Marcell
19 °C
32 °C

Az űrből buktatták le a GDP-ről kamuzó diktátorokat

blackmarble2016-1500px 0
2018.05.21. 17:58
Egy új kutatás műholdfelvételek alapján arra jutott, hogy az autokratikusabb országok vezetése rendszeresen hazudik a gazdasági adatairól, így valójában sokkal kisebb a GDP-növekedés ezekben az országokban a hivatalos adatokhoz képest. Ez egyrészt érdekes, másrészt viszont félelmetes is, ugyanis az egyik legnagyobb kamugép Kína, ami viszont adóssághegyeken ül, ami ha bedől, még nagyobb probléma lehet, mint amekkorára eddig számítani lehetett.

Azt eddig is lehetett már sejteni, hogy az autokratikus országok gazdasági adatai független statisztikai hivatalok híján kevésbé megbízhatóak mint a demokráciáké. Egy nemrég megjelent közgazdasági tanulmány ezt igazolta is, méghozzá nem is akárhogyan: a NASA-műholdak által készített éjszakai fotókkal.

A University of Chicago kutatójának tanulmánya alapján a demokratikus országok esetében 10 százalékkal több fényhez 2,4 százaléknyi átlagos GDP-növekedés társult a vizsgált 25 évben, miközben az autokratikus országok esetében a növekedés átlagosan 2,9-3,4 százalék volt.

Éves átlagban a leginkább diktatórikus országok 1,15-1,3 százaléknyi plusz GDP-t kamuznak be .

Luis R. Martinez kutatása arra az összefüggésre épült, hogy a gazdasági növekedés automatikusan több fényt eredményez az éjszakai felvételeken. A módszertan igazából elég újszerű, először egy 2012-es tanulmány próbált meg a fényes területek nagyságából következtetni a GDP nagyságára.

India éjjel a NASA Goddard 2012-es és 2016-os felvételein

A több fény azért jelent több GDP-t, mert ahogy nő a jövedelem, a lakott területeken az utcákon és a házakban is nagyobb arányban világítanak, ami a közgazdászoknak azért érdekes, mert ez fogyasztást is jelent (áramfogyasztást a háztartásokban, de például ha este nyitva vannak az éttermek, akkor szolgáltatások fogyasztását is), másrészt pedig például sok gyár is üzemel éjszaka, ami szintén a GDP-t növeli.

Több demokrácia, kevesebb hazugság

Martinez különféle demokráciaindexek (Freedom House, Polity IV) alapján sorolta az országokat két csoportba: az egyikbe a demokratikus, a másikba az autokratikus országok kerültek. A csoportok adatait aztán összepárosította az országok önbevallásos GDP-adataival, majd a NASA-s fotók által készített becslésekkel, ebből jött ki az eredmény.

A kutatás alapján autoriterebbnek számít egy ország, ha nincs választott parlamentje vagy választott vezetői, alkotmánybírósága vagy független jegybankja, de a kommunista vezetéssel rendelkező, vagy civil diktatúrának számító országok is magasabb pontszámot kapnak "autoriterségből", mint a katonai diktatúrák vagy az olyan királyságok, amik nem demokráciák.

A statisztikák hamisítása alapjáraton a világ összes kormányának érdekében áll, hiszen behazudott gazdasági növekedéssel nem csak kampányolni lehet jobban, hanem például a nemzetközi szervezetek vagy a hitelminősítők is kedvezőbben fogják értékelni az ország gazdasági helyzetét, amiből a kormányoknak konkrét pénzügyi előnye is származhat. Például úgy, hogy ha emiatt a befektetők többet adnak az országok állampapírjaiért.

Demokráciákban pontosan azért vannak független intézmények, hogy a kormányok ne élhessenek vissza a hatalmukkal. A tanulmány arra keresi a választ, hogy a demokratikus fékek és ellensúlyok képesek-e meggátolni a kormányokat abban, hogy manipulálják a gazdasági statisztikákat. Martinez kutatásából az is elég egyértelműen kiderül, hogy a demokratikus intézmények sokat számítanak, ugyanis például az is látszik 25 évnyi GDP-adat és műholdfelvétel kielemezése alapján, hogy

választások előtt a diktatúrák statisztikai hivatalai még nagyobbakat hazudtak a hatalom nyomására.

A legnagyobb veszély: Kína

Ha a Martinez által kiszámolt torzítással korrigáljuk a GDP adatokat, akkor 1992 és 2008 között a legmagasabb összesített növekedést produkáló 20 ország közül kiesik Bután, Laosz, az Egyesült Arab Emírségek, Szudán és Etiópia, és bekerül a Zöld-foki Köztársaság, a Dominikai Köztársaság, Dél-Korea, Lettország és Litvánia. Így 4 helyett 9 demokratikus ország szerepel a listán.

A kutatás ugyanakkor nem csak érdekes, hanem egészen komoly hétköznapi relevanciája lehet.

Elég csak arra gondolni például, hogy az eurózóna válságának kezdetén mekkora baj lett abból, amikor kiderült, hogy a görög kormányok hosszú ideig kamu államháztartási adatokat küldtek az Európai Unió hivatalos szerveinek.

A világgazdaságban hasonló, ha nem nagyobb galibát okozhat Kína: a kínai gazdaság a hivatalos adatok alapján évekig 10 százalék feletti GPD-növekedést produkált, ami csak az utóbbi években csökkent 6 százalék körülire. Vásárlóerő-paritáson mérve Kína lett a világ legnagyobb gazdasága, és sokan azt várják, hogy a 21. század arról szól majd, hogy Kína átveszi a világ domináns gazdaságának pozícióját az USA-tól.

Martinez kutatása alapján ez ugyanakkor még lehet, hogy arrébb van: ha a hivatalos adatokat a kutatás módszertana alapján korrigáljuk, akkor Kína növekedése 30 százalékkal kisebb volt a vizsgált 25 évben. A Világbank tavalyi becslése alapján 2010-es dollárárfolyamon számolva az USA teljes GDP-je nagyjából 17,7 ezer milliárd dollár volt, Kínáé pedig ezer 10,8 milliárd. Martinez becslése alapján ugyanakkor a kínai GDP csak 7,5 ezer milliárd dollár, tehát még az amerikai teljes GDP felét sem éri el. Az egy főre eső GDP-t összehasonlítva a különbség még nagyobb, az amerikai egy főre eső GDP nagyjából tízszerese a kínainak.

Ha viszont a GDP tényleg kisebb, akkor a hivatalos adatok alapján az kínai magánadósság GDP 260 százalékát százalékát is meghaladó aránya még a jelenleg véltnél is nagyobb makrogazdasági kockázatot jelent. És még ha sikerülne is a kínai gazdaságpolitikának elmenedzselgetnie a gazdaságot egy ideig, az előrejelzések alapján Kína népessége a 2020-as évek második felében csökkenésnek indulhat, ami mindenképpen a GDP csökkenéséhez fog vezetni. Mindezek alapján pedig már nem is tűnik annyira egyértelműnek Kína 21. századi gazdasági hatalomátvétele.