Konrád
6 °C
23 °C

Csalitejjel csapták arcon a tejszakmát

000 APP2002042992903
2019.04.17. 15:38
Nemrégiben éles tejtermelői tiltakozást váltott ki, hogy a Penny Market rendkívül olcsó szlovák tejjel csalogatta a vevőket. Ez a konfliktus talán már lecsengett, de vajon milyen gazdasági oka lehetett annak, hogy ennyire olcsó volt a szlovák tej? Mint oly sok élelmiszeripari sztorinál, itt is érdemes Kínát figyelni.

Miért éri meg egy szlovák tejfeldolgozónak olyan rettentően olcsón adnia a tejet egy magyar kiskereskedelmi láncnak, hogy attól az egész hazai ágazat kiborul? Önköltség alatti dömpingár? Piachódítás? Áfacsalás? Vagy a lánc csalogatta a vevőket beszerzési ár alatti, veszteséget jelentő fogyasztói árral?

A tejtermelői oldal és az állami érintettek szerint minden azt bizonyítja, hogy valamilyen nemtelen, tiltott elem bukkan fel a történetben. A magyarázat azonban összetett, és benne van a hazai tejágazat minden, az elmúlt években felgyülemlett problémája, sőt, még a globális fogyasztási szokások megváltozása is.

A tej alapvetően fehérjéből, zsírból és folyadékból áll. A tejfeldolgozás során két fő termékcsoport keletkezik: a tejzsír (elsősorban vaj és tejszín), illetve a zsírmentes és folyadékmentes sovány tejpor.

Ha a tejtermékek globális világpiacát nézzük, akkor jellemzően nem a nyers tej indul világ körüli útjára, hanem olyan hajókat kell elképzelni, amelyek Új-Zélandról és Európából mennek hatalmas konténerekkel megpakolva, bennük 25 kilós fagyasztott vajtömbökkel és sovány tejporral.

A vaj ára felrobbant

Pár éve hirtelen felrobbant, háromszorosára nőtt a vaj ára. Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója szerint ennek több oka lehetett:

  • Kína elkezdett nagyobb mértékben tejtermékeket, főleg a könnyen szállítható vajat fogyasztani, náluk még nagyobb gond a laktózérzékenység, emiatt is szeretik a többi tejterméknél kevesebb laktózt tartalmazó vajat.
  • A sztárséfek a főzőműsorokban egyre inkább vajjal sütöttek-főztek, ami divatossá vált, a kenhető növényi termékek gyártói is egyre nagyobb számban vajjal adják el terméküket.
  • És mintha a tudományos világ is egészséges ételként rehabilitálta volna a vajat, mondván: annak zsírláncait nem is olyan nehéz az emberi szervezetnek feldolgoznia.

A tejzsír hirtelen aranyárba került, a tengerentúli vevők mindent megvettek. Magyarországon és a környező országokban vajhiány alakult ki, viszont a sok sovány tejpor (SMP) nem kellett senkinek, az európai intervenciós raktárakban 430 ezer tonna eladatlan készlet halmozódott fel.

Mára az árak egy kicsit konszolidálódtak, de azoknál a tejfeldolgozóknál, amelyeknél a profit elsősorban vajból származik, a sovány tej amolyan melléktermékké vált, ezért sokan szinte bármilyen ár alatt szabadulnak tőle – ez történik a szlovák tej esetében is.

és Ez a történet tekinthető a nemrég kialakult hazai tejháború egyik fő előzményének is.

Kamarai szemmel

Mások azonban a Penny Marketben felbukkanó olcsó szlovák tej történetében egyáltalán nem a világpiaci trendeket tartják legfontosabbnak. Győrffy Balázs agrárkamarai elnök szerint az ominózus akció idején Szlovákiában sem a nyers tej termelői ára, sem a tej fogyasztói ára nem volt alacsonyabb, mint Magyarországon.

Vagyis amikor a korábban 149 forintos, 1,5 százalékos zsírtartalmú UHT-tej (ultrahigh temperature, magas hőfokon kezelt) 135 forintért bukkant fel, akkor árképzési, adózási, de akár élelmiszer-biztonsági szempontokat is érdemes megvizsgálnia a hatóságnak.

Azt gondolom, lehetséges, hogy nullás vagy akár mínuszos árréssel dolgozott a Penny ebben a vásárlókat becsábító akcióban

– mondja az elnök, aki szerint a cég a mostani lépésével minden eddigi közös szakmai és kormányzati együttműködést, munkát semmibe vett, arcon csapva a tejszakmát, a magyar kormányzat fogyasztók és a szakma érdekében hozott tejáfacsökkentési lépését is.

Szívóágon

Ha vásárlócsalogató eszköznek is használta a Penny a tejet, azért az kérdéseket vet fel, hogy miért éppen szlovák és miért nem magyar tejet tudott ilyen olcsón adni. És ha a tejfeldolgozásnál más országokban ekkora profit lehet a vajon, tejszínen, hogy magát a nyers tejet már szinte csak olcsó melléktermékként adják, akkor ez miért nincs így Magyarországon is. És mi miért nem vagyunk sikeresebbek az ázsiai exportban?

A magyar tejvertikum talán legnagyobb problémája az, hogy Magyarország sok nyers tejet ad el, de rengeteg magas hozzáadott értékű tejterméket importál (joghurt, félkemény sajtok).

Vagyis, ha ezt a láncot leegyszerűsítenénk, mi, magyarok másoknak fizetünk a munkáért, a hozzáadott érték termeléséért.

Tejadatok

Győrffy Balázs adatai szerint a magyar tejexport tavaly 396,8 ezer tonna (150 millió euró) volt, ami a megelőző évhez képest 2,4 százalékkal nőtt.

A tejimport volumene (90,3 ezer tonna) pedig még 3,6 százalékkal csökkent is.

Az exportált nyers tej Romániába, Olaszországba, Horvátországba és Szlovákiába megy, az import is főleg Szlovákiából jön.

Régen a szlovák–magyar–szlovák tejforgalom fő oka az áfacsalás volt, az áfa 5 százalékra csökkentése miatt ma már ez visszaszorult.

A baj tehát az, hogy a tejtermékeket alapvetően nem mi állítjuk elő, hanem azok Németországból, Franciaországból, Hollandiából és a környező országokból érkeznek. A fogyasztók talán azt gondolják, hogy legalább az olyan márkák, mint a Danon,e itthon gyártanak, pedig valójában a román és a lengyel tejszakmát erősítik.

Az egykori magyar, megyei alapon szerveződő tejipari vállalatok zömét privatizálták, majd a nyugati vevők be is zárták őket. A helyzet nem reménytelen, az ágazatnak azért így is vannak nagy cégei, az Alföldi Tej, a Sole-Mizo, a Tolnatej, a Hajdú Tej, a Naszálytej, a Kőrös Tej vagy az Óvártej, és vannak is érdemi tejfeldolgozó fejlesztések Debrecenben, Szegeden, Mosonmagyaróváron.

Ám a baj az, hogy a gyengébb minőségű magyar tejtermékek ördögi körbe kerülnek. Akinek jó terméke van, ott jut innovációra, marketingre, akinek nincs, annak pénze sincs, így még jobban lemarad. A világ ma már hidegben is kenhető, oxigénnel dúsított vajat használ, miközben a magyar vaj 30 éve változatlan technológiával készül. 

Pedig meglepő módon a magában a tejmarhatartásban (amely megkülönböztetendő a steakekhez szükséges húsmarháktól) alapjaiban egészséges a magyar ágazat. 400-450 tehenes átlagos gazdaságok vannak (az unióban csak 50 tehén körül van az átlagos farmméret), ami méretgazdaságossági szempontból jó – meséli Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezetője.

A szakma viszont nehezen tervez, lassan terjedtek el a hosszabb távú szerződések, így nem könnyű fejleszteni, ventilátorba, fejőrobotokba, minőségi takarmányba, pedig még tovább kellene javítani a magyar marhák tejhozamát, de leginkább a nyers tejek beltartalmát (tejzsír, fehérje).

Marhák és zöldek

A marhatartás egyébként nem éppen problémamentes. Hollandiában például korlátozásokat kellett bevezetni, mert a rengeteg szarvasmarha „széttrágyázta” a talajt. (Hatalmas uszályokkal tervezték elszállítani az ürüléket az észak-afrikai sivatagokba, aztán gátat kellett szabni az állománynak.)

A rengeteg vizet igénylő és veszélyes metánt böfögő és fingó marhák a környezetvédők nagy ellenségei, nagyobb a légszennyező hatásuk, mint a légi közlekedésnek. Igaz, egyes tanulmányok már azt mutatják, hogy a világ fejlett régióiban, így az Európában zajló hatékony tejtermelés – genetikai fejlődéssel, modern takarmányozással, fejlett üzemirányítási rendszerekkel, zárt trágyakezeléssel – már lényegesen tudta csökkenten az üvegházhatású gázok kibocsátását, főleg Afrikához, Ázsiához és Dél-Amerikához képest.

Az ágazat pedig abból a szempontból sincs könnyű helyzetben, hogy sok marhatenyészet Nyugat-Magyarországon működik, ahol a csizmában, télen-nyáron fejő, nehéz munkát végző munkásokat már nem lehet megkapni havi nettó 300 ezer forint alatt. Ez hatalmas költség, így

A MAGYAROK HELYETT JÖNNEK INKÁBB A MONGOLOK, A VIETNÁMIAK, AZ INDIAIAK,

akiket ugyan nem nagyon látunk, mert nyelveket nem beszélnek, szinte ki sem mozdulnak a gyár és a munkásszálló világából. Sőt, valójában már őket is kezdik felváltani a pontos és kíméletes fejőrobotok.

A legfőbb adatok szerint Magyarországon ma körülbelül 800 ezer marhát tartanak, 1,5 millió tonna tejet dolgoznak fel, és fejenként – tejegyenértékben – 160 litert fogyasztunk. Az ágazat problémái jellemzően mindig április és június között jelentkeznek, mert a marhák ekkor adják a legtöbb tejet, később lelassulnak, mert nem bírják a meleget, majd nyáron a turizmus miatt erősebb a fogyasztás, ezután jön az őszi, karácsonyi bevásárlási roham.

Küzdelem a láncokkal

Magyarországon nagyon sok a szegény ember. A kereskedelmi láncok pedig néhány termék pár forintos árelőnyével, elsősorban UHT-tejjel, trappista sajttal, párizsival, tőkehússal, vécépapírral, zsemlével, dobozos sörrel és kutyatáppal csalogatják be a fogyasztókat, hogy aztán más termékeken realizálják a profitot.

Harcz Zoltán szerint

azon az áldatlan helyzeten, hogy ne az alulárazott UHT-tej legyen a csalitermék, valami igazán átfogó megállapodás segítene."

Az ügyvezető persze érti, hogy a láncok a fogyasztókra és a versenytársaikra figyelnek, nem feltétlenül a tejtermelők érdekeire fókuszálnak, de az ilyen botrány nekik sem jó.

Kasszával, traktorral

A mezőgazdasági termelők politikailag mindig érzékeny témát jelentenek, mert az unió és a nemzetállamok is sokat költenek támogatás formájában a termelőikre. Ha a kormányok azt tapasztalják, hogy az adott országban működő kereskedők beleszállnak a termelőkbe, azt zokon veszi mindenki. Magyarország amúgy még visszafogott is,

Nyugaton hasonló akció esetén traktorral indulnak meg a francia, a német vagy az osztrák gazdák.

A sikeres akció után aztán mindenki hátradől, megvédtük a magyar tejtermelők érdekeit. Az igazán sikeres érdekvédelem azonban az lenne, ha az ágazat nemcsak a kisebb profittartalmú tömegtermelésben, hanem a minőségi termék-előállításban is jobban részt tudna venni.

(Borítókép: Csomagolt vajat szed le a futószalagról egy munkás Franciaországban. Fotó: Mychele Daniau / AFP)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!