Túl jól áll a gazdaság, összeomlottak a tőzsdék

A 2008-as válság után tíz évvel rekordalacsony a munkanélküliség, és végre rendesen beindult a bérek növekedése is az Egyesült Államokban, írta a világ egyik legfontosabb üzleti adatszolgáltatója, a Reuters hírügynökség egy hétfői elemzésében. Egy másik anyagban viszont ugyanitt arról írnak, hogy ugyanezen a napon, azaz hétfőn az amerikai tőzsde egyes irányadó mutatói majdnem a válság óta nem estek akkorát, mint most. Aminek hatására az ázsiai tőzsdék is beszakadtak, és Európában, még itt Magyarországon is követték a nemzetközi trendeket.

A fenti két hír jól jelzi, hogy eléggé szokatlan tőzsdepánik tört ki az utóbbi napokban Amerikában és a világon. Ugyanis vélhetően most fordult elő először a modern pénzpiacok történetében, hogy a 

A tőzsdei eladási hullám első számú magyarázata ugyanis az, hogy a piaci szereplők megijedtek a növekvő bérektől, illetve ezek potenciális hatásaitól: a kamatemeléstől és az inflációtól. Ez abból a szempontból elég hülyén hangozhat, hogy a növekvő bérek elvileg pont hogy áldásos hatással kellene hogy legyenek a gazdaság egészének, illetve konkrétan a tőzsdei cégeknek kilátásaira.

Ez viszont rövid távon nem biztos, hogy így lesz. Ezért a mostani balhé elsősorban annak a lenyomata, hogy az utóbbi időben a pénzpiacok bizonyos szinten elszakadtak a valóságtól, azaz a reálgazdaságtól; illetve hogy olyan gazdaságpolitikai és befektetői döntések hajtották az utóbbi bő hat év töretlen tőzsdei emelkedését, amelyekről mindenki tudta, hogy hosszabb távon fenntarthatatlanok.

De ez az észvesztés sem olyan vészes egyelőre, hiszen hiába a nagy mínuszok, ezek történelmi összevetésben azért annyira nem vészesek. Ráadásul az utóbbi évek töretlen és erős ütemű növekedése után egyelőre elég mérsékelt a veszteségek mértéke. 

A pénzpumpa vége

Az utóbbi napok tőzsdei zuhanása a maga nemében a 2008-2009-es válság utáni pénzügypolitika mellékterméke. Nagyon leegyszerűsítve,

• a válság előtt elsősorban az Egyesült Államokban elég sokan eladósodtak a bankok által rájuk sózott, rettentő rizikós jelzáloghitelekkel.
• A hiteleket az ingatlanpiac kifulladásával egyre többen nem tudták törleszteni, emiatt az agresszíven és felelőtlenül hitelező bankoknak is elfogyott a pénze.
• Mivel a hitelpiacon elfogyott a pénz, plusz az eladósodott emberek is egyre kevesebbet tudtak költeni, a reálgazdaságba is átgyűrűzött a dolog: a cégek nem jutottak pénzhez sem a bankoktól, sem a pánikoló pénzpiacokról, sem az eladósodott fogyasztóktól.
• Úgyhogy az amerikai jegybank, a Federal Reserve beleöntött egy nagy adag pénzt a bankszektorba, hogy a bankoknak legyen miből hitelezni.
• Majd hogy megkönnyítse a cégek helyzetét, és betolja a gazdaság szekerét, levitte nullára a jegybanki alapkamatot, azaz rettentő olcsóvá tette a hitelezést.

Mivel ez önmagában még nem volt elég a helyzet javulásához, elkezdett más módon is pénzt önteni a gazdaságba: nagy mennyiségben vásárol különböző értékpapírokat, elsősorban állampapírokat, hogy így növelje a rendelkezésre álló pénzt, és ezáltal beindítsa a hitelezést, a fogyasztást, és így tovább. Nagyjából ugyanezt csinálta az Európai Központi Bank is.

Ennek a tőzsde szempontjából fontos hozadékai voltak.

• Egyrészt a pénzpiacon hirtelen rengeteg és nagyon olcsón hozzáférhető forrás termett.
• Másfelől az alacsony kamatok nem csak a hitelek árát, hanem a hozamokat is lenyomták.
• Azaz a hagyományos biztos befektetéseken már nem lehetett keresni, ahogy a hitelezésen sem nagyon. Hiába nőtt a rendelkezésre álló pénzmennyiség, a befektetési piac beszűkült.
• Úgyhogy a pénz elindult arrafelé, ahol nagyobb hasznot remélhetett: a tőzsdére. Ez egyébként nem mellékterméke, hanem deklarált célja is volt a jegybanki politikának: ha erős a tőzsde, a cégek könnyebben tudnak tőkéhez jutni, így olcsóbban tudnak beruházni és új dolgozókat felvenni.
• A tőzsdét pedig nem csak az új pénz beáramlása, hanem az is hajtotta, hogy a jegybanki ingyenpénz a vállalati eredményeknek is jót tett.

A tőzsdei szárnyalást pedig tovább hajtotta, hogy a befektetők többsége hosszú ideig szentül hitt abban, hogy az alacsony kamatok és a jegybanki ingyenpénz korszaka ha nem is örökké, de nagyon sokáig tart majd. Ez az, ami most megdőlni látszik. 

Előre megmondták

Bár 2008 óta indokolatlanul népszerű sport lett az elemzők körében a válságjóslás, és nem nagyon telik el hét vaskosabb riogatás nélkül, jelen esetben tényleg

Egyrészt a tőzsdeindexek majdhogynem a válság óta folyamatosan emelkedtek. A New York-i főbb mutatók csak tavaly féltucatnyi alkalommal döntöttek történelmi csúcsot, és csak 2017-ben jó 20 százalékot nőttek. Elég sokan leírták az utóbbi hónapokban, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen: a részvényárak indokolatlanul magasba szöktek, nem a papírok, illetve a cégek valós értéke, hanem a csordaszellem, illetve a fent említett pénzbőség hajtotta a növekedést.

De az is feltűnő volt, hogy miközben a tőzsde az utóbbi években szárnyalt, az amerikai és más nyugati gazdaságok növekedése messze nem olyan erős, mint az a pénzpiaci optimizmusból következne.

A pénzpiacok utóbbi éveinek kifordított logikájából következik, hogy most, amikor a gazdasági helyzet valóban kezd számottevően javulni, a tőzsdék berezeltek. Mivel 2017-ben elég látványosan magára talált a világgazdaság, és Amerikában is egyre jobban mennek a dolgok, úgy tűnik, a Fed és a világ további nagy jegybankjai elkezdenek majd kamatot emelni.

Ez ugyan eddig is várható volt, ám a jelek szerint hamarabb jön majd el, mint azt a többség gondolta. Ennek pedig a fő oka az inflációtól való félelem. Az utóbbi napok eladási hullámát sok dolog húzza, például az olajár esése vagy egyes cégek gyenge eredményei (jelen esetben a Well Fargo amerikai nagybank), ám mindezeknél jóval fontosabb az inflációs előrejelzések okozta idegesség.

Csak béremelés ne lenne

A tőzsdei optimizmus egyik alapvető oka volt az olcsó kamatok és a pénzbőség mellett, hogy a fejlett világban nem nagyon volt infláció, tehát nem igazán emelkedtek az árak. Ennek pedig az volt a fő oka, hogy hiába az olcsó hitel, a pénzbőség és a tőzsdei szárnyalás, ebből az átlagos dolgozó relatíve keveset profitált: a pénzvilágban ugyan újra lehetett zsíros jutalmakat fizetni, de a gazdaság egészét nézve a bérnövekedés és általában véve a reálgazdasági növekedés elég lassú volt Amerikában és Európában. 

Ez az, aminek látszólag vége van. Tavaly magára talált a világgazdaság, ami miatt a munkaerő-piacok a fejlett világban egyre telítetebbek. Azaz egyre kevesebb a munkanélküli és munkát kereső ember, miközben a növekedésnek köszönhetően egyre több a betöltetlen munkahely.

A legfrissebb adatok szerint jelenleg éves szinten nagyjából 3 százalékos az amerikai bérnövekedés üteme, ami már kezdi megközelíteni a válság előtti, egészséges szintet. Viszont a bérek növekedését több szempontból sem szeretik a tőzsdei befektetők, és nemcsak azért, mert irigylik a pénzt a szélesebb néptömegektől:

• A nagyjából teljes foglalkoztatás mellett növekvő bérek áremelkedéshez vezetnek: drágább a munkaerő, a cégeknek nagyobbak a költségei, drágábban kell (és a növekvő bérek miatt lehet is) adni az árut.
• Márpedig a jegybankok a világon semmitől nem félnek jobban, mint az inflációtól. Az inflációtól való félelmükben pedig jellemzően elkezdenek kamatot emelni.
• Ezt pedig a jelenlegi helyzetben könnyebb megtenniük, mint korábban, hiszen a növekedés beindulásával a fejlett gazdaságok már nem függnek annyira a jegybanki ingyenpénztől, és nem is döglenek be nélküle. A pénzpiacok viszont eléggé ráálltak az ingyenpénzre, ezért a pénz drágítása miatt szükséges a korrekció is.
• A kamatemelés emellett növeli a más, biztonságosabb befektetések hozamát, ezért eltereli a pénzt a tőzsdéről (az amerikai 10 éves papírok hozama szépen nőtt az utóbbi időben, ez volt az egyik kiváltó oka a mostani esésnek). Ez egyrészt önmagában is csökkenti a részvények iránti keresletet, másfelől a cégek forráshoz jutását is nehezíti, amivel jövedelmezőségüket és közvetve értéküket is visszaveti.
• Emellett a béremelkedés nemcsak a kamaton keresztül, hanem közvetlenül is rontja a céges eredményeket: a cégeknek több bért kell fizetniük, az rövid távon lenyomja a nyereségrátájukat, azaz kevesebb osztalékot tudnak fizetni a részvények után.

Hosszú táv

Az is szerepet játszhatott a mostani nagy zuhanásban, hogy a rossz híreket hirtelen mindenki túlreagálta. A válság óta a befektetők nem nagyon voltak hozzászokva ahhoz, hogy lefelé is mehetnek a dolgok, ezért a mínuszok láttán mindenki berezelt. Az is erősítette a hatást, hogy manapság a tőzsdei kereskedés jelentős része automatizált, ahol algoritmusok hajtotta robotok adnak-vesznek papírokat emberi ésszel nehezen felfogható gyorsasággal és mennyiségben; ezek a robotok pedig ilyenkor elkezdenek ezerrel eladni.

Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy a mostani eladási hullám nemcsak hogy nem váratlan, hanem nem is különösen drámai. Hiszen a mostani esést megelőző emelkedés üteme is rettentő erős volt: a mostani “pánik” csak az elmúlt pár hét növekedését radírozta ki, de az amerikai indexek még mindig magasabbak, mint 2017 őszén.

jó pár rondább “fekete hétfőt” láttak már a tőzsdék a történelem során, és sokból azok közül sem lett komolyabb baj. Azaz egyelőre még nem arról van szó, mint 2008-ban, amikor leolvadt a tőzsde. Hiába hangzik unalmasan technikainak, a korrekció szó valóban sokkal pontosabban írja le a mai helyzetet, mind mondjuk a krach.  

Mindemellett az is optimizmusra ad okot, hogy a reálgazdaság jól muzsikál, és semmi ok kételkedni benne, hogy ez rövid távon nagyot változzon. Látszólag 2017-2018 fordulójára a fejlett világnak tényleg sikerült túllendülnie a 2008-as válságon, aminek az egyik furcsa mellékterméke, hogy az elhúzódó válságkezelés során felpumpált pénzpiacok kicsit beleremegtek a jó hírekbe. Ám ha minden jól megy, a növekvő bérek növekvő fogyasztást is szülnek majd, azaz hosszú távon vélhetően jól járnak vele majd azok a cégek is, amelyeknek a részvényeit most ezerrel adják.

Ha viszont minden rosszul megy, akkor lehet, hogy a tőzsde izgágasága, illetve a jegybanki pénzpumpa kikapcsolása és a kamatemelés ki is nyírhatja a világgazdaság magára találását azáltal. Ennek egyelőre még nincs konkrét jele, ám a válságjóslás már természetesen elindult.

(Borítókép: Drew Angerer / Getty Images Hungary)