Nándor
9 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Ahol a szerencsejáték illegális, mégis 30-szor annyi pénzt termel, mint Las Vegas

GettyImages-149922652
2018.08.09. 20:19
Bár a törvények tiltják, a társadalom pedig megbélyegzi, a japánok mégis többet költenek szerencsejátékra, mint mondjuk oktatásra vagy hadseregre. A dolog oka egy addiktív, a pinballt és a félkarú rablót ötvöző játék, a pacsinko. Becslések szerint a japánok szabadidejük felét a pacsinkoszalonokban töltik, és milliók rabjai a gépeknek. Amivel egyébként indirekt módon Kim Dzsongunt és az észak-koreai rezsimet is támogatják.

Bár a kormány épp a kaszinózás legalizálásán dolgozik, Japánban jelenleg a lottón és néhány obskúrus sportra való fogadáson kívül nem létezik legális, törvényileg szabályozott módja a szerencsejátéknak. Ehhez képest a japán szerencsejáték-ipar auditálható (tehát nem a kifejezetten feketén folytatott) része mégis harmincszor annyi pénzt termel egy évben, mint Las Vegas.

Azaz másfélszer annyit, mint a teljes magyar gazdaság. 

Az ellentmondás oka nem a brutális lottófogyasztás, és nem is a lóverseny, hanem a pacsinkó, amely mind a mögötte lévő pénzügyi konstrukciót, mind magát a játékmenetet tekintve a világ egyik legfurcsább szerencsejátéka, ugyanakkor az egyik legjövedelmezőbb is, legalábbis az üzemeltetők számára.

De a furcsaságok a játékgépeknél nem érnek véget, a játék végső kedvezményezettjei, a pacsinkószalonok tulajai közül sokan az észak-koreai rezsim támogatói, és egyes becslések szerint a japán irodisták munka után bedobált pénzének egy jelentős része Phenjanban landolt a kommunista diktatúrának szánt adományként.

Pinball + félkarú rabló = profit

A pacsinkószalonok kívülről inkább emlékeztetnek egy külvárosi hipermarketre, mint kaszinóra: egy nagy, jellemzően szürke csarnoképületet kell elképzelni, a tetején néhány hatalmas logóval. A belső pedig egy régimódi játékteremre emlékeztet, amelyben katonás, tömött sorokban állnak a villogó, zenélő játékgépek, és (a játékosok számának függvényében) iszonyú hangzavar uralkodik.

A játék maga a pinball és a félkarú rabló keveréke. A lényege, hogy fémgolyókat kell eljuttatni egy függőleges “akadálypályán” át egy lyukba. Ha ez sikerül, azért jutalomgolyók járnak, plusz a gépbe beépített félkarú rablón is lehet pörgetni egyet. Ez utóbbival lehet igazán nagyot szakítani, már ha az ember megüti a jackpotot. És alapvetően ez a dolog szerencsejáték része, ami megkülönbözteti a pacsinkót egy sima játékgéptől: normális játékmenet mellett nem igazán lehet nyerni a pacsinkón, vagy legalábbis nem valami sokat. A félkarú rabló viszont nagy kifizetéseket ígér a játékosoknak, ami persze elég ritkán jön be.

A játéktermes játékok megidézése és a nagy kifizetés reménye meglehetősen addiktív mix. Amire a termek hirdetései is rájátszanak, amelyek azt ígérik, hogy az ember élete azonnal jobbra fordul, amint belép. Egyes becslések szerint ez a japánok legnépszerűbb szabadidős tevékenysége

a szórakozásra szánt idejük közel felét a pacsinkóban töltik (a közmondásos japán irodista szabadnapjai a sztereotípia szerint reggeltől estig tartó pacsinkózással telnek).

Országszerte több mint 10 ezer pacsinkószalon üzemel, a szektor méretét jelzi, hogy nagyobb munkaerő-piaci felszívóerővel bír, mint a tíz legnagyobb autógyártó. Ami annak fényében nem is meglepő, hogy a pacsinkók több pénzt hoznak be egy évben, mint Las Vegas, Makaó és Szingapúr kaszinói együttvéve.

Illegális, de mégse

Mindez dacára annak, hogy Japánban a szerencsejáték egyfelől illegális, másfelől társadalmilag elítélt, a bűnözéssel azonosított dolognak számít. 

A törvények kevés kivétellel minden hagyományos szerencsejátékot tiltanak. Bár hajó, bicikli-, motor- és  lóversenyekre ugyan lehet fogadni, és lottó is van, azért ezek jóval kisebb (pénz)tömeget mozgatnak meg, mint a klasszikus alternatívák. (Jellemző egyébként, hogy lovizni még a játéktermekben is lehet: hatalmas lóversenyszimulátorokon megy a virtuális biznisz.)

A pacsinkó a tiltást egy elég egyszerű módszerrel kerüli meg. A golyókat, amelyekkel a játék folyik, pénzért lehet "bérelni" a terem üzemeltetőjétől, és a játék végeztével vissza is kell adni. Viszont a visszaadott golyókért cserébe az üzemeltető különféle ajándéktárgyakat vagy utalványokat ad, amelyeket egy jogilag elkülönülő üzletben pénzre lehet váltani. Korábban ezek az üzletek fizikailag is a termen kívül voltak, de mára már sok helyen az épületen belül, a játéktértől mindössze egy ajtó vagy üvegfal által elválasztott helyiségben vannak.

Ennek köszönhetően a pacsinkÓ jogilag szürkezóna: nem pénzt nyernek, illetve vesztenek, hanem kis fémgolyókat, illetve konkrét értékkel nem rendelkező ajándékokat. Az már egy más kérdés, hogy ezeket pénzre lehet váltani.

Elkezdték komolyabban venni

Ennek ellenére a pacsinkóüzemeltetők élete manapság nem egyszerű. A szektor sikere a jelek szerint visszaütött: az utóbbi években a kormány elkezdte kicsit komolyabban venni az addiktív játék visszaszorítását, miután egy jelentés kapcsán ráébredtek, hogy a pacsinkófüggők száma meghaladja a hárommilliót. Első körben a golyók árának és a jackpotok értékének szabályozásával próbálják megnyirbálni a szektorban eltűnő pénz mértékét, de a jövőben komolyabb szabályozás várható a témában.

Másrészt kihívást jelent, hogy jön a konkurencia. Bár a szerencsejáték eddig illegális volt Japánban, nemrég legalizálták a kaszinókat, amennyiben ezek elkülönült (a hivatalos szóhasználatban integrált) turisztikai létesítmények részeként jönnek létre. A kormánynak ezzel elsősorban a külföldi, jellemzően a jelek szerint Japánra egy hatalmas bevásárlóközpontként gondoló kínai turisták megkopasztása a célja, de vélhetően a japán lakosságnak is lesznek olyan rétegei, amelyek rákapnak a dologra. (Pont ezért egyébként heves társadalmi tiltakozás kísérte a kaszinótörvényt, ami annak a fényében meglepő, hogy a pacsinkók ellen nem szoktak így kikelni a japánok.)

Japán = shopping

A tokiói reptereken nem ritka, hogy a Kínába tartó járatok check-in pultjainál tucatnyian is fejenként három-négy, a rizsfőzőtől a lapostévéig bezárólag a legkülönfélébb háztartási elektronikai cikkekkel és nyugati luxusmárkák szatyraival megpakolt kocsikkal várakoznak, ami részben annak szól, hogy a kínai legendáriumok szerint a japán cuccok, különösen a belpiacra szánt termékek jobb minőségűek (hiába gyártják azokat is Kínában), másrészt Japánban valóban könnyebb elkerülni a hamisítványokat, mint Kínában.

A legnagyobb ellenségét viszont a demográfiai és gazdasági tendenciák jelentik. A fenti számok fényében talán meglepő lehet, de a pacsinkóbiznisz már jó tíz éve leszállóágban van. A bevételeket tekintve 2005-ben volt a csúcson a fémgolyódobálás, akkor 27 ezer milliárd jent termelt a biznisz. Azóta csökkenőben van a forgalom, az üzemeltetők pedig azon siránkozik, hogy ha ez így megy tovább, nem lesz pénz az innovációra, azaz az egyre bonyolultabb és szórakoztatóbb új gépek kifejlesztésére, ami miatt tovább csökken a forgalom.

Kim Dzsongun is nagyot nyer

Ettől függetlenül a piac még így is hatalmas, 21 ezer milliárd jenes éves bevétellel bír. Azaz a japán GDP közel 4 százalékáról van szó, tehát nagyjából annyi pénz tűnik el a pacsinkótermekben, mint amennyit a japán állam oktatásra költ, és kb. négyszer annyi, mint amennyit az egyesek szerint fenyegetően modernizálódó hadseregére. Ami egyébként több pénz, mint a magyar gazdaság éves kibocsátása.

Ennek a pénznek a jelentős része pedig nem mindig a legjobb helyen köt ki. Az üzemeltetők közül sokan tartoznak a japán koreai kisebbséghez, a zainicsikhez. Ennek az oka, hogy a 20. század első felében a Koreai-félszigetről kényszermunkára behurcolt zainicsik és leszármazottjaik hagyományosan a társadalom megbélyegzett tagjai Japánban, és ezért egy csomó munkahely elérhetetlen számukra. Emiatt jobb híján kénytelenek a zavarosban halászni, és mi lehetne zavarosabb és jövedelmezőbb, mint a pacsinkó.

Ami még bonyolultabbá teszi a dolgot, hogy a zainicsik egy jelentős csoportja az észak-koreai rezsim szellemi követője és pénzügyi támogatója. Hogy miért, azzal kapcsolatban számos elmélet kering, amelyek elsősorban a társadalmi kirekesztettséget és diszkriminációt, a szülőföldhöz való megtörhetetlen lojalitást, illetve Phenjan által az 1950-es évektől a zanicsiknek nyújtott támogatást okolják a jelenségért.  

Bár mára az észak-koreai csoportok ereje eléggé megkopott, az 1980-as és 1990-es években több százmillió dollárral támogatták a phenjani rezsimet, nagyrészt a pacsinkókból származó bevételekből.

Manapság ez már az Észak-Korea elleni nemzetközi pénzügyi szankciók miatt nehezebb, de egyes hírek szerint azért még most is jut Kim Dzsongunéknak a japán golyódobálás bevételeiből. Mindazonáltal ahogy a pacsinkók, úgy manapság a Phenjant támogató zainicsi csoportok is kormányzati támadásoknak vannak kitéve, tehát a kilátások nem valami jók, legalábbis Észak-Korea számára.