Csak egy szikra kell, és már itt is van a nagy tőzsdeválság

Még szinte ki sem gyógyultunk a 2007-2008-as pénzügyi válságból, de máris megnőtt az esélye egy következő krízisnek – mondta budapesti előadásán Philippe Ithurbide, a francia Amundi globális elemzési vezetője.

Zavarok jönnek

A szakember súlyozása szerint

• 15 százalék az esélye annak, hogy eljön az idén az összeomlás;
• 10 százalék, hogy a fellendülés változatlan paraméterekkel folytatódik, vagyis fennmarad a stabil növekedés, az alacsony infláció és a kis volatilitás;
• Végül 75 százalékkal messze a legvalószínűbb, hogy a piac hektikus lesz, de „normális”, vagyis egyelőre csak a volatilitás emelkedik. Vagyis zavarok már lesznek, de azért az erős trendforduló még nem jön el.

A jegybankok nem a barátaink

A piacok hajlamosak a pozitív trendeket túlságosan is hosszú távra kivetíteni. Meggyőzik magukat a tapasztalt tőzsdei rókák is, hogy „most minden más, az exponenciális növekedés új modelleket jelent, a vállalatok jövedelmezőségének nem szab határt semmi”. Pedig dehogynem, a jó idők után mindig elég hamar eljönnek a rossz idők.

Ennek a legkézzelfoghatóbb jele az lesz, ahogyan a mennyiségi lazítás után mennyiségi szűkítés következik.

A jegybankok most a barátaink voltak, de fontos szabály a tőkepiacokon, hogy a jegybankok soha, de soha nem lesznek hosszú távon is a barátaink.

- vélte a szakember, mert a központi bankoknak más a feladata, nem az áremelkedést kell táplálniuk, hanem normalizálnak, kiegyenlítenek. Ha kell, élénkítenek, de ha a tőkepiacok túlpörögtek, ha az árak már túl magasra nőttek, akkor a jegybankok már a piacok ellen dolgoznak.

Ezt pedig azért illik komolyan venni, mert ha egymásra helyezzük a mennyiségi bővítés trendgörbéjét és a piacok teljesítményét, a két görbe szinte teljesen együtt mozog. Vagyis, ha a bővítésből szűkítés lesz, aligha lesz elkerülhető, hogy az emelkedés korrekcióba forduljon.

Lufik márpedig vannak

A tőkepiacokon az optimista időszakban könnyen és sokféleképpen alakulhatnak ki buborékok:

• a piac elrugaszkodhat a régi értékelési rendszereitől, azt mondhatja, hogy nem érvényesek a régi mutatók,
• opportunista módon, amikor tényleg látható, hogy egy részpiac kilátásai sokkal jobbak, több a növekedés, csak a nagy optimizmusban nehéz megállni a még éppen reális szinten,
• a bizalom révén, amikor mindenki hisz valamiben,
• komplexitással, amikor több pozitív trend összeadódik,
• vagy mimikrivel, amikor sok piaci játékos azonos pozíciót vesz fel, mert lemásol, átvesz egy uralkodó gondolatot és követ egy meghatározó trendet.

Azt mindenképpen nehéz megítélni, hogy például a részvénypiacon mi az, ami reális, mi az, ami túlárazott. De a kötvénypiacokon jobban látszik, hogy

És az is biztos, hogy már van legalább három olyan kockázat, amelyek válságot ígér.

1. Globális kötvénypiacok

Philippe Ithurbide szerint ma a legnagyobb kockázatot a kötvénypiacok magas árazása jelenti, mert a jegybankok által a világra szabadított pénz jelentős része itt csapódott le. „Ma egy 100 bázispontos hozamemelkedés 6-7 százalékos veszteséget okozna a kötvényalapoknak Európában és Amerikában.” - véli a szakember, aki szerint

Csakhogy az infláció nem a termékek ára emelkedését jelentette, hanem a befektetési eszközökét, de ez is egyfajta infláció.

2. Amerikai részvénypiacok

A második piaci kockázati tényező a túlértékelt amerikai részvénypiac lehet, igaz itt nehezebb eldönteni, hogy a szegmens drága, vagy az amerikai gazdaság kivételesen jó passzban van. E tényezőből gyors esés is fakadhat, de az is benne lehet a pakliban, hogy a Fed fokozatos szigorítását még mindig ellensúlyozhatják a gazdaságpolitikai intézkedések (így az adócsökkentés), vagy a magas vállalati profitok.

3. Kína

A harmadik kockázati tényező a kínai hitelpiac. Kína az évi 6 százalék feletti növekedést célozza meg, de ezt már csak az eladósodottság növekedésével tudja elérni. Ha pedig minden szegmens (állam, vállalatok, háztartások) eladósodik, akkor a globális kamatszint emelkedése nehéz helyzetbe hozhatja a kínai gazdaságot.

Mitől robbanhat?

Ezek tehát a legfőbb kockázatok a piacon, de mitől robbanhatnak a piacok, vagyis mitől eshetnének hirtelen az árak?

Erre is sokféle forgatókönyv elképzelhető, például,

• ha a befektetők globálisan újraárazzák a kockázati prémiumokat,
• ha beüt az inflációs sokk, ebben nem is maga az infláció számít, hanem a várakozások,
• ha a monetáris politikák a vártnál gyorsabban szigorodnak,
• a növekedési adatok érdemi csalódást hoznak,
• a pénzügyi szabályozás szigorodik,
• a bőven rendelkezésre álló politikai, geopolitikai kockázatok eszkalálódnak.
• ha szűkül a világkereskedelem, erősödik a protekcionizmus.

Ezek tehát a fundamentális okok. Amit pedig a piacon ilyenkor látni lehet, hogy csökken a likviditás, az a bizonyos mimikri (vagyis egy irányba mozdulás) már negatív irányú lesz, illetve fokozódik a koncentráció. Ez utóbbi nem lenne új jelenség,

Kezelhető?

Akkor most meneküljünk? A francia szakember szerint ez még határozottan nem jelenthető ki, de a fenti jeleket már érdemes figyelni, és a közeljövőben nagyon sok mindentől függ, hogy az egyes piacokon még lesz-e esély a növekedésre, vagy valóban korrekció várható.

Fontos tényező lesz, hogy

• a jegybankok milyen lépéseket tesznek a „normalizálódás” felé?
• a következő időszakok profitjai, növekedései mennyire igazolják vissza a magas növekedési várakozásokat?
• hogyan alakul az infláció?
• Megvalósul-e a Trump elnök által belengetett kereskedelmi háború?
• Kirobban-e valami egyéb komolyabb geopolitikai konfliktus a világban?

(Borítókép:  Andrew Burton / Getty Images Hungary)