Júlia, Rita
13 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Hitelkártyás trükkök: a bankoknak elegük lett a bankkopasztókból

000 Par7427165
2019.05.17. 11:18
A hitelkártyák egyik fő vonzereje a cash back, vagyis a vásárlások után járó 1-2 százalékos visszatérítés. Leleményes, a törvényességen még innen, de a rendeltetésszerű használaton messze túl járó ügyfelek ezer és egy trükkel maximalizálták a cash backet, de a bankok mindezt most megelégelték.

Pár száz, talán pár ezer leleményes magyar is arra alapozta a megélhetését, hogy a hitelkártyákat kibocsátó bankokat szívatta. Trükkjeik lényege az volt, hogy az 1-2 százalékos visszatérítéseket nem rendeltetésszerű hitelkártya-használat esetén milliós tétellé lehetett duzzasztani. Természetesen sokan és sokféleképpen keverték-kavarták a módszereket, mutatjuk az alapvető példákat.

A kincstári csel

A Magyar Államkincstár (MÁK) azzal is vonzóvá szeretné tenni a magyar állampapírok tartását az ügyfeleknek, hogy nincsenek költségei az állampapírok megvásárlásának, a számlavezetésnek vagy az eladásnak.

Gondoljunk ezek után egy olyan trükkös „befektetőre”, aki naponta többször is vesz a hitelkeretének terhére egymillió forintért állampapírt, majd tíz perc múlva visszaváltja azokat. Költség nem terheli, de az egymilliós vásárlás után jár az 1-2 százalékos, vagyis 10-20 ezres cash back. Ha többször megcsinálja valaki a trükköt, akkor az összeg sokszorozódik. Azt pedig ki róhatná fel neki, hogy „bizonytalan”?

A nagy postarablás

Talán még egyszerűbb a simli megvalósítása a postán. Ma már a Magyar Postán is vásárlásnak minősül a kártyás fizetés. Tételezzünk fel egy ügyes házaspárt, vagy két olyan cimborát, akik még össze sem köthetőek.

Ha az egyik, az „A” kártyabirtokos a postán feltölti a másik, a „B” simlis ügyfél hitelkártyáját, majd a megkapott összegből a „B” játékos egy másik postán visszatölti az első kártyáját, akkor oda-vissza utaztathatják ugyanazt az összeget, és mindegyik vásárlásnak minősül, jár a cash back.

A visszacserélős trükk

A legprofibbak után jöjjön egy macerásabb módszer, a közepesen profik próbálkoztak IKEA-s bútorok vagy műszaki cikkek, esetleg értékesebb ruhák megvásárlásával, majd visszavitelével, illetve szállodai foglalásokkal és azok lemondásával is.

A lényeg, hogy szülessen egy hitelkártyás vásárlás, majd legyen egy olyan ellenirányú művelet, amelyik nem a kártyás fizetés visszavonása, hanem valamilyen egyéb művelet. A foglaló oldal visszautalja a pénzt, vagy az áruház készpénzben visszaadja az összeget, ha az ügyfél fél órán belül mégsem kéri az árut és inkább indoklás, minőségi kifogás nélkül visszaviszi az árut.

Nyilván aki erre adja a fejét, az pontosan utánanéz, hogy hol milyen szabályai vannak ennek, meddig lehet a bontatlan ruhát, bútort, műszaki cikket visszaadni úgy, hogy az eladó ne kérdezzen, csak fizessen.

A csalás legalsó szintjét a fitnesztermek, a benzinkutak, a szoláriumszalonok azon alkalmazottai jelentik, akik a készpénzes fizetések helyett mindig a saját hitelkártyájukkal fizetnek, így növelik a cash back összegüket. Elég feltűnő a banknak, a cégnek, ha egy alkalmazott havi 20 millió forintért tankol, persze kicsit lehet ezt is cizellálni, nem saját kártyával, több kártyával.

Itt van, de kezd visszaszorulni

Az általunk elért bankárok szerint a probléma még mindig jelen van a hazai bankrendszerben, hiszen ez is egy olyan rabló-pandúr játék, mint a bankjegynyomdák és a hamisítók vagy a vírusirtók és a vírusterjesztők küzdelme, a trükkösök kitalálnak valamit, a banki szabályok pedig lépni próbálnak. A bankok oldaláról könnyíti a küzdelmet, hogy minden elektronikus, mindennek nyoma van, a rendszerek szinte azonnal kiszűrik a csalókat.

Az viszont nehézség, hogy a bank eléggé eszköztelen, ha valami nem rendeltetésszerű használat, de semmiképpen sem büntetőügybe illő. A bankok szerint ez a termék alapvetően arról szól, hogy egyhavi hitelkeret erejéig az ügyfél vásároljon, tankoljon, költse a bank pénzét, és ha jogosult, akkor szerezze meg az elérhető cash backet.

A bank felől tehát az a cél, hogy a hitelkeretben foglalt összeget leginkább havonta csak egyszer költse el az ügyfél, nem pedig sokszor; ha többre van szüksége, akkor pedig kérje, hogy emeljék meg a keretét.

Ha a bank azt látja, hogy valaki trükközik, akkor fel tudja mondani a szerződést,

a banknak ezt nem is kell indokolnia, nincs szolgáltatási kötelezettsége, de általában van egy egy-két hónapos felmondási idő,

Perekről mi itthon nem hallottunk, a trükközés nem Btk.-s, vagyis nem bűncselekmény, esetleg Ptk.-s, azaz a szerződéssel kapcsolatos rosszhiszeműség merülhet fel. Külföldön voltak is ilyen perek, bankok pereltek be cash back csalókat, sőt olyan esetről is hallottunk, amikor a bank egyszerűen leemelt az ügyfél számlájáról trükkösen megszerzett cash back összegeket, és bár ilyenkor az ügyfélnek kell perelnie és futnia a pénze után, azért egyáltalán nem egyértelmű, hogy egy ilyen perben kinek áll a zászló.

Kínálat erőltette termék

Ám az igazi védekezés az, ha a bank úgy alakítja ki eleve a kártyaszerződés feltételrendszerét, hogy ne is legyen tere a csalásnak. Mint forrásaink elmesélték, bár csalogatóan hangzik, hogy ha ennyire vissza lehet élni vele, akkor ne is legyen pénzvisszatérítés, de ez egyáltalán nem ilyen egyszerű.

A hitelkártya termék lehet vonzó, de lehet elég rémisztő is, nem véletlen, hogy a bankok jellemzően erőteljes rátukmálással értékesítenek.

A kártyával járhat éves díj, havi díj, magas kamat, késedelmi díj, ezekkel szemben mindenképpen erős marketingérveket kell adni. Az alacsony kamatkörnyezetben az még nem egy óriási ajánlat, hogy egy hónapig ingyen használhatja az ügyfél a bank pénzét, jól jön mellé a cash back vonzereje.

Jóhiszemű nyereségek

Gondoljunk csak bele, vannak olyan megoldások, amikor bőven jóhiszeműen is nagyot lehet kaszálni. Például egy postán befizetett egészségpénztári díj, ami után a hitelkártyával költjük el a magánrendelőben az egészségpénztárnál tartott pénzünket, és máris duplán nyertük meg a cash backet.

De a különböző élelmiszerláncokkal vagy repülőtársaságokkal kialakított banki co-branded kártyák is vonzóak lehetnek, itt nem casht, hanem vásárlási, repülési pontokat lehet gyűjteni. Ha pedig minden barát egy co-branded kártyával vesz repülőjegyet, akkor a barátok, de a kártyabirtokos is nagyon jól járhat.

A limit a megoldás

Egy szó, mint száz, a bankok ugyan teljesen nem engedik el a cash back programokat, de próbálnak 0-20 ezer forintos havi visszatérítési limiteket beállítani, és

egyre több bank már egészen 3000 forintig lement a havi maximális limittel.

ha néhányan ezt az összeget két-három kártyára is elviszik, az nem nagy veszteség a bankoknak, és az ügyfelek sem tudnak rá egzisztenciát alapítani.

Éppen ezért egyes bankárok szerint a leleményes magyarok ma már cash back limit nélküli külföldi kártyákat is alkalmaznak. Az Európai Unióban a határon átnyúló szolgáltatások miatt ez igen egyszerű, és könnyen lehet, hogy a nyugati bankok még nem ismerik annyira a hagyományos magyar „okosságokat”.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!