Vilhelmina
4 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Jó a személyes viszonyom Mészáros Lőrinccel

Interjú Csányi Sándorral, az OTP elnök-vezérigazgatójával

003
2019.05.02. 07:31
  • Csányi Sándor nem vár mély válságot és nem tart a most formálódó bankcsoporttól, mint kihívótól.
  • Még egy szlovén bankvásárlást tervez mostanában a sokat akviráló OTP, utána egy időre megáll.
  • A bankvezérnek jó a személyes viszonya a másik magyar dollármilliárdossal, Mészáros Lőrinccel, bár sokan szeretnének köztük viszályt szítani.
  • Nagyon nem tudtunk elmélyedni Orbán Viktor repülőgép-bérléseinek részleteiben, de azért Csányi Sándor pár mondat erejéig erre is kitért.

Az OTP 2018-as évét lezáró közgyűlés után beszélgetünk. A bankcsoport nyeresége átlépte a bűvös egymilliárd eurót. Növelhető ez még, amikor a politikusaink már közelgő gazdasági krízisről beszélnek? Ön is tart a válságtól?

Mindenki válságot vár. Viszont a többség azt gondolja, hogy ha lesz is válság, az nem lesz olyan súlyos, mint a 2008-as. A magyar makrogazdaság most sokkal jobb állapotban van és a devizahitelek megszűnése, valamint a konzervatívabb hitelezési szabályok miatt a bankszektor növekedése is egészségesebb. Ami pedig az OTP-t illeti, mindig annak voltam a híve, hogy a jó időkben kell tartalékolni. Nem hiszem, hogy a világon lenne olyan bank, amelyik a 90 napon túl nem teljesítő hiteleire nálunk nagyobb tartalékot képezne. Abban nem vagyok biztos, hogy a növekedési ütemünk fenntartható, de az eredményünkön még mindig lehet javítani.

A tartalékolás és az intenzív terjeszkedés, a rengeteg bankvásárlásuk nem ütik egymást?

Nem, ebben nagyon megfontoltak vagyunk, és büszke vagyok rá, hogy az OTP-nél több száz bank átvilágítása és tucatnyi tranzakció után olyan tudás alakult ki, hogy nem kell a bankvásárlásokhoz befektetési bankot igénybe vennünk.

Magunkban bízunk a legjobban.

Valóban elég sok tranzakciót hajtottunk végre az elmúlt egy-két évben, vettünk két bankot Szerbiában, egyet-egyet Bulgáriában, Montenegróban, Albániában, Moldáviában és Horvátországban, és az sem titok, hogy szeretnénk Szlovéniában is befektetni, de ezzel egy időre lezárjuk a térségbeli akvizíciókat. Koszovóba és Macedóniába Albániából mennénk be, Boszniában pedig nem szeretnénk megjelenni, ott gyakorlatilag három kis ország él egymás mellett, három hatósággal, három felügyelettel, itt bonyolult és költséges lenne piacra lépnünk.

Egy korábbi interjújában azt mondta, hogy értelmezhető méretű országokba indul az OTP, és minden külpiacon érdemi részesedésre tör. A bolgár, az orosz, az ukrán, esetleg a horvát leánybankra ez már igaznak tűnik, de egy albán, vagy egy moldáv belépés is lehet hatékonyságnövelő? Nem arról van inkább szó, hogy az OTP nem szeretne túl sok készpénzen ülni, nehogy kívánatos célpont legyen az ellenséges felvásárlóknak, vagy éppen az államnak, ezért állandóan vásárol?

Ez a két bank nem került jelentős összegbe, és Albánia például egy gyorsan növekvő, fiatal és gyarapodó népességgel bíró ország, ahol egy kifejezetten jó bankot vettünk a francia Société Générale csoporttól. Tőlük egyébként hat bankot is vettünk, és mindegyik nagyon jól szervezettnek bizonyult. Az is szempont volt, hogy a térségben szoros a gazdasági együttműködés, ha egy bank mindenütt jelen van, az előnyt jelenthet a régióban mozgó vállalkozóknak.

Az amerikai Citi, vagy a német bankok valóban sokszor követik nagy ügyfeleiket a végekre is, de egy alapvetően lakosságú fókuszú magyar bankcsoport kit tud elkísérni Albániába?

Sokakat. Ne felejtsük el, hogy az OTP több országban is piacvezető a vállalati bankolás területén. Amikor terjeszkedünk, nemcsak a magyar, de a külföldi partnereinket is figyelembe kell vennünk, akikkel együtt már közel 20 milliós ügyfélkörünk van.

Orbán Viktor miniszterelnök meghirdette a „magyar imperializmus” programját, vagyis azt szeretné, hogy a magyar tőke ugyanannyi nyereséget hozzon haza külföldről, mint amennyit a külföldiek elvisznek innen. Az OTP ezt a tőkekihelyezést régóta csinálja, jött a miniszterelnöktől ezért már pozitív visszajelzés?

Erről, ilyen összefüggésben nem beszélünk, de van előnye, hogy ott vagyunk Erdélyben, Szerbiában, vagy Szlovákiában. A határon túli magyarok például az OTP fiókjaiban vehetik fel a Bethlen Gábor Alapítvány pályázati támogatásait.

De a mi stratégiánk régebbi, nem az Orbán-kormány alatt született, az első bankokat 2001 és 2007 között vásároltuk. Nem hódítani megyünk, hanem üzletet csinálni.

Ha még egy pillanatra visszaugrunk az egymilliárd eurós nyereségre, egy ilyen adat nagy öröm az OTP vezetőinek, vagy a részvényeseknek, de vajon mennyire örülnek ennek az OTP ügyfelei? Az MNB is elég gyakran beszél arról, hogy a magyar bankszektor elég drága, különösen a pénzforgalmi szolgáltatásoknál. Tényleg drágák?

Amikor az MNB kifejtette az álláspontját erről a kérdésről, mi is megfogalmaztuk a véleményünket, és az nem teljesen igazolta vissza a jegybank megállapításait. Azokban az országokban, ahol az OTP jelen van, a marzsok Magyarországon a második legalacsonyabbak. Meg kell nézni, hogy milyen tételek terhelik a szektort. Csökkent, de még mindig magas a bankadó, fizetjük a szanálási hozzájárulást, a tranzakciós illetéket, sőt, az ingyenes készpénzfelvétel után is fizetünk illetéket, miközben egy ingyenes szolgáltatással is van pénztartási, logisztikai, amortizációs és egyéb költség.

Az is fontos, hogy amennyiben egy tranzakciónak, például jelzáloghitelnek, nagyjából fixek a költségei, Magyarországon, ahol átlagosan kicsik a hitelösszegek, százalékban kifejezve - ahogy a jegybank méri a költségeket - ez sokkal magasabb terhelést jelent. Szlovákiában, Lengyelországban vagy Csehországban 2,5-3,5-szer akkora az átlagos jelzáloghitel, mint Magyarországon, a fix költségei pedig nagyjából ugyanakkorák. Összességében a magyar bankszektor jövedelmezősége egyáltalán nem magas, nem éri el azt a hozamot, amit a piaci befektetők egy banki tőkebefektetéstől elvárnak. Ráadásul éles az árverseny és a legtöbb bank folyamatosan jelentős beruházásokat tesz a szolgáltatások fejlesztése érdekében.

Eddig az eredményességről beszéltünk, de ha az OTP-közgyűlés utáni sajtómegjelenéseket megnézzük, a legnagyobb visszhangot az váltotta ki, amikor arról beszélt az RTL Klubnak, hogy Orbán Viktor mindig személyesen fizeti a repülőjét. Segít értelmezni ezt a kijelentést?

Elhatároztam, hogy mostantól csak kerékpárról fogok nyilatkozni, nem szeretnék ezzel foglalkozni.

De mire gondolt, hogy Orbán Viktor maga rendez egy kormányzati utat, vagy egy közös meccslátogatást?

Tényleg nem szeretnék ezzel foglalkozni, de

nyilván nem arra gondoltam, hogy jön a kasszához, sorszámot húz és fizet.

Ha nekem ki kell fizetnem valamit, és a titkárnőm átutal egy összeget, azt attól még én fizetem. Az OTP tulajdonában álló Air Invest Kft. birtokol egy repülőt, amit hasznosít a piacon. A korábbi magyar kormányok is rendszeresen igénybe vették a repülőt és a használati díjat kifizették. Amikor azt mondtam, hogy „személyesen”, fel sem merült bennem, hogy a magyar újságírók krémje ezt úgy értelmezi, hogy a miniszterelnök bejön és személyesen fizet. Rosszul fogalmaztam, de a lényeg az, hogy a közös utazásokból ráeső részt mindig kiszámláztuk és átutalták. Az idézett beszélgetésben pedig szó sem esett azokról az esetekről, amikor a Kormány hivatalos célra vette igénybe a repülőt, ilyenkor – természetesen – a Miniszterelnökség utazásszervezője az Air Invest Kft. megrendelője.

A devizahitelek kérdése már szóba került, mint amit szerencsére maga mögött hagyott mára a szektor. Ugyanakkor még mindig jönnek újabb és újabb hírek, európai bírósági ítéletek, a Kúria jogegységi határozatai. Valóban letudta ezt a bankszektor, vagy jöhetnek még olyan fordulatok, amelyek érdemben kinyitják ezt a kérdést?

Én erre már nem számítok. A Kúria szerintem alapvetően már elrendezte ezeket. Ahogy engem a jogászaink tájékoztattak, az újabb európai bírósági ítéletek nem mondanak ellent a Kúria korábbi álláspontjának. Az az alapvető kérdés, hogy az ügyfelek kaptak-e megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázatról, vagy sem. Mi korrekt tájékoztatást adtunk, sőt mindenkit próbáltunk rábeszélni a forinthitelre, és csak ha az ügyfél nem tágított, akkor adtunk devizahitelt.

Abban egyetért, hogy a devizahitel volt az a termék, amikor a külföldi bankok érdemben megszorongathatták a piacvezető OTP-t? Devizatermékekben tapasztaltabbak voltak, anyabankjaik révén volt devizaforrásuk. Megtehette volna az OTP, hogy ebből teljesen kimarad, vagy akkor nagyon lemarad?

Erre ma már különbözőképpen emlékeznek az érintettek. Az 1990-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig sokan azt kommunikálták, hogy nincs verseny a lakossági hiteleknél, versenyt kell generálni. Az OTP-nek valóban tetemes előnye volt a forinthiteleknél, itt nem lehetett minket megszorítani. A devizahitelezésben viszont az anyabankjaik révén a külföldieknek volt előnye, mert volt természetes devizaforrásuk.

Egyáltalán nem a mi érdekünk volt a devizahitel.

Hogy el lehetett volna-e kerülni, hogy az OTP is beszálljon? Ha ma kellene döntenem, lehet, hogy máshogy mérlegelnék, akkor is húztuk egy évig, de olyan mértékben csökkent az új hitelkihelyezésekből a piaci részesedésünk, hogy az már aggasztó volt. Tőzsdei cég vagyunk, negyedévente számot kellett adnunk a részvényesek felé. Végül mi is elindultunk.

Azt nyilatkozta, hogy nem figyeli a hazai vagyonlistákat, de ha jobban kinyitjuk az összetett viszonyrendszerét Mészáros Lőrinccel, miközben Önök a két első helyezett, mindketten vezetők a futballban, az OTP hitelezi a Mészáros-érdekeltségeket, de ha Mészárost szereplőnek gondoljuk a formálódó MKB, Takarékbank, Budapest Bank világban, akkor erős versenytársak is. Milyen a személyes viszonyuk?

Jó a személyes viszonyom Mészáros Lőrinccel. És jó az OTP viszonya is a Mészáros-cégekkel, amelyek közül néhányat valóban finanszírozunk. Abban vagyunk érdekeltek, hogy ezek a cégek stabil ügyfeleink legyenek és szerencsére azok is. A felcsúti foci, és most nem az elsőosztályú csapatra, hanem az utánpótlás-piramisra gondolok, jól van felépítve. Bízom benne, hogy onnét még jönnek ki nemzetközileg elismert játékosok is.

Tényleg nem érdekli, hogy melyikük az első a listán?

Állandóan jönnek a gazdagsággal, ki az első, ki a második. Én ugyan nem éheztem gyerekkoromban, de nagyon szerény körülmények között nőttem fel.

A mostani vagyonomnál kevesebbel is boldog lennék,

de annak örülök, hogy lehetőségem van olyan befektetésekre, beruházásokra, amik az egész magyar gazdaságnak hasznot jelentenek, és amelyek tízezer embernek adnak tisztességes megélhetést. Az aktuális vagyoni helyzetemmel nem függ össze, hogy milyen erőbedobással dolgozom.

Az ember akkor is teljes odafigyeléssel sakkozik vagy ultizik, és nyerni akar, ha nem az élete múlik rajta. Én azért dolgozom, hogy amibe belefogok, az sikeres legyen. Büszke vagyok a bankra, az agráriumra, a Pickre, a Mizora, a KITE-re, már a Hungeritre is. Aki tőlünk terméket vesz, az tudhatja, hogy kontroll alatt tartott, egészséges ételt ehet. Mondok egy példát: 500 milliót bukunk évente a saját szójatermelésen, de nem akarunk bizonytalan, génmódosított brazil szóját adni az állatoknak. Ez érdekel, de az, hogy kinek mennyi vagyona van, hogy ezeket a listákat miként számolják össze, hogy első vagyok, vagy ötvenharmadik, az abszolúte nem.

Az ultis hasonlatnál azért eszembe jut, hogy ha 5 forintba ultizunk, akkor a pénzjutalom valóban nem érdekes, de az, hogy ki nyer, az azért fontos.

Mészáros Lőrinc is szeret dolgozni, én is szeretek dolgozni, nincs közöttünk feszültség, még ha sokan próbálnak is ilyet szítani.

Előbb a Puskás Akadémia utánpótlás-nevelését is megemlítette. A magyar vállalati kör 50 milliárd forintot adott össze az elmúlt években az akadémia támogatására. Arányos ezzel a siker? Vagy ez az egész arról szól csak, hogy ami a miniszterelnök szívügye, az hirtelen egy csomó vállalatnak is a szívügye lett?

Én elsősorban a magyar labdarúgásról szeretek nyilatkozni, nem a Puskás Akadémiáról, mert arról kevesebb a közvetlen ismeretem, de a tao kérdését nem kerülöm el. Ezt mindig úgy mutatja be a sajtó, mintha a sok adó az NB 1-re menne el. Nem így van, a tao kizárólag infrastrukturális és utánpótláscélokra fordítható. Ha a szövetség tao-forrást kap, abból vállalja át az amatőrcsapatok versenyeztetési költségeinek 90 százalékát, például a bíróküldést vagy a nevezési díjak tetemes részét. Ez egy pozitív ügy. 7500-ról 13000-re nőtt a csapatok száma, hétről-hétre kétszázezer ember, főleg gyerek focizik a különböző tornákon. 95 százalékuknak esélyük sincs arra, hogy futballisták legyenek, de jól érzik magukat és sportolnak, tesznek az egészségükért. Tao-ból épült meg 1100 új pálya, és újítottunk fel 1700 különböző méretű régi pályát.

Amelyik pályát átadjuk, egy hét alatt benépesül. Ha ebben a kontextusban nézzük, akkor más a tao megítélése.

A stadionokról most nem beszélek, mert az nem az MLSZ kompetenciája. Annyit talán mégis mondanék, hogy a hatvanas évek óta nem épültek stadionok Magyarországon, és ha ötven évre vetítjük, hogy mennyit költöttünk ezekre, nem tartoznánk a világ élvonalába, miközben minden futballkedvelő nemzetnek fontos, hogy akik kilátogatnak a mérkőzésekre, kulturáltan tudjanak szórakozni. Így előbb utóbb talán nagyobb számban térnek vissza a stadionokba a nők és a gyerekek is. A miniszterelnök személye és futballszeretete miatt a foci megközelítése mindig kap egy politikai színezetet, és emiatt nem korrekten, hanem gyakran egyoldalúan mutatják be a felmerülő kiadásokat, azok társadalmi hasznosságát.

És az OTP, a különböző bajnokságok névadó szponzora, hogy tekint a focira? Ez is altruizmus, vagy ennek van a bank számára valódi marketingértéke?

Az NB I. 2011 óta OTP Liga néven fut, talán ez a legnagyobb megjelenési felületünk a magyar médiában. Úgy gondolom, hogy hoz legalább annyit, mint amennyibe kerül. Ezen kívül taót adunk az MLSZ-nek, amiből önkormányzatokkal, iskolákkal közösen építünk pályákat. 0 és 30 százalék közötti önerőt kérünk, a többit a taóból finanszírozzuk. Egy percig nincsen lelkiismereti gondom, hogy megkárosítanánk a részvényeseket, vagy rossz helyre adnánk a pénzt.

Mészáros Lőrinc személyét lassan tényleg elengedném, de volt egy részkérdés, ami a banki kihívókra utalt Az OTP-nek az talán csak jó, ha különböző állami, vagy NER-közeli bankok elindulnak, bedőlnek, integrálódnak és ez a világ elhiszi, hogy ebből valamikor lesz valami értelmes. Az OTP szempontjából a baj inkább akkor következne be, ha a finanszírozási forrásokat kereső államközeli világ az OTP-t próbálná megszerezni. Ön lát ebben a világban érdemi kihívót?

Nem tartok az újonnan alakuló formációtól, miközben még természetesen nem tudom, hogy kié lesz a Budapest Bank, De amióta működünk, mindig kihívásokkal nézünk szembe, a versenytársaink mind nagyon erősek voltak, sőt a vállalati szegmensben előnyt is szereztek, ott inkább mi hívtuk ki őket. Természetes, hogy mindenki a nagy szereplőtől próbál ügyfeleket szerezni. Nem véletlen, hogy külföldre is elindultunk.

A 10 milliós ország kicsi az OTP-nek,

ez év végére tizenkét országban már 20 millió ügyfelünk lehet. Annál nincsen rosszabb, ha nincs erős verseny, ez a gazdaságra, a politikára és a sportra is igaz. Ha nincs verseny, a jó is rosszabbul teljesít. Mindig, mindenhol erős a versenyben kellett és kell helytállnunk, de ennek is köszönhetjük, hogy a legutóbbi európai stresszteszten a 48 legnagyobb európai bank közül mi bizonyultunk a 9. leginkább válságállónak.

A közgyűlésük potenciálisan szétválasztotta az elnöki és a vezérigazgatói posztot. Miért?

Az elnök-vezérigazgatói poszt összevonását én javasoltam anno, amikor volt egy külső törekvés ezen funkciók szétválasztására. A közgyűlésen amúgy elmondtam, hogy egyelőre nem kívánom egyik funkciómat sem átadni. Nem érzem sem fizikailag, sem szellemileg, sem egészségileg, hogy le kéne mondanom. Házon belül és házon kívül sem hallottam, hogy több időt kellene otthon töltenem, bár gondolom, házon belül ezt nem is fogom hallani. De azért az embernek előre kell gondolkodnia: ha felépített valamit, azt úgy is kell átadni, hogy hasonlóan hatékonyan tudjon működni a továbbiakban is, és ezzel kapcsolatban eléggé letisztult elképzelésekkel rendelkezem.

Az 1995-ös affér

Bokros Lajos akkori pénzügyminiszter egy szakmai befektető (a pletykák Soros Györgyről szóltak) bevonásával képzelte el a még állami OTP privatizációját, Csányi a menedzsmentnek nagyobb önállóságot jelentő töredezettebb részvénystruktúra, vagyis a sok kis pénzügyi befektető mellett érvelt. Bokros azt javasolta, hogy válasszák ketté az elnök-vezérigazgatói posztot és legalábbis elnökként leváltotta volna Csányit.

Az állam, vagyis a közösségi tulajdonosok azonban nem szavaztak egységesen, mert a Kocsis István vezette Állami Vagyonügynökség OTP-részvényeket juttatott a TB-önkormányzatoknak, akik Csányit támogatták. Nagyon leegyszerűsítve Bokros megtámadta, Kocsis megvédte Csányit, a felek személyes viszonyai ennek megfelelően alakultak a későbbiekben is.

De amire utalt, az a bizonyos támadás, egy 1995-ös esemény volt, miért pont 24 év után léptek?

Lehetett volna 20 év után, 30 év után pedig még sürgetőbb lett volna. Az időzítésnek nem volt speciális oka.

Nem remélem, hogy a sajtón keresztül szeretne üzenni, de azért megkérdezem, van olyan a menedzsmenten belül, aki egy későbbi szétválasztásnál valóban topvezetői posztba kerülhet? Úgy láttam a honlapjukon, hogy az operatív szervezeti ábrában már Barna Zsolt követi.

Ő követ? Nézzük meg! (a tabletjén ellenőrzi -  szerk.)

Őt láttam a második helyen.

Ennek egyetlen oka van, hogy a vezérigazgató-helyettesek közül ő van az első helyen az ábécé szerint. Barna Zsolt az első, Bencsik László a második, Wolf László az utolsó, pedig ő tagja az igazgatóságnak is. Ennyi a magyarázat. Ha valaki meg akarja előzni, változtasson nevet, bár ezt a kérdést azért feltehetően nem az ábécé fogja eldönteni. Barna Zsolt amúgy kiváló szakember, ismertük bankfelügyelő korából, majd dolgozott a bankban, azon a területen, amit most vezet, illetve az alapkezelőinknél is. Ha nem vagyok itthon, operatív ügyekben ő helyettesít. Az igazgatóságban pedig Erdei Tamást választottuk alelnöknek.

Nincs rossz üzenete annak, hogy egy olyan bankár, az MKB korábbi vezetője lett az OTP alelnöke, aki korábban egy olyan bankot vezetett, ahol mintegy 2 milliárd eurós tőkeemelést kellett a tulajdonosnak, a német BLB-nek végrehajtania?

Az igazgatóság alelnöki posztja egy bizalmi funkció, ezért választottam Erdei Tamást. A tapasztalat mindig tapasztalat, ő pedig évtizedekig sikerrel vezette az MKB-t, több mint tíz évig volt a Bankszövetség elnöke, és a bankszektor mindig egyöntetűen fogadta el képviselőjének, a különböző kormányok pedig tárgyalópartnernek. Az a terület, vagyis a projektfinanszírozás, ahol a kockázatok és a veszteségek keletkeztek, egy németek által delegált vezető területe volt.

Egy ekkora cég, mint az OTP vezetésének az átadása, hogy zajlik, lehet versenyeztetni embereket, vagy előbb-utóbb ki kell valakit nevezni, mint utódot?

Erre nincsen általános modell. Olyan ember jöhet csak szóba, aki megfelelő képzettséggel, szakmai - lehetőleg részben nemzetközi - tapasztalattal, nyelvtudással és a szükséges személyes tulajdonságokkal is rendelkezik. Az például kevésbé érdekes, hogy miként viseli valaki a kudarcot, ezen a szinten fontosabb, hogy miként hat rá a siker, az ugyanis veszélyesebb dolog. Olyan ember kell, aki nem akarja elhitetni magával és másokkal, hogy ő tévedhetetlen, vagy, hogy ő mindenre alkalmas.

Ha valaki azt gondolja, hogy neki nincs szüksége kontrollra, abból nagy baj lehet.

Nem az a jó vezető, aki a legokosabb a cégnél, sőt, aki nem tud magánál jobb szakembereket felvenni, az valószínűleg alkalmatlan. Én egy csomó OTP-s szakemberrel nem mernék vitába bocsátkozni az adott szakterületen, de ez nem is feladatom. Azért viszont felelek, hogy megtaláljam a legjobbakat. Ennek az utódlás szempontjából azért lesz jelentősége, mert az én helyemre is olyan ember kerülhet csak, aki szerény, megfontolt, jól tud csapatban dolgozni, épít a vezetőtársaira és elfogadja, hogy ő csak az egyenlők között az első.

Említette, hogy nem nagyon találkozik olyan véleményekkel, hogy valaki máshol szeretné már látni. Nem feltétlenül én szeretnék lenni az első, de nagyon sok időt tölt a nemzetközi futballal, arra nem gondolt, hogy valamelyik nagy fociszövetség élére vonul vissza? Az UEFA és a FIFA alelnökeként a szlovén Aleksander Ceferin UEFA-elnök és az olasz-svájci Gianni Infantino FIFA-elnök mellett Ön a harmadik legfontosabb ember. Nincs elnöki ambíciója?

Ez nincs napirenden, részben azért, mert az UEFA az új elnök alatt nagyon sokat erősödött és jó munka folyik ott, a FIFA nyári tisztújítására pedig Infantino az egyetlen jelölt. Számomra egyébként már inkább sok, mint kevés az ellátandó feladat: a két alelnökség mellett vezetem az UEFA Nemzeti Válogatottak Versenyeztetési Bizottságát, tagja vagyok a profi klubok, a ligák és az UEFA által alkotott profi futball stratégiai tanácsának (PFSC), és még egyéb bizottságokban is tag vagyok. Nem vágyom többre.

Az élelmiszeripari beruházásai már szóba kerültek. Jut ezekre elég ideje, jól teljesítenek a cégek? Elsősorban a mohácsi vágóhídról lehetett azt hallani, hogy nehéz volt az indulás...

Nem jut elég időm, de nem is én, hanem a fiam, Attila menedzseli a cégeket. Jó úton vagyunk, mindig vannak kihívások, de erős éveink voltak, annak ellenére, hogy a számunkra meghatározó sertéságazatban költséges genetikaváltás zajlik éppen. Ilyenkor kivágjuk az állományt, rendbe rakjuk az ólakat, fertőtlenítünk. De a Pick dübörög. Mohácson volt két nehézség, éppen, amikor indultunk, felment a sertések ára, majd jött az afrikai sertéspestis és a legjobb exportpiacok bezáródtak. Emellett hibákat is követtünk el, de ebből kijövünk. A tejágazat mindig változékony, tavalyelőtt jó éve volt, tavaly kicsit rosszabb. A mezőgazdasági cégek- Bóly, Dalmand és az Agroprodukt - a legkorszerűbbek közé tartoznak az országban, és bár nyilván az időjárás befolyásolja az eredményüket, stabilan és jól működnek. A Hungeritet tavaly vettük, ezt még korai értékelni, a borászat pedig stabilan nulla felett termel. Több nagy élelmiszeripari fejlesztésünk is folyamatban van, ezeknél az építőipar költségemelkedése okoz gondot, de ezeket is leküzdjük. A KITE agrárintegrátor is jól teljesít.

A különböző említett ágazatokban több erős versenytársa, vagy kihívója is rendőrségi nyomozás, házkutatás célpontja lett. Az agrárintegrátori piacon Bige László, a sertésvágásban Piero Pini került vizsgálatok fókuszába, korábban a bankszektorban építkező Spéder Zoltánnál volt házkutatás. Ennyire rossz Csányi Sándor kihívójának lenni?

Sok üzleti érdekeltségem és emiatt számos versenytársam van, közülük még csak nem is az említettek a legközvetlenebbek. A sajtóhírek szerint ők nem velem, hanem a jogszabályokkal kerültek összetűzésbe.

De mire gondol az ilyen eseteknél? Egyszerűbb lesz a dolgom a piacon? Vagy rossz üzenet az, hogy az üzleti világban bárkit elérhet egy intenzív nyomozás? Vagy csak egyszerű hírfogyasztóként olvassa a híreket?

Egyszerű hírolvasóként élem meg, de ismétlem: nem velem kerültek összetűzésbe, és a kérdése szempontjából ez a lényeg.

Nem hasonlítgatja össze magát más regionális milliárdosokkal. De annak mi az oka, hogy a többi nagyon gazdag kelet-közép-európai, például Andrej Babis, vagy Petr Kellner nem csak a hazájukban, de más országokban is igen aktívak. Ön az OTP-vel regionális játékos, de mintha a magánbefektetéseivel csak Magyarországra fókuszálna...

Mindig a hátország a legfontosabb. Amíg a hadtáp nincsen rendben, nem lehet háborút indítani. Az OTP-nél is ez volt a sorrend, de azért az agrárcsoportunkban is vannak már német, szlovák, szerb, román cégeink. Van még itthon teendőnk, de szép lassan elindultunk külföldre is.

(Borítókép: Csányi Sándor. Fotó: Huszti István / Index)