Olivér
4 °C
8 °C

Felrobbant az áram ára

IMG 2233
2018.11.05. 08:15
2018-ban minden drágul az európai energiapiacon: a kvóta, az áram, a gáz, ezért Magyarországon nehezebb finanszírozni a rezsicsökkentést. Még az inflációs célok is veszélybe kerülhetnek, viszont akár kialakulhat egy olyan árkörnyezet is, amely megtérülővé teheti Paks 2 megépítését.

2018 az energiaárak robbanásáról szól. Ok van bőven:

  • szélsőséges klimatikus viszonyok,
  • globális kereskedelmi ellenségeskedés,
  • a nyersanyagokban gazdag országok (Oroszország, Szaúd-Arábia, Irán, Venezuela) rémes nemzetközi megítélése, romló kapcsolatrendszere,
  • elfordulás az atomtól, a széntől.

Nem csoda, hogy a kisebb októberi korrekció ellenére is az idén nagyon sokat drágult az energia, így a globális jegyzésű olaj, a regionálisabb jegyzésű gáz vagy a még lokálisabb áram. Az új árszint a termelőknek nagy üzlet, de másoknak rémálom: például azoknak az iparágaknak, amelyek sok energiát használnak, az áramfogyasztó, benzinfogyasztó adófizetőknek és általában is a nyersanyagokban kevésbé gazdag európai gazdaságoknak, például Magyarországnak.

Min múlik?

Az árampiacon az árak rengeteg tényezőn múlhatnak. Alapvetően a kereslet számít, vagyis a lakosság és a gazdaság igényei, a GDP-növekedés üteme, de fontos a kínálat is, vagyis az, hogy az áramtermelő erőművek milyen tüzelőanyaggal működnek, milyen technológiai fejlesztések segítik az olcsó energiatermelést. Számít az időjárás is, hiszen ha hideg a tél, több energia fogy, ha sok eső esik, könnyebb vízerőműveket üzemeltetni. Illetve befolyásolnak az állami szabályozók is, például az, hogy miként korlátozza a politika a szén-dioxid-kibocsátást, az atomenergiát, milyen adókat vet ki az állam az energiatermelésre.

Idén ennek a sok tényezőnek az lett az eredménye, hogy őrült módon elszálltak az árak.

A folyamatok megértésében elsősorban Turai József segített nekünk, aki egy évtizede a hazai villamosenergia-kereskedelem egyik legismertebb szakértője. Mint elmondta,

az árampiac elmúlt 15 évében mindössze három olyan év volt, amikor erősebb megrázkódtatás érte a piacot. 2008, vagyis a pénzügyi válság éve, 2011, a fukusimai katasztrófa éve és 2018, vagyis a jelen időszak."

Az idei ármozgások – elsősorban az elmúlt fél évben – minden korábbinál intenzívebbnek és gyakran megmagyarázhatatlannak bizonyultak. Hatalmas kilengések jellemezték a piacot, olykor órák alatt 3-5 eurót mozdultak el az árak, de

a fő trend alapvetően az áremelkedés irányába hatott.

Víz helyett szén

Az elmúlt egy év folyamatainak megértését érdemes az időjárással kezdeni. Miközben ugyanis az energiapiacon egy ideje a mélyben már megjelentek erős árfelhajtó tényezők, a balkáni magas vízellátottság ezeket sokáig elfedte.

A vízellátottságot mediterrán ciklonoknak köszönhetjük, amelyek 2017 novemberében, illetve 2018 januárjában érték el a földrész délkeleti részét, és feltöltötték Albánia, Görögország, Olaszország, illetve a Balkán folyóit, tavait, víztározóit. A sok víz energiatermelési szempontból pozitív hatású volt, relatíve olcsó termelést tett lehetővé.

Idén májusban azonban, amikor már kevesebb volt a víz,

a balkáni régióban kénytelenek voltak nagyrészt szénre váltani.

Más ugyanis nincs is itt igazán, illetve pár országban, például Romániában, Görögországban és Magyarországon a szénen kívül még a gáz jöhetett szóba. Csakhogy a szenes és gázos termelés időközben eléggé megdrágult.

Drágább lett szénnel

A szén-dioxid-kibocsátással járó szenes termelés drágulását elsősorban környezetvédelmi, politikai okok magyarázzák. Szigorodtak a szén-dioxid-kvótaszabályok, ami miatt kilőttek a szén-dioxid-kvótaárak. Egy év alatt megháromszorozódtak a jegyzések, 7-8 euró helyett 23-25 euróig ment az ár. És miután már a balkáni olcsó vízi energia sem mérsékelte a kvóta hatásait,

mindez az áram árában is erősebben lecsapódott.

Ahogy az ábrán is látszik, az árampiacon megindultak felfelé a 2019-es szállítási jegyzékárak (41 euróról, 64 euróig ment fel egy MWh ára). Turai József szerint mindez nagyon erősen hatott a magyar piacra, ahol a 2003-as piacnyitás óta még soha nem voltak ennyire erősek a külső, geopolitikai, illetve regulációs hatások.

Eközben a német áram is csak drágult és drágult. A már felsorolt tényezőkön túl a régióban az is emelte az árakat, hogy nagyon alacsony lett a Rajna, a Majna, a Duna, illetve a Tisza vízállása, ezért a lignites erőműveket nehéz volt alapanyaggal ellátni (a lignit főleg uszályokon érkezik az erőművekhez), nem is beszélve a francia és magyar atomerőművi blokkok részleges termelésből való kivonásának hatásáról.

Lefagyott a piac

Kereskedelmi szempontból talán a legvészjóslóbb az volt, hogy a hirtelen árváltozások nyomán a piac lefagyott. Ahogy mentek felfelé az árak, a legnagyobb vevők elkezdtek inkább kivárni, abban bíztak, hogy ez csak egy átmeneti árugrás, és gyorsan jön majd a korrekció. A termelők azonban nem akartak engedni az árakból, bíztak a magas árak stabilizálódásában.

Beindult az energetikai kamatspirál, ami azt jelenti, hogy amennyiben egyes szereplők nem hisznek a piacban, a piaci árak realitásában, nem kereskednek annyit. Viszont ha nem kereskednek annyit, akkor a piacba, a piaci árakba vetett bizalom tovább csökken. A 2018-ban kereskedett rövid és hosszú távú tőzsdei és OTC-termékek mennyisége az előző évhez képest közel 45 százalékkal csökkent. Csakhogy egy likviditáshiányos és energiapolitikailag kissé zavart időszakban, pláne ha az adott termék nem is tárolható, az árak emelkedése borítékolható.

Mindeközben kilőtt az előtte évekig lefelé ereszkedő gáz ára is. Németh Ders, a Wattler árampiaci szakértője szerint ebben szintén volt szerepe a szénnek. Mivel egyre erősebb törekvés lett világszerte a szennyező szenes termelés kiszorítása, ez előtérbe hozza a gázos termelést. A növekvő kereslet azonban itt is áremelkedést hozott.

Itthon is érezzük

Az áremelkedések hatása természetesen Magyarországra is beszivárog. Az ország 2000 MWh áramimportra szorul, ebből északról, északnyugatról átlagosan 1300-1500 MWh jön, ezt főleg Németországból és Csehországból, illetve kisebb mértékben Lengyelországból és Szlovákiából szerezzük be. További 500-550 MWh importáram folyik be Ukrajnából.

Az import extrém módon érzékennyé teszi az országot minden külsős hatásnak.

A lakossági áram- és gázárakat fogja a rezsicsökkentés, de valójában a hazai versenypiaci áramárak adott esetben hol a német áraktól, hol a balkáni kínálattól, hol mindkettőtől függnek. A magyar ár szimpla közgazdasági következménye a kelet-közép-európai vagy a délkelet-európai régió kínálat/keresleti egyensúlytalanságának.

Egy oroszországi földgáz cseppfolyósító üzem gázfáklyája
Egy oroszországi földgáz cseppfolyósító üzem gázfáklyája
Fotó: Bloomberg / Getty Images Hungary

A drága energia mást is drágít

„Itt tartunk most, és jelen pillanatban nem látni olyan hagyományos balkáni fundamentális hatást, amely megtörné a kialakult magasabb árszintet" – véli Turai József. Ha pedig a magas energiaárak tartósak maradnak, annak sok következménye lesz itthon is.

Paks 2-nek viszont jót tehet

Lehet az új árszintnek egy kevesek által gondolt pozitív hatása. Korábban a kormányzat és az általa megbízott tanácsadók elég furcsa számításokkal igyekezték bizonyítani azt, hogy a Paks 2 atomerőműnek valós, üzleti alapú megtérülése is lehet. 40 eurós áramáraknál a matek nem jött ki, ám a 70 euró környékén álló forward áramárak váratlanul és hirtelen elhozhatják Paks 2 megítélésének a változását. Az atom ugyanis hirtelen nagyon jó üzlet lett. Jellemző, hogy hirtelen a franciák is elfelejtették a rozsdásodást, és a mintegy 40-45 ezer MW-nyi francia atomkapacitás 100 százalékon termel. Hiába, a 19 eurós termelési ár és a 70-80 eurós értékesítési ár elég vonzó profitot jelent.

A lakosságtól hatósági intézkedésekkel talán egy ideig távol lehet tartani tartani a növekvő árakat, legalább a jövő májusi európai választásokig, legalábbis az áram, illetve a gáz frontján, a benzinkutaknál természetesen nem. Az ipari fogyasztók, a gyárak vagy a közlekedés, a logisztika szereplői miatt azonban a lakosság mégis érezni fogja a drágább energia hatásait, ugyanis

elszállhat itthon is az infláció.

Alapvető változások

Az energiapiacon, mint mindenhol máshol, az árak ingadozhatnak, felfelé mennek, majd visszaesnek. 2018 annyiban talán mégis sorsdöntő időszak lehet, hogy a nagy mozgások közepette mintha egy kicsit az egész hagyományos energiapiac megváltozott volna.

Igaz, októberben valamelyest visszaestek az árak, mind az áram, mind a szén-dioxid kvóta 3-5 euróval korrigált, de ehhez extrám geopolitikai és politikai bizonytalanság (szaúdi gyilkosság, Angela Merkel részleges visszavonulása, sikertelen brexitfolyamat, fokozódó amerikai-kínai kereskedelmi konfliktus) kellett)m vagyis az a pár tényező, amely mérsékelni tudta az árakat inkább az extrém forgatókönyveknek volt köszönhető.

Összességében azonban az árampiaci változásokat inkább paradigmaváltásnak nevezhetjük, és semmi esetre sem piaci krízisnek, bár sok piaci szereplőnek ez az év felér egy katasztrófával. Azok a régi metódusok, modellek, technikák amelyek a jól megszokott időjárási görbékre, piaci gondolkodásmódra, áralakító tényezők közötti kölcsönhatásra építettek, részben semmissé és használhatatlanná válnak.

Újabban mindenben rekordok dőlnek, árban, likviditásban, volatilitásban, időjárási adatokban, minden borul, eltűnnek az évszakok. Régen az október esős hónap volt, most száraz és meleg, márciusban megfagyunk, januárban megsülünk. Olyan változások ezek, amelyek az egész bolygót megváltoztathatják, de alapvetően borítják fel az energiakereskedelmet is.

Igaz, ha a klimatikus változások ennyire erősek maradnak vagy fokozódnak, nem az árampiac összeomlása lesz a legnagyobb szívfájdalmunk.

A Paksi Atomerőmű makettje a létesítmény látogatóközpontjában
A Paksi Atomerőmű makettje a létesítmény látogatóközpontjában
Fotó: Nagy Attila Károly / Index

Egy kis történelmi áttekintés


Ha szakaszoljuk az elmúlt 15 évet az árampiacon, akkor

  1. 2008 előtt, a pénzügyi válságot megelőző közel három évben minden robogott, minden drágult, így az olaj, illetve az áram is. A piac rendkívül túlfűtött lett, a csúcson már 120-130 dolláros hordónkénti olajár és 94-95 euró/MWh áramár jellemezte a piacot.
  2. 2008 és 2011 között, a Lehmann-válság után háromnegyed évig tomboló pénzügyi krízis idején aztán minden megállt, a piacokon zuhanni kezdtek az árak, az áram ára is pillanatok alatt a felére olvadt. A válságot megelőző időszak közel 55 euró/MWh-s áremelkedését a piaci krízis kevesebb, mint egy év alatt annulálta. A piac a következő két évben is nagyjából itt maradt.
  3. 2011. március 11. – ezen a napon következett be a fukusimai atomkatasztrófa, majd hamarosan Angela Merkel német kancellár bejelentette, hogy Németország fokozatosan felhagy az atomerőművek üzemeltetésével. A piacok megijedtek, a német hosszú távú áramárak abszolút értékben mintegy 8-9 euró/MWh-t ugrottak, de később ez csak átmeneti kilengésnek bizonyult, a piacok viszonylag hamar, 2012 elejére már megnyugodtak.
  4. 2012-től 2016 októberig: a piacon folyamatosan az eladók voltak túlsúlyban, a piaci árak padlót fogtak. 2016 márciusában 33 euró/MWh óra volt az áramár mélypontja. Ebben a közel 3,5-4 évig tartó ún. bearish (medve) ciklusban az áramárak 24-25 euró/MWh-t csökkentek,  a fogyasztók számára paradicsomi hangulatot okozva.
  5. 2016 októbere: sokan egyetértenek abban, hogy Donald Trump amerikai elnök megválasztása és egy francia bejelentés (bizonyos atomblokkok felülvizsgálata) óta indultak újra felfelé a nyersanyagpiaci árak.

(Borítókép: Nagyfeszültségű elektromos távvezetékek a Paksi Atomerőmű közelében - fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?