Vilhelmina
11 °C
28 °C

Buszmegállós pizzaszelettel szivárog be a pénzügyi ismeretek a tananyagba

5K8A9985
2018.09.07. 16:04

Tavaly írtunk róla, hogy előremutató fejleményként kezdi felütni a fejét a közoktatásban a pénzügyi ismeretek alapszintű tanítása, de egyelőre sajnos csak kevés diák részesül belőle. Úgy tűnik, ez változóban van, az idei tanévtől kezdve ugyanis

  • bekerül a minden iskolában használt felsős matematika-munkafüzetekbe egy rövid szekció mindennapi pénzügyeinkről;
  • bővül azok köre, akik tanulhatnak a pénzügyes gimnáziumi tankönyvből;
  • a 7–8.-osokonak pedig mobilapp formájában oktatójáték is készült, amit segédanyagként használhatnak a tanárok.

Megnéztük, milyen tudásra lehet szert tenni az MNB Pénziránytű Alapítványa által fejlesztett tananyaggal. 

Kicsiben elindult a pénzügyi tanítás

A magyarok pénzügyi tudása a vonatkozó felmérések szerint igen alacsony, régóta téma, hogy a közoktatás részévé kellene tenni alapszintű pénzügyi, gazdasági ismeretek tanítását. Ezek oktatására elméletileg a most érvényben lévő – jövő tanévtől változó – Nemzeti alaptanterv szerint is van lehetőség a választható kerettantervben, illetve más tantárgyak keretein belül, ha marad rá idő a törzsanyag mellett. El lehet képzelni, milyen gyakorisággal fordulhat ez elő a tanárhiánnyal, óriási mennyiségű tananyaggal küzdő állami iskolákban. 

A folyamat ettől függetlenül kicsiben már elindult az utóbbi pár évben a Pénziránytű Alapítvány közreműködése nyomán, amelyet a Diákhitel Központ, a Magyar Bankszövetség és a Magyar Nemzeti Bank hozott létre 2008-ban a pénzügyi ismeretek terjesztésére. Az elmúlt években már több mint ezer pedagógust képeztek tovább a pénzügyes tárgy oktatására, és kísérleti tankönyveket is összeállítottak 7–10. évfolyamos diákok számára, ezekről itt írtuk bővebben

Ettől a tanévtől többen hozzáférhetnek

A koncepcióval leginkább az volt a baj, hogy arányosan csak nagyon kevés állami iskolába járó diák tanulhatott bármit is a Pénziránytű tankönyveiből. Önálló óra keretében kísérleti jelleggel csak a Nemzetgazdasági Minisztérium (ma már Pénzügyminisztérium) által fenntartott, kb. 350 gazdasági szakgimnázium tanulói, valamint a más tárgyakba beépítve néhány elit gimnázium diákjai találkoztak a pénzügyes anyaggal a tavalyi tanévben.

Pedig a tanárok és a diákok részéről is van rá fogadókészség, legalábbis a könyvekből már oktató Trefort gimnázium általunk megkérdezett tanárainak véleménye szerint. Azt azonban a jelenlegi struktúrában ők sem szorgalmazták, hogy saját tárgyat kapjanak a pénzügyi ismeretek, mert már most is túl nagy a diákok leterheltsége. Az alapítvány közlése szerint mindenesetre az arány javul: 2018-tól 1500 iskolában 90 ezer diák tanul majd valamilyen formában a Küldetések a pénz világában címet viselő tankönyveikből. Vagyis a pénzügyes anyag átszivárog az Emmi-fenntartású intézmények egy részébe. 

Ha önálló óra nem is lesz a legtöbb helyen, de az idei évtől a tananyag szerves részévé válnak az alapszintű pénzügyi ismeretek, ráadásul már általános iskolai szinten. A Pénziránytű az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató- és Fejlesztő Intézet 5.-es és 6.-os matematika-munkafüzetét egészítette ki néhány oldalnyi feladattal, 2018. szeptembertől a felsős diákok többsége már ezekből tanul. 

A nyugtától a tb-járulék fizetéséig

A felsősöknek készült munkafüzetbeli feladatok a legelemibb szintről indítanak, amivel talán sikerül áthidalni azt a tudásbeli szakadékot, ami a 7.-eseknek készült pénziránytűs tankönyvek talán túlontúl komplex anyaga és az átlag kiskamasz pénzügyi ismeretei között tátonganak. 

A feladatok mindegyikén érződik, hogy a készítők megpróbálták a lehető leggyakorlatiasabb példákon keresztül megközelíteni a témát, szó sincs absztrakt fogalmakról vagy bármi olyanról, amivel nem találkozhat akár egy 11–12 éves gyerek is a mindennapokban. A bolti nyugtákon szereplő jelölések kisilabizálásától indulunk, majd fokozatosan bejön a családi büdzsé fogalma, a havi kiadások egyenlege, a zsebpénz beosztása, a spórolás. Olyan gyakorlati (illetve terepmunkát igénylő) feladatokat is belevettek a szerzők, mint például az egyes idényzöldségek kilós árának végigkövetése a szezon folyamán. Ezt 5.-es koromban lehet, hogy baromi érdektelennek találtam volna, mai fejjel viszont hatalmas plusz, hogy betették: magamtól máig képtelen voltam megtanulni, melyik zöldségnél mekkora ár számít olcsónak vagy drágának, pedig ez speciel tényleg hasznos tudás vásárláskor.

A munkafüzet olyan helyzeteket is bevezet, amelyekkel az átlagos vagy akár az alatti jövedelmű családok szembesülhetnek, mint például az előre feltöltős villanyóra, a gyerekeknek ki kell számolniuk, mennyi időre lesz elég áram egy adott összegből. Megismerkednek a betegszabadsági alatt csökkentett bér jelenségével, a tartós fogyasztási cikkek részletre vásárlásával, az árbevétel fogalmával, és azzal is, hogyan függ össze a kiskereskedelemben az eladott áruk mennyisége a termékek árváltozásával. 

A 6.-osoknak szóló feladatok már egy kicsit komplexebbek, de itt is csak minimálisan kúszik be a makroszint. A gyerekek az elején megismerkednek vele, hogyan éri meg kereskedőként belőni az árszinteket – itt sajátos módon behozzák a piacot erősen szabályozó államot, a feladatban ki van kötve, milyen ár alá illetve fölé nem szabad menni. A készítők itt is figyeltek arra, hogy a való élethez kössék az anyagot, van olyan feladat, amelyben nyaralási büdzsé kapcsán kell forint-euró váltásból fakadó veszteséget számolni, és olyan is, amelyben a heti menzás menü alapanyagainak megfigyelésével kell kiszámolni, nagyjából mennyibe kerülhetett egy adag étel. 

5K8A9969
Fotó: Németh Sz. Péter

A 12 évesek érezhetően többet kapnak a felnőttes témákból, a feladatokban megjelenik a lakásvásárlás mint olyan (például a négyzetméterár fogalma, a hitelfelvétel mint opció), a hétvégi műszakpótlékkal elérhető plusz fizetés, a bankbetét, pénzlekötés. Az állam nemcsak szabályozóként, de közös kasszaként is feltűnik, megismerkedünk a bruttó és a nettó bér különbségét adó szja-val és járulékokkal, és azt is meg kell tanulniuk a diákoknak, mire fordítják az ezekből az államkasszába befolyó pénzt. A legjobban azon szórakoztunk, hogy a sajátosan magyar jelenség, a 199 forintos buszmegállós pizzaszelet már annyira a kollektív tudás részévé vált, hogy ide is be tudott kerülni egy példa formájában. 

A munkafüzetek önmagukban állnak, a hozzájuk tartozó tankönyvekben nem szerepel a pénzügyi ismereteket érintő elméleti rész. De az itt elvárt tudás átadása a feladatok egyszerűsége és gyakorlatiassága miatt valószínűleg egyetlen felnőttnek sem jelenthet gondot, aki bérmunkából él, szokott bevásárolni, adózik, vett már életében hűtőszekrényt vagy lakást, stb. 

A Pénziránytű a 13–14 évesek számára egy applikációt is fejlesztett, amelynek célja az alapítvány közleménye szerint a Küldetések a pénz világában tankönyvekből elsajátítható tudás „élményalapú" támogatása. A Pénzügyi hősképző néven futó játékot a közbeszerzési eljárásban kiválasztott ONCE Digital Arts Kft.-t fejlesztette, a munka ára a két tanéves üzemeltetési feladattal együtt 36 millió forint volt. 

A Pénzügyi Hősképző, amely szeptember 4-étől elérhető, elméletileg „hidat teremt a mesebeli világ és a valóság között”. A leírás szerint a gyerekek a képzelet szőtte kerettörténet főhőseként tapasztalják meg a mindennapi élet kihívásait, így válnak a mai világot értő, és a rájuk váró valós küldetésekre felkészült »pénzügyi hősökké«".  A játékot kipróbáltattuk egy a célközönséget jelentő tinédzserrel, és a szerkesztőség egy tagja is tesztelte. (Tapasztalataik az alábbi keretesben olvashatók.) 

Inkább a Halál Hídján kelnék át

Mert ott csak öt kérdésre, nem, három kérdésre kell jól válaszolnom, és ha szerencsém van, az egyik az, hogy mi a kedvenc színem. Ha nincs, akkor meg az, hogy mi Srí Lanka fővárosa – de még ez utóbbi is egzakt ahhoz képest, amilyen feladatokkal a Pénzügyi Hősképzőben néha szembe kellett néznem. Nagyjából két napig játszottam, és a végén úgy tettem le a telefont, hogy egyes feladatokat képtelen voltam megoldani, egyszerűen azért, mert nem voltak kellően pontosak. Mire gondolok? Mondjuk erre a példára:

penzugyi hos1.png

Hogy lehet itt sorrendet állítani? Mi az, hogy új tablet? Egy 30 ezres „vegyünk valamit a gyereknek, hogy elhallgasson végre” vagy egy 300 ezres „Budán lakunk, apa, csak nem fogok a suliban egy két hónapossal égni” típusú? (Ahogy kombinált hűtőből is van 50-60 ezres, meg több százezres.) És a családi grillezés? Hány tagú a família, annyit esznek-e, mint egy pránás anorexiások terápiás tábora az első nap, vagy mint Fekete Laci egy jobb napján? A családi utazásban milyen költségek vannak? Oké, lehet, hogy csak kákán keresek csomót, mert ezt a feladatot meg se tudtam oldani, szóval butább vagyok, mint egy hetedikes.

Aztán vannak olyan feladatok, ahol kilenc tárgyból kell kiválasztani – elég nehezen felismerhető és értelmezhető képek alapján – az életkezdéshez feltétlenül szükséges négyet. Azt gondoltam előbb, hogy ez a preferenciákat méri fel, nekem például nincs gáz a lakásban (távhő és villany van), a kávéfőző vagy a mikró viszont elég fontos darab lenne – de csak lenne, mert csak egy bizonyos lista számít jónak. És ha hibáztál (hibázott a hóhér amúgy, de legalább bele lehet verni a gyerek fejébe, hogy ne gondolkodjon szabadon), akkor különösebb támpontok nélkül kezdheted újra.

Végül nagy bajom volt az is, hogy bizonyos alapfogalmakkal úgy operál, hogy azzal egy játszani vágyó felhasználó gyerek még nemigen van tisztában, és talán szüksége sincs rá. Tök jó, hogy a zsebpénzen, diákmunkán vagy papírgyűjtés vs. garázsvásár dilemmán mutat be bizonyos példákat, de mondjuk a váratlan és rendkívüli kiadásoknak a mindennapokban értelmetlen megkülönböztetését vagy a thm fogalmát, a nyugdíj-előtakarékosságot úgy az arcukba tolni, mint Matolcsy Györgynek egy 888-as sajtómegkeresést, elég átgondolatlan lépésnek tűnt. Szóval a szándék jó, a kivitelezésbe viszont csúsztak hibák, kedvenc futballközvetítői idézetemmel szólva: jó lövés, bedobás. (hj)

Ez nem játék!

Perceken belül ezt vágta a fejemhez a 14 éves lányom, mire sikerült rávenni, hogy a Youtube helyett a Hősképzőt vegye elő, és szembejött az első matekos feladat. Az autó átlagfogyasztása, a megtett út és benzinár kombinálása nem ördögien nehéz feladat, csak unalmas ezzel tölteni a szabadidőt. Szívesebben látná bármelyik matekórán, mint hogy még otthon is ezzel kelljen foglalkozni.

Óriási közönnyel siklott át a tárgykiválasztós feladatokon, gyakorlatilag addig próbálkozott, amíg át nem ment, és ezt nagyon jól tette, mert a feladat hibásan van összeállítva. Én sem jöttem rá, hogy a parányi képen látható hűtő milyen jellegű költés akar lenni: váratlan javítási kiadást jelez a sarkában megjelenő vízcsepp? Arra gondolt a tervező, hogy rendszeresen fel kell tölteni étellel? Esetleg arra, hogy csak egyszer kell fizetni érte? És akkor a kamatmentes áruhitelről nem is beszéltünk.

Akkor tettük le a lányommal a Hősképzőt, amikor a kötvények kerültek szóba, rögtön a játék elején. Mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga egy bankkártyára épp hogy csak jogosult gyereknek, hogy befektesse a pénzét, és azon vacilláljon, hogy vajon a tőzsde vagy az állampapír lesz előnyös. Többet tanul abból, ha elmagyarázom, miért fölösleges a játékokban (amiket tényleg szeret is) rajzolt gyémántokra költeni a valódi pénzét. Azzal kéne kezdeni a pénzügyi iránytűt, hogy megmutatjuk, a bankok miként próbálják undorító módon életmódjavító eszközként reklámozni a személyi kölcsönt, mit jelent valójában, amikor növelik a hitelkeretet, és mennyibe kerül a bankkártya, a számla fenntartása. Ha ezeket már kívülről fújja, akkor tényleg lesz is majd pénze, amit befektessen.

(tb)