Meghalt Peter Munk, a magyar-kanadai dollármilliárdos

Március 28-án, 90 éves korában Torontóban elhunyt Peter Munk. A budapesti születésű, de karrierjét már Kanadában megalapozó filantróp üzletember legnagyobb dobása a Barrick Gold Corp volt. A nyolcvanas évek elején Peter Munk az olajiparban látott fantáziát, de egy hirtelen ötlettől vezérelve megváltoztatta a cége fókuszát és olajfúrások helyett az arany kitermelésére összpontosított. Fokozatos fejlődéssel a Torontói Értéktőzsdére bevezetett

Ma már a társaság évi 9 milliárd dolláros forgalmat termel (2600 milliárd forint), Kanada mellett van kitermelése Argentínában, Chilében, Peruban, Zambiában, Szaúd-Arábiában és még több egzotikus helyen. Munk 86 éves koráig aktív maradt a cégvezetésben. Ez volt a legnagyobb cége, ebből lett dollármilliárdos, de sok másba is belevágott: ingatlanba, elektronikába, kelet-közép-európai befektetésekbe.

Halála kapcsán a Bloombeg idézi Brian Mulroney volt kanadai miniszterelnököt, aki szerint Munk.

igazi látnok volt, aki nagy cégeket épített, milliárdokat keresett, de gazdagságát és tekintélyét jóra használta, vagyona legnagyobb részét jótékony célokra fordította.

A nácik elől menekült el

Munk Péter 1927. november 8-án született Budapesten, édesapja Munk Lajos, 1944-ben döntött úgy, hogy családjával elmenekül a náci megszállás elől. A híres Kastner-vonattal menekültek, amelyen Kasztner Rezső (Rudolf Kastner) szervezésében 1684 zsidó menekülhetett ki Svájcba egy egészen kalandos történet során. (A sztori elmesélése messzire vezetne, de egy érdekesség: Kasztner Rezsőről végül egy izraeli bíróság azt mondta ki, hogy valójában náci kollaboráns volt. Emiatt egy elvakult ellenfele meggyilkolta, de később Kasztnert nagyrészt rehabilitálták)

Munk édesanyja ekkor már nem élt velük, ő Auschwitzba került, majd hazatért, ám 1988-ban öngyilkosságot követett el. A Munkok, vagyis apa és fia Svájcba kerültek, majd édesapja egyedül elküldte a 21 éves fiút Kanadába, egy ott élő nagybácsihoz.

Munk nem beszélte a nyelveket, félt az idegentől, de aztán hamar feltalálta magát. Valósággal beleszeretett Kanadába, a jólétbe, az emberek kedvességébe, mert nagyon sok támogatást kapott, mint gazdasági menekült. Kezdeti munkái nem voltak túl jövedelmezőek, karácsonyfákat árult, dohányt szüretelt, kerti munkákat vállalt, de közben tanult, és 1952-ben lediplomázott a Torontói Egyetemen.

Bukással indult

Az egyetem elvégzése után a nagybátyjától kapott 3 ezer dollárral már vállalkozott, létrehozott egy skandináv bútorokat importáló céget, majd hamarosan rendkívül magas minőségű hangtechnikai eszközöket kezdett gyártani. Cége, a Clairtone hatalmas siker lett, a kor nagyágyúi (például Frank Sinatra) is esküdtek rá, de egy évtized szárnyalás után a televízió térnyerése borította az üzleti modellt.

A történet vége nagyon csúnya lett. Munkot előbb társai kipenderítették a cég vezetéséből, majd bennfentes kereskedelemmel is megvádolták, barátai elhagyták, az üzleti körök megvetették. Egy kanadai cikk szerint a szegény gyermekkor mellett a visszatérés, a bizonyítási vágy vezette abban, hogy még negyven évig hajtotta az üzleti sikereket.

Közben kétszer is megnősült és a két házasságából öt gyermeke született Anthony, Nina, Marc-David, Natalie és Cheyne.

A mélyszegénységből érkezett Munk eleinte, amikor a top-üzletemberek közé került, valósággal habzsolta az anyagi javakat, de aztán elfordult ettől az élettől, egészen fiatalon felfedezte a jótékonykodást, Kanada legismertebb filantrópja lett. Gyermekei svájci tanítására viszont ekkor sem sajnálta a pénzt.

Egzotikus kalandok

Következő nagy dobása az ingatlanpiacon volt, hatalmas üdülőterületet fejlesztett a Fidzsi-szigeteken, ahol medencéket, több tucat szállodát is felhúzott. Egyiptomban pedig a nagy piramisok környékét fejlesztette volna, erre szerződött is a kormánnyal, amikor ezt a szerződést Anwar Szadat elnök felbontotta, sokáig pereskedett nemzetközi bíróságon Egyiptommal.

Nagyon meg akarta mutatni az ellenségeinek, vagyis azoknak, akik megtagadták a Clairtone-bukás után, hogy ő majd többre viszi. Aztán amikor 1981-ben eladta a Southern Pacific Properties nevű turisztikai cégét, 100 millió dollárral szállt ki, ebből alapította a már említett Barrick Petroleum olajfúró társaságot.

Magyarországon is aktív volt

Már a rendszerváltás előtt figyelte a magyar befektetési lehetőségeket. Torontói barátjával, Andrew Sarlóssal, Mark Palmer korábbi budapesti amerikai nagykövettel és Demján Sándorral létrehozta a Central European Development Corporationt (CEDC) nevű céget.

Rövid ideig dolgoztak együtt, de például beszállt az Általános Értékforgalmi Bankba, illetve ingatlanokat fejlesztett, például a Westend Shopping Centert, vagy a Szabadság téri Bankcentert. 2015-ig bolt benne a TriGránit-cégcsoportban, ekkor Csányi Sándor és Demján Sándor felé kiszállt.

Érdekelte a térség, Montenegróban megvett egy orosz haditengerészeti bázist, amelyből egy ötcsillagos üdülőhelyet és egy kikötőt alakított ki. Utolsó nagy üzlete az volt, amikor 1,5 éve Porto Montenegrot eladta egy Dubaiból érkező befektetői körnek.

Peter Munk elképesztően gazdag lett, a 86 éves koráig aktívan irányított Barrick állandó cégfelvásárlásokkal fejlődött és ontotta a pénzt. Munk azonban nem tartogatta hatalmas jövedelmét, részben magára költötte, például vett egy hatalmas jachtot, a 40 méteres Golden Eagle-t (Arany Sas), amelyet a francia Riviérán tartott, de leginkább elosztogatta.

Jótékonysági alapítványa, amelyet második felesége igazgatott, dollár százmilliókat költött kanadai és izraeli oktatási intézmények, közkórházak támogatására.

Borítókép: Scott Eells / Bloomberg / Getty Images Hungary.