Dániel, Daniella
16 °C
30 °C

Rengeteg homokot kell vinni a sivatagba

2018.05.02. 15:51

Ökológiai katasztrófával fenyeget az világ hatalmas homokéhsége, írják az MTA oldalán. Hibás ugyanis azt gondolni, hogy a homok szinte korlátlanul elérhető erőforrás, a sivatagi homok ugyanis jellemzően nem alkalmas ipari célokra, túl apró szemű, sima és például szennyeződéseket is tartalmaz.  Korábban itt írtunk egyébként a problémáról. 

Ipari célokra évente nagyjából 47–59 milliárd tonnányi kőzetet használ fel a világ az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) számára a homokkrízisről készített jelentés alapján. Ebből 2010-ben a  Journal of Industrial Ecology-ban publikált tanulmány szerint 11 milliárd tonnányi homokot és ugyanennyi kavicsot betongyártásra fordítottunk. Ezért a világ homokkitermelésének hetven százaléka a beton előállítására megy el.

Sóder és homok

A betonhoz sóeder kell, de a sóder és a homok alapvetően azonosak azzal a különbséggel, hogy a sóderben a 0,06–2 milliméteres szemcseméretű homok mellett nagyobb kavicsok is vannak.

Fentiek ismeretében érthetőbb, hogy miért a világ egyik legnagyobb homokimportőre például az Egyesült Arab Emirátusok. De a nagyságrendek érzékeltetéséhez jó lehet tudni, hogy például a Dubaj partjai mentén épített mesterséges Pálmasziget létrehozásához 94 millió köbméter homokot szórtak a tengerbe. Egy köbméter tömege nagyjából másfél tonna.

 A Cement Szakosztály szerint kéne valami stratégia

A jó homok tengerpartokon, homokbányákban vagy folyómedrekből elérhető, a képződése viszont őrült lassú, nagyjából mint a kőolajé. Szóval a kitermelhető homokból egyre kevesebb van, ráadásul a környezetvédelmi előírások is egyre szigorodnak, ami miatt egyre drágább lesz a homok, drágulni fognak így az építkezések is. 

Hazánk homokoskavics-készletei elegendők a hazai igények kielégítésére, de a hosszú távú kitermeléshez előremutató nyersanyag-stratégiára van szükség. Jelenleg a magyar építőipar mintegy 30-40 millió tonna kőanyagot hasznosít, de a bányászat képes lenne többet is előállítani

– mondja Mucsi Gábor, a Miskolci Egyetem docense, a Szilikátipari Tudományos Egyesület Cement Szakosztályának elnöke.

"A környező országokba még exportáljuk is az anyagot. Ennek ellenére a hazai építőiparból folyamatosan érkeznek a hiányról szóló jelzések. Pedig a források adottak, csak a kitermelésnek kellene lépést tartania az igényekkel. A közvéleményben viszont elterjedt az a nézet, hogy Magyarország általánosságban nyersanyagban szegény ország, amely a mi szakmánkat – a bányászatot, a földtudományokat – mélyen sújtja, hiszen az építésinyersanyag-kitermelő iparágak jelentősége jóval nagyobb annál, mint amit sokan gondolnak".

Mi újság a tengerparton, tengerpartokon?

A homokbányászat eközben jellemzően iszonyú káros a környezetre, Dél-Koreában például a parti homokdűnék letarolása katasztrófát okozott, be is tiltották mára a leírás szerint. A trópusi szigetek fehér homokjának kitermelése például igen káros a korallzátonyokra. Helyben pedig a kormányok nem mindig tudják megakadályozni a "homokkalózokat", akik illegálisan is kitermelik a szigetek fehér homokját. 

Indonéziában már legalább 24 sziget tűnt el a térképről, ezek feltehetően Szingapúr épületeibe vándoroltak olcsó alapanyagként. Külön gond, hogy természetes homoknak jelenleg nincs még igazán működőképes alternatívája, az újrahasznosított beton pedig rosszabb minőségű.  Bár Török Ákos, a BME tanszékvezetője és az MTA Tudományos Bizottságának elnöke szerint bízhatunk a technológiai fejlődésben, elképzelhetőek teljesen új építési módok, például a 3D-s nyomtatóval létrehozott épületek nyersanyagigénye jóval kisebb.