Magyarország a turisták utolsó biztonságos mentsvára?

A választás közeledtével látszólag az ország egyre több szektoráról derül ki, hogy egyszerre áll törékeny lábakon, illetve a maga nemében különleges kuriózum egész Európában. Nemrég Orbán Viktor vetette fel, hogy mindössze tízezer menekült érkezése már romba döntené az amúgy máskor még a többi visegrádi országgal együtt az Európai Unió motorjának nevezett magyar gazdaságot; legutóbb pedig a Magyar Turisztikai Ügynökség hívta fel a figyelmet migránsok jelentette újabb veszélyre: a bevándorlás súlyosan fenyegeti a hazai turizmust.

Az állami turisztikai megaközpontot irányító Guller Zoltán arról beszélt a Magyar Időknek, hogy ha migráció van, vesztesekké válnak a gyógyfürdők, konferenciák, a vallásturizmus, de még a "családbarát vendéglátás is elveszítené eddigi vonzerejét." Azt is kifejtette:

Ki kell mondani: ma Bécs, München, a Comói-tó nem ugyanaz, mint régen. Németország nagyvárosaiban, a fő pályaudvarok környékén arab nyelvű boltok nyíltak, mert akkora lett a vásárlóerő, megváltozott minden – ez az ott élők mindennapjain túl márpedig a turizmusra is egészen biztosan rányomja a bélyegét

Azt, hogy ezt mire alapozta, megkérdeztük a turisztikai ügynökségtől is, de eddig nem kaptunk választ. Úgyhogy inkább megnéztük az elérhető adatok alapján, hogy tényleg összezuhant-e a turizmus az említett helyeken.

Nem működik a bécsezés

Guller érvei részben arra épülnek, hogy ha bevándorlók érkeznek Magyarországra, akkor elromlik a közbiztonság, és emiatt nem mernek majd jönni a turisták. Hogy mennyire jó vagy rossz a közbiztonság, azzal a minap foglalkoztunk: eszerint hazánk például a gyilkosságok terén valamivel veszélyesebb, mint Nyugat-Európa, és amúgy a nyugati országok sem lettek veszélyesebbek a migránsoktól. Bár az is tény, hogy a médiában megjelenő információk jobban befolyásolják a turisztikai foglalásokat, mint a nyers statisztikák. (A másik érv, hogy ha jönnek a migránsok, nem lesz pénz a turizmusra. A gazdasági vonzatokról is hosszabban írtunk a napokban.)

A Guller által felhozott három példa esetében viszont úgy tűnik, a percepciók sem nagyon változtak. Münchenben például 2016-ban 14 millió vendégéjszakát töltöttek el külföldiek, dacára annak, hogy az év júniusában egy terrortámadásban kilenc embert ölt meg egy (amúgy ott született) támadó a város egyik bevásárlóközpontjában. Azt a város honlapja is írja, hogy a terrortámadások nemzetközi médiavisszhangja ártott a turizmusnak, de a 2016-os forgalom így is mindössze 0,1 százalékkal, tehát elhanyagolható mértékben esett 2015-höz képet. 

A müncheni régióban egyébként 2009 óta jelentősen nőtt a külföldi vendégéjszakák száma, pedig már kilenc évvel ezelőtt is elég sok kebabos volt a városban. (2009-ben  pedig a gazdasági válság miatt volt visszaesés a turizmusban, ahogy szinte mindenhol máshol a világon.)

Összehasonlításképpen: a Budapestet magában foglaló Közép-Magyarországi régióban 2016-ban 8,5 millió vendégéjszakát töltöttek el külföldiek. Ez egyébként elég szép eredmény, de ennek ellenére talán még korai attól tartani, hogy úgy elromlik a helyzet, mint Bécsben.

Annyira nem riadtak meg a menekültektől

Nem lehet panasz a Comói-tóra sem. A tavat magába foglaló Lombardia tartományban 2000-ben tízmillió külföldi vendégéjszakát regisztráltak, 2016-ban 22 milliót. A turizmus növekedése az utóbbi néhány évben is kitartó és jelentős volt, hiába vert fel néhány, Svájcba tartó menedékkérő tábort a helyi vasútállomáson.

Dél-Olaszországban persze más a helyzet. Szicíliába érkezik a Földközi-tengert átszelők döntő többsége, ennek a régiónak a része Lampedusa szigete is. Ebben a térségben a 2014-es 7,1 millióról 2016-ra 6,9 millióra csökkent a külföldi vendégéjszakák száma. Bár ez utóbbi még mindig azt jelenti, hogy több turista látogatta meg a régiót 2016-ban, mint a menekültválság előtt, 2013-ban, amikor 6,3 millió vendégéjszakát töltöttek el ott. A visszaesés 3 százalékos volt; ekkora mínuszba nem szoktak szektorok beledögleni.

Hasonló a helyzet a tengeri menekültáradat másik fő célországa, Görögország esetében: itt 2014 és 2016 között szintén közel 7 százalék volt a növekedési ütem, 2009-hez képest 40 százalékkal több turista jött 2016-ban. A menekülthelyzet által legsúlyosabban érintett területen, az Égei-tenger déli részén fekvő szigeteken minimális volt a visszaesés tavalyelőtt: 20 millió 269 ezerről 20 millió 80 ezerre esett a külföldi vendégéjszakák száma.

A terrortól viszont igen

Ettől függetlenül valóban van, ahol látványosan visszaesett a külföldi látogatók száma az utóbbi években: 

A párizsi régióban a 2014-es csúcspont után már 2015-ben csökkenni kezdett a külföldi vendégéjszakák száma, majd a 2015. novemberi terrortámadások után 2016-ban tovább esett, mégpedig elég jelentősen, 10 százalékkal. (Bár a történethez hozzátartozik, hogy 2016 még így is nagyjából a 2013-as szint környékén volt, de azért egyértelmű, hogy itt elég jelentősen megjelent a rossz sajtóvisszhang.)

Brüsszelben még jelentősebb visszaesést hozott 2016: 5,2-ről 4,1 millióra csökkent a külföldi vendégéjszakák száma. Legutóbb 2005-ben érkezett ilyen kevés látogató a belga fővárosba, aminek minden bizonnyal a 2016-os merénylet, illetve az az oka, hogy Brüsszelben üldözték hosszú időn át a párizsi merényletek elkövetőit.

Guller ennek kapcsán nagyjából elismételte azt a kormányszlogent, miszerint a migráció szükségszerűen terrorizmust szül. Egy komolyan vehető, húsz nyugati országot vizsgáló kutatás szerint valóban van statisztikai összefüggés: több a terrortámadás azokban a fejlett nyugati országokban, ahol több a bevándorló. Ám ebből még nem következik, hogy a terrorcselekmények elkövetői döntően bevándorlók lennének: a lakosságszám növekedése a bennszülöttek esetében is pozitív összefüggést mutat a terrorcselekmények számával; magyarul

A lakosságarányukhoz viszonyítva nagyjából azonos a terroristák között a bevándorlók és a bennszülöttek száma, ami azt jelenti, hogy hosszú távú adatok szerint egy bevándorló és egy bennszülött nagyjából hasonló valószínűséggel válik terroristává.

a 2004-2005-ös nagy európai terrorakciók az al-Kaida utóvédharcainak idején történtek, a 2015-2016-os vérengzések pedig az Iszlám Állam erejének csúcspontján. Míg az 1990-es évek előtt szélsőbalos elsősorban terrorszervezetek ontották a vért a kontinensen.

Sok a migráns, sok a turista

Azt egyébként nehéz lenne megmondani, és módszertanilag eleve túlmutat egy újságcikken, hogy a migráció pontosan milyen hatással van a turizmusra, bár ránézésre az látszik, hogy leginkább semmilyennel. (Valamelyest levon az alábbiak értékből, hogy EU-szinten összehasonlítható adatok a városok lakossági összetételről csak a 2011-es népszámlálásból elérhetők, az pedig elég régen volt. Mindazonáltal az akkori adatok relatíve jól mutatják a nagyságrendeket.)

•  Londonban és a párizsi régióban él a legtöbb, EU-n kívül született ember, hozzávetőleg két-kétmillió. Ez Európa két legkedveltebb turisztikai célpontja, még ha Párizs vissza is esett a terror miatt: a francia fővárosban nagyjából 40 millió, a brit fővárosban több mint 50 millió a külföldi vendégéjszakák száma. Londonban pedig nem volt visszaesés az utóbbi években.
• A Kölnt és a nyugatnémet ipari térség nagy részét magába foglaló Észak-Rajna-Vesztfáliában másfél millióan vannak az unión kívülről jöttek. A nem a turizmusáról híres régióban 2009-ben 7,3, millió, 2016-ban 10,3 millió külföldi vendégéjszaka volt, a növekedés folyamatos, nem volt visszaesés.
• Katalóniában 900 ezer unión kívüli bevándorló él, itt 2009-ben 36,7 millió, 2016-ban 52,2 millió külföldi vendégéjszakát töltöttek el, és Barcelonában ugyebár inkább azért szokás tüntetni, mert túl sok, nem azért, mert kevés a turista. Ezekben az adatokban nincs benne a 2017-es barcelonai terrortámadás, amely hatással lehet még a tavalyi számokra.
• A München-központú Bajorországban és Lombardiában 800-800 ezer unión kívül született ember él, és mint fent írtuk, ők nem panaszkodhatnak turisztikai szempontból.
• Madridban 700, Délkelet-Franciaországban 600 ezer ez a szám: Madridban folyamatos a növekedés, 9,8 millióról 12,3 millióra nőtt a külföldi vendégéjszakák száma; Délkelet-Franciaországban, a Provence-Alpes-Cote d’Azur régióban 2011 óta csökkenést mutat a külföldi vendégéjszakák száma, tehát vélhetően nem a 2015 óta eltelt időszak eseményei miatt jön kevesebb turista; bár 2016-ban valóban gyorsult az ütem.
• Bécsben, Berlinben, Amszterdamban, Stockholmban és Rómában nagyságrendileg 300-300 ezer unión kívül született ember él, és a számok mindenhol töretlen és jelentős növekedést mutatnak, kivéve Rómában, ahol viszont 2005 óta stagnál, 19 és 21 millió között mozog a külföldi vendégéjszakák száma. Amszterdamban és környékén 10-ről 17,7 millióra, Berlinben 7,5-ről 14,3 millióra, Stockholmban 3,1-ről 4,7 millióra nőtt a külföldi vendégéjszakák száma, azaz a turisták a jelek szerint kifejezetten kedvelik ezeket a migránshotspotokat.

Összességében tehát nem hogy nem zuhant össze, a turizmus nagyon is virágzik Nyugat-Európában; elsősorban pedig ott, ahol sok a bevándorló. Amiben semmi meglepő nincs:

Turizmus terén pedig Magyarország sem panaszkodhat, ám pont ezért felesleges is a nem létező bevándorlástól félteni egy amúgy egész jól elboldoguló, bár fokozatosan, de látványosan kormányközeli emberek kezébe lavírozó szektort. 

Borítókép: A Terrorelhárítási Központ (TEK) munkatársa járőrözik a Parlament előtti Kossuth téren 2016. március 22-én, miután a reggeli brüsszeli robbantások nyomán Magyarországon ideiglenesen elrendelték a terrorkészültség kettes fokozatát. Fotó: Balogh Zoltán / MTI.