Frigyes
15 °C
27 °C
Index - In English In English Eng

Kerek negyven év után ugyanoda jutott Irán és az USA viszonya

2019.05.10. 19:53 Módosítva: 2019.05.10. 21:08

Ismét elmérgesedett a helyzet Irán és az Egyesült Államok között, miután május elején az USA Irán közelébe küldött egy repülőgép-hordozót, valamint újabb szankciókkal sújtotta az országot. Válaszul Irán a katonai célú atomprogramja újraindításával fenyegetett a héten, ezzel elsősorban az atomalku fenntartásában érdekelt európai országoknak üzenve.

Donald Trump amerikai elnök már 2017 vége felé jelezte a kongresszusnak, hogy nem tartja megfelelőnek az iráni atomalkut, és azt szeretné, javítsanak rajta, de még 2018 januárjában is meghosszabbította a szankciók részleges feloldását kimondó határozatot. Aztán 2018. május 8-án Trump bejelentette: kilép az atomalkuból és ismét érvénybe helyezi a legszigorúbb szankciókat.

Így jutott oda 2019 májusára a helyzet, hogy a két ország kölcsönösen leterroristázta egymást, az USA a meglévő szankciók mellé újabbakat vetett ki, melyek az ország fémiparát és exporttermékeit érintik.

A CSÖRTE MOST AZONBAN NEM MERÜLT KI ÜZENGETÉSBEN, UGYANIS AZ USA IRÁNHOZ KÜLDTE A USS ABRAHAM LINCOLN REPÜLŐGÉP-HORDOZÓT IS,

miután állítólag a hírszerzés arról szerzett tudomást, hogy Irán és szövetségesei amerikai egységek ellen hajthatnak végre támadásokat Szíriában, Irakban és a tengeren. Valamint B-52H Stratofortress típusú hadászati bombázókat küldtek a katari bázisukra. Ezek a repülők alkalmasak hagyományos és nukleáris bombák szállítására is.

John Bolton, a Fehér Ház nemzetbiztonsági főtanácsadója azt mondta, hogy „világos és félreérthetetlen üzenetet” akarnak küldeni Iránnak ezzel a lépéssel. Mint mondta, fenyegető jelzések érkeztek az utóbbi időben, és bár Washington nem akar háborút folytatni a teheráni rezsimmel, de hozzátette: „Bármilyen támadásra könyörtelen erővel fogunk ellenállni, történjen ez akár az Iráni Forradalmi Gárda, vagy a teheráni reguláris haderő részéről.”

BOLTON MÉG FEHÉR HÁZI KARRIERJE ELŐTT AZZAL VÁLT ISMERTtÉ, HOGY AZT MONDTA, EGYEDÜL ÚGY LEHET MEGÁLLÍTANI IRÁN ATOMPROGRAMJÁT, HA LÉGI CSAPÁST MÉRNEK AZ ORSZÁGRA.

Irán Szaúd-Arábiát és Izraelt okolja a helyzet elmérgesedéséért, szerintük ők tüzelik Trumpot az ország ellen. Izrael egyébként is kényes elem a történetben, ugyanis számukra Irán a fő fenyegetés, és mindent megtennének, hogy megállítsák.

Mit lép Európa?

Miután Trump kilépett a megállapodásból, az azt aláíró többi ország azt próbálja elérni, hogy Irán tartsa magát továbbra is a vállalásaihoz. Most jutott el odáig a helyzet, hogy Irán azzal fenyeget, hogy a maga részéről is felrúgja az atomalku egy lényegi elemét. Haszán Róháni elnök azt állította, hogy Irán leállítja a 2015-ös atomalku két pontjának teljesítését, amelyek az ország birtokában lévő dúsított urán és nehézvíz eladására vonatkoznak.

Bár Európa ellenezte Trump keménykedését, mégsem hátrálhat meg Irán fenyegetéseivel szemben. Irán ultimátumot adott: Európának döntenie kell, vagy engednek Trumpnak, és visszaállítják a szankciókat, vagy bukhatják az atomalkut. 

Az EU külügyi főképviselője, valamint Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság külügyminiszterei közös közleményt adtak ki csütörtökön, amelyben egyértelműen kijelentik: nem hajlandóak eleget tenni semmilyen ultimátumnak.

Határozottan azt javasoljuk Iránnak, hogy továbbra is tartsa be az atomalku keretében vállalt kötelezettségeit, és tartózkodjon minden olyan lépéstől, ami a program újraindítására irányul. 

Azonban a közleményben arra is kitérnek, hogy elkötelezettek a szankciók megszüntetése mellett, és sajnálattal veszik tudomásul, hogy az USA ismét hatályba helyezte a korlátozásokat. Nem keveset kockáztat ezzel az EU, ugyanis Washington könyörtelenül megtorolja a szankciók megszegését.

Az ügyben Oroszország az EU vonalát követi, elítélte az USA szankcióit, de ők is azt szeretnék, ha Irán továbbra is tartaná magát az egyezményhez. Az orosz külügymisztérium arra szólította fel a többi államot, hogy ne szakítsák meg Iránnal a gazdasági kapcsolatokat és továbbra is vásároljanak tőle energiahordozókat is.

Kriptovalutával kerülnék ki

Az EU a mostani közleményében kiállt a korábban bejelentett INSTEX mellett is, amely egy alternatív, nem dollár alapú csatorna lenne az EU országai és Irán között a kereskedelemre. Irán egyébként már saját megoldásokon is dolgozik a szankciók elkerülésére, 2019 elején jelentették be, hogy saját aranyfedezetű kriptovalutát fejlesztettek ki, amire az USA rögtön bejelentette, hogy a szankciókat kiterjesztik azokra is, akik segítik az iráni kriptopénz kifejlesztését. 

Az egész huzavonával mindenki rosszul járt, amikor áprilisban Trump egyértelművé tette, hogy mindenkire kiterjeszti a szankciókat, aki üzletel Iránnal, egy napon belül rögtön 3 százalékot ugrott a nyersolaj világpiaci ára. A nyárra szakértők szerint tovább drágulhat az olaj, bár az amerikai szankciók sikere attól is függ, hogy mennyire tudják rábírni a felvásárlókat annak betartására. A kulcskérdés Kína, a kínai külügyminiszter pedig egyértelműen jelezte, hogy országa ellenez minden egyoldalú szankciót. 

Trump két tűz között van az iráni olajjal: egyfelől szeretne nyomást gyakorolni Teheránra, másfelől viszont tart a dráguló olajtól, amit az amerikai fogyasztók, és végső soron az elnök saját népszerűsége bánhat. Ezért 2018 novemberében az elnök nyitott egy kiskaput az iráni olaj számára, speciális felmentést adott nyolc országnak az iráni olaj importjára, köztük Kínának, Indiának és Japánnak. A speciális kivétel hat hónapra szólt, és májusban jár le. Az  USA már jelezte, hogy nem kívánja meghosszabbítani a kivételt, innentől a zéró tolerancia korszaka jön. Az USA szeretné elérni, hogy nullára tudja csökkenteni Irán olajexportját, szakértők szerint azonban ez nem realitás. Bár jelentős csökkenés várható az exportban, pesszimista becslések szerint 200 ezer, optimista becslések szerint 500 ezer hordó iráni olaj továbbra is gazdára találhat. 

A Trump nem alkuszik

Az Obama-kormány alatt enyhülni látszott a két ország viharos viszonya, mikor a perzsa ország és az ENSZ Biztonsági Tanácsa aláírta az atomalkunak nevezett egyezményt. Az egyezmény értelmében enyhítettek az országot sújtó szankciókon, cserébe Irán vállalta, hogy korlátozza az atomprogramját, tehát nem végez katonai jellegű kutatásokat, és nem dúsít uránt atomfegyver kifejlesztésének céljából. Aztán jött Trump és ráborította Iránra az asztalt, és 2018-ban bejelentette, hogy kilépnek az atomalkuból és ismét szankciókat vezetnek be Irán ellen.

Bár a világ bízott benne, hogy a döntés csak átmeneti kirohanás volt az amúgy sem higgadtságáról ismert amerikai elnöktől, a helyzet azóta sem javult. Áprilisban Washington terrorszervezetnek minősítette az iráni hadsereg egy teljes ágát, erre válaszul Irán is terrorszervezetnek nyilvánította az amerikai hadsereg Közel-Keletért felelős Középső Parancsnokságát, valamint terrorizmust támogató kormánynak nyilvánította az Egyesült Államok vezetését.

Az elnök három érvvel támasztotta alá döntését:

  • az egyezmény nem tudja megakadályozni Iránt az atomfegyver kifejlesztésében,
  • az atomalku óta 40 százalékkal nőttek Irán katonai kiadásai,
  • az iráni rezsim hazudott, és atomfegyver kifejlesztésére törekszik.

Az szinte egészen biztosan cáfolható, hogy Irán továbbra is atomfegyverek kifejlesztésén dolgozna, ugyanis a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség az atomalku értelmében nagyon széles jogkörrel vizsgálhatja az iráni atomprogramot. Ráadásul James Mattis amerikai védelmi miniszter és az amerikai külügyminisztérium jelentése is arra jutott, hogy Irán betartja az egyezményt. Azonban Benjamin Netanjáhu izraeli miniszterelnök – aki nemrég bejelentette, hogy várost alapít Trump tiszteletére, amiért hajlandó volt áthágni egy másik nemzetközi konszenzust is, hogy izraeli kollégája kedvére tegyen – egy kétes eredetű diavetítéssel meggyőzte Trumpot, hogy Irán hazudik, és atomfegyveren dolgoznak.  

Trump szemét az is szúrja, hogy a szankciók feloldásával jelentős bevételhez jutó Irán katonailag igen aktív a háborúból háborúba sodródó régióban, és a síita muszlim csoportosulások fő támogatója lett. Például, hogy kiállnak Szíriában az Aszad-rezsim mellett, harcoltak Irakban az Iszlám Állam ellen, fegyverrel támogatták a jemeni húszik gerillaháborúját a kormány és a kormányt támogató szaúdiak által vezetett Perzsa-öböl menti koalíció ellen.

Irán ráadásul a Hezbollah egyik nagy támogatója, amit az Egyesült Államok terrorszervezetként tart számon.  Az USA-t az is zavarja, hogy Iránnak korrekt partnerségi viszonyt sikerült kiépítenie  az Egyesült Államoktól egyre jobban elidegenedő Törökországgal és Oroszországgal is. 

AZ ATOMALKU AZONBAN ALAPBÓL SEM RENDELKEZETT A HAGYOMÁNYOS KATONAI TEVÉKENYSÉGEK FELŐL, TEHÁT IRÁN TERJESZKEDÉSE NEM KÉPZETT VALÓS INDOKOT AZ EGYEZMÉNY FELRÚGÁSÁRA. 

Az egyezmény felrúgásával viszont nem sok eszköz maradt az Egyesült Államok kezében, ugyanis egy nyílt katonai konfliktusnak nem volna realitása. Trumpnak így nem csak európai szövetségeseivel sikerült rontania a viszonyát, hogy kielégítse Izrael és – az egyébként nem egy olyan dologban, amit Iránon kérnek számon szintén sáros – Szaúd-Arábia igényeit, de fegyvert adott a szélsőséges hangoknak Iránon belül, akik kezdettől fogva ellene voltak az alkunak.  

Királyra nem is szavaznak!

Irán és Amerika viszonya nem volt azonban mindig ennyire rossz. A második világháborúban Irán hivatalosan semleges volt, de az ország teljes olajkészlete az angolok kezében összpontosult, az ország közben pedig a németekkel szimpatizált. 1941-ben a brit és szovjet erők lerohanták Iránt. A háború után a szovjetek megpróbáltak az iráni szocialista párton keresztül befolyást nyerni az országban, Azerbajdzsáni Népi Kormány néven egy rövid életű bábállamot is létrehoztak az ország északi részén, Irán azonban amerikai és angol támogatással visszafoglalta a területet. 

A háborút követően az iráni parlament Mohamed Moszadeget választotta meg elnöknek, a nacionalista Moszadeg a külföldi befolyás ellen volt, és állami kézbe helyezte az ország olajiparát. Utóbbi feltehetően nem tetszhetett az angoloknak és az Egyesült Államoknak, ugyanis 1953-ban egy amerikai-angol hátterű puccsban, a CIA hathatós közreműködésével megbuktatták Moszadeget , és a hatalmat a regnáló sah (király), Mohammad Reza Pahlavi kezébe helyezték. A sah diktatórikusan uralkodott, és erősen nyugatbarát külpolitikát folytatott, amit az USA és Izrael gazdasági támogatásokkal és fegyverszállítmányokkal hálált meg. 

Irán első atomreaktorát is amerikai segítséggel építették 1957-ben, sőt az USA sokáig katonai minőségű dúsított uránt szállított a monarchiának. 

Irán később keresztül ment egy kisebb konszolidáción, baloldali intézkedéseket, például földosztást vezettek be, modernizálták az iskolarendszert. Az ország síita muszlim vezetői azonban nem nézték jó szemmel a hagyományoktól egyre jobban eltávolodó, elnyugatiasodó Iránt, valamint a királyi udvar gyakran fényűzésbe hajló életmódja sokakban ellenérzést váltott ki. Így az 1979-es iszlám forradalomban megbuktatták a monarchiát és létrejött a ma is ismert Iráni Iszlám Köztársaság. Az új teokratikus Irán erősen nyugatellenes volt, valamint tagadta Izrael létezését – a zsidó állam elpusztítása azóta is Irán egyik fő célja. 

Negyven év magány

Az Egyesült Államok 40 éve sújtja különféle szankciókkal Iránt. Az elsőt 1979-ben léptették érvénybe, amikor iráni diákok megrohamozták az USA teheráni nagykövetségét, és 52 diplomatát és nagykövetségi alkalmazottat túszul ejtettek.

  • Ekkor az Egyesült Államok embargót vetett ki az Iráni termékek importjára, valamint 12 milliárd dollár értékben fagyasztott be iráni számlákat, iráni aranyat és egyéb vagyonokat helyezett zár alá. A szankciók két évig voltak érvényben, és az algériai megállapodással értek véget, aminek keretében Irán szabadon engedte az 52 amerikai túszt.
  • A következő szankciók Reagan elnöksége alatt, 1987-ben léptek érvénybe. Ekkor az USA azzal vádolta Iránt, hogy terrorszervezeteket támogat, valamint hogy agresszíven lép fel a Perzsa-öböl civil hajóforgalma ellen. Ekkor ismét teljes embargó lépett érvénybe az iráni termékekre és szolgáltatásokra.
  • 1995-ben kiterjesztették a szankciókat, és megtiltottak minden amerikai részvételt az iráni olaj feldolgozásában, kitermelésében. 1997-ben ezt azzal egészítették ki, hogy megtiltottak minden kereskedelmet Iránnal, vagy befektetést iráni érdekeltségbe az Egyesült Államok minden állampolgárának.
  • 2010-ben ismét szigorított az USA, ekkor tiltották meg az iráni eredetű élelmiszerek és textilipari termékek importját az Államokba.

    A tiltást megszegőket akár 1 millió dollár pénzbüntetéssel és 20 év börtönnel büntethették.

    A tiltás alól csak a 100 dollárnál kisebb értékű ajándékok, az USA-ba legálisan érkezők magánvagyonát képező tárgyak, és „információs anyagok”, tehát például filmek, zenék, könyvek képeztek kivételt. Megtiltották emellett a tranzakciók bonyolítását az iráni kormány számláival, beleértve az iráni nemzeti bankot is.
  • 2011-ben a szankciókat kiterjesztették minden olyan vállalatra, amik bármilyen módon segítik Irán olajiparát. És megtiltották, hogy bármely olyan szervezet, amely iráni pénzintézetekkel kapcsolatot ápol számlát nyisson az Egyesült Államokban.
  • 2012-ben az EU is csatlakozott az iráni olaj importjának tiltásához. Az USA pedig tovább bővítette a másodlagos szankciókat, tehát még keményebben lépett fel azok ellen a harmadik felek ellen, akik Iránnal üzleteltek.