Alfréd
-2 °C
2 °C

Megjelent az erőműcégben a NER, a versenytársak rosszat sejtenek

D  YT20141202002
2018.02.14. 04:54 Módosítva: 2018-02-14 10:55:18
Van Magyarországon nyolc olyan cég, amelyik úgynevezett virtuális erőművekkel foglalkozik. Egy közülük, az erőművásárlási terveire Exim-hitelkeretet is kapó VPP-csoport szabadalom-bitorlással vádolja a többieket, főleg a multikat. A piaci szereplők attól tartanak, hogy az ügy több mint egy jogi vita.

Adott egy cég, a VPP Energy, amelynél látványos változások zajlanak mostanában. Az állami Eximbank hitellel, hitelkerettel is támogatja a cégcsoportot, amely nem is titkoltan erőmű-vásárlásokban gondolkodik. A nagy tervekhez pedig olyan új tulajdonosok is megjelentek a cég mögött, akik politikai kötődésű történetekből már ismertek lehetnek. Még a Habony Árpád magánhitelezőjeként elhíresült Tombor András befolyása is érezhető.

Ez a cég, vagyis a VPP Energy több erőmű-tulajdonos versenytársának levelet írt nemrégiben, és egy szabadalmi ügy miatt jogi eljárást helyezett kilátásba.

Virtuális erőművek

Nem kicsi üzletről van szó. Aki ma Magyarországon áramot termel, az különbözőképpen értékesítheti azt. Némileg elnagyolva, körülbelül azt mondhatjuk, hogy

  • az áramot bárki eladhatja az áramtőzsdén, a szabályozott piacon vevő mindig lesz, de az ár mérsékelt marad, úgy 40 euró/MWh,
  • értékesítheti közvetlenül a végfelhasználóknak, ez már salesmunkát is igényel, de magasabb ár, 50-60 euró/MWh ár is elérhető,
  • végül segítheti az áramával a rendszerirányító MAVIR munkáját, ezért akár 80-90 eurót is el lehet kérni megawattóránként, de nagyon rugalmasnak kell lenni a termelésben.

A virtuális erőművek (vagy más néven szabályozóközpontok) nagy előnye, hogy ezek akár csúcsra is járathatók, de viszonylag egyszerűen ki is kapcsolhatók, ami például egy nehezen beindítható atomerőműnél, vagy széntüzelésű erőműnél korántsem lenne ilyen egyszerű, olykor szinte lehetetlen.

A villamosenergia rendszert irányító MAVIR ezért a rugalmasságért szívesen fizet felárat.

Maga a virtuális erőmű annyit tesz, hogy több kisebb, jellemzően gázmotoros erőmű összekapcsolásával létrejön egy nagyobb áramtermelő-kapacitás, amely rugalmas, jól kalibrálható, alkalmas a rendszer kiegyenlítésére.

Ezen a piacon jelenleg nyolc cég motorozik. Ott van

  • a francia Veolia,
  • a német E.On,
  • a svájci Alpiq,
  • a hazai, tőzsdén jegyzett Alteo,
  • az állami MVM,
  • a Greenergy nevű cég, amelyik az energiakereskedő MET-csoporttal fogott össze,
  • a hazai Energiabörze Kft.
  • és végül, a leginkább Dicső Gáborhoz köthető VPP Energy.

Támad a VPP

Utóbbi, vagyis a VPP Energy nemrégiben négy versenytársának (felsorolásunk első négy tagjának) is levelet írt, amelyben pénzt követel tőlük, mondván azok használják a csoport szabadalmát. Ezért a cég kilátásba helyezte, hogy amennyiben a többiek nem fizetnek, akkor jogi útra tereli a kérdést.

Mielőtt belemennénk az ügy részleteibe, a helyzet megítélésének leglényegesebb különbsége abban lesz, hogy miközben a VPP szerint ez egy, az iparágban teljesen megszokott vegytiszta szabadalmi vita, addig

a piac többi szereplője attól tart, hogy mivel a VPP-nél ismert emberek, NER-közeli körök jelentek meg a tulajdonosi struktúrában,

ráadásul az állami Eximbank is elkezdte támogatni a cég törekvéseit, nincs-e a szabadalmi ügy mögött valami komolyabb szándék.

Természetesen megkerestük az érintetteket, így a VPP-t, amely szóba állt velünk, de azokat is, akik levelet kaptak, végül olyan energetikai szakembereket is, akik eddig szerencsésen kimaradtak a levélszórásból, de ismerhetik az ügy körülményeit.

A legtöbben nyilvánosan nem reagáltak, de azért legalább szűkszavúan megerősítették az információinkat, vagy megosztották érzéseiket. Az Alteo például határozottan jelezte számunkra, hogy megvizsgálták a kérést, de szakértői szerint teljesen egyértelmű, hogy az Alteo nem tartozik a szabadalom hatálya alá. Azt is tapasztaltuk, hogy azok is, akik eddig „megúszták” a levelet, szintén képben vannak az ügyet illetően.

Mit mond a levélíró?

A VPP szerint a cégcsoport 2010-ben kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy segítse azon kiserőművek továbbélését, amelyek a KÁT-rendszer (kötelező villamosenergia átvételi rendszer) megszűnése miatt kiestek volna a piacról. A cég 2011-ben, a többieket jócskán megelőzve, kifejlesztett egy szabályozóközpont-megoldást. Elsőként működtetett is ilyet, és a cég álláspontja szerint ezt a megoldást védette le.

Szabadalmi védettség.

A VPP nyilatkozata szerint „a VPP 2015 októberében az Amerikai Egyesült Államok területére, valamint 2016 szeptemberében az Európai Unió országaira szabadalmi oltalmat szerzett, 2012. május 8-i visszamenőleges hatállyal. Ezen szabadalmi jogok érvényesítése céljából kezdeményeztünk tárgyalásokat több piaci szereplővel, amelyek jelenleg folyamatban vannak.” - foglalható össze a cég nyilatkozata.

A VPP-nél nem értik a többiek meglepetését, hiszen korábban a piaci versenytársaik jól dokumentáltan hónapokig egymásnak adták a kilincset a cégnél, tanulmányozták a megoldást, de nem vették meg, inkább pimaszul lenyúlták a technológiát. 2012-ben a VPP levélben is tájékoztatta a cégeket, hogy szabadalmi eljárást kezdeményezett, így lett volna lehetőségük, hogy már a hivatalos szabadalmi eljárás során a bejegyzés előtt vitassák a VPP szabadalmát, erre azonban nem került sor.

A szabadalom

Arra nem vállalkoznánk, hogy szakértelem hiányában mi ítéljük meg a szabadalmat, de az álláspontokat tudjuk ismertetni. A szabadalom nagyjából arra vonatkozik, hogy egy bizonyos eljárással decentralizáltan működő kiserőművekkel hogyan lehet szolgáltatásokat nyújtani a villamos energia rendszerszintű szabályozásában.

A VPP szerint ez valóban egy egyedi tudás, a többiek azonban valójában evidencia, több száz ilyen szabályozóközpont működik Európában, és természetesen a német, vagy a francia cégek nem a VPP eljárásai alapján működtetik a virtuális erőműveiket, hanem azért, mert mindenki képes összekapcsolni a kis erőműveket.

Az érintett cégek célzottnak és felháborítónak tartják, hogy a VPP valamiért csak négy multit támadott meg (hárman ma is külföldi kézben vannak, az Alteo csak annyiban multi, hogy a megtámadott időszak elején még a német tulajdonú Sinergy szolgáltatott, amely csoportot később az Alteo felvásárolta), de

az államot (vagyis az MVM-et) és az állammal jó viszonyt ápoló cégeket (például a MET-csoporttal összefogó Greenergy-t) nem piszkálta.

Terveik vannak

A VPP ezt azzal magyarázta, hogy azok ellen a cégek ellen lépett fel, amelyek a sikertelen tárgyalások utána 2013-ban elsőként követték a VPP-t a piacon, vagyis időben először kezdték meg a „szabadalombitorlást”, és azon cégeknek írtak, amelyekkel nincsen egyéb üzleti tervük.

A VPP azonban azt is jelezte, hogy a többiek sem nyugodhatnak meg, még bőven van hátra az elévülési időből. Ráadásul, a VPP most ugyan csak a hazai versenytársakat támadja be, de, ha van reális esélye a győzelemre, a nemzetközi jogi fellépéstől sem riad vissza – bár ez ma egyáltalán nem aktuális. Ugyanakkor például a Távol-Kelet irányába nem védették le a szabadalmat.

Információink szerint az érintett cégek vezetői nagyon fel vannak dúlva. Szerintük ugyanis a komoly technológia valójában triviális megoldás, amiről szinte mindenkinek van egy hasonlata.

„Elmegyek az Egyesült Államokba és levédetem a leves, főétel, desszert menüsorrendet, a szabadalmi hivatal pedig ezt simán bejegyzi, és utána minden étteremtől, amelyik ebben a sorrendben kínálja a menüjét, jogdíjat szedek, maga szerint ez jogos? - kérdezte egy iparági forrás. Azt jellemzően más sem értette, hogy miként lehet a szerintük is teljesen evidens technológiát levédetni, de azért azt is tapasztaltuk, hogy most mindenhol elkezdtek foglalkozni az üggyel, pénzt költeni szabadalmi jogászokra, tanácsadókra.

„Olyan a helyzet, mintha valaki le tudná védeni a V betűt, és pénzt követelne a jövőben mindenkitől, aki használja a nevében ezt a betűt” - dühöngött egy tanácsadó.

Míg egy másik cégvezető hasonlata szerint a helyzet inkább arra rímel, „mintha valaki bemenne az amerikai szabadalmi hivatalba, hogy ő levédetné azt, hogy miképpen lehet a szupermarketekben kiválasztani az olcsóbb ásványvizet. Miután pedig levédetné, hogy az árakat kell összehasonítani, utána minden kedves vásárlótól, aki az ár alapján venne ásványvizet, attól jogdíjat követelne.”

„Akkor fizetnek?” - kérdeztem naivan, mire a válasz elég egyértelmű volt:

no fucking way”.

Kiszemelt erőművek?

A történet különös, valójában ugyanis a cégek – legalábbis, ahogy mi értettük a helyzetet – alapvetően nem is attól tartanak, hogy a bíróság majd jogosnak ítéli meg azt, hogy fizetniük kell, hanem maga a folyamat is gondot jelenthet az erőmű-tulajdonosoknál, részben a bankoknál, a partnereknél, esetleg kellemetlen tőzsdei bejelentési kötelezettséget válthat ki.

Ráadásul többen gyanúsnak vélik az időzítést, és nem tudják, hogy pusztán pénzről van szó, vagy esetleg a NER egy támogatottja megkívánta az erőműveiket.

A VPP ugyanis már régebb óta foglalkozott ezzel a szabadalommal, de eddig nem lépett. Ameddig a társaság csak Dicső Gáborhoz, a korábban tőzsdén jegyzett, de megborult Kontrax egykori vezetőjéhez kötődött, nem tűnt annyira erősnek, vagy politikailag támogatottnak, de amióta az állami bank finanszíroz és ismert emberek jelentek meg a környezetében, illik őket komolyabban venni.

A VPP számunkra is sokszor ismételt álláspontja szerint semmi politikát nem szabad keresni az ügyben, a szabadalombitorlással kapcsolatos érdekérvényesítés kezdete (2017. vége) pedig csak azért most indult, mert csak az Európai Uniós szabadalmi jog honosítását követően indulhatott meg, amelyre 2017 júliusában került sor.

De kik ezek a sokat emlegetett új támogatók, új tulajdonosok? A témát a Heti Válasz dolgozta fel alaposan, a lap információit igyekeztünk kiegészíteni. Az állami Eximbank erősen beszállt a VPP körüli ügyek finanszírozásába. Azt a VPP sem titkolta az Index előtt, hogy az Eximbank hitelkeretet adott a csoportnak, amelyből erőművek felvásárlását finanszírozhatja a cég. Úgy tudjuk, hogy a 4 milliárd forintos hitelkeretet konkrétan a cégcsoport CHP Erőmű nevű cége kapta. Van azonban egy másik hitel is, amely sokkal furcsább. Ahogyan arról korábban a 24.hu írt, a VPP tulajdonosi köre állítólag 1 milliárd forintos eximes hitelt kapott magára az akvizícióra.

Na de kik a tulajdonosok? Első körben az áttételesen Tombor András környezetéhez köthető Juhász Gábor, a Magyar Kick-Box Szövetség alelnöke tűnik fel. Ő vezeti, és az ő solymári lakcímére van bejegyezve a VPP Project Kft. Ez a cég kapta állítólag az egymilliárdos hitelt. Magyar bejegyzésű cég, amelyiknek a tulajdonosa is magyar, a VPP Invest Kft, amely szintén Juhász Gábor solymári címére van bejegyezve.

A trükk csak az, hogy valójában a VPP Invest, vagyis ez a 2017 márciusában alapított projektcég már egy máltai vállalkozáas, az Apium Media Holding Ltd. tulajdona. Így már kevésbé érthető, hogy az Eximbank miért támogatta e kör tulajdonszerzését. Erről a társaságról a Panama papírokat bolygató Direkt 36 írt részletesebb anyagot, majd a Heti Válasz tárt fel további részleteket a máltai cégek hazai térnyeréséről.

Tombor András és a bajnai kickboxosok

Bajna egy kisebb Komárom-Esztergom megyei település, amelyik saját kick-box klubbal is rendelkezik. Elnöke Malomházi Balázs, de itt dolgozott korábban Juhász Gábor is, aki ma már kickbox-szövetségi alelnök is. A két sportember együtt dolgozik a Premium Audit élőerős biztonsági cégben, Juhász Gábor az ügyvezető, Malomházi Balázs a biztonsági szaktanácsadó. Sok egyéb társaságban is felbukkannak, és valamiképpen mindig Tombor András körül tevékenykednek. A bajnai kickboxos Juhász például fantáziát látott a Mandiner portál üzemeltetésében, még mielőtt Tombor vette volna meg, de a neve felbukkant az UD Zrt. ügyében is, amikor Tombort a szélesebb közvélemény is megismerhette. Malomházi pedig a Tombor tulajdonában álló Polymateria Hungária Kft. nevű cég képviselője.

Tombor amúgy sok hazai céget birtokol, vállalkozásai rendre a Krisztina körút 30-i címre vannak bejegyezve. Nem csak arról ismert, hogy Habony Árpád magánhitelezője volt, de fontos aktor, édesanyja családnevét viseli az erdőbényei Bardon borászata, a magyar lovaspóló sport úttörője, de emellett rengeteg hazai hatalmasság közeli ismerőse és olyan emblematikus ügyek mozgatója, mint korábban a közterületi reklámpiac, Tokaj felvirágoztatása, esetleg a fővárosi buszpiac.

Gyurcsány embere és a pogácsakirály

A máltai Apium-tulajdonosok is ismert szereplők, bár bármilyen furcsa ez mostanában, az egyik kulcsember, a máltai céget birtokló Zelles Sándor inkább a baloldalon volt erős ember, hiszen, a Gyurcsány-kormány idején volt az állami ingatlanvagyont kezelő Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) első embere.

A másik kulcsszereplő, aki a 444.hu cikke szerint az izraeli befektetésekben segítő, Beni Gagel családneve onnan lehet ismerős, hogy Gageléké a hazai metrómegállókban egyeduralkodó Princess pékségek. A Gagel- család Habony Árpád és a grúz-izraeli Shabtai Michaeli közvetlen baráti körébe tartozik. Beni Gagel konkrétan az Apium kézbesítési megbízottja is.

Minek szállt be az exportfinanszírozó állami bank a zavaros máltai hátterű csoport finanszírozásába? A bank még nem válaszolt ezt firtató kérdéseinkre, de úgy tudjuk, hogy a döntés nem volt független a VPP mögött álló háttéremberek lobbierejétől. Minden általunk elért piaci szereplő fogadkozik, nem ijedtek meg, úgy viselkednek, ahogy az egy normális országban szokás, bíznak a jogállamban. A külföldiek nem is tehetnek másképpen a nemzetközi tulajdonosaik miatt. Ám egyesek, elsősorban a Veolia, már érezhetik a jeges leheletet a tarkójukon.

Hiszen tavaly decemberben a francia cég már tapasztalhatott némi attakot, például a SOTE-val kötött szerződéseikkel a kormányközeli Pesti Srácok is részletesen foglalkozott, míg Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfon alkotott véleményt a helyzetről. A fenti történéseket ha akarjuk, teljesen átlagos piaci versengésnek is lehet tekinteni, de azért az sem tűnik paranoiásnak, aki intő jelnek, a közeledő nehezebb idők előszelének értékeli az eseménysort.

Mondja el véleményét az Index tematikus Facebook-oldalán! Csatlakozzon!