Miért kapnak anonim bankkártyát a menekültek?

„Az ENSZ, Brüsszel és Soros György anonim bankkártyákkal segíti az Európába áramló migránsokat” – nagyjából ez a vád fogalmazódott meg az elmúlt napokban a kormányközeli médiában. „Mindez jogállamban nem lenne lehetséges” – üzent Görögországnak, az Európai Uniónak vagy ki tudja kinek a sajtó ezen oldala.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint azonban egyáltalán nem erről van szó, hanem egy olyan, hét éve már megkezdett átfogó program működik Görögországban is, amely hatékony, segíti a menekültek és a helyi lakosság interakcióit, és kimondottan a szabályozott folyamatokat támogatja. És amelyről egyébként a magyar kormánynak is hivatalból tudnia kellett, hiába tettetnek most meglepetést a fideszesek.

A pénzes programok célja

Az UNHCR úgynevezett cash assistance (pénzbeli segítség) programjait az hívta életre, hogy a különböző válságövezetekben a menekültek szociális ellátását nem feltétlenül hatékony sok szervezéssel, szállítással, humán erőforrással központilag megszervezni.

Ahelyett, hogy családonként nagy zsákokban kiosztanák a havi rizsadagot és a gallon étolajat, sokszor kedvezőbb eredményt hoz az a megoldás, amelyben meghatározott szabályok szerint pénzt kapnak a családok. Többféle megoldás van, ezek egyike a sorszámozott, személyre szóló, de a felhasználó családfő nevét valóban nem tartalmazó bankkártya.

Így indult

A program már régóta bevett gyakorlat az ENSZ-ben, az első kísérletek még a nyolcvanas évekig nyúlnak vissza, amikor még nem bankkártyát, hanem pénzt kaptak azok a menekültek, akik hazatérhettek.

A készpénztámogatás ilyenkor a menekültügy legpozitívabb aktusát, a hazatérést finanszírozta

– mesélte Simon Ernő, az ENSZ menekültügyi főbiztosságának magyarországi szóvivője. A cash assistance rendszer 2012 óta komplex és szervezett, azóta Európában is többször alkalmazták, például Moldovában, illetve Ukrajnában.

Az UNHCR honlapja szerint jelenleg Jordániában, Kenyában, illetve Ugandában működik a legkiterjedtebb program, de van ilyen Libanonban, a Fülöp-szigeteken, Egyiptomban és Törökországban is.

A görög program is kiterjedt, tavaly 17 ezer bankkártyán 33 ezer ember kapott segítséget, amely volumenben meghaladta az 56 millió eurót. A támogatottak elsősorban szír, afgán és iraki menekültek.

Napjaink legnagyobb menekültválsága során, vagyis a mianmari rohingják menekülő tízezrei között is elindult a program, de sajnos a szegényesebb bangladesi infrastruktúra miatt ez kevésbé sikeres. (Bár talán még mindig hatékonyabb, mint amikor a rohingják megjelentek a helyi piacokon, és ott próbálták eladni, becserélni az élelmiszersegélyek egy részét.)

Az ENSZ anyagaiban azonban a készpénzes programoknál a gazdasági észszerűség mellett olyan fogalmakról is olvashatunk, mint méltóság (dignity) és a választás szabadsága (freedom of choice). A bankkártyás menekültellátás fő okai tehát a hatékonyság és az emberi méltóság.

Sok olyan példát is lehet mondani, amikor a központi ellátás nem alkalmas az egyén ellátására, de Simon Ernő hangsúlyozza: a program nem az extrém példák miatt előnyös csak. Vagyis valóban jogos, hogy a gluténérzékeny kisfiú ne csak a központilag kiosztott kenyeret kapja, vagy a menekültellátásban könnyen keveredő vallások között ne okozzon gondot, hogy amennyiben a hús is az ellátmány része, az mindenkinek fogyasztható legyen.

De elég egyszerűbb érvekre gondolni. Ha valaki nem szeret egy ételt, akkor miért azt egye egy hónapig, ha ugyanolyan összegből olyat is ehetne, amit kedvel. A válságövezetek között is van, ahol a rizs az alapvető élelmiszer, máshol a búza, vagy a kukorica, esetleg a manióka.

Anonim kártya

A kritikák szerint jogállamban nem lenne szabad névtelen, vagyis anonim bankkártyákkal engedni a fizetést. Ez a szöveg azonban alighanem valami félreértésen alapul. Az európai, de még a magyar piacon is nagyon sok olyan bankkártya van, amelyiken nincsen rajta a kártyabirtokos neve.

Részben a fesztiválokon használatos vagy más ajándékkártyák, akár banki és kártyatársaság-logóval ellátott pre-paid kártyák, de olyanok is, amelyek mögött egy adott bank számlaterméke áll.

Jellemző eset az, hogy bemegyünk egy bankba, és azonnal egy használható bankkártyával jövünk ki, nem kell megvárnunk a nevet is tartalmazó bankkártya legyártásának időigényét. Van ilyen a piacvezető OTP-nél is, de ilyen a Gránit Bank Most számlacsomagja, ahol a felhasználó neve „MOST0000”.

Amennyire tudjuk, a bankkártyát használó ügyfelek ilyenkor is azonosítottak és átesnek a pénzmosási szabályok szerinti vizsgálaton, csak éppen a nevük nem szerepel a plasztikon.

Az nem kap, aki elhagyja az országot

A kritikusok és a program hívei között ott van a legtöbb meg nem értés, hogy a támadók szerint ez a pénz a „vándorlást finanszírozza”, míg az ENSZ szerint éppen ellenkezőleg, azokat segíti, akik szabályozottan kérik a menekültstátuszukat, és nem hagyják el az adott országot.

A rendszer ugyanis nem bonyolult, vannak olyan menedékkérők, akik segélyre jogosultak, mások nem. Kártyát csak 18 év feletti, regisztrált menedékkérő kaphat, aki továbbra is az adott ország területén tartózkodik, és nincsen semmilyen egyéb jövedelme. A kártya ugyan valóban nem tartalmazza az arra jogosult családfő nevét, de minden kártya tartozik valakihez, akinek a jogosultsághát az ENSZ munkatársai havonta ellenőrzik.

A görög program esetében, amíg valaki és annak családja segélyre jogosult, addig őket az adott ország áraihoz, helyi szociális segélyeihez mérten az ENSZ, az Európai Unió és több, velük együttműködő nemzetközi civil szervezet finanszírozza. Ráadásul úgy, hogy az a helyi országnak nem kerül semmibe, mégis ott költik el a pénzt, így egy kicsit a helyi közösség is kárpótlást kap a menekültek jelenlétéből fakadó kellemetlenségekért.

Helyi viszonyok szerint

Görögországban például 14 segélykategória van, a legkisebb juttatás havi 90 euró, míg a legnagyobb 550 euró lehet. A két elkülönülő nagy juttatási csoport aszerint válik ketté, hogy a regisztrált menedékkérő részesül-e szervezett ételellátásban. A nagyobb család több pénzt kap, de a családméret tetején van egy plafon a két felnőttnek és öt gyermeknek járó támogatásnál. Akkor sem kap többet egy család, ha hat-hét-nyolc gyerek van a famíliában.

A kártyák csak Görögországban használhatóak, a vásárlás ingyenes velük, míg a készpénzfelvételnek meghatározott, de szintén nem túl magas díja lehet. A kártyák működtetésében az UNHCR globálisan a Mastercarddal működik együtt, a felhasználási feltételeket a Mastercard tudja beállítani. Több konkrét kérdésünk is lett volna a kártyatársasághoz, de a cikk megírásáig ezekre nem kaptunk választ, az utólag megkapott kommentárt a cikk végén olvashatják.

A nemzetközi cikkek alapján mindenesetre van olyan ország, ahol a kártya mögött egy bankszámla is van, a görög program kártyái mögött azonban nincs bankszámla, inkább úgy érdemes elképzelni azt, mint egy ajándékba adható pre-paid kártya, amely azonban rendszeresen mégis feltöltődik egy forrásból. A segélyezett maga vagy a barátai nem tudnak utalni rá, de a szisztéma mégis takarékosságra ösztönöz, hiszen az el nem költött pénz nem tűnik el, felhasználható a következő hónapban.

Konkrétan Görögországban az UNHCR a görög kormánnyal, nemzetközi egyházi és civil szervezetekkel és a helyi önkormányzatokkal működik együtt. A program felhasználásának 9 százaléka például kis szigeteken történik, így a szigetek önkormányzatai is részesei a kooperációnak.

Vannak-e visszaélések?

Mint mindennel, ahol pénzről van szó és több tízezer ember érintett, itt is felmerülhet visszaélés.

• A maffia elveszi az amúgy is kiszolgáltatott menekülők pénzét.

• A felelőtlen családfő „segélynapon” eldorbézolja a család egy havi segélyét.

A tapasztalatok összességében azonban az UNHCR szerint nem rosszak. Simon Ernő még nem hallott ilyen esetekről, tömeges jelenségről semmiképpen nem lehet szó. A legtöbben ugyanis azért menekülnek el a szülőföldjükről, mert a gyerekeiknek békét, biztonságot szeretnének, természetesen a bankkártyájukra érkező, szűkös pénzösszegeket is, ha tehetik, rájuk költik.

Frissítés! Cikkünk megjelenése után kaptuk meg a Mastercard általános gondolatait, ebből idézünk: 

• A Mastercard technológiai szolgáltatást biztosít számos humanitárius szervezet számára is, melyek éppen azért döntenek a digitális fizetés mellett, mert a bankkártya a készpénz biztonságosabb, nyomon követhető alternatívája.
• Fontos, hogy a Mastercard nem bocsát ki bankkártyát, azt minden esetben egy tőle független kártyakibocsátó teszi meg.
• A kártyatársaság kizárólag olyan, logóját viselő kártyaprogramot hagy jóvá, amely megfelel az adott ország vagy régió törvényi előírásainak. Mindemellett a Mastercard a hatóságok elkötelezett partnere a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelemben.

(Borítókép: UNHCR Greece / Facebook)