Nándor
9 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Miért kerül ennyibe egy futóverseny?

DMARC20171015009
2018.08.06. 07:15 Módosítva: 2018-08-06 11:51:41
Sok futó megdöbben, hogy akár tízezer forintba is kerülhet, ha egy budapesti utcai versenyen szeretne lefutni egy félmaratont. Pedig Bécsben és Prágában is jóval borsosabb áron lehet csak rajvonalhoz állni, mint itthon. Utánanéztünk, hogy mit fedez pontosan a nevezési díj, és milyen rejtett költségei vannak egy verseny megszervezésének. Azt is mutatjuk, hogy áll most a világon végigsöprő futóboom, és hogy miért számítanak piacilag nagyon értékes célcsoportnak a futók.

A futáshoz nem kell más, csak egy pár sportcipő, a láb pedig szerencsére mindig kéznél van – tartja a jól ismert népi bölcsesség. Bár ez az ősi igazságcsokor alapvetően megállja a helyét, és biztosan vannak is emberek, akik a puritán megközelítés szerint kocognak, a futás mégis az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb tömegsportbizniszévé vált. A helyzettel szembesülhetünk, amikor venni akarunk egy minőségi futócipőt, de akkor is, amikor el akarunk indulni egy utcai futóversenyen.

A hobbifutók között gyakran visszatérő téma (külföldön is), hogy mégis miért kerül 10-15 ezer forintba, ha szervezett körülmények között szeretnének teljesíteni egy félmaratont/maratont Budapesten. Mielőtt részletesebben boncolgatnánk egy utcai verseny költségvetését, érdemes összevetni a legnagyobb budapesti maraton nevezési díját néhány európai nagyváros áraival:

  • Budapest: 40-65 euró
  • Bécs: 75-105 euró
  • Prága: 60-110 euró
  • Berlin: 108 euró
  • Bukarest: 40-60 euró

(Majdnem mindenhol van sávos nevezési rendszer, a budapesti ár pedig azoknak ennyi, akik egyszer indultak már a Budapesti Sport Iroda valamelyik rendezvényén. A többség beletartozik ebbe a kategóriába.)

Minden 4. forint a költségvetésbe

Egy futóverseny szervezésének rengeteg különböző költsége van. A futó számára a leginkább kézzelfogható a póló, az érem, a frissítés és legfeljebb a vécéhasználat.

Amit a futó a helyszínen elfogyaszt, az nagyjából a nevezési díjának csak a harmada, negyede.

Egy budapesti futóversenynél a szervezőknek kell fizetni a forgalomtechnikát és útvonal-technológiát. Ez 2-3 millió forint azért, hogy a város közben üzemelni tudjon – mondta az Indexnek Zelcsényi Miklós, a Maratonman versenysorozat vezetője. Azért kell megjegyezni, hogy budapesti versenyről beszélünk, mert egy vidéki rendezvénynél nincs vagy jóval alacsonyabb ez a költség.

A nevezési díj minden negyedik forintja megy a költségvetésbe – mesélte Kocsis Árpád, a BSI vezetője lapunknak. Ez a 27 százalékos áfából, a 2 százalékos helyi adóból, valamint a szponzori bevételeket érintő 7,5 százalékos reklámadóból áll össze. Egy fővárosi versenyen a szervezők a területhasználat miatt is több millió forintot fizetnek Budapestnek.

Egy-egy nagyobb versenyt szervező szervezetnek nagyon magas fix költséggel kell számolnia. A nevezési díj hatoda-hetede arra megy el, hogy a szervezők egész évben üzemeltetnek versenyirodát, ügyfélszolgálatot, honlapot, közösségi médiát, ahol két verseny között kommunikálni tudnak velük a sportolók. Ehhez teljes állásban dolgozó embereket kell fizetni.

A verseny lebonyolításához elengedhetetlen a rendőri biztosítás, ami egy nagy budapesti versenynél több mint egymillió forint, csak úgy, mint a mentőszolgálat készenléte. Ki kell fizetni a forgalomirányítókat, videósokat, fotósokat. Zelcsényi szerint önmagában csak az félmillió forint, hogy a verseny után rögtön ki tudják rakni a rendezvényről szóló videót.

Futóra lebontva nagyjából ezer forintba kerül az időmérés, a jobb versenyeken a nevezési csomagban lévő technikai futópóló pedig önmagában 6-8 ezer forintba kerülne, ha boltban vennénk meg. Utóbbit a szervezők nyilván valamivel olcsóbban kapják nagytételben. Azokról a tételekről sem érdemes megfeledkezni, mint a sátrak, kordonok, vécék és egyéb logisztikához szükséges felszerelések bérlése.

Nyugati szolgáltatás keleti árakon

Kocsis szerint a legnagyobb versenyek, a Spar Budapest Maraton vagy a Telekom Vivicittá költségvetése eléri a 200 millió forintot. Szerinte más európai nagyvárosok versenyeihez képest azért is olcsóbbak a hazai versenyek, mert nem hívnak afrikai futókat. Kocsis azt mondta nekünk, hogy erre egy közepes európai verseny elkölt 25-30 milliót, a jobbak akár 80-100 millió forintot is.

Zelcsényi szerint az is jelentősen növeli a versenyeik költségeit, hogy nem önkéntesekkel dolgoznak. „Az önkéntes vagy eljön, vagy nem, vagy van kedve dolgozni, vagy nincs. A futóknak vannak elvárásai felénk, így nekünk is kell hogy legyenek a munkatársak felé.” Mint mondta: „Magyarországon a futók elvárják az európai színvonalat, de nehezen fogadják el az árat.” Kocsis ezt úgy fogalmazta meg, hogy

a magyar fogyasztó elvárja a nyugati szolgáltatást keleti árakon.

Bár minden versenynek más a pontos költségvetése, az alábbi grafikonon látszik, hogy nagyjából mennyi helyre és milyen arányokban költenek a szervezők a nevezési díjból. Sean Ryan versenyigazgató a Runners World nyomtatott számában vezette le egy kétezer fős, 75 dolláros nevezési díjú amerikai maratonnál, hogy oszlanak el a költségek. (A chart az Edzésonline szemléje alapján készült.)

Az útvonalhoz kapcsolódó költségekbe beletartozik a pálya hitelesítése, időmérés, iramfutók, menetkísérő járművek benzinköltsége, zenekarok, és a pályán elhelyezett jelzések is. A nagy szeletnek számító HR-ben a szervezői egyenpólóktól az önkéntesek képzéséig a túlóradíjak is megjelennek. 

A számos költség miatt a szervezők azt mondják, hogy szponzorok nélkül lehetetlen lenne utcai futóversenyt rendezni. A szponzorok pedig nagyon szeretik ezeket a rendezvényeket, mert a futók különösen lojálisak a bejáratott sportmárkákhoz.

Polgári egészségkultúra

A futás népszerűsége meredeken növekedett az elmúlt évtizedekben.

2014-ben 18,7 millió amerikai fejezett be valamilyen utcai futó versenyt, és 550 ezren futottak le egy maratont. Szintén abban az évben 1200 maratont rendeztek csak az Egyesült Államokban, ez négyszer több, mint 2000-ben volt. A félmaratonok és rövidebb versenyek száma ennél is dinamikusan növekedett.

Nemcsak versenyből lett több, a nevezési díjak is megugrottak. A nevezés egy átlagos amerikai félmaratonra 2005-ben még 35,71 dollár volt, 2008-ban már 45,93 dollár – írta kutatásában a Road Race Management. A topversenyek számai is eléggé elszálltak: 2007-ről 2013-ra a legjobb 25 amerikai maratonra a nevezési díj 35 százalékkal emelkedett, átlagosan 112 dollárra.

A futóverseny-iparág növekedésének több oka is van, a legfontosabb a komoly vásárlóerővel rendelkező közönség. A Running USA 2017-es nagymintás kutatása szerint az amerikai futók 63 százaléka nő, 37 százaléka férfi. A futók 74 százaléka 25 és 54 év közötti, ami lefedi a legfontosabb fogyasztói szegmenst. A rendszeresen kocogók 87 százaléka teljes állásban dolgozik,

a futók felének éves jövedelme 35 és 100 ezer dollár közé esik, és van még 22 százalék, akik ennél is jobban keresnek.

A futást nyugodtan nevezhetjük a fehér középosztály hobbijának. Az amerikai kocogók 84 százaléka fehér, 80 százalékuk pedig legalább főiskolai diplomával rendelkezik. A célcsoport azért is nagyon értékes piacilag, mert a többség az egészség- és alakmegőrzés/formálás miatt fut, a jól kereső emberek pedig általában nem sajnálják ilyesmire a pénzt.

Ennek ellenére az amerikai hobbifutók fele sokallja a versenyek nevezési díjait, tízből hatan több ilyen rendezvényen indulnának, ha olcsóbb lenne. Ezzel együtt is évente átlagosan nyolc versenyen indulnak, ami növekvő tendencia, három évvel korábban még hét volt az átlag.

Nehéz megmondani, mekkora növekedési potenciál van az iparágban, de sokan látnak még benne fantáziát, pár éve a Disney is elkezdett futóversenyeket rendezni. Másrészt az emberek érezhetően elkezdték keresni azokat a futóversenyeket, amelyek valami pluszt kínálnak a hagyományos városi futásokhoz, például extrém körülmények között kell teljesíteni egy távot.

Lassan minden tizedik magyar fut

A BSI adatai szerint a futóversenypiac Magyarországon is növekszik, 2017-ben 75 ezren neveztek a három legnagyobb budapesti versenyre. 15 százalékkal több külföldi jött futni a fővárosba, ők több mint hárommilliárd forintot költöttek el itt. Tavaly 20 ezren jöttek külföldről Magyarországra futni, elsősorban a maraton miatt érkeznek ide.

Itthon 2010 óta közel megduplázódott a futóesemények száma, már több mint ezret rendeznek egy évben.

Kocsis Árpád szerint öt éve 65 jegyzett félmaraton volt, idén már több mint 200. A BSI-nek 2010-ben 97 ezer nevezője volt, 2017-ben 143 ezer. Ugyanebben az időtávban a maratonon indulók száma 14 ezerről 32 ezerre emelkedett.

Budapesten 2000 és 2010 között drágultak meg jelentősen a nevezési díjak. Kocsis szerint ekkor vettek át szinte minden olyan elemet, „ami kell egy magas presztízsű nemzetközi versenyhez”. Azt mondta, ezt nehezen fogadta a magyar piac, viszont 2010 óta nem voltak nagyobb emelések, és nem is terveznek nagyságrendi változást, ha csak ezt nem kényszeríti ki valami.

Tavaly tavasszal az NN Biztosító készített egy reprezentatív kutatást, amely szerint 800-850 ezer fut Magyarországon „bizonyos” rendszerességgel, pár évvel korábban szerintük ez a szám még csak 700 ezer volt. A kutatás és a versenyek adatai szerint nagyjából 100 ezren vannak, akik versenyeken is indulnak.

Egy pillanatra a kisember lehet az úr

Hiába a futás a legősibb sport, a tömegfutóversenyeknek még épp csak fél évszázados múltja van.

Az első New York Marathont 1970. szeptember 13-án rendezték meg, 126-an fizették be az egydolláros nevezési díjat és végül ötvenen értek célba. A versenyt egy Aradon született román bevándorló, Fred Lebow szervezte. 1975-ben már ötszázan indultak, de még ekkor is ráfizetéses volt a rendezvény a szervezőknek.

1976-ban gondolták ki, hogy a verseny érinthetné New York öt nagy városrészét. Lebow nyáron összehívott egy sajtótájékoztatót, hogy bejelentse a nagy újítást, de a médiát ekkor még annyira nem érdekelte az egész, hogy egy újságíró sem ment el. A városvezetésnek viszont tetszett az ötlet, hogy vigyék ki a versenyt a Central Parkból, amiatt is, mert abban az évben volt a függetlenségi nyilatkozat kétszáz éves jubileuma.

Amikor a rendőrség meghallotta, hogy a városban futnának, azt mondták: szó sem lehet róla, dugók, balesetek és teljes káosz várható. A versenyt a város támogatásával mégis megtartották, a New York Times akkori beszámolója szerint 1549-en értek célba, és félmillió néző tapsolt a futóknak az utcán.

Sajátos helyzet állt elő azzal, hogy a nagyváros az autók territóriumát évente egy napra a futók seregének engedte át. A város dzsungelében egy pillanatra a kisember lehetett az úr, ráadásul még meg is ünnepelte őt az út mentén sorfalat álló nézők tömege

– írta Thor Gotaas A futás világraszóló története című könyvében.

1978-ban már 11 ezren, 1983-ban pedig 17 ezren rajtoltak el a New York Marathonon. Ekkoriban volt a futás népszerűségének első nagy robbanása. Míg 1968-ban százezerre becsülték a kocogók számát, 1979-ben már 27 millió emberről beszéltek az USA-ban.

A tévé 1982-ben közvetítette élőben a versenyt, a következő évben már több mint egymillió dollár volt a rendezvény költségvetése. Az utcai futóversenyek egy bő évtized alatt önkéntes alapon szervezett ráfizetéses eseményekből hatalmas iparággá nőtték ki magukat.

(Borítókép: A 32. Spar Budapest Maraton résztvevői futnak a Lánchídon 2017. október 15-én. MTI / Mónus Márton)