Aliz
7 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Jobb a biztos rossz, mint a bizonytalanság?

K EPA20110808055
2019.04.07. 07:02 Módosítva: 2019.04.07. 07:03
Minden megváltozott az amerikai és így a globális tőkepiacokon. A korábban bizonytalanságot okozó, alapvetően negatív jövőbeli várakozásaink vagy már megvalósultak, vagy szép lassan eltűntek. De mi következik ebből?

Globális trendforduló. Elcsépelt kifejezés, gyakran halljuk, de most tényleg valami ilyesmi zajlik. Az ugyanis azért tényleg ritka, hogy pár hét alatt teljesen megváltoznak a tőkepiacokon a várakozások. Év elején még attól is féltünk, hogy nem nagyon lesz globális gazdasági növekedés, a világ lelassul. Már nem kell ettől félni, már tudjuk, hogy így lesz.

Attól is féltünk, hogy a FED a kamatemeléseivel maga is lelassíthatja a világgazdaságot, de már ettől sem kell félni, mert aligha lesznek kamatemelések. A legnehezebb azt megmondani, hogy ezek jó hírek, vagy rossz hírek. A bizonytalanság helyett a bizonyosság általában jó, de ha egy rossz hírt válik bizonyossá, akkor az is jobb, mint a bizonytalanság?

  • Intenzíven drágul az olaj. Azért drágul, mert minden szuper, nagy a kereslet és hasít a világgazdaság? Vagy egyszerűen szűk volt a kínálat és az olaj drágult, viszont, mivel ezzel mindenkinek megemelkedtek a költségei, most lassulni fog a gazdaság?
  • Az amerikai Fed, látva a gazdaság gyengeségét, elhalasztja a 2019-re tervezett kamatemeléseit. A tőzsdén most legyünk boldogok, mert nem lesz kamatemelés? Vagy legyünk szomorúak, mert a Fed látja az amerikai gazdaság növekedési korlátait?
  • Kína gyengécske számokat produkál. Ettől illik megijedni? Vagy érdemes már most a pénztárcánkhoz nyúlni, mert a kínai kommunisták ilyenkor szoktak akkora stimulust bedobni, hogy azzal mindenki csak jól jár?

A szokásos szlogenek

Összetett kérdések és a legjobb szakemberek válaszai is eltérőek. Az elemzők ilyenkor szokták azt mondani, hogy még nincsen itt a válság, de a jelek figyelmeztetőek, érdemes óvatosnak lenni, diverzifikált, vagyis többféle eszköz között megosztott portfólióval kezelni a helyzetet. Közhelyesen hangzó tanácsok, de valójában a nagy vagyonkezelők tényleg ezt csinálják.

De mitől féltünk egyáltalán? Hajdu Egon, a CIB Alapkezelő befektetési igazgatója szerint 2018-ban még nagyjából mindentől. A hátrahagyott év a félelem éve volt,

féltünk az inflációtól, féltünk attól, hogy nem lesz növekedés és féltünk attól, hogy a FED mit lép.

A félelem sohasem sejtet jót, 2018 pocsék év lett, nagy fekete betűkkel fog bekerülni a tőkepiaci évkönyvekbe, hiszen szinte nem is nagyon volt olyan eszközosztály, ami dollárban pozitív hozamot hozott volna. Tényleg ritka az olyan év, amikor összességében nem nőtt a nemzetközi befektetési alapokban tartott vagyon. 2018 ilyen év volt, de mégis miközben az aktív kötvényalapokból például kijött a pénz (alacsonyak a hozamok), a fenti diverzifikációs tanácsnak megfelelő multi-asset, vagyis vegyes alapokba még mindig beáramlott a pénz, vagyis a nagyok komolyan vették a kockázatporlasztást.

Három fő tényező

George Efstathopoulos, a Fidelity International portfólió-menedzsere szerint annak eldöntésében, hogy eljött-e a globális lassulás alapvetően a már a bevezetőben is említett három mindennél fontosabb dologra érdemes figyelni:

  • Mit lép a FED? Ez azért fontos, mert az amerikai monetáris politika határozza meg leginkább a globális monetáris kondíciókat.
  • Lassul-e Kína? Kína mutatja meg ugyanis legjobban a világgazdaság lendületét.
  • Illetve mi lesz az olajárral? A világ legfontosabb árucikke a növekedésről, de az inflációról is sokat elárul.

Ha olyan összetett mutatókkal nézzük a világgazdaság állapotát, amelyekben a munkaerőpiac, a gazdasági előrejelzések, a világkereskedelem, az árupiacok és az ipari megrendelések is benne foglaltatnak, akkor meglepően gyors ütemben tartunk éppen lefelé. Egyedül a világszerte szűkös munkaerőpiac mutat egészséges, nagy lendületben levő világgazdaságot, de a többi négy határozottan a föld felé tart.

Ez természetesen rossz hír, de éppen ezek hatására a héja (vagyis szigorító) FED-vezetők is galamblelkűvé váltak, egyszerűen kiárazódtak az idei monetáris szigorítások. Ez pedig máris egy örök tőzsdei dilemma: vagyis, ha egy jó hír, valamely rossz adat miatt következik be (vagyis nem szűkíti a gazdaságot egy kamatemelés, mert már eleve rosszak voltak az adatok), akkor ennek örüljünk, vagy ezen búslakodjunk?

Kína észhez tért

A kínai lassulás is hasonló jellegű. A sorra érkező gyengébb kínai megrendelési adatok (kevesebb autó, mobil, acél satöbbi) kiváltottak ugyan egy értelmes, visszafogóbb kínai gazdaság-politikát, a kantonok már nem osztogatják nyakra-főre a fejlesztési hiteleket,

a kapacitások értelmetlen növelése helyett megkezdődött a kapacitások szűkítése,

de azért ne legyünk túlzottan optimisták!

A kínai vezetők sokszor még mindig a gyárakra, a teljes foglalkoztatásra összpontosítanak, olykor még a központi akarattal is szembeszegülnek, ha a helyi közösségnek nem tudnak elég fejlesztést, vagy munkahelyet felmutatni, és ilyenkor fegyelmezetlenné válhatnak a hitelkihelyezéseknél.

De még hibázik

A Kínára leselkedő legnagyobb veszély éppen ezért nem az amerikai kereskedelmi háború (amely még a legrosszabb idei forgatókönyv esetén is csak 0,7 százalékkal fogja vissza a kínai GDP-t), hanem saját maga – véli George Efstathopoulos, vagyis a saját elhibázott hitelboomja, vagy megfontolatlansága.

Ugyanakkor biztató, hogy az állami cégek helyett a növekedésből és a foglalkoztatásból már Kínában is a magáncégek adnak 75-80 százalékot, visszaszorultak a nagy állami, félállami konglomerátumok, a magántulajdonban álló társaságokat pedig egyrészt racionálisabb hitelfelvétel jellemzi, másrészt ők valóban piaci és nem politikai bizalmi alapon jutnak hitelhez. Ami pedig az olajpiacot illeti, a nagy áremelkedés és a negatív jelek ellenére az biztató lehet, hogy az olajpiaci drágulást eddig inkább a kereslet erőssége és nem a kínálat szűkössége okozta.

Török Lajos, az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője szerint a tőzsde mindig nehezen árazza a bizonytalanságot, például a két azonos valószínűséggel bekövetkező esemény várható értékét. 2019 elején soha nem látott mennyiségű bizonytalanság zúdult a tőkepiacokra, mi lesz a kereskedelmi háborúval, a brexittel, a FED-kamatpályájával, Kínával, a Trump-faktorral, az EP-választásokkal és így tovább. Önmagában az, hogy kezdenek válaszok születni, segíthet a tőkepiacnak.

Bipoláris események

A bipoláris eseményeket nehéz árazni. Képzeljük el, hogy egy bírósági döntésre vár a Microsoft. Vagy bűnösnek ítélik és kap egy 10 milliárd dolláros bírságot, vagy felmentik. Azt gondolhatnánk, hogy ha valóban egyenlő valószínűséggel következik be a két végletes esemény, akkor a piac beárazza az eseményt középre, vagyis a tőzsde előző nap úgy értékeli a társaságot, hogy 5 milliárd dollár büntetést kap a cég. Biztos, hogy nem pont annyit kap, de mivel nincs más indikáció, a köztes út jön ki, és majd a valós hír hatására vagy emelkedik, vagy zuhan a részvény.

Nos, a tapasztalatok szerint nem így történik, hanem a piac a bizonytalanság miatt pesszimistább, a példa esetében mondjuk azt árazza, hogy 6-7 milliárd dollár lesz a büntetés. E logika szerint, ha négy bizonytalanságra választ kap a piac, és abból kettő negatív, kettő pedig pozitív eredményt hoz, az már önmagában is megemelheti a tőzsdei árakat.

Trump-faktor

Az idei év kapcsán több olyan történelmi tapasztalat is idézhető, amely rengeteg ciklus tapasztalatai alapján, inkább optimizmusra ad okot. Az egyik a kései ciklusok növekedése, amely szerint ugyan mindenki biztos abban, hogy a világgazdaság növekedési ciklusának a végén járunk, de éppen ilyenkor szokott a legerősebb lenni a növekedés.

Másrészt biztató lehet az amerikai elnökválasztási ciklus. Hajdu Egon szerint ugyanis az elnökválasztás előtti évben (2020-ban lesz ismét választás) az amerikai tőzsdék nagy átlagban jól szerepelnek, vélhetően azért, mert ez az az időszak, amikor az elnökök megpróbálnak élénkítéssel is jó bizonyítványt szerezni. Márpedig, ha van elnök, akinek fontos a jó gazdasági bizonyítvány, akkor az Donald Trump.

Feltörekvők

A gyenge világgazdasági helyzet mellett mégis kirajzolódó általános elemzői optimizmus mellett azért érdemes egy kicsit specializálódni is. A Fidelity International szerint a korábbi bizonytalan és pesszimista légkörben több feltörekvő deviza alulértékeltté vált. Tavaly az argentin peso, a török líra és az orosz rubel sorban 51, 28, illetve 17 százalékot zuhant a dollárral szemben és így, ha a rubel nem is, de a líra és a peso ugyanúgy túladottá vált, mint például a brazil, a kolumbiai, vagy a fülöp-szigeteki pénz.

A befektetési ház szerint a részvénypiacon ugyanez úgy alakult, hogy a kínai, az indonéz, illetve az ausztrál tőzsde vált alulértékeltté, miközben a maláj, az indiai, vagy a fülöp-szigeteki még mindig indokolatlanul drága. Vagyis érdemes lehet a jobb állapotban levő ázsiai országok erős devizás kötvényeiből, esetleg magas hozamot ígérő high-yield kötvényeiből vásárolni, és bármennyire is sok a kockázat Kínával, az indokolatlanul leértékelt kínai részvények is vonzó befektetési célpontok lehetnek.