Szilvia
5 °C
16 °C

Ha bejön Orbán célja, a Fidzsi-szigetekkel fogunk vetélkedni

D MTZ20181016023
2018.10.24. 10:29
Orbán Viktor és a lánya tanácsaival új desztinációs attrakciófejlesztési logikát követő Magyar Turisztikai Ügynökség a GDP 16 százalékára akarja növelni a turizmus gazdasági súlyát. Ezt a jelek szerint csak az ország elszegényítésével lehetne elérni, hiszen Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetének és céljainak fényében pont hogy a turizmusnál jóval jövedelmezőbb és magasabb hozzáadott-értéket termelő szektorok felé kellene elmozdulni.

Orbán Viktor a minap a Turizmus Summit 2018 nevű konferencián arról beszélt, hogy az ágazat ma a bruttó hazai termék (GDP) valamivel több mint 10 százalékát adja, a cél pedig az, hogy ez az arány 2030-ra 16 százalékig emelkedjen.

A miniszterelnök csavaros észjárású megnyilatkozásai gazdasági vagy külpolitikai ügyekben már eddig gyakran jelentettek komoly intellektuális kihívást a nála valamivel földhöz ragadtabb módon gondolkodók számára. Azonban ez utóbbi kijelentést abból a szempontból különösen nehéz a gazdasági fejlődésről szóló hagyományos elképzelések keretein belül értékelni, mert azok alapján

úgy tűnhet, hogy Orbán el akarja szegényíteni Magyarországot.

Máshogy ugyanis nehezen lehetne jelentősen növelni a turizmus GDP-arányát: ehhez az kell, hogy a turizmus gyorsabban nőjön, mint a GDP. A turizmus viszont jellemzően elég mérsékelt hozzáadott értéket termelő szektor, más szóval jóval nehezebb abból meggazdagodnia egy országnak, hogy (brit mértékkel mérve) olcsó piákat árul brit legénybúcsúknak, mint mondjuk abból, hogy Audikat gyárt vagy nemzetközi cégek könyvelését végzi, csak hogy két népszerű magyar tevékenységet említsünk.

A turizmus GDP-n belüli részarányának jelentős növekedése tehát annak a jele lenne, hogy Magyarország inkább Európa olcsó kocsmája próbál lenni, mint egy erős, sikeres gazdaság. 

A másik, ami miatt a 16 százalékos cél enyhén szólva is ambiciózus, hogy ilyen jelentős turisztikai szektort csak hazánknál valamivel attraktívabb helyek tudnak összehozni:

a turizmus közvetlen hozadékát nézve a kitűzött GDP-arány nagyjából a Fidzsi-szigetek szintje, közvetett hozzájárulást nézve is erősebb, mint a hazánknál valamivel több tengerparttal, heggyel és kulturális értékkel rendelkező Olaszország vagy Spanyolország.

Új desztinációk

Az Orbán által belengetett 16 százalékos cél egyébként nem új, a tavaly októberben kiadott turizmusfejlesztési stratégiában került elő először. Ebben például célként szerepel a vendégéjszakák megduplázása, állami turizmusirányítás feladataként “az egyes desztinációk lehatárolása”, “új szemléletű attrakciófejlesztési logika”, valamint 800 milliárd forint állami és uniós forrás. A stratégia szerzője a Magyar Turisztikai Ügynökség, ennek a szervezetnek ad szakértői tanácsokat Orbán Viktor 28 éves lánya, Orbán Ráhel is,  de rajta kívül is feltűnően sok Fidesz-közeli külső szakértőt alkalmaznak.

Eleve kétségbe vonja a nagyravágyó célokat, hogy

önmagában az sem egyértelmű, hogy ma mekkora a turisztikai szektor Magyarországon.

Az ENSZ alá tartozó Utazási és Turisztikai Világtanács (WTTC) szerint például közvetlenül a GDP 2,2 százaléka származik Magyarországon a turizmusból, a nemzeti számlák alapján a nemzetközi turizmusból nettó 2,6 százaléka, a KSH saját, összetettebb számításai szerint a teljes turizmusból 6,4 százaléka. Magyarul már a turisztikai szektor közvetlen méretét illetően is nagyságrendi eltérések vannak az adatforrások között.

Ennél is nagyobbak a különbségek a közvetlen és közvetett hatások terén. Utóbbi azt takarja, hogy a turizmusból befolyó pénzt a gazdaság többi ágazatában is átcsordogál, ezért a turizmus a szektoron kívül is növeli a termelést, például a szállodaépítés az építőiparban jelenik meg, a pincérek bére meg az élet csomó más területén.

A WTTC a teljes hozzájárulást a GDP 8 százalékára teszi, a KSH 10,3 százalékra. Ezek kapcsán azonban érdemes megjegyezni, hogy módszertanilag elég ingoványos talaj minden ilyen közvetett hatás kiszámítása. Jellemző, hogy a KSH legfrissebb adatai 2015-ből származnak, pont azért, mert ezek nem egyszerűen kiszámolható dolgok. Emiatt viszont az adatok megbízhatósága sem gránitszilárdságú.

Erős mezőny

Ettől függetlenül érdemes összehasonlítani, hogy az azonos módszertannal számítva hol áll Magyarország a világban, és hova akar eljutni. Ahogy a grafikonokon látszik, a 16 százalékos turisztikai részarányra kétféle ország képes.

  • Közvetlenül csak a kicsi, elmaradott, de jó fekvésű, viszont a turizmuson kívül más jelentősebb gazdasági tevékenységet nem folytató országok tudnak vagy kénytelenek ennyit behozni a turistákon.
  • Közvetetten pedig a jelentős turistaparadicsomok, mint például a hegyekkel, tengerparttal, illetve igen jelentős kulturális, történelmi és gasztronómiai hagyományokkal megáldott, cserébe iparilag-technológiailag másodvonalbeli helyek, például Olaszország vagy Spanyolország közelítik meg, bár ők sem érik el ezt az arányt. 

Bár Magyarország két szomszédja is ebben a ligában mozog, a dologhoz hozzátartozik, hogy Horvátországban van néhány kilométer úgynevezett tengerpart, Ausztriában pedig az Alpok nevű képződmény valamivel jelentősebb és több pénz elnyelésére képes attrakció, mint a magyar rónák, bármennyire is közel áll utóbbi a magyar ember szívéhez.

Félig teli, félig üres

Ettől függetlenül az tény, hogy az utóbbi években, különösen 2013-tól elég jelentősen nőttek a magyar turisztikai bevételek. Az adatokból az is látszik, hogy ezért elsősorban a Budapesten megforduló külföldi turisták számának jelentős növekedése a felelős. A nemzeti számlákat tekintve a turisták által elköltött pénz bár a GDP apró részét adja, a magyar folyó fizetési mérleg (tehát az ország külfölddel szembeni pénzügyi mérlege) javarészt a turizmusból miatt van nagy pluszban. Olyannyira jól megy a külföldi turizmus, hogy

a turizmus részesedése pontosan ugyanakkora Budapest GDP-jéből, mint a turistahordák martalékává vált Barcelona esetében. 

Ám még ennek ellenére is relatíve mérsékelt a turizmus fontossága Budapesten: a WTTC adai szerint a főváros gazdaságának 5,3 százaléka jön a turizmusból, ami ugyan az országos érték duplája, de a 16 százaléktól azért elég messze van.

Budapest és Barcelona példája pedig azt mutatja, hogy ennél a részaránynál nem nagyon lehet civilizált körülmények között sokkal többet elérni egy nagyvárosban: egy bizonyos ponton túl a turizmus növekedése már több problémával jár, mint haszonnal. Magyarul Budapest növekedési potenciálja véges (az 5 százalékos aránynál jelentősen magasabbat csak kis, felkapott helyek tudnak elérni, mint például Dubrovnik), a többi magyarországi “desztináció” “attrakciója” pedig legalábbis mérsékelt.

A miniszterelnök szavai szerint a hátrányok leküzdésében a biztonság segítheti Magyarországot, mert itt nincsenek bevándorlók, ezért biztonság van. Ennek valamelyest ellentmond, hogy Világgazdasági Fórum (WEF) sok minden más mellett a biztonságot is vizsgáló turisztikai versenyképességi rangsorában Magyarország 2017-ben a 49. helyen állt. Ez 8 helyes visszaesés 2015-höz képest, és jó pár, a bevándorlás kérdésében Magyarországnál sokkal liberálisabb, és egyébként nem veszélyesebb országnál rosszabb helyezés. A választási kampány idején egyébként a turisztikai ügynökség azt állította, hogy Bécs vagy a Comó-i tó vonzereje már nem a régi a migráció miatt, de ahogy akkor is megírtuk, az adatok ennek ellentmondanak. 

Nem csak a versenyképességgel van probléma: a stratégiából például elég nehezen kiolvasható, hogy ha a vendéglátósok állítása szerint se pincért, se szakácsot nem találni Magyarországon, akkor honnan jön majd az a plusz 100 ezer fő, akit a stratégia szerint az ágazatban foglalkoztatni terveznek.  

Volt már

A növekedés ellenére pedig nem árt kontextusba helyezni a dolgokat: bár az ágazat bevételei 2010 óta olyan 800 milliárd forinttal nőttek,

a GDP arányában kifejezve csak 0,2 százalékkal nőtt a turizmus részaránya nyolc év alatt.

Ami egyébként nagyon jó, hogy így van: az lenne csak az igazán nagy baj, ha a turizmus lenne az ország húzóágazata. Ilyesmi ugyanis inkább elmaradott, ipari és magas hozzáadott-értékű szolgáltató tevékenységet csak mérsékelten űző országokra jellemző.

  • A turizmus jellemzően rossz minőségű és mérsékelt stabilitású, alacsonyan fizető, gyakran csupán szezonális munkahelyeket teremt,
  • az ágazatra jellemző a feketézés és a szervezett bűnözés megjelenése,
  • ráadásul az elmúlt években világszinten tapasztalt turisztikai növekedési ütem ökológiailag, logisztikailag és gazdaságilag is fenntarthatatlan. 

Ha pedig Magyarország fejlődni akar, akkor a turizmus részarányának pont hogy nem szabadna jelentősen növekednie: egy gyenge természeti adottságokkal rendelkező, közepes jövedelmű országnak pincérek és hotelrecepciósok helyett inkább sikeres IT-vállalkozásokra vagy nemzetközi szolgáltatásokat nyújtó cégekre lenne szüksége. 

Ezt jelzi, hogy

nem is olyan régen még 16 százalék fölött volt a turizmus teljes GDP-hozzájárulása: 1995-96 táján, miután a magyar ipar összeomlott, a szolgáltatási szektor meg még nem nagyon volt.

Ez az érték pont az első Orbán-kormány idején indult csökkenésnek, egy nagyon egyszerű okból: Magyarország elkezdett értelmesebb és jövedelmezőbb gazdasági tevékenységeket folytatni. Ebből a szempontból tehát kár lenne visszasírni az 1990-es évek közepét. 

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a Magyar Turisztikai Ügynökség második Turizmus Summit konferenciáján a fõvárosi Müpában 2018. október 16-án. MTI/Máthé Zoltán

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?