Vendel
7 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Soha ennyire nem volt még eladósodva a világ

GettyImages-85737719
2018.04.18. 07:50
Egy friss jelentés szerint nominálisan történelmi csúcsot döntött a világ adósságállománya. Bár az utóbbi évek jó gazdasági teljesítménye és a rózsás kilátások miatt ez egyelőre nem baj, vannak aggasztó jelek: Kínában és a fejlődő világban kicsit elszabadult a hitelezés, nyugaton egyre jobban legatyásodik a lakosság, Magyarország pedig ki van téve a külföldi befektetők kockázattűrési kedvének, ami a közeljövőben várhatóan csökkenni fog.

2017-ben újabb rekordot döntött az emberiség. Azonban jelen esetben nem a születéskor várható élettartam növekedéséről, az erőszakos halált haltak arányának történelmi mélypontjáról, nem valamilyen technológiai áttörésről, de még csak nem is a globális felmelegedés újabb csúcsairól vagy a környezet rombolásában elért sikerekről van szó, hanem arról, hogy

még soha ennyi adóssága nem volt a világnak, mint 2017 negyedik negyedévében.

Ez az Institute of International Finance nevű pénzügyi kutatócég egy friss jelentéséből derült ki, amelynek adatai szerint

a világ teljes adósságállománya történelmi csúcson van: tavaly év végén 237 ezer milliárd dollár volt, ami a magyar GDP-nek az 1900-szorosa, a globális GDP-nek pedig kicsit több mint háromszorosa, egész pontosan 317 százaléka.  

Ez egyben azt is jelenti, hogy 2007 vége, azaz a 2008–2009-es pénzügyi világválság hajnala óta mintegy 70 ezer milliárd dollárnyi pluszadósságot sikerült összehozni. A világ összes adósságának ledolgozásához pedig valamivel több mint három évig kellene ingyen robotolnia mindenkinek. 

A jó hír, hogy a globális gazdasági helyzet is javult, ezért a GDP arányában kifejezve valamelyest mégis csökkent a globális adósság 2017-ben.

Azonban a fejlődő világ brutális eladósodási hullámban van, és az adósságuk összetétele alapján számos ország, köztük Magyarország is ki van téve a nemzetközi befektetők szeszélyének. Miközben a fejlett világban eddig csak csigaléptekkel haladt az adósságleépítés, a hamarosan beinduló kamatemelés pedig megdrágítja majd mind az államok, mind a cégek, mind az utóbbi időben különösen keményen eladósodó háztartások adósságterheit. 

Sok, sok, még több

Bár a fejlett világ az utóbbi évben valamelyest visszafogta magát, 2017 több helyen is a lakossági hitelfelvétel megugrásáról szólt. A háztartások eladósodottsága a GDP arányában Belgiumban, Kanadában, Franciaországban, Norvégiában, Svédországban és Svájcban is történelmi rekordot döntött.

A gazdag világból csak két helyen, Írországban és Olaszországban van 50 százalék alatt a háztartások adóssága, utóbbi helyen viszont az állam és a pénzügyi rendszer van elég gyatra helyzetben.

És összességében hiába javult valamennyit a fejlett világ helyzete, az ütem elég szánalmas: 2012 óta a GDP arányában mindössze öt százalékponttal, 387 százalékról 382-re sikerült csökkenteni az adósságállományt. 

Vannak egyes sikerszigetek, bár a siker megítélése ez esetben legalábbis vitatott. Három olyan ország volt ugyanis, ahol 15 százalékpontot meghaladó mértékben csökkent az adósságállomány: Portugália, Spanyolország és Ausztria, első kettő brutális megszorításokkal érte el ezt.

Adósodnak el a fejlődők

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
Soha ennyire nem volt még eladósodva a világ

A globális adósságállomány 237 000 000 000 000 dollár, jóval több, mint a válság előtt volt. Három évig kellene mindenkinek ingyen dolgoznia, hogy lenullázzuk. A fejlődő világ brutálisan adósodik, Magyarország a külföldiek szeszélyétől függ.

456 · Apr 18, 2018 07:50am Tovább a kommentekhez
Facebook Comments

A feltörekvő országok esetében felemás a helyzet: egyrészt messze nincsenek még annyira eladósodva, mint a fejlettek, esetükben az adósság/GDP arány 210 százalék. Tehát kétszer annyi hitelük van, mint amennyi az éves gazdasági teljesítményük, szemben a Nyugattal és Japánnal, ahol négyévnyi melóra vettek fel előre pénzt.

Viszont míg a fejlett világ ha lassan is, de leépít, addig a fejlődők brutális ütemben adósodnak el: 2012-ben még 171 százalék volt ez a mutató. A majd 40 százalékpontos adósságfelhalmozást pedig úgy sikerült összehozniuk, hogy közben a fejlett világnál magasabb gazdasági növekedést produkáltak.

Globális viszonylatban a GDP-hez viszonyítva javult a helyzet: a mostani adat még mindig jobb, mint 2016 végén, amikor a mostaninál is 4 százalékkal magasabb volt ez az érték. Ám ha a nominális számokat nézzük, elég erős a helyzet: 2012 óta 21 ezer milliárd dollárral nőtt a globális adósságállomány, ebből 21 ezer milliárd tavaly jött össze. Magyarul az egész növekedés 80 százalékát 2017-ben hozta össze az emberiség. 

Ingyen van a pénz

A nagy hitelláznak több hajtóereje is van:

  • A legfőbb, hogy a 2008-as válság óta tartó jegybanki élénkítési hullám miatt rettentő alacsonyak a kamatok, azaz irtó olcsón lehet hitelhez jutni.
  • A másik fő ok az alacsony kamatkörnyezet mellett, hogy az utóbbi egy-két évben elkezdett rendesen beindulni a növekedés nyugaton és a világban, az emberek pedig jellemzően hajlamosabbak olyankor hitelt felvenni, amikor jók a kilátások, és emiatt a visszafizetés is biztosítottnak látszik.
  • A harmadik, ehhez kapcsolódó tényező, hogy a jobb kilátások és az alacsony kamatok miatt a hitelfelvétel feltételei is lazulni kezdtek. Magyarul bár a válság tanulságai miatt a bankok korábban jelentősen szigorították a hitelbírálati szabályaikat, az utóbbi időben elkezdték ismét kicsit könnyelműbben kikölcsönözni a pénzt. 

A fejlődő világ eladósodása bár relatíve alacsonyabb, erősebb ütemben nőtt az utóbbi években. Ehhez hozzájárult, hogy az alacsony nyugati kamatkörnyezet miatt a kötvénypiacon elérhető hozamok is alacsonyabbak voltak. Emiatt sok nagy nyugati alapkezelő elkezdett élénkebben érdeklődni a fejlődő világbeli befektetések iránt, amelyek ugyan rizikósabbak, cserébe viszont nagyobb hasznot ígérnek. Emiatt itt is jelentősen nőtt a rendelkezésre álló pénz, és a hitelfelvétel ára is csökkent. 

De nem csak a kötvénypiac ment nagyot a fejlődő világban, az utóbbi évek nagy sztorija itt is a háztartások eladósodása volt. Kicsit

hasonlatos a helyzet ahhoz, ami Magyarországon folyt az előző évtized elején, a devizahitelezés felfutásakor:

a gazdaság elég jól teljesít, az életszínvonal ugyan nő, de részben pont ezért egyre többen vannak, akik hitelből akarnak még egy kicsit rásegíteni, bízva abban, hogy kitart a konjunktúra, és a befektetés (már amennyiben valóban befektetésre, pl. a gyerekek oktatására megy) megtérül majd. Ami addig persze jó, amíg valóban töretlen a növekedés, sokan viszont úgy vélik, a mostani hitelfelvételi tempó kicsit erősebb a kelleténél. 

Az adósságállományát legjobban növelő államok Argentína, Nigéria, Törökország és Kína voltak. Utóbbi országban a legfeltűnőbb, hogy leginkább a háztartások és a bankok adósodtak el. Erről és ennek potenciális veszélyeiről korábban részletesen is írtunk

Van is baj, meg nincs is

Az IIF szerint azért nem kell még pánikolni.

  • Egyfelől hiába nőtt az adósság abszolút értéke, a GDP-hez viszonyítva 2016 óta csökkenő tendenciát mutat, ami jó jel.
  • Ahol romlik, ott sem súlyos a helyzet: bár az utóbbi időben a piac és a gazdasági sajtó is hajlamos sokat foglalkozni Kína eladósodásával, ennek üteme jelentősen lassult:  míg 2012 és 2016 között a kínai adósság/GDP arány éves átlagban 17 százalékponttal nőtt, addig 2017-ben csak két százalékponttal.
  • Emellett pedig a növekedési kilátások jobbak, mint bármikor a válság óta, emiatt rövid távon nem jelentősek a magas adósságállomány kockázatai.

Ettől függetlenül viszont nem feltétlenül jó dolog, hogy ennyire eladósodott a világ, főleg a háztartások és államok. Egyfelől ha kitart a konjunktúra, akkor a kamatok nem maradhatnak ilyen szinten, hiszen ez a gazdaság „túlhevülésével” elsősorban az infláció elszaladásához vezetne. Emiatt az Egyesült Államokban már el is kezdődött szépen lassan a kamatemelés, amit idővel Európában is követni kell majd. A kamatemelés miatt viszont a hitelezés és a hitel-visszafizetés is drágábbá válik majd.

Ez egyfelől azoknak az államoknak fog fájni, ahol az utóbbi időben a bevételek csökkentek, cserébe a hitelállomány nőtt. Ilyen például az Egyesült Államok, ahol Donald Trump adócsökkentése ellenére a kongresszus nyakló nélkül költi a pénzt; de ebbe a körbe tartozik az Egyesült Királyság, Japán és Brazília is.

Ám ennél jóval szélesebb körben is gondokhoz vezethet a kamatemelési ciklus visszatérése. A gazdaság túlhevülésének réme és a magas adósságállomány együtt elég rossz kombináció, és ezért

több jegybank is nehéz döntésekre kényszerülhet majd a következő hónapokban és években, köztük a Magyar Nemzeti Bank is.

A fő gond, hogy hogyan egyensúlyozzák a két, egymással szemben álló célt, azaz az infláció kordában tartását és a hitelköltségek növekedésének mérséklését. Ezekről a gondokról a svéd példán keresztül a minap a Hold Alapkezelő közgazdásza írt hosszabban az Indexen: a svédeknél a jegybanknak emelnie kellene az alapkamatot, ám a magas eladósodottság és a változó kamatozású hitelek elterjedése miatt ez komoly problémákat okozhat; ezért a jegybank kivár az emeléssel, ami miatt a svéd korona gyengül. Ha az MNB hasonló helyzetbe kerülne, akkor aközött kellene döntenie, hogy elengedi-e az inflációt, vagy az államadósság kockázatát növeli meg a forint gyengülésével.

A fentiekből is következik, hogy különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek a külföldi pénznemben eladósodott fejlődő országok. Csak az utóbbi évben 800 milliárd dollárnyi ilyen kötvényt bocsátottak ki a fejlődő országok, teljes, külföldi valutában denominált tartozásuk 8,3 ezer milliárd. Ez a teljes adósságukhoz képest relatíve kevés, ám a dollár- és eurókötvények törlesztési költsége nagyban függ az aktuális nemzetközi kamat- és árfolyammozgásoktól, illetve az ezekkel szoros kapcsolatban álló befektetői kockázattűréstől.

Mivel a nyugati kamatok és valuták a várakozások szerint erősödni fognak, és a befektetői pénzek egy jelentős része visszacsordogál a fejlett világba, a fejlődő országok finanszírozási környezete várhatóan romlani fog.

Mi is függünk

Azt a jelentés külön kiemelte, hogy az utóbbi években a gyenge dollár miatt nem merültek fel kérdések a fejlődő országok adósságpályájának fenntarthatóságával kapcsolatban, ám a helyzet hamarosan változhat.

Az IIF szerint Törökország, Lengyelország, Argentína és (a belföldi és forintalapú kötvényvásárlás erős kormányzati támogatása ellenére)

Magyarország “különösen ki van téve” a nemzetközi befektetők szeszélyének, illetve hát kockázatvállalási kedvének és ezen kockázati kedv változásának.

Ahogy nyugaton nőnek a kamatok, úgy a magyar adósság kevésbé lesz attraktív, emiatt pedig drágulni fog az adósság finanszírozása.

Az sem ad okot túl sok optimizmusra, hogy az utóbbi egy-két év hiába hozott világszerte egész jó ütemű növekedést, globálisan több volt 2017-ben a leminősítés, mint a felminősítés. Magyarul több olyan állam volt, ahol romlott az adóssághelyzet, mint ahol jelentősen javult. Holott az adósságot pont a jó években kellene leépíteni, hogy ha újra baj van, ahogy 2008-ban volt, legyen terük az államoknak élénkíteni.

Bár az eladósodás üteme jóval lassabb, mint a 2008 előtti időszakban, úgy tűnik, a világ az elmúlt két évtizedben ráállt a makacsul magas adósságra, és ha a következő években sem változnak a trendek, annak előbb vagy utóbb meglesz a böjtje.