Nándor
8 °C
19 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Nem kaptam semmit a szüleimtől, csak 115 milliárdot

GettyImages-483904374
2018.10.04. 13:30
A New York Times adóbevallásokon, pénzügyi jelentéseken és bankszámlakivonatokon alapuló nyomozása szerint Donald Trump apja az 1990-es években egymilliárd dollárt hagyott gyermekeire, köztük Donaldra, az adócsalást súroló, sőt, sok esetben nem is csak súroló módon. A New York-i hatóságok vizsgálják az ügyet, bár a jogi felelősségre vonás esélye nem nagy. Ettől függetlenül a történet elég sok kérdést vet fel Donald Trump saját maga által kialakított imázsával kapcsolatban

Donald Trump elsősorban saját maga által narrált mítoszának egyik központi eleme, hogy segítség nélkül, saját erőből lett dollármilliárdos nagymenő: hiába volt apja is dúsgazdag ingatlanmágnás, Donald az 1970-es években csupán “egy apró kölcsönt” (egymillió dollárt) kapott tőle, ebből faragott aztán hatalmas vagyont.

Ebben a sztoriban már eddig is voltak lyukak, például rég kiderült, hogy az apró kölcsön legalább 14 millió dollár volt, emellett  pedig apja, Fred Trump számos, több tízmilliós dolláros kölcsönére vállalt kezességet (egyszer pedig 3,5 millió dollárért vett zsetonokat Trump egyik kaszinójában, hogy segítse a cashflowt).

Ahogy azt is tudni lehetett, hogy hiába épített jelentős ingatlanbirodalmat, azért messze nem pénzügyi géniusz: ha az 1980-as években betette volna a teljes vagyonát egy amerikai indexkövető részvényalapba, akkor ma nagyjából négyszer annyi pénze lenne, mint amennyi van. Ezt pedig egy kis csúsztatással akár úgy is lehet olvasni, hogy az átlagos amerikai tőzsdei cég sokkal nagyobbat növekedett, mint Trump biznisze. 

Ám Trump üzleti sikereivel kapcsolatban minden eddigi élcelődésnél és találgatásnál súlyosabbak azok a vádak, amelyek a New York Times fogalmazott meg keddi cikkében: a lap a Trump-családhoz köthető adóbevallások és egyéb pénzügyi beszámolók alapján azt állítja, hogy

az Egyesült Államok elnöke az 1990-es években mai értéken legalább 413 millió dollárt, azaz 115 milliárd forintot kapott apjától, a pénz nagy része pedig adóelkerülési ügyletekhez köthető.

Más szóval ha igazak a Times állításai, akkor a magát üzleti géniuszként előadó Trump valójában a szülei pénzén pöffeszkedő adócsaló. 

Milliomos mítosz

Az, hogy Trump pénzügyileg mennyire sikeres eddig elsősorban azért (is) érdekes, mert erre építette egész imázsát és elnöki kampányát is: az volt az üzenet, hogy saját erejéből lett milliárdos, nyilván jobban el tudja vezetni az országot, mint mindenféle jött-ment, az üzlethez egyáltalán nem értő politikusok.

Ez a kép Trumpról annak ellenére is kitartott, hogy

  • nem hajlandó nyilvánosságra hozni adóbevallásait és pénzügyeit,
  • karrierje során hatszor is csődvédelmet kellett kérniük cégeinek, miután fizetésképtelenné váltak (magyarul csődbe mentek), 
  • többször kiderült, hogy jóval túlbecsüli vagyonát (sokszor 10 milliárd dollárra taksálta magát, a mértékadó gazdaglista-készítők szerint 3-4 milliárd dollárt ér),
  • sőt egyes pletykák már egyenesen arról szóltak, hogy orosz oligarchák pénzét mossa ingatlanbefektetéseivel.

Függetlenül attól, hogy (vagy pont azért, mert) Trump valóban azt testesíti-e meg “ahogy egy szegény ember elképzel egy gazdag embert", a sikeres üzletember mítoszát tökéletesen hozta először a tévében, majd politikai kampányában is.

Mindenemet magam építettem – foglalta össze a lap Trump “a sajtó, köztük a Times által is naivan átvett és felerősített” narratíváját. Majd későbbi hozzáteszi azt is: üzleti eredményeitől függetlenül a saját brandje építésében szerzett érdemeit nem lehet elvitatni Trumptól.

Apuci elkényeztetett fiacskája

Ettől nagyon eltérő kép rajzolódik ki róla a Times százezer oldalnyi pénzügyi dokumentumon, köztük nyilvános adóbevallásoktól kezdve személyes bankszámlakivonatokig terjedő forrásokon alapuló cikkéből. Ugyan Donald Trump pénzügyi beszámolói nincsenek a források között, a NYT szerint apja cégeinek papírjaiból kiolvasható, hogy mennyi pénz jutott hozzá.

A dokumentumok szerint Trump már hároméves korára mai értéken 200 ezer dollárnak megfelelő juttatást kapott apja cégbirodalmából, és 8 éves korára már dollármilliomos volt, amit egyébként valóban kevesen mondhatnak el magukról. Lediplomázása után évi juttatása egymillió dollárra nőtt, de az apanázs még a 40-es és 50-es éveiben is csordogált, akkor már évi 5 millió dollár értékben. Ahogy a lap fogalmaz, 

Trump pénzügyei életének minden szakaszában szorosan kötődtek apja kapcsolataihoz és vagyonához, sőt leginkább attól függtek.

Fred Trump pedig mocskosul gazdag volt: az 1990-es évek fordulóján például hat év alatt mai árfolyamon 200 millió dollár személyes jövedelme volt ingatlanjaiból. Pénz volt tehát bőven, azt pedig a lehető legváltozatosabb módokon csorgatta gyerekeihez. Donald nemcsak évtizedeken át volt Fred fizetett alkalmazottja, egyúttal (papíron legalábbis) ingatlankezelői, bankári, tanácsadói pozíciókat is betöltött apja vállalkozásaiban, tizenhatéves korára tízmillió dolláros nagyságrendű  ingatlanvagyont kapott ajándékba. 

Fred folyamatos kölcsönökkel látta el (ezeket gyakran nem is fizette vissza), három vagyonkezelői alap kedvezményezettjévé tette, ő fizette a kocsiját, a beosztottjait, részvényvásárlásait, első manhattani irodáit és azok felújítását. Még az apja épületeiben lévő mosodák bevételét is megkapta.

Sok esetben pedig az apanázsra már csak azért is nagy szüksége volt, mert megkérdőjelezhető döntéseivel hajlamos volt csődbe vinni saját cégeit: 1995-ben 900 millió dolláros veszteséget könyveltek cégei (Donald személyes pénzügyieről csak egy-két bizonyítékot kapott a Times). Ráadásul nemcsak a pénzt és magát az ingatlanokat kapta meg apjától, de kiterjedt ingatlanos kapcsolatrendszert is: a lap szerint ez utóbbi is elengedhetetlen volt ahhoz, hogy később a Donald a saját erőből, segítség nélkül felkapaszkodott ingatlanmágnás szerepében tetszeleghessen.

Csak adózni ne kelljen

A New York Times szerint a Trump-testvérek pénzelésének (Donaldnak négy testvére van, közülük hárman vannak életben) legfőbb célja az adóelkerülés volt: apjuk az ajándékozási és örökösödési adók kijátszásával akarta gyerekeire hagyni a vagyonát. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a lap szerint

Fred és felesége, Mary Trump több mint egymilliárd dollárt (kb. 280 milliárd forint, avagy egy Mészáros Lőrinc) hagyott utódjaira, azonban ez után mindössze 52,2 millió dollárnyi adót fizetett.

Ha simán átadta volna a pénzt és betartotta volna az ajándékozási és örökösödési szabályokat, akkor 550 milliót kellett volna leraknia az államnak az összeg után. (Ebből lett a legnagyobb szelet, az említett 413 millió Donaldé.)

A lap nem állítja egyértelműen, hogy adócsalás történt, csak azt, hogy az általuk megkérdezett adójogi szakértők szerint a módszerek legalábbis “tisztességtelenek”, “talán illegálisak” voltak. A Times azt is megjegyzi, hogy a jogszerű (azaz jól lepapírozott) adóelkerülés és az adócsalás közti határvonal elég halvány, és a leggazdagabbak (és jogászaik) természetesen folyamatosan újabb és újabb kiskapukat keresnek és találnak. 

Mindazonáltal egyes esetekben úgy tűnik, Trumpék mégis átléptek az adócsalás területére: leginkább az épületeik értékének alulbecslésével variáltak, például Fred halála előtt másfél évvel gyerekei 41,4 millió dolláros könyvelt értéken vették át maradék ingatlanjait, amiket később 16-szor ennyiért értékesítettek (a négy testvér egyenlően osztozott a pénzen). De volt több, nyíltnak tűnő csalás is, például külön céget alapítottak arra, hogy Fred Trump vállalatainak beszerzéseit túlárazva, az adózást megkerülve folyassák ki a pénzt az ingatlanbirodalomból. (Ez egyébként egy bevett pénzmosási módszer.)

Úgyse lesz belőle semmi 

Trump ügyvédje azt közölte, hogy a NYT állításai “száz százalékig hamisak”, Trump és családja adóügyeit pedig nem az elnök egyengette, hanem más családtagok, illetve az általuk megbízott szakemberek. “Trump elnök semmiféle módon nem vett részt ezekben az ügyekben” – mondta. A Fehér Ház pedig “félrevezető támadásnak” nevezte a cikket.

Trump öccse, az állítólagos adóelkerülés másik nagy kedvezményezettje azt írta közleményében, hogy a szüleik az ezredfordulón elhunytak, és a hagyatékkal kapcsolatos ügyeket 2001-ben, illetve 2004-ben New York állam adóhatósága és a szövetségi adóhatóság is jóváhagyta.

A New York-i adóhatóság ettől függetlenül közölte, hogy vizsgálják a New York Times cikkének állításait.

A lap által megkérdezett adójogászok szerint azonban nem valószínű a jogi felelősségre vonás: a feltárt ügyek jellemzően az 1990-es éveket érintik, ha történt is bűncselekmény, az vélhetően mára elévült. 

A dolog jelenlegi stádiumában az sem valószínű, hogy az eddigieknél nagyobb belpolitikai botrány lesz az ügyből: aki eddig is hitt a New York Timesnak és más újságíróknak, annak vélhetően nem kifejezetten volt pozitív benyomása Trumpról és kormányáról; az elnök támogatói viszont a jelek szerint egyáltalán nem hisznek a független sajtó tényfeltárásainak, így a mostani sztori sem valószínű, hogy pálfordulást okozna körükben.

De azért szép történet

Ettől függetlenül a cikk a fenti megállapításain túl már csak azért is rendkívül tanulságos, mert a Trump-család felemelkedése és tündöklése elég sokat elárul a pénz és az amerikai politika természetéről.

Fred Trump eleve nem jött nagyon mélyről, de nagy munkabírásának, a gyártás automatizálásában való innovatív megoldásainak, a helyi politikától vásárolt szívességeknek, jogászok hadának és a hatalmas állami lakhatási kölcsönöknek köszönhetően az egyik legnagyobb New York-i ingatlanberuházóvá, lakótelepmágnássá vált. 

Hogy aztán az állami hitelekből felpumpált birodalma az adófizetés látszatát is elkerülje, miközben az üzleti életben elég esetlenül mozgó, cserébe már fiatal korában vagyonával hencegő fiát pénzelje. Aki aztán az apja pénzén aranyozott felhőkarcolókat építő valóságshow-sztár lett.

Végül vagyonára és médiajelenlétére támaszkodva a jachtkapitalistákból és a jachtkapitalisták által kicsinált lecsúszó melósokból kovácsolt választói koalíciót hozott létre, és a begyöpösödött elit eltakarításának ígéretével az Egyesült Államok 45. elnöke lett. Remélhetőleg lesz belőle film is. 

(Borítókép: Donald Trump, Ivana Trump, Mary Trump és Fred Trump 1987 májusában a The Plaza Hotelben, New York City. Fotó: Sonia Moskowitz/Getty Images Hungary) 

Nincs másik valóság, nincs másik Index.
Támogasd a fennmaradásunkat!

https://index.hu/tamogatas