Előd
11 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

A valóság ellenkezőjével rémisztgeti a gazdákat a Fidesz

DSOKI20180612005
2019.04.01. 08:16 Módosítva: 2019.04.03. 16:12
A kormánypártok egyik legfontosabb vidéki kampányszlogenje az EP-választásokra készülve, hogy Brüsszel azt tervezi, elveszi a támogatást a földművelőktől, és inkább a bevándorlás segítésére fordítja. Ha minden úgy lesz, ahogy a tervekben áll, valóban jóval kevesebb pénz jut majd az agrárpolitikára, de az orbáni narratívával ellentétben inkább a határok védelmére, mint a migrációtámogatás irányába csatornázhatja a pénzt az EU.

Ahogy a Fidesz ráfordul az európai parlamenti választási kampány hajrájára, úgy indul be a párt országjárása is, a következő hetekben már egymást érik a politikusok vidéki lakossági fórumai. Mivel vidéken arányaiban többen élnek a mezőgazdaságból (és jobban félnek a bevándorlástól), a kormánypárt egyik fő kampánytémája a kistelepüléseken a következő uniós költségvetés sajátos értelmezése lesz, miszerint

Brüsszelnek az a terve, hogy a gazdák támogatására fordított forrásokat átcsoportosítja a bevándorlás támogatására.

A konkrét idézet Nyitrai Zsolt miniszterelnöki megbízottól származik, aki a gazdapetícióként hivatkozott aláírásgyűjtés százezredik szignójának apropójából forgatott videóban fejti meg így a 2021-2027-es EU-költségvetést. De ez nem csak az ő vagy az aláírók sajátos értelmezését tükrözi, pontosan ugyanezt kommunikálja az agrárminisztérium is, a napokban kiadott közleményük szerint

A Kormány az uniós költségvetési tárgyalások kezdetétől világossá tette, hogy kiáll a gazdákat megillető támogatások védelméért. Elfogadhatatlan, hogy a gazdák helyett más célokra, migrációra, vagy akár bizonytalan hátterű, migrációt szervező NGO-k támogatására fordítsák – a Brexit miatt kieső brit befizetések hiányában eleve szűkösnek ígérkező – az uniós forrásokat.

A 2021-2027-es uniós költségvetési terveket közelebbről megnézve azonban nem igazán látszik, mi alapján harsogják minden csatornán a gazdák kontra migránsok narratívát; bár a mezőgazdasági támogatásra valószínűleg tényleg kevesebb pénz jut majd, mint az előző ciklusban, semmi nem utal arra, hogy ez a pénz a „migrációt szervező NGO-khoz” vándorolna. Épp ellenkezőleg, az új költségvetés egy rakás pénzt szán az EU határainak megerősítésére, ami elméletileg a Fidesznek is szimpatikus elképzelés lehetne.

Ez tényleg fájhat Magyarországnak

A dolog tényszerű része már tavaly tavasz óta tudható, az Indexen is beszámoltunk róla, hogy az Európai Bizottság közös költségvetési terve több ponton hátrányosan érinti Magyarországot a jelenlegi felálláshoz képest. Hazánk az EU-büdzsé szempontjából nettó haszonélvező, vagyis több pénz jön Brüsszelből az országba, mint amennyit befizetünk. Ez nyilván a következő ciklusban is így lesz, hiszen a régióink nagyobb része alacsonyabb fejlettségi szinten áll, mint az uniós átlag, az azonban nem mindegy, mennyi pénz jut a közösből azokba a költségvetési fejezetekbe, amelyekből a legtöbb támogatás szokott Magyarországra csordogálni.

Ha így nézzük, az Európai Bizottság költségvetési terve több szempontból is érvágást jelent Magyarországnak. Ha a végleges verzió is ez lesz, a Gazdasági, területi és szociális együttműködés kalapjába például majdnem 11 százalékkal kevesebb pénz (2018-as áron 330 milliárd euró) jut majd, ez pedig az a költségvetési fejezet, amelybe többek közt a kkv-k, a közlekedés, vagy a kutatás-fejlesztés támogatása tartozik. Ugyanígy megvágná az EB a Fenntartható növekedés: természeti erőforrások fejezet forrásait is, és ezzel meg is érkeztünk a cikk alaptémájához, ennek része ugyanis az környezetvédelem, a halászat és a vidékfejlesztési célok mellett agrárium támogatása is. A teljes fejezetre 336 milliárd eurót különítenének el a tervek szerint, ez majdnem az ötödével kisebb összeg az előző ciklus kereténél.

A fenntartható növekedési büdzséből finanszírozzák a piacvédelmi támogatásokat és a közvetlen kifizetéseket, amelyekből a gazdák részesülhetnek. Ennek összege a Bizottság javaslata szerint több mint 17 százalékkal, összesen 245 milliárd euróra csökkenne az előző ciklushoz képest.

Esne a Közös Agrárpolitikára (KAP) szánt összeg is: míg 2014 és 2020 között (2013-as árakon számolva) 408 milliárd euró ment erre a célra, 2021 és 2027 között már csak 365 milliárd menne (2018-as áron).

Közben változnak a KAP előírásai is. Újdonság többek között, hogy a tagállamok rugalmasabban dönthetnének majd a KAP keretében nekik biztosított források felhasználásáról – ezáltal testreszabott programokat tudnak kidolgozni.

A KAP-nak két forrása van az EU-büdzsén belül, az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap, és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap. A kettő közül az előbbi a jelentősebb és szinte kizárólag hektáralapú támogatásokra megy. Magyarország viszonylag nagy haszonélvezője is az innen jövő pénzeknek, befolyó összeg alapján 28 tagállam közül 9. helyen állt a Bizottság honlapján fellelhető legfrissebb, 2017-es adat szerint.

A másik zsebből pályázni lehet. Ezt már nem csak gazdáknak szánják, egy részét kifejezetten vidékfejlesztési célokra adják. Az 2014 és 2017 között évente 15-19 millió euró érkezett a két alapból az országba.

Határt erősít az EU

Idáig stimmel, na de hova lesz a pénz? Az EU költségvetése nominálisan nagyobb lesz a következő ciklusban, mint az előzőben volt (hogy egészen pontosan mennyivel, az attól is függ, melyik év áraiban számolunk, de a 2018-as áraknál maradva mintegy 50 milliárd eurós, 4,3 százalékos pluszra számíthatunk), bizonyos kulcsterületekre mégis kevesebbet szánnak a közösből. Mik azok, amelyek viszont több forráshoz jutnak?

Az egyik látványos növekedés az EU külkapcsolataiért, csatlakozás-előkészítésért, nemzetközi segélyezésért, szomszédságpolitikáért felelős költségvetési alrészt érinti, ide 64 százalékkal több juthat, mint az előző ciklusban. A másik, még nagyobb plusz forrást a Biztonság, állampolgárság, migráció, határvédelem fejezet kapja, itt 211 százalékkal nőhet az elkölthető összeg - igaz, ez összegszerűen már nem jelent olyan hatalmas tételt, mint ebből gondolhatnánk, hiszen az előző ciklusban csak 17 milliárd jutott ezekre a célokra. Ezt most több okból is tanácsosnak látná emelni az EB.

  • Az elmúlt ciklusban fokozódó migrációs helyzet,
  • az ennek kapcsán gyengének bizonyuló külső határőrizet,
  • a tagállamok nukleáris leszerelésének célkitűzése,
  • és a világban általánosságban fokozódó bizonytalanság

miatt nő több mint kétszeresére ez a fejezet. Ezen belül kifejezetten a migrációval kapcsolatos feladatokra 10 milliárd euró körüli összeg juthat, azt azonban sehol nem írják egyelőre, hogy mit takar ez. A pontos részszabályokról a tagállamoknak és az Európai Parlamentnek kell majd megállapodnia. Mindenesetre a többi emelt összegű alrész, valamint az EU-ban uralkodó, egyre bevándorláskritikusabb közhangulat alapján nehéz lenne arra következtetni, hogy a bevándorlás, vagy a bevándorlást segítő szervezetek támogatása lenne itt a cél. A biztonság fejezeten belül megerősített határvédelemre megy majd az emelt összeg nagyobb része, a tervek között már tavaly óta szerepel, és a héten bizonyossá vált egy tízezer fős határőr-alakulat létrehozása – igaz, csak 2027-re –, megerősítik a parti őrséget, és 14 milliárddal megemelik a biztonsággal és migrációmenedzsmenttel foglalkozó EU-ügynökségek büdzséjét.

A bevándorlással kapcsolatos költésekhez sorolhatjuk még a migránsok beilleszkedésének segítésére lehívható pénzeket, vagyis a Migrációs és Integrációs Alap költségvetését. Még nincs arról előzetes adat sem, hogy ez hogyan alakulhat a következő ciklusban, a mostaniban viszont mindössze 3 milliárd eurót tett ki, ami a biztonsági büdzsé 17 százaléka volt. Ha az arány nagyjából megmarad, úgy 5 milliárd euró körüli összegnyi kötelezettségvállalás lesz ezen a területen 2021 és 2027 között. 

De ha valakit ez sem győzött meg, annak itt van az Európai Számvevőszék a napokban publikált elemzése a következő uniós költségvetésről, amelyben azt is kiszámolták, hogy a kohéziós politika keretében nyújtott teljes finanszírozáson belül milyen súllyal esnek latba az egyes kritériumok. És hogy ez hogyan változik az aktuális és a következő ciklus között. 

Forrás: Európai Számvevőszék
Forrás: Európai Számvevőszék

Eszerint a migráció 3 százalékos súlyt kap az új ciklusban, ami valóban több a korábbi nullánál, de mint bemutattuk, ez valójában nem migrációszervezést jelent. Azok az európai régiók részesülnének ennek köszönhetően plusz támogatásban, ahová a legtöbb menedékkérő érkezik, és a legtöbb olyan projektre van szükség, amelyek az ő kérelmeik elbírálását, és a társadalomba való ideiglenes beilleszkedésüket segítik. Az uniós szabályok ezt a feladatot alapesetben az első határországra tolják, így elsősorban ezeket, a dél-európai országokat segítené így plusz forrással az Európai Unió.

A támogatások túlnyomó részét, 81 százalékát viszont továbbra is jóléti alapon osztják, a migráció mellett pedig az éghajlat-politika és a munkaerőpiac kap még egy kis plusz hangsúlyt.

Durva félremagyarázásra épül a kampány

Az arányok tehát a tervek szerint jelentősen változnak, és tényleg több pénz jut két olyan területre, amelyekre felületes benyomás alapján könnyű rásütni, hogy a bevándorlás támogatása a céljuk. Közelebbről megvizsgálva azonban inkább úgy tűnik, hogy valójában a a magyar kormány céljaival hellyel-közzel megegyező irányba csatornáznák ezeket a forrásokat; más kérdés, hogy Orbán Viktor ezt szereti teljesen másként interpretálni.

A kormány narratívája szerint például az európai határőrség megerősítése sem egy pozitív lépés, ugyanis azt mondják, ezzel Brüsszel csorbítani akarja a tagállami hatásköröket, teljesen átvenné tőlük a határvédelem feladatát, majd fű alatt nyilván segédkezne a migránsoknak bejutni az EU-ba. „A határvédelem szó azt jelenti, a határ, amit megvédünk, a határmenedzsment azt jelenti, hogy van ott valami, amin az átjutást valahogy el kell intézni” – mondta a miniszterelnök a bizottsági előterjesztésekben szereplő migráció- illetve határmenedzsment kifejezésekre utalva.

A valóság ezzel szemben az, hogy a Frontex nem venné el a tagállami hatásköröket,

ez igazából fel sem merül, a plusz erő az országok saját őrségéhez csatlakozhatna az EU külső határainál. Ezt eddig is csinálták egyébként, csak kevés forrásból, összesen 300 fős létszámmal, így nem tudott látványos lenni a segítség. Tagállami felajánlásokra építettek, de ez nem működött. 2015-ben, a menekültválság csúcsán például 775 határőrt kért az Európai Bizottság közös munkára a Frontexben. A tagállami belügyminiszterek lefaragták a célt 670-re, és a végén annak is csak töredékét, 47 főt sikerült küldeni. (Magyarország első körben négy darab határőrt és egy hőkamerás autót küldött.)

Nem úgy tűnik tehát, hogy egy ördögi brüsszeli betelepítési tervre költenék a gazdák pénzét. Sokkal inkább arról van szó, hogy a migrációval kapcsolatos feladatokhoz rendelt kötelezettségvállalás emelése, és párhuzamosan az agrártámogatás csökkentése olyan kommunikációs ziccerhelyzet, amit a kormány hülye lenne nem kihasználni az EP-kampányban attól függetlenül, hogy igazából éppen hogy megerősíteni készülnek a határvédelmet. Ami egyébként nyilván azt sem jelenti, hogy az EU ezentúl nem engedne be menekülteket vagy akár gazdasági bevándorlókat, az erősebb határvédelem nem zárja ki a menekültügyi eljárás korrekt lefolytatását, sem a bevándorlási, letelepedési, munkavállalási lehetőségek fenntartását.

Még el sem dőlt semmi

A hab a tortán, hogy még az sem biztos, hogy a Bizottság tavalyi költségvetési tervezete abban a formában megvalósul, főként éppen az agrártámogatások csökkentésének rengeteg ellenzője miatt.

A KAP-büdzsé elég fontos prioritás az EU-ban, a KAP 1962-es indulása óta iszonyatos mennyiségű pénzt költenek rá a tagállamok, bár az is igaz, hogy ha trendszerűen nézzük, nem most indult a "hanyatlása". Egykor uralta az uniós költségvetést, nagyjából 80 százalékát kitéve, 1988-ban már csak 55 százalékát tette ki a teljes uniós büdzsének, 2014-re ez az arány már 40 százalék alá csökkent. Azt sem jelenthetjük ki tehát egyértelműen, hogy a csak a mostani világpolitikai helyzet, vagy konkrétan a migrációs problematika lenne az agrártámogatások fokozatos apadásának elsődleges oka, hacsak Soros György nem machinálta évtizedeken keresztül folyamatosan ugyanabba az irányba a KAP költségvetését, hogy így leplezze előre a mostani átalakítást.

Ettől függetlenül a Közös Agrárpolitika legnagyobb kedvezményezettjei soha nem veszik jó néven a mezőgazdaságra fordított keret csökkentését. Az egész buliból a legnagyobbat kaszáló Franciaország például hagyományosan ellene szokott lenni mindenféle agrárügyi takarékoskodásnak. A mostani tervezet bejelentésekor is ők voltak az elsők, akik bejelentették, hogy ellene vannak, bár Emmanuel Macron nyilatkozatai alapján úgy tűnik, az elődeinél nyitottabb a változtatásokra. De korántsem csak a franciáknak (és nyilván a magyaroknak) szúrja a szemét a mezőgazdasági (azon belül kifejezetten a piacvédelmi) támogatások durva megvágása, idén év elején már 17 ország - vagyis a tagállamok nagyobb része - csatlakozott az ezt ellenző kezdeményezéshez.

Szintén az eredeti javaslat megvalósulását próbálja blokkolni a maga eszközeivel az Európai Parlament.

Az EP egyik februári plenáris ülésén elfogadott egy a hét uniós alapot szabályozni hivatott rendelettervezetet, amelynek célja, hogy mérsékelje a Bizottság durvább forráscsökkentéseit - többek között éppen a Magyarországot húsbavágóan érintő Gazdasági, szociális és területi alap, illetve a Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap tekintetében.

A végső, részleteiben is lefixált költségvetés valószínűleg csak ősszel készül majd el, és ennek tényleges sarokszámait nem az Európai Parlament, hanem az Európai Tanács dönti el egyhangú szavazással. A parlament a fő számokkal párhuzamosan elfogadandó szektorális kereteknél (jogszabályok, alapok felhasználása) lehet képes megfogni a tagállamokat, és ezzel a szavazással le is vert néhány olyan cölöpöt az intézményközi egyezkedési folyamatban, amire áttételesen az állam- és kormányfőknek is tekintettel kell(ene) lenniük – elemezte a kialakult helyzetet a Portfoliónak a Bruxinfo szakértője.

Fontos viszont tudni, hogy a Bizottság nem a semmiből állt elő a maga javaslatával. Előzetesen felmérték, mi mehet majd át az egyeztetéseken, így valószínűnek tűnik, hogy a minimum a nettó befizető tagállamok jó része lényegileg támogatja majd a költségvetési tervet. Mire mindez eldől, még sok minden változhat, többek között előttünk áll egy EP-választás és a tagállami lobbi sem áll le, de mindent összevetve nem valószínű, hogy sikerülne elérni a Magyarországnak kedvezőtlen költségvetési döntések gyökeres megváltoztatását, némi korrekció azonban még kisülhet a dologból. Az viszont biztos, hogy akárhogyan is járunk a következő uniós költségvetéssel, annak semmi köze nem lesz Juncker/Soros/Brüsszel állítólagos betelepítési tervéhez.

A cikk megírása előtt levélben megkerestük a Földművelésügyi Minisztériumot, tudnak-e mutatni olyan adatot, ami alátámasztaná a termelők vs. betelepítés állítást a következő uniós költségvetéssel kapcsolatban, azonban cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak. 

Ki jár jól az agrártámogatással?

Az uniós agrárpolitikát több oldalról is sok kritika éri a mostani helyzettől függetlenül is. Egy tágabb perspektívából fel lehet hozni a bőkezű támogatások ellen, hogy vesenytorzító hatású, sőt, bizonyos nézőpontból még inkorrekt is; a világ leggazdagabb államalakulata irdatlan összegekből támogatja a termelőit, akik az ingyenpénznek köszönhetően elég komoly versenyelőnyhöz jutnak a világpiacon például olyan fejlődő országok termelőivel szemben is, amelyeknek alig van más - magasabb hozzáadott értékű - exportcikke, az elszegényedésükön keresztül a migrációt is erősítve. A hivatalos narratíva persze nem ez, hanem hogy a KAP-támogatások célja a jó minőségű, biztonságos és fenntartható élelmiszer megtermelésének elősegítése, ami persze szintén igaz a maga szemszögéből. 

A másik pont, ahol könnyen bele lehet kötni az agrárpénzekbe, az a termelők közötti eloszlásuk. Bár a volumenalapú támogatások jelentőségét fokozatosan csökkentették, még mindig az a helyzet, hogy például Magyarországon a termelők felső 10 százaléka jut hozzá a pénz közel 80 százalékához. A gyakorlatban ez Csányi Sándort, Mészáros Lőrincet, Leisztinger Tamást vagy éppen Simcsika Lajost jelenti. Vagyis bár a Fidesz a kisgazdákat rémisztgeti azzal, hogy a tőlük elvett pénzt fordítják majd a migránsokra, valójában a nagybirtokosok a rendszer fő haszonélvezői.

A mostani ciklusban részben erre válaszul indítottak egyszerűsített kistermelői támogatást és felső plafont kaptak a közvetlen kifizetések. Utóbbit még szigorúbbá tennék. A termelőknek nyújtott közvetlen kifizetések összege 60 ezer euró felett csökkenni fog, a kifizetésekre pedig gazdaságonként 100 ezer eurós felső határ vonatkozik majd, így elvileg a kis- és a közepes méretű gazdaságok nagyobb hektáronkénti támogatásban fognak részesülni. Az is új és pozitív elem lesz, hogy a tagállamoknak közvetlen kifizetéseik legalább két százalékát arra kell majd fordítaniuk, hogy segítséget nyújtsanak a fiatal gazdáknak a vállalkozásindításhoz.

(Borítókép: Kombájnokkal aratják a búzát Somberek határában 2018. június 12-én. Fotó: Sóki Tamás / MTI)