Lukács
9 °C
19 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Nincs is olyan, hogy munkaerőhiány?

20180113 183910
2018.01.19. 11:00

Egyre sűrűbben találkozunk a munkaerőhiány problémájával a közbeszédben. A gazdasági szereplők rendszeresen panaszkodnak miatta, lassan a kormány is kezdi komolyan venni, a magyar sajtó pedig rendszeresen ír róla az utóbbi pár évben. Az Indexen is sűrűn foglalkoztunk a kérdéssel, a magyar vonatkozásaival például itt, itt és itt, a globálisakkal pedig ebben és ebben a cikkben. 

Ennek ellenére viszonylag kevés valódi közgazdaságtani kutatás készült a témában, ezért a káosz is nagy a fogalom körül. Ennek orvoslására tesz kísérletet a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézete által januárban megjelentetett Munkaerőpiaci tükör aktuális száma, amely a munkaerőhiány témáját járja körül.

A tanulmánykötet elején rögtön világossá válik, hogy a munkaerőhiány fogalma korántsem olyan egyértelmű, mint ahogy az a jelenséget tárgyaló átlagos újságcikkekből kitűnhet. Sőt:

MÉG AZ SEM BIZTOS, HOGY EBBEN A FORMÁBAN VAN ÉRTELME MUNKAERŐHIÁNYRÓL BESZÉLNI,

és nem lenne szerencsésebb más kifejezést, szemléleti keretet keresni a toborzási nehézségek leírására.

Nehéz fogalom, amit alig kutattak

A problémák ott kezdődnek, hogy egy piacgazdaságban alapesetben éppúgy nincs értelme munkaerőhiányról beszélni, mint Ferrari-hiányról vagy kaviárhiányról – írja a fogalmat és mérést tárgyaló tanulmányában Köllő János, Nagy Daniella és Tóth István János.

A hiányként érzékelt dolgok ugyanis valójában nem hiányoznának a fogyasztónak, ha hajlandó lenne értük kellően magas árat – például a munkaerőért magasabb bért – fizetni.

Valójában pedig egy versengő, de nem varázsütésre működő tankönyvi piacgazdaságban is rendszeresen adódhatnak olyan helyzetek, amikor a munkaerő iránti kereslet átmenetileg nehezen elégíthető ki.

PÉLDÁUL MERT IDŐ KELL HOZZÁ, HOGY A BÉREK ALKALMAZKODJANAK A MUNKAERŐ SZŰKÖSEBBÉ VÁLÁSÁHOZ.

Ha pedig az érintett piacra csak hosszú tanulás után lehet belépni (mint például az egészségügy esetében), akkor még tovább tarthat a teljes rendszer konszolidálódása.

Egy funkcionálisan működő, versengő gazdaságban is van a toborzási folyamatnak egy átfutási ideje, több-kevesebb idő kell ahhoz, hogy a munkaadó és a munkavállaló egymásra találjanak.

Ezért aztán elég nehéz megmondani, pontosan

HOL VÉGZŐDIK EGY POZÍCIÓ NYITVA MARADÁSÁNAK ELFOGADHATÓ IDEJE, ÉS HONNANTÓL BESZÉLHETÜNK RENDELLENESEN HOSSZÚ VÁRAKOZÁSRÓL.

Nem véletlen – írják a szerzők –, hogy a tudományos kutatás

  • nem vagy csak vonakodva használja a munkaerőhiány (labour shortage)
  • és valamivel gyakrabban a tudáshiány (skill shortages) fogalmait,

vagy hogy a témáról összesen pár tucat tanulmány született az elmúlt évtizedekben. 

Magyarországon hirtelen berobbant

További kételyekre ad okot, hogy a fogalom hazai sajtóbeli említéseit és a nemzetközi keresési trendeket összehasonlítva egy szakadékot látunk. A munkaerőhiány kifejezés felbukkanása a magyar internetes médiában 2015-től kezdve elképesztően megugrott, míg a Google-trendek jóval egyenletesebb képet mutatnak a „labour shortage” és a skill shortage” keresőszavak esetében is.

Forrás: MTA KTI, Munkaerőpicai Tükör 2016
Forrás: MTA KTI, Munkaerőpicai Tükör 2016

Utóbbiban látszik egy kiugrás 2017-ben, ami azért jelzi, hogy nem csak a hazai közéletben került némileg előtérbe mostanában a kérdés. Viszont arra is rávilágít, hogy a valóságban a hangsúly inkább a képességek, mint a dolgozók hiányán van (különös tekintettel tech-skillekre).

Igaz, azt is érdemes figyelembe venni, hogy Kelet-Közép-Európában némileg más a kiindulópont, mint a magasabb jövedelmi szintű nyugati országokban. Az, hogy a régióban az ezredforduló környéke óta szaporodni kezdtek a munkaerőhiánnyal kapcsolatos panaszok, részben annak a sajátos helyzetnek tudható be, hogy az érzékelt hiányban ismeretlen elemként

SZEREPET JÁTSZIK A MUNKAKÉPES NÉPESSÉG CENTRUMORSZÁGOK FELÉ ÁRAMLÁSA IS.

Fenntartásokkal kezelni a cégek panaszkodását

A jelenséggel foglalkozó tudományos kutatások egyik feladata éppen az lenne, hogy pontosan tisztázza, milyen tényezők milyen mértékben felelősek a gazdasági szereplők által tapasztalt toborzási nehézségekért.

A MEGÉRTÉST AZONBAN MÁR A KEZDETI FÁZISBAN TÖBB TÉNYEZŐ NEHEZÍTI.

Egyrészt a hiánnyal kapcsolatos panaszok gazdasági szereplőktől származnak, tehát érdekvezéreltek lehetnek, a cégek számára semmilyen kockázattal nem jár, ha panaszkodnak a munkaerőhiányra, és állami intézkedéseket (pl. áfa- vagy járulékcsökkentést) sürgetnek.

A gyakorlatban az látszik, hogy a vállalatok 85 százaléka számol be munkaerőhiányról, ehhez képest a mérések szerint konkrét, betöltetlen pozíciók csak mintegy 2 százalékra rúgnak.

A hiányjelzések Köllő János bevezetője szerint még túlérzékenyek is, ugyanis akár 1 fő hiánya eredményezhet 1 vállalati hiányjelzést, és a megnövekedett munkaerő-forgalom miatt a panaszok az üresedési lánc két pontján egyszerre megjelenhetnek (például ha valaki úgy mond fel, hogy még nincs meg a következő munkahelye, akkor az előző és a következő, egyelőre nyitott pozíciójában is hiány van).

Másrészt

NEHEZÍTI A TISZTÁNLÁTÁST A JELENSÉG KÖRÜL KIALAKULT LAIKUS DISKURZUS,

sőt maga a „munkaerőhiány" mint fogalom is: a szóhasználat hatással van arra, hogy milyen módon gondolkozzunk a problémáról, és végül milyen megoldási javaslatokhoz jutunk el, írják a szerzők.

Két fontos elemből kihagyják az egyiket

A munkaerőhiány egy álláshelyet kínáló vállalkozás számára mindig azt jelenti, hogy az általa kínált béren az általa meghirdetett állásra nem tud felvenni munkavállalót.

Ebből nyilvánvaló, hogy a hiányzó munkaerő fogalma csak a kínált bérrel együtt értelmes, a két dolog összetartozik. Ennek ellenére a tanulmány szerint a témával foglalkozó megnyilvánulásokban szinte kizárólag az első szempontra, az emberhiányra összpontosítanak. Ennek okaként pedig valószínűsíthető súlyán felül tárgyalják a népességfogyást, az elégtelen szakemberképzést és az elvándorlást.

NÉHÁNY KIVÉTELTŐL ELTEKINTVE ELHANYAGOLJÁK A MÁSIK SZEMPONTOT, VAGYIS A BÉRT.

Ha megemlítik, akkor is inkább a magasabb külföldi bérek miatti elvándorlás kontextusában, a magyar bérszint és annak rendszerszintű okai nem sűrűn kerülnek szóba.

Az elemzés szerint mindez azt eredményezi, hogy a közbeszédben a munkaerőhiány fogalma úgy kereteződik, mint egy kizárólag állami megoldásért kiáltó probléma. Bár az érvelések egy része legalábbis implicit módon elismeri, hogy a magyar bérszínvonal jelenti a fő problémát, a megoldási javaslatokban szinte kizárólag az állami részre koncentrál, azzal pedig nem, vagy

CSAK ELNAGYOLTAN FOGLALKOZIK, HOGY VÁLLALATI SZINTEN MIT LEHET KEZDENI A DOLOGGAL.

Csak az állam nem fogja megoldani

Itt elérkezünk a magyar gazdaság termelékenységének problémájához, amellyel az Indexen már foglalkoztunk részletesen ebben és ebben a cikkünkben. A vállalati szintű problémahalmaz kulcspontja, hogy a legtöbb magyar cég nem elég profitábilis ahhoz, hogy lehetősége lenne értékelhető béremelést adni (bár ez alól is vannak kivételek, például a hazai feldolgozóipar, ahol vannak még tartalékok).

A munkaerőhiány fogalma tehát összetettebb annál, mint ahogy általában tálalják. És bár Magyarországon jellemzően kizárólag az államtól várják a helyzet megoldását, a tanulmányból kiderül, hogy ez önmagában nem lesz elég, hiszen a jelenség mögött egy csapásra nem megszüntethető gazdaságszerkezeti okok is húzódnak. 

Borítókép: Kovács Bálint / Index.