Miért nem mindegy, hogy görög vagy magyar szamócát veszünk?

Hétfőn került be a hírekbe, hogy a Nagybanin és más piacokon magyarként árulják az importszamócát. A probléma nem új, állítólag már évek óta bevett gyakorlat, hogy az importált szamóca magyarként kerül ki a standokra. Érdemes odafigyelni, ugyanis az Agrárgazdasági Kutató Intézet felmérése szerint a magyar szamóca fogyasztói ára a következőképpen alakult május első hetében (az év 18. hete):

• Budapest, Fehérvári út: 1980 Ft/kg
• Budapest, Vámház körút: 1680 Ft/kg

Míg ugyanezeken a helyeken a görög szamóca kilónkénti ára:

• Budapest, Fehérvári út: 980 Ft/kg
• Budapest, Vámház körút: 998 Ft/kg

Az eltérés akár kétszeres is lehet. Az eper ára amúgy jelentősen tud változni akár egy héten belül is, a 17. héten ugyanis a magyar eper ára még 3 ezer forint körül volt, és az egyes piacok között is akár 3-400 forintos eltérések lehetnek, tehát érdemes utánajárni.

De van egyáltalán különbség a magyar és a görög szamóca között? És miért drágább a magyar? Kérdéseinkkel megkerestük Simon Gergelyt, a Szent István Egyetem Gyümölcstermő Növények Tanszékének tanszékvezetőjét.

Elmondta, hogy a szamóca az egyik leggyorsabban változó gyümölcs, folyamatosan dolgoznak új technológiákon, termesztési eljárásokon. Bár a szamócát gyümölcsnek tartjuk, sok helyen már a zöldségekkel együtt oktatják, mivel nagyobb része nem szabadföldi termesztésben, hanem hajtatásban (fólia, üvegház) terem. Jelenleg nálunk a Clery fajta a legnépszerűbb, azonban még a – gyümölcsök terén egyébként konzervatív – magyar piacon is sok változás lezajlott az elmúlt néhány évtizedben szamócaügyben.

A 80-as években még a Gorella volt a meghatározó fajta hazánkban, ezt váltotta az ízben már kissé silányabb El Santa a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején, míg végül 2010-re a Clery terjedt el – ha magyar szamócát vesz, az nagy valószínűséggel Clery lesz. A szamócának azonban sajátos igényei vannak, ezért a déli országokban más fajtákkal kísérleteznek.

Egyfelől a szamócának ahhoz, hogy virágot hozzon, szüksége van egy mélynyugalmi fázisra, amikor stabilan 7 fok alatt van a hőmérséklet. Ez az egyik oka, hogy még a melegebb, mediterrán helyeken sem lehet csak úgy szamócát termeszteni egész évben vagy nyáron. Egyes fajták 500, míg mások akár 1500 óra mélynyugalmi fázist igényelnek, ezért eltérő fajtákra van szükség a mediterráneumban és nálunk.

Nagy a verseny, hogy a hagyományosan csak a négy-öt hetes tavaszi és az őszi utószezonban termő szamócában ki az, aki:

• elsőként tud piacra lépni,
• hosszabb perióduson át tud termelni (tehát például nyáron is),
• és hogy ki tudja a legnagyobb hozamot elérni.

A termesztési technológiákban a legközismertebb a fóliázás, nálunk is az első termés fóliában terem. Olaszországban és Spanyolországban hatalmas alapterületű fóliákban termelik a szamócát, de például a spanyolok egyéb trükköket is bevetnek: felviszik a palántákat a Pireneusokba, hogy így biztosítsák nekik a hideg mélynyugalmi fázist, aztán lehozzák őket teremni, így ki tudják tolni a szezont a nyárba is.

Az olaszok is kísérleteznek olyan fajtákkal, amelyek akár egész évben képesek teremni, bár ezek minőségben nem mindig veszik fel a versenyt a hagyományos szamócával. A termőtalajt is számos helyen más anyaggal helyettesítik, más közegen át veszi fel a növény a tápanyagokat és a nedvességet. Jellemző alternatíva a kőzetgyapot, ezen keresztül kapja meg a növény a mesterségesen összeállított tápoldatot. Van, ahol már a gyapotot is elhagyják, és a növény gyökere a levegőben lóg, ezt vonják be ködként a porlasztott tápoldattal, ez az úgynevezett aeropónia. Az alternatív tápanyagközegek azonban a minőség rovására mehetnek, ezért íztelen például az ipari mennyiségben termesztett paradicsom is gyakran.

A görögök lecserélték az egész mezőgazdaságukat, hogy a piaci igényeket ki tudják elégíteni, most már nemcsak szamócában, hanem barackban is az olaszok és a spanyolok előtt járnak, korábban be tudnak jutni a piacra. Kulcskérdés a napsütéses órák száma is, amiben a déli országok verhetetlenek, a görögök pedig különösen kihasználják az ország fekvését. Nemcsak elsők tudnak lenni, de az olcsó (tulajdonképpen ingyenes) napenergiának hála magasabb hozamokat tudnak elérni.

Azonban a mennyiség nem minden, a gyümölcsök gyakran megsínylik az utat. Bár az EU-n belül a zöldség-gyümölcs piac rendkívül globalizált, egy-két napon belül eljutnak a kamionok a kontinens bármelyik sarkába, mégis vannak az importnak hátulütői. Ahhoz, hogy a szamóca kibírja a szállítást, alacsonyabb érettségi állapotban szedik le. Viszont nem minden gyümölcs, a szamóca sem, utóérő. Míg az almában még a leszedés után is folytatódik a keményítő cukorrá alakulása, a szamócánál a szedés után már nincs pozitív változás, esetleg kicsit beszíneződik, puhább lesz,

A vásárlók azonban szemre vásárolnak, ezért is népszerűk délen például a korán színeződő fajták. Egy új fajta bevezetése a piacra komoly marketinget igényel, ugyanis az emberek ragaszkodnak a megszokott színhez és alakhoz. Különösen a magyar vásárlók bizalmatlanok az új fajtákkal, pedig nem érdemes a szemünkre hagyatkozni: ha nincs lehetőség megkóstolni a terméket, érdemes inkább illat alapján dönteni, mintsem forma vagy szín után vásárolni.