Alajos, Leila
20 °C
34 °C

Mi lesz, ha az algoritmusok is kartellezni tudnak?

Image uploaded from iOS
2018.06.02. 16:26
Margrethe Vestager versenyjogért felelős európai biztos a Google, a Facebook, az Apple és hasonló vállalatok igazi mumusává vált, miután az elmúlt években több milliárd euróra bírságolta ezeket a cégeket, amiért azok visszaéltek a piaci fölényükkel. A biztos a Budapesten megrendezett Brain Bar fesztiválon "A titánok megszelídítése" címmel adott elő a nagy tech cégekkel szembeni fellépéséről és arról, miért fontos szabályozni a technológiai cégeket. Ebből az alkalomból beszélgettünk röviden a biztossal.

Az előadásában arról beszélt, hogy a technológiai fejlődésnek vannak olyan negatív következményei a mindennapjainkra, a magánéletünkre, sőt, a demokráciánkra nézve, amelyek ellen föl kell lépni. Erre a versenyszabályozás a legmegfelelőbb eszköz, vagy ez csak a legjobb, ami az EU rendelkezésére áll?

Sosem elég, ha csak egy eszközünk van egy probléma megoldására. Én pontosan tudom, hogy bár a versenyjog egy jó kalapács, úgymond, viszont nem minden egy szög, ezért a versenyjog betartatásának és az új szabályozásnak kéz a kézben kell járnia. Az egy régi európai tradíció, hogy meghatározzuk, milyen keretek között működhet a piac: nem fogadjuk el a gyerekmunkát, az állatkínzást, azt, ha veszélyes körülmények között kell dolgozni. Azt mondjuk, ezeket a szabályokat kell betartanotok a piacon, most menjetek, és versenyezzetek. Szerintem most ugyanez történik a digitális piaccal, most alakítjuk ki a kereteket a javaslatainkkal, a versenyjoggal pedig azt biztosítjuk, hogy minden versenyzőnek egyenlő esélyei lehessenek arra, hogy az ügyfelek megtalálják őket.

A tech cégek mumusa

Margrethe Vestager 2014 óta tölti be a versenyjogért felelős biztosi posztot az Európai Bizottságban. Az 50 éves politikus 2014-ig a dán kormány miniszterelnök-helyettese, korábban pedig gazdasági minisztere volt. Versenyjogi biztosként arról lett híres (vagy hírhedt, ez nézőpont kérdése), hogy óriási bírságokkal sújtotta a szilícium-völgy techóriásait.

A Facebook 2017 májusában 110 millió euróra büntette amiért az Európai Bizottság szerint félrevezette a hatóságokat a Whatsapp felvásárlásával kapcsolatban, az Apple-el 13 milliárd eurónyi adót fizettetett be az ír államkasszába, amivel a cég Vestagerék szerint tartozott, a Google pedig rekord méretű, 2,4 milliárd eurós versenyjogi bírságot kapott, amiért a keresőjén keresztül saját magát juttatta versenyelőnyhöz az online kereskedelemben. Vestager mandátuma viszont jövőre lejár, a dán kormány pedig már jelezte, hogy nem őt jelölnék újra európai biztosnak.

Nemrég a New York Times az önről szóló cikkében azt írta, hogy az ön vezetésével az EU lett a nagy tech cégek de facto szabályozója az egész világon. Ez célja az EU-nak, és egyáltalán képes lehet erre?

Nem hiszem, hogy az kellene legyen az EU célja, hogy globális szabályozó legyen. A cél az, hogy megteremtsük azt a működési keretet, amelyben a társadalom kontrollálja a technológiát. Ez a szabályozás célja, nem önmagában a szabályozás. Azt remélem, hogy inspirálni tudunk más szabályozókat, példát mutathatunk, aztán átvehetik tőlünk, amit szeretnének. Mert ahogy az előadásomban is mondtam, a technológia a jövőnk, de nem a sorsunk, mi határozzuk meg, hogy milyen technológiát szeretnénk.

És ön szerint az Európai Bizottság akkor is ilyen vehemensen harcol majd a nagy techvállalatokkal, ha már nem ön lesz a biztos?

Természetesen. Európa csodálatos abban, hogy nincs korlátja a sikernek. Azt mondjuk minden cégnek: ha az emberek szeretik a termékedet, akkor örülünk, ha növekszel, de nem használhatod ki a hatalmadat. Ez szerintem nagyon alapvető elgondolás. És persze remélem, hogy aki átveszi majd a helyem a bizottságban, az ugyanígy gondolja majd, és hogy az európai közösség el is várja majd ezt bárkitől, aki a versenyjogért felelős lesz.

Mit lát ön a következő nagy kihívásnak a tech cégek szabályozásában?

Igyekszünk nyitott kérdéseket föltenni. Én összehívtam egy amolyan “bölcsek tanácsát” és megkértem három szakértőt, egy technológiai szakértőt, egy versenyjogászt és egy közgazdászt, hogy átgondoljuk, mi lesz a következő nagy kihívás. Kérdés például, hogy mi lesz a versennyel, ha egyre inkább az olyan hang alapú technológiákra hagyatkozunk, mint Siri, Alexa és a társaik. Milyen adatokat gyűjtenek a cégek, ha egyre jobban beengedjük ezeket a technológiákat a lakásba? Hogy lehet versenyezni egy olyan technológiai környezetben, ami csak egy opciót kínál fel amikor vásárolni akarunk valamit? Ezekre a kérdésekre a szabályozásoknak reagálniuk kell.

És természetesen mi is fejlesztjük az eszközeinket, fejlesztjük az algoritmusainkat, hogy jobban felügyeljék a cégek algoritmusait, például hogy észrevegyük, ha bizonyos algoritmusok elkezdenek kartelleket kialakítani.

Ön kiemelte a beszédében, hogy milyen fontos az adatvédelem, és hogy garantálni tudjuk, hogy csak olyan célokra adjuk oda az adatainkat, amikbe bele is egyezünk. Ezt garantálni lehet azokkal az eszközökkel, amiket alapvetően kartellek felbontására és hasonlókra találtak ki?

Ha sikeresen végezzük a dolgunkat az Európai Bizottságban és minden országban felállnak a megfelelő intézmények, amelyek a saját nyelvükön segítik az állampolgárokat megérteni, hogy hogyan is védhetik a saját jogaikat a cégekkel szemben, akkor szerintem az emberek jobban bíznak majd a technológiában és szívesebben járulnak majd hozzá az adataikkal az innovációhoz. Én szeretném, hogy az innovátorok versengjenek egymással és a lehető legjobb megoldásokkal gyógyítsanak betegségeket, egyszerűsítsék a közlekedést, az ügyintézést, vagy bármit, amire szükség van. De ehhez ki kell építeni a bizalmat a technológiai szektorral szemben, ehhez pedig idő kell.

A GDPR is ezt a célt szolgálja, viszont úgy tűnik, hogy míg a nagy cégek, mint a Facebook vagy a Google már dolgoznak azon, hogyan bújhatnak ki a szabályozás alól, a kisebb cégeknek nagyon megterhelő, hogy megfeleljenek az új szabályoknak.

Szerintem mindenki érti, hogy mi a különbség a technológiai óriások és a kis cégek között, és a GDPR is máshogy szabályozza a kis és közepes vállalkozásokat, hogy egyszerűbben dolgozhassanak, mint Facebook és társai. Az pedig, hogy a gyakorlatban hogyan működik majd a szabályozás, az mindenkin múlik, akit érint. Az egy dolog, hogy bevezetünk egy új szabályozást, az már egy másik, hogy ehhez a cégek hogyan alkalmazkodnak, hogyan felelnek meg a mindennapi működésük során.

A különböző cégek más-más megoldásokkal felelnek meg a GDPR-nak, ami már azokban az automatikus emailekben is látszik, amit azóta kapok. Vannak cégek, amelyek csak azt írják, hogy ha nem jelzem kifejezetten, hogy nem járulok hozzá az adataim kezeléséhez, akkor úgy veszik, hogy beleegyeztem, mások nagyon specifikusan körülírják, hogy mihez kérik az aktív beleegyezésemet, hogy teljes kontrollt engedjenek az ügyfeleiknek.

Mit tehetne még az EU a versenyjog kemény betartatásán és a GDPR szabályozáson kívül, hogy szabályozza a technológiai szektort?

Sok törvényjavaslat van még napirenden, de a szabályozás mellett nagyon fontos az is, hogy jobban elmagyarázzuk a digitális gazdaság működését az állampolgároknak és eloszlassunk tévhiteket ezzel kapcsolatban. Például azt a tévhitet, hogy azok a digitális szolgáltatások, amelyekért nem kell fizetni, azok ingyen vannak. Dehogy vannak ingyen, csak nem pénzzel fizetünk értük, hanem az adatainkkal, amit aztán a cégek eladnak. Vagy azt a tévhitet, hogy a szabályozás az innováció ellensége. Már hogy lenne az, a kérdés csak az, hogy hogyan szervezzük meg magunkat és az innovációt. Ezeket mind el kellene magyaráznia az EU-nak, kiegészítve ezzel a szabályozást és a szabályok betartatását.