Előd
8 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Pillangóhatás: Norvégiában esett az eső, nálunk drágulhat az áram

GettyImages-800118162
2018.10.12. 04:58
Szokatlan események zajlanak az európai árampiacon, a szén-dioxid kvóták, majd az áram ára kilőtt az égbe, csődbe ment egy fontos norvég energiakereskedő, egyre több tőkét igényel mindenkitől a volatilissá vált áram- és gáztőzsdék fenntartása. Hogyan hat mindez itthon?

Pillangóhatás

Az egykori, meteorológiai eredetű bölcsességben nem is szerepeltek pillangók. „Egy sirály egyetlen szárnycsapása örökre megváltoztathatja az időjárás folyamát” - ebből a mondatból lett később a sirály helyett lepke.

Pillangóhatás. A káoszelmélet így nevezi azt, amikor egy soktényezős, dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben befolyásolják az egész szisztémát. A pillangóhatás a most zajló összetett európai energetikai folyamatok kapcsán jutott az eszünkbe, amelyeknek hazai kulcsszereplője a Keler KSZF nevű, a szélesebb közvélemény számára ismeretlen cég.

A KSZF azt jelenti, hogy Központi Szerződő Fél, vagy egyszerűbben klíringház, elszámolóház. De vajon lehet-e érdekes az olvasóknak egy klíringház története? Talán elsőre meglepő, de ez a sztori tényleg izgalmas.

A pillangóhatás lépései:

  1. Norvégiában – az évszázados szárazságot követően - szokatlanul sokat esett az eső.
  2. Ez nagyon betett egy dollármilliárdos norvég energiakereskedőnek, Einar Aasnak. Mint arról a 444.hu is beszámolt az északi vizierőművek több áramot termeltek, emiatt hirtelen esett az északi áram ára, ráadásul az új európai szén-dioxid kvóta rendeletek miatt sokat drágultak a német energiaárak. Aas korábban éppen ezek ellen fogadott többek között a saját fejlesztésű időjárásmodelljei alapján, így mindkét folyamaton bukott.
  3. A norvég üzletember fizetésképtelenné vált, de még a piac problémamentes elszámolási hátterét garantáló Nasdaq klíringház is súlyos veszteséget szenvedett.
  4. A megnövekedett árampiaci árak és volatilitás miatt más európai klíringházak is kénytelenek voltak megemelni a biztonsági tartalékaikat.
  5. Innentől mindenki próbálja tovább adni a terheit. Az európai klíringtagoknak, például a magyar Keler KSZF-nek pótbefizetéseket kellett teljesítenie, amit majd a piacra tolhat díjemelés formájában, és a folyamat végén a norvég eső miatt a magyar áramárak is megemelkedhetnek.

A történet kulcsszereplője a Keler KSZF egy elszámolóház (angolul CCP). Az ilyen házaknak az a lényege, hogy ha minden üzletnél középen ott áll egy megbízható, mindenki által elfogadott és pénzügyileg is erős központi fél, akkor ez gördülékenyebbé teheti a piac működését. A másik megoldás az, ha az értékpapír-, vagy éppen energiatőzsdéken az üzletet kötő partnerek közvetlenül egymással számolnak el, ilyenkor azonban mindig futják a felek a másik kockázatát.

A Keler KSZF ilyen elszámolóház

  • a Budapesti Értéktőzsdén,
  • a magyar gáztőzsde mellett, további három belföldi, nem árutőzsdei, de speciális elszámolást igénylő gázpiacon (hogy miért van ennyi, az külön megérne egy misét, ez a megoldás nyilván nem optimális, mert mindegyik piac nem lehet likvid),
  • illetve klíringtag az egyik legnagyobb pán-európai, amúgy lipcsei központú ECC elnevezésű klíringháznál. Az ECC például a legnagyobb gáz- és áramtőzsde, vagyis a berlini EEX klíringháza is.

Büntetés és tőkeemelés

A Keler KSZF-nél mostanában nagyon zajlik az élet. Ha rákeresünk a közelmúlt nyilvános bejelentéseire, több érdekes elemet is olvashatunk:

  • egyrészt a Keler KSZF 16 milliós büntetést kapott az MNB-től mindenféle kisebb szabálytalanság miatt,
  • másrészt a cég október 11-n közgyűlést tartott össze, ahol a tulajdonosok alaptőke-emelésről is döntöttek.

A büntetés kellemetlen, főleg, ha az ember a saját szüleitől kapja (a Keler KSZF főtulajdonosa némi áttéttel az MNB), értékelésében pozíciótól függően eltérő kommenteket hallottunk. A társaságot védő álláspont szerint a klíringházakat szabályozó EMIR nevű szabályrendszernek nem könnyű megfelelni, sok, kisebb szabálytalanság merült fel, és az MNB-s felügyelők nagyon alaposan végezték a munkájukat.

A kritikusabb vélemény szerint azért hiba lenne teljesen elbagatellizálni a megállapításokat, felsorolt pontokból úgy tűnik, az MNB-s felügyelők a kockázat-kezelési stratégia egyes elemeinek hiányát, a nem megfelelő dokumentáltságot, és bizonyos előrejelzési problémákat is észrevették.

Mindenesetre izgalmasabb a tőkeemelés kérdése, hogy

miért kellett plusz pénzt kérnie a cégnek?

Kis magyar a nagyok között

Az, hogy Magyarországnak van saját klíringháza egyáltalán nem magától értődő. A nemzeti elszámolóházak elég ritkák, a kisebb európai országok közül Ausztriának, Lengyelországnak, Görögországnak van saját szervezete, de a legtöbb országban nincs ilyen intézmény. A magyar Keler KSZF éppen ezért már elég rég elhatározta, hogy méretgazdaságossági okokból a nemzetközi piacokon is próbálkozik. Az ötlet az volt, hogy amennyiben a közelben bizonyos országokban (például Romániában, esetleg Bulgáriában, vagy Horvátországban) ez hiányzik, vagy a tőkepiac még csak most fejlődik ki (mint Kazahsztánban), akkor a magyar cég próbálkozhat, ajánlhatja a szolgálatait.

Eddig sajnos nem túl jók a tapasztalatok, 2016-ban a Keler KSZF büszkén jelentette be, hogy a BRM-nek, vagyis a romániai földgázpiacnak nyújt majd klíringszolgáltatást. A román piacépítésbe sok pénzt beleölt a társaság, de aztán az üzletből mégsem lett semmi. Jelenleg jogi vita zajlik, a magyar fél szerint a „hagyományosan” problémás magyar – román viszony kezelésébe tört bele a magyar cég bicskája. Arról is hallottunk, hogy amennyiben a románok mindent kifizetnének, amit a szerződés szerint ki kellene nekik, akkor is veszteség maradhat az ügyön.

Nemzetközi aktivitása azért így is van a cégnek. Húsz nagy bankcsoport (például az ABN Amro, a JP Morgan, a Merrill Lynch, a Morgan Stanley, a Citigroup, a Goldman Sachs, a BNP Paribas) mellett az icike-picike Keler KSZF is klíringtag lett a pán-európai gáz- és áramtőzsdén. A cég nagyon büszke arra, hogy szolgáltat Szerbiában, Magyarországon, Ausztriában, Csehországban, a német, francia, angol és az ír piacon.

De mit keres a kis magyar cég a legnagyobbak között? Jó esetben pénzt, hiszen olyan hazai és külföldi ügyfeleket tud kiszolgálni, akikért a nagyok már nem hajolnak le, de a magyar cégnek még bőven rentábilis lehet velük foglalkozni. Sikerült is egy csomó (mintegy 80) magyar és külföldi céget a Keler KSZF-nek megnyernie ügyfélnek.

Az ügyfelek részben magyarok, részben északiak, de vannak mások is. A magyar nagyvállalatok közül néhány óriáscég annyi áramot, vagy gázt használ, hogy nekik érdemes néhány kereskedőt (tradert) azért megfizetni, hogy az üzem jó áron kapjon gázt, vagy éppen áramot.

A péti Nitrogénműveknek például a gáz a fontosabb, a kazincbarcikai BorsodChemnek pedig inkább az áram. A magyar vonatkozású nagy gáz- és áramkereskedők szinte kivétel nélkül a Keler KSZF-fel dolgoznak, egyedül a „svájci-magyar” MET Internationalt nem tudta még a cég megnyerni, illetve nemrég az MVM Partner is klíringházat váltott.

Az északi ügyfelek úgy kerültek hozzánk, hogy a Keler KSZF átvette az északi Nordea Bank korábbi ügyfeleit, a társaságnál nagyon büszkék arra, hogy ezek a kliensek 90 százalékban megmaradtak a magyar klíringcégnél. Míg a német és osztrák cégek egyszerűen mérlegeltek, nekik sokszor olcsóbb a Keler KSZF, mint egy német bank. Csakhogy, ha valaki az árával versenyez, akkor nyilván eléggé ki van feszítve, vagyis folyamatosan azon a határon táncol, hogy egyáltalán megéri-e a klíringtagság.

Be kellett fizetni

A helyzet akkor vált kritikussá, amikor a már említett energiapiaci volatilitás miatt az ECC elkezdett több tőkét bekérni a tagjaitól a közös garanciaalapba. Miközben korábban a garancialapban lekötött pénz a Keler KSZF esetében 2-4 millió euró volt, 2018 júliusa és szeptembere között 3 millió euróról, 10 millió euróra nőtt az érték.

A pontos szabályokat nem ismerjük, de a páneurópai klíringháznak az a logikája, hogy mindig legyen annyi pénz a biztonsági tartalékalapban, amely akár a két legnagyobb szereplő egyidejű csődjét is tudná kezelni. Azt ugyan nem látják a piaci szereplők, hogy ki a két legnagyobb klíringtag, de az árak növekedésével, vagy a piaci koncentráció növekedésével óhatatlanul duzzad a szükséges garanciaalap mérete is.

A Keler KSZF ebben a nehéz helyzetben minden likviditását, minden bankhitelkeretét mozgósította, és végül emiatt vált szükségessé a tőkeemelés is.

A piaci szereplők attól tartanak, hogy emiatt az ő díjaik is megemelkednek, drágább lesz az áramkereskedelem. Ez felveti majd annak a kérdését is, hogy érdemes-e ezen a piacon ott maradni, de ha a klíringház marad, akkor szinte biztosan megemeli a díjait.

A szükséges tőkét első körben a Keler KSZF anyavállalata, az értéktárként működő Keler adja, amivel csak az a gond, hogy a Keler-család folyamatosan megkapja azt a kritikát, hogy az „energiapiaci kalandozásait” a jól tejelő értékpapírpiaci ügyfelek finanszírozzák.

Nincsenek lyukak

A háttérbeszélgetésekben azért azt az információt hallottuk, hogy a már említett norvég eset, illetve az ECC tőkebekérései ellenére nincs rendszerszintű válság az európai energiapiacokon. Még ha fel is lépett némi átmeneti tőkehiány, az rendezhető, és a Keler KSZF nem ügyfélpénzből tolja be a szükséges tőkét, hanem a tulajdonos pótolja azt.

De a piac változásai figyelmeztetőek. Korábban volt egy vak hit, hogy az Európai Unió nem akarja visszafogni a gazdasági növekedést, így valami megoldás lesz a szén-dioxid kibocsátási korlátozásokra. Ám az új, szigorúbb kvótaciklus miatt a piac felfogta, hogy komolyan kell venni a korlátozásokat, és a szén-dioxid kvóta ára hirtelen a hatszorosára nőtt. Középtávon alighanem erre kell mindenkinek berendezkednie, vagyis tartósan magasabb lehet az áram ára is.

Hazai hatások

Ha drágább az áram a nemzetközi piacokon, ha a kereskedőknek több díjat kell fizetnie, mert pótlólagos tőke kell a klíringtagoknak, akkor ennek csak egy következménye lehet, a végtermékek is drágulnak, legyen az maga az áram, vagy a sok áramfelhasználást igénylő egyéb végtermék.

A pillangóhatás elméletét követve, azt mondtuk, hogy a norvég esők hatására fog emelkedni a magyar áram ára. Ez egy kicsit bulváros kép, az összefüggés levezethető, de valójában azzal, hogy a kvótarendelet ilyen hirtelen megváltoztatta az európai árampiacot, akkor előbb, vagy utóbb úgyis végigszaladt volna egy ilyen hatás.

Borítókép: Carina Johansen/Bloomberg via Getty Images