Alajos, Leila
19 °C
34 °C

Milyen a jó élet? És melyik ország képes ezt a jövőben is biztosítani?

image from ios
2018.06.13. 19:52
Meg lehet-e mondani, hogy milyen életet érdemes élni? És vajon mérhető-e az, hogy melyik ország teszi a legtöbbet azért, hogy a jó életet megőrizze az állampolgárainak, sőt, ha lehet, még fejlessze is? Nagyívű feladatra készül egy új közgázos hátterű műhely, a Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpont (TJK). A téma izgalmas, az pedig még a jövő zenéje, hogy a projekt mennyire tölthető meg valódi tartalommal.

Periklész görög államférfi szerint „a mi feladatunk nem az, hogy megjósoljuk a jövőt, hanem az, hogy felkészüljünk rá.” A Budapesti Corvinus Egyetemen június 13-án megrendezett Társadalmi Jövőképesség - Egy új tudományterület bemutatkozása című konferenciáján egy olyan intézet mutatkozott be, amelyik ennek a felkészülésnek a megalapozására, vagyis nem kis feladatra vállalkozott.

A Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpont (TJK) az elmúlt egy évben abban a kellemes helyzetben lehetett, hogy kitalálhatta, hogy mivel is szeretne foglalkozni. Majd miután kitalálta, rögtön alkotott is a céljaihoz egy új fogalmat.

Ez lett a jövőképesség (social futuring). A következő feladat most jön: bevinni a köztudatba a kifejezés összetett tartalmát és elkezdeni azt a nem éppen egyszerűnek tűnő munkát, hogy a magyar TJK megalkossa a fogalom globális mérési technikáját.

Nem jövőkutatás

Fussunk akkor neki rögtön a jövőképesség fogalom bemutatásának!

Egy hevenyészett definíció szerint a jövőképesség arról szól, hogy értelmezzük, értsük meg a gyorsan változó világot, és közben

minél sikeresebben szervezzük meg azt, hogy megőrizhessük azt az életmódot, amit szeretünk, sőt ha lehet, fejlesszük is azt.

A jövőképességnek sok szintje lehet, értelmezhető a fogalom az egyének, az egyesületek, a vállalatok és az országok életében is.

Csák János üzletember, volt brit nagykövet, a TJK szakmai vezetője mutatta be a tervezett SFI (Social Futuring Index) index és a ConNext 2050 elnevezésű projekt alapvető gondolati hátterét. Hangsúlyozta, hogy a társadalmi jövőképesség nem jövőkutatásról szól. Ám, ha a jövő bizonytalan is, azért még van értelme felkészülni rá.

Szántó Zoltán Oszkár, a Corvinus rektorhelyettese, a TJK központi vezetője ezzel kapcsolatban Epikurosz görög filozófus híres bölcsességét idézte,

a jövő nincs teljesen a hatalmunkban, viszont nem is áll teljességgel a hatalmunkon kívül”.

SFI Index

Az SFI index azt hívatott kimutatni, hogy ki mennyire sikeres a jövőképességben. Ilyen index ma még nincsen, igencsak ambiciózus terv a mutatószám helyes kidolgozása, de a szervezők azt ígérik, hogy a jövő első felében már nemcsak az index-szel, de az első globális felméréssel is elkészülnek.

De miért kell egyáltalán új mutatószám az emberi tevékenységek sikerességére, hiszen annyi ilyen van? A legismertebb bizonyára az orosz-amerikai közgazdász Simon Kuznets által kifejlesztett GDP-mutató, amely egy adott országban zajló emberi tevékenység pénzügyi értékmérésére szolgál.

Rengeteg tanulmány született arról, hogy milyen hibái vannak, csak két gyors példával,

  • azt a GDP például nem látja, ha a kiskertemben megtermelt almát eszem meg, erősebb gazdaságnak fogja ítélni azt, ahol a szupermarketben veszem meg a gyümölcsöt,
  • vagy nem tűnik túl nagy pozitívumnak egy válás, de a GDP örül annak, ha a válás után már nem egy, hanem két mosógép kell a párnak, sőt, még a válóperes ügyvéd díját is pozitívan értékeli.

További kísérletek

Miután a GDP-ről sokan kimutatták, hogy túlságosan rideg mutató, sok egyéb próbálkozás is volt, mint az OECD Better Life (jobb élet) indexe, vagy a világ 156 országát boldogság szerint sorba rendező Worlds Happiness Report is.

Aczél Petra nyelvész- és kommunikációkutató professzor mutatta be a jövőorientáció egy igen egyszerű mutatószámát is, amely gyakorlatilag pusztán azt méri, hogy egy adott országban az internetes keresőkben mennyire keresnek rá a lakosok a későbbi évszámokra. A kutatóközpont vezetői szerint azonban a jövőképesség, vagyis a jó élet megőrzése ezeknél komplexebb mutatóért kiált.

De egyáltalán mi a jó élet? Ennek értelmezése nyilván nagyon egyedi lehet, de a TJK szakemberei négy pontba sűrítették a jó élet jellemzőit. Ezek

  1. a kötődés, ha eugyanis az alapvetően a gyermekkort meghatározó érték hiányzik valakinél, akkor a tapasztalatok szerint a felnőttkorban ez visszaüt,
  2. a gondoskodás, ebbe a fogalomba sok minden beletartozik, de az emberi méltóság és a szabadság alapja, hogy rendelkezzünk anyagi javakkal, biztosíthassuk ezeket magunknak és a családtagjainknak,
  3. béke, ha nincsen körülöttünk nyugalom és biztonság, akkor nem lehet létezni, akkor megszűnik minden, ha nincsen béke, akkor a közösség minden ereje a rend, a nyugalom visszaállítására megy el, nem marad energia más alkotó tevékenységre,
  4. megelégedettség, ez egy fontos érzés, egy elmeállapot, amelyben az egyének között is harmónia van, és nem martad tér az irigységnek, az unalomnak, a lenézésnek.

A mutatószám célja az lenne, hogy mennyire képes egy ország, egy régió, egy egyesület, vagy egy vállalat az ilyen jó életnek a megőrzésére és fejlesztésére.

A további menetrendről Szabadhegy Péter, aki szintén volt brit nagykövet, elmondta, hogy a jövőképesség mérésének a koncepciója már 90 százalékban elkészült, most a hazai (Központi Statisztikai Hivatal) és nemzetközi (Kínai Társadalomtudományi Akadémia, amerikai Geopolitical Futures) partnerekkel a mérési metodikát kell kidolgozni. 2019 első negyedévében várhatóak az első eredmények, 2019 júniusában pedig már elkészülhet a globális index.

Mit érdemes belevenni

A legizgalmasabb persze az lesz, hogy a világon ma elérhető féktelen mennyiségű index, adat és statisztika közül mit érdemes belevenni a mutatószámba. Vukovich Gabriella, a fő partner KSH elnöke elmondta, hogy adat, információ nélkül egyáltalán nincsen emberi tevékenység, se tervezés, se döntés, se értelmezés.

Az adatforradalom megállíthatatlan, nem csak az emberek, de az eszközök is exponenciálisan növekvő mennyiségben termelik az adatokat.

Csakhogy az adatok nagyon vegyes minőségűek, az internet révén végképp megszűntek az adatközlési monopóliumok, teljesen eltérő az adatok megbízhatósága, nagyon fontos lesz a megfelelő szelekciós képesség, a szűkítés tudása.

A gyakorlatban

A konferencián Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója gyakorlati példákat mondott arra, hogy milyenek a „jövőképes” vállalatok. Kiemelte, hogy sokan tudják, hogy változások jönnek, de sokszor alábecsülik a változás sebességét, esetleg a változásokból kihagyják az emberi tényezőt, vagy megfeledkeznek arról, hogy a kereslet, a fogyasztói igények határozzák meg a vállalatokat és nem fordítva, vagyis nem a vállalatok alakítják ki az igényeket.

Ahogy hiba lehet a célok nem megfelelő időhorizontja. Ahogy a politikus túl rövid időtávra, választási ciklusra lő, az egyház pedig túl hosszú, örök életre vonatkozó célokat fogalmaz meg, a legtöbb vállalatvezető a saját mandátuma lejártáig szeret optimalizálni, pedig jövőképessége azoknak lesz, akiknél távlatosabb a horizont.

Nokia kontra Apple

Jól jellemezte mindezeket a mobiltelefonok, majd az érintőképernyős okostelefonok térhódítása. Ezt ugyanis sokan benézték. A neves McKinsey tanácsadócég 1980-ban az amerikai AT&T távközlési cégnek írt elemzésében azt jósolta, hogy 2000-ben 900 ezer mobil lesz az Egyesült Államokban (a helyes adat végül 109 millió lett). Steve Ballmer Microsoft-vezér pedig egy elhíresült 2007-es prognózisában nem jósolt jövőt az Iphone-nak, ma 700 millió van belőlük.

A vállalatok szintjén ez a történet úgy nézett ki, hogy a finn Nokia már 2000-ben rendelkezett egy magas technikai színvonalú egygombos, érintőképernyős készülékkel, de azt hitte, hogy ő határozhatja meg a fogyasztók igényeit, és sokáig a saját zárt rendszerű fejlesztéseivel igyekezett irányítani a fogyasztók igényeit. Akkor kapott észbe, amikor 2009-re a korábbi 40 százalékos készülékeladási részesedése 10 százalékra olvadt.

Pedig 2000 és 2009 között valójában többet is költött fejlesztésre, mint az Apple, amely viszont kinyitotta, társadalmasította a termékét, amelyre mintegy 2 millió különböző appot fejlesztettek a kapcsolódó cégek.

Hibáztak, majd javítottak

Hasonló példa lehet Hollandia gazdasága. 1977-ben a The Economist „holland betegségnek” nevezte el azt a folyamatot, amikor Hollandia, miután felfedezte a Groningen környéki hatalmas és nagyon jövedelmező gázmezőket, teljesen elfelejtette, leépítette az ipari termelését. Hollandia évekig elaludt (ma ezt a betegséget talán inkább orosz betegségnek lehetne leírni), aztán szerencséjére a szolgáltatások területén nagyon magára talált, és visszakerült a gazdasági elitbe.

Ilyen válságot a dán Lego cég kétszer is megélt. Az egykori fajátékgyártó a faárak emelkedése idején a fajátékok helyett sikeresen váltott műanyag-játékokra, amikor pedig a kétezres évek elején megint pénzügyi válságba került, akkor a digitalizáció, a filmgyártás és az elektronikus játékok irányába nyitott.

Ma valami hasonló játszódik le az energiaiparban. Még bizonyára évekig lehetne csak a motorikus üzemanyagokra fókuszálni, de amikor gyors ütemben hódít teret a megosztás gazdasága, az önvezető autó, vagy a megújuló energia (már Kínában is), akkor érdemes már jó előre készülni a trendek gyors elterjedésére.

Kormányzati jövőpolitika

A konferencia első előadását tartó György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára több olyan megatrendről is beszélt, amelyekre a hazai kormányzatnak is konkrét lépésekkel kell reagálni. A felsorolt pontok szerint a keleti gazdaságok súlya a világban nő, vagyis folytatni kell a keleti nyitás politikáját.

Az új technológiák átalakítják a munkahelyeinket, hamarosan már nem csak a szállásfoglalás és vendéglátás, a gyártás, a mezőgazdaság területén hódít teret az automatizáció, de akár az oktatás (dolgozat-javítás) és a menedzsment egyes területein is kiváltják a humán munkaerőt a robotok.

Egész Európában és így Magyarországon is folytatódik az urbanizáció és az elöregedés, ami azonban nem csak nehézség, de lehetőség is, például egészség-turisztikai fejlesztésekkel. Az államtitkár adatai szerint a magyar társadalom reprodukciós rátája (vagyis az egy nőre jutó gyerekszám) 2010 óta 1,2-ről, 1,5-re javult, de a szinten tartáshoz 2,1-es mutató kellene.

Ahogy milliárdokkal nő a középosztály (elsősorban Dél-Kelet-Ázsiában), úgy válnak egyes erőforrások szűkösebbé. György László szerint 2030-ig 50 százalékkal több energiát, 35 százalékkal több élelmiszert és 40 százalékkal több vizet fogyaszt majd az emberiség.

Végül az államtitkár orvosolandó feladatnak láttatta azt is, hogy miközben a hazai vállalkozások 97 százaléka hazai tulajdonú, és ők foglalkoztatják a magyar munkavállalók 75 százalékát, de így is csak 50 százalék alatti a részesedésük a Magyarországon megtermelt hozzáadott értékből.