyet az FNB stadionban rendezték, alighanem joggal nevezhetjük a világ legrosszabbul szervezett olyan eseményének, ahol még az amerikai elnök is részt vett. Miközben más helyszíneken a fél várost lezárják, amikor az amerikai elnök megérkezik, itt a több ezer külföldi vendég fogadására egyáltalán nem készült fel az állam. Barack Obama konvoja is a dugóban poroszkált, és a népes külföldi vendégek fogadására a kormány nem rendelkezett elég saját autóval, ezért több, luxusautóval rendelkező cégvezető is segített és autóikat, alkalmi sofőrjeiket átengedték a küldöttségek fogadásához. Volt, hogy az egyik autó már elhajtott a reptérről egy államelnökkel, de vissza kellett fordulni, hogy egy királyt még felvegyen. A reptérre kifelé Bono, a U2 énekese két állami vezető vendéggel együtt zsúfolódott be egy alkalmi reprezentatív autóba. Magában a stadionban leginkább egy önkéntes áljeltolmács megjelenése keltett nemzetközi visszhangot, de a szervezetlenség óriási volt. A legtöbb hatalmasságnak nem volt előre lefoglalt helye, egy alacsony emberke próbált megszervezni a VIP-váróban összegyűlt emberek mozgását (Magyarországot Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes képviselte), és legendássá vált a kis ember következő kiáltása: „királyok balra, miniszterek jobbra!”.

Zuma azonban Mandela halála után már úgy viselkedett, mint az elszabadult hajóágyú. Ebben az időszakban, vagyis 2014-2015 körül a Gupták erejük teljében voltak, az országban még inkább csak pusmogtak róluk, nem vizsgálták őket annyira, de ahol csak üzletet szimatoltak, ott mindent vittek. Utólag állt össze a kép, hogy ezekben az években próbálták például az orosz-dél-afrikai atomkapcsolatot megalapozni.

Ám akkoriban még nem ebből lett botrány. hanem abból, hogy az állami vasútcég, a Transnet SOC Ltd. 4.7 milliárd dollárért szeretett volna vasúti mozdonyokat és kocsikat vásárolni. Sokáig két cég tűnt esélyesnek, az amerikai General Electric és a kanadai Bombardier. Ám a tender végén mindenki meglepetésére különös körülmények közepette két, szinte ismeretlen kínai cégcsoport futott be. Aztán az is kiszivárgott, hogy a kínai cégek egyike háttérpartnerséget kötött a Gupta-családdal. Igaz ők ekkor is mindent tagadtak. Nem biztos, hogy mindez megérte, Észak-Amerika, az angolszász világ felfigyelt a dél-afrikai korrupcióra.

Áram

A Gupták igazán nagy üzleti esélye azonban akkor nyílt meg, amikor indirekt módon befolyást szereztek az Eskom Holdings SOC Ltd. felett. A dél-afrikai áramellátás 95 százalékáért felelős energiacég egész Afrika egyik legnagyobb vállalkozása. Az Eskom ebben az időben éppen egy nehezen feloldható, több milliárd dolláros vitába keveredett a svájci központú nyersanyagóriással, a Glencore-ral. A szálak elég kuszák voltak, de az Eskom minőségi kifogásokkal élt egy Glencore-leányvállalat, az Optimum Coal szénszállításaival kapcsolatban.

A Gupták ebben az időszakban – természetesen nem deklarált módon – gyakorlatilag maguk adták nemcsak az Eskom áramóriás vezetőjét, de az ásványügyi minisztert, majd valamivel később magát a pénzügyminisztert is. A Gupták a Glencore kifárasztására játszottak. Azt tervezték, hogy ha a svájci cég már nem bírja a sok kellemetlenséget, akkor biztosan olcsón adja el nekik az Optimum Coalt.

Ehhez kellett egy megegyezésre képtelen Eskom-vezér, egy állandóan vizsgálódó és akadékoskodó ásványügyi miniszter, illetve a KPMG, amely egy álvevőt is prezentált, amíg a háttérben a Gupták szervezkedtek.

Összetett volt a dealsorozat, de a lényeg, hogy a Glencore egy idő után valóban elkedvetlenedett és végül egy Zürichben megkötött adásvételi szerződéssel kiszállt, ekkor jött elő a félhomályból a Gupta-család, és az Optimum Coal széncég bekerült Guptáék Tegeta nevű családi bányacégébe.

Becses barátok

2016 elején még hatalmas és jó nevű cégek segítették a Gupta-család felemelkedését, és mindenhol akadt egy-egy topvezető, amelyik minden reputációvesztéssel fenyegető ügylet ellenére kitartott a fivérek mellett.

A KPMG esetében ez a hűséges barát maga Ahmed Jaffer, vagyis a KPMG dél-afrikai cégvezetője volt, míg a McKinsey életében egy Vikas Sagar nevű partner. A KPMG több ízben tisztának talált kínos ügyleteket, vagy záradékmentes mérlegeket adott ki a zavaros cégek üzleti évéről.

A McKinsey pedig még a maga, eleve magas árkategóriájához képest is elképesztő pénzekért kezdett el tanácsokat adni az Eskomnak. Az afrikanizáció jegyében a deal az volt, hogy a McKinsey, mint „fehér” tanácsadó összedolgozik egy „fekete” irányítású tanácsadó céggel, a Trilliannal. Talán már mondanunk sem kell, hogy a Trillian fekete tulajdonosa is egy Gupta-bizalmas volt.

Urán

Amikor később aztán az Eskom végül mégis megszakította a kapcsolatot a nevezett tanácsadókkal, és nyilvánosságra kellett hozni bizonyos üzletek hátterét, kiderült, hogy a McKinsey 72 millió dolláros szerződést kötött, míg az addig nevesincs Trillian 40 millió dollárosat. Óriási botrány lett, a szerződések nagyon bűzlöttek, a McKinsey szóvivője útján kénytelen volt bejelenteni, hogy vissza kívánja téríteni az átvett összegeket.

Az Eskomból más csatornákon is valósággal ömlött ki a pénz a Gupta-vállalatokhoz. A legnagyobb felháborodást alighanem az váltotta ki, hogy egy állami bank segítségével a Gupták vettek egy nagy dél-afrikai uránbányát. Dél-Afrika top 10-es uránnagyhatalom a világban, és több más afrikai állammal (például Nigerrel) egyetemben az angolszász sajtó visszatérő találgatása, hogy vajon mennyire kontrollálja megfelelően ezt az ágazatát, például, ha Észak-Korea szép pénzt fizetne az uránért, vajon tudna-e ezekben az országokban vásárolni?

Miért vették?

Elsőre azonban nem igazán értette senki, hogy Guptáék miért szálltak be az uránbizniszbe. Dél-Afrikában csak egyetlen öregedő atomerőmű működött, az ország pedig kifejezetten gazdag volt egyéb energiahordozókban. Nem úgy tűnt, hogy nagy kereslet lenne az uránra a közeljövőben.

Ekkor jött Zuma elnök eddigi legvitatottabb dobása: azt javasolta, hogy Dél-Afrika építsen hat, esetleg nyolc hatalmas atomerőművet, aminek a teljes költsége az Eskom számára 70 milliárd dollárt tett volna ki. Az elképzelést először senki nem értette. Úgy tűnt, hogy Dél-Afrikának a szene és a sok megújuló projektje mellett egyelőre semmi szüksége nincs atomenergiára. Zuma azzal érvelt, hogy Dél-Afrikának már jó előre készülnie kell az energia-portfóliója diverzifikálására.

Bukás

Jacob Zuma és Vlagyimir Putyin orosz államfő többször is találkoztak (éppen akkor, 2014-ben, amikor Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin Paks bővítéséről egyeztettek) és végül aláírtak egy titkos megállapodást, amely szerint Dél-Afrika a Roszatommal kezd bele a 70 milliárdos atomprogramba.

A pénzügyminiszter, vagyis a kasszakulcsért felelős, Zumához hasonlóan szintén zulu származású Nhlanhla Nene azonban tiltakozott, nem látta elegendőnek a forrásokat a projekthez, ezért a szerződések megkötése körül hirtelen repülnie kellett és egy lojálisabb miniszter követte.

Nyilván az indoklás nem az akadékoskodás volt, de éppen eddigre elkezdtek a Zuma-Gupta kapcsolatot vizsgálók jelentései kiszivárogni, súlyos levelezések, szabad szemmel látható visszaélések körvonalazódtak, az is jól látszott, hogy Nene esetében maguk Guptáék castingoltak az új pénzügyminiszter személyére.

Mindenki megfizet

Ekkor buktak le a már említett neves tanácsadócégek, amelyek a levelezések alapján maguk is nyakig benne voltak bizonyos szervezkedésekben. A GuptaLeaks megállíthatatlanná vált, és innen már folyamatosan dőltek a dominók. A KPMG teljes felsővezetése (nyolc vezető), élén az említett Jaffer elnökkel, lemondott. A McKinsey globális ügyvezető partnere, Dominic Barton bocsánatot kért, és a Guptáékat támogató Sagar elhagyta a céget.

Egy dél-afrikai tartományi felsőbíróság törvényellenesnek minősítette és érvénytelenítette az atom-együttműködésre vonatkozó orosz-dél-afrikai kormányközi egyezményeket, így a Roszatom egyelőre még nem mehet biztosra, de a hivatalos Zuma-politika szerint Dél-Afrika továbbra is azt tervezi, hogy 5 százalékról, 35 százalékra emeli az atom súlyát az energiamixben és a Roszatom úgy készül, hogy amennyiben lesznek tenderek, ő elindul.

Vége a dalnak, vagy csak erőgyűjtés?

Itt tartunk most. Sokan belebuktak a botrányokba, de Zuma elnök és a Gupta-család még nem. A Guptáknak most minden sokkal nehezebb lett, hiszen amióta a machinációik napvilágot láttak, óriási kockázatot jelent bárkinek is velük üzletelni, így őket most úgy kerüli az üzleti világ, mint a veszett rókákat. De számonkérésekkel, büntetőjogi szankciókkal egyelőre nem kell számolniuk.

Jacob Zuma arra törekedett, hogy 2019 után az egyik kedvenc felesége, Nkosazana Dlamini-Zuma, aki négy gyermekének is az édesanyja, vegye át tőle a hatalmat (Mugabe zimbabwei elnök példája sem riasztotta el, aki éppen a hasonló tervébe bukott bele). Ellenfelei szerint Zuma a háttérből valójában továbbra is irányítana, és mindenképpen szeretné elkerülni a GuptaLeaks mélységi feltárását. A vád azért annyiban nem teljesen indokolt, hogy valójában a hölgy nem pusztán egy báb, nem csak egy „feleség”, hanem régi motoros a dél-afrikai politikában, különböző elnökök alatt már mindenféle tárcát vitt az országban.

Változások, vizsgálatok

Decemberben az ANC pártkongresszust tartott, és nem az említett Nkosazana Dlamini-Zumát, hanem a kihívóját, egy sikeres üzletembert választottak a párt elnökének, így az elnök terve legalábbis gellert kapott.

A vállalati világban további áldozatok is lettek, a KPMG és a McKinsey beismerése mellett a német SAP is komoly összeget fizetett, illetve a Bell Pottinger nevű pr-cég teljesen belebukott a dél-afrikai botrányba. A dél-afrikai vizsgálatokat vezető ügyvédnő feljelentése nyomán akár Nagy-Britanniában is vizsgálat indulhat, bár ennek megkezdését az érintett hatóság, az SFO (Serious Fraud Office - Komoly Csalások Hivatala) egyelőre még nem jelentette be.

Dél-Afrikát eközben folyamatosan egyre lejjebb rangsorolják a hitelminősítők, és egy méretes tőzsdei botrány is megrázta a gazdaságot. A legendásan rossz közbiztonság nem javul, a hatalmas kerítések, a kimagasló gyilkossági statisztikák egyelőre megmaradtak. De az ország mégis büszke, az angolszász jellegű fékek és ellensúlyok úgy tűnik működtek, volt olyan mechanizmus, amely a foglyul ejtett államot kiszabadította a Gupták és Zuma rabságából.

(Borítókép: Atul Guptát ábrázoló tábla egy kormányellenes tüntetésen Fokvárosban - fotó: Discott / Wikimedia Commons)