Helén
9 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Eredmények

Karácsony Gergely

Ellenzéki Összefogás
50.86% (353593 szavazat)

Tarlós István

FIDESZ-KDNP
44.1% (306608 szavazat)

A GMO-t megenni nem kell félnetek jó lesz

DSC 1180
2019.06.07. 19:53

A génmódostás, a GMO-élelmiszerek haszna és veszélyei a leghevesebb vitákat kiváltó témák közé tartoznak, ezért minden erről szóló esemény izgalmas tud lenni. Ezt a témát tárgyalták pénteken a Szent István Egyetem Villányi úti campusán is a Deák Tibor Szakkollégium szervezésében rendezett GMO konferencián. Az eseményen, talán a botrányt elkerülendő, nem a GMO-k mellett és ellen érvelők álláspontját ütköztették, ahogy a génmódosított növényekkel foglalkozó cégekről és a kérdés gazdasági aspektusairól sem igazán esett szó.

Inkább a génmódosítással foglalkozó, és emiatt kicsit elkerülhetetlenül abban lehetőséget látó tudósok és az élelmiszeriparban dolgozó cégek nézőpontját lehetett megismerni. Ami szintén tartogat érdekességeket, már csak azért is, mert a magyar élelmiszeripari cégek számára nem az a kérdés, hogy termesztenek/árulnak-e GMO élelmiszereket, hanem hogy hogyan biztosítják, hogy nem árulnak ilyet.

GMO-val a migráció ellen?

Aki szerette volna fölvértezni magát érvekkel azzal kapcsolatban, hogy miért is szükséges a génmódosított szervezetek fejlesztése, az megtalálhatta a számítását a konferencián. A leggyakrabban elhangzó érv a génmódosított élelmiszerek mellett, amely a konferencia egyik refrénje is volt, az az, hogy az emberi népesség növekedésével és a mezőgazdasági termőterületek csökkenésével szükség van az új fajta megoldásokra ahhoz, hogy mindenkit meg tudjunk etetni a Földön.

Sági László, az MTA Agrártudományi Kutatóközpont munkatársa például arra emlékeztetett, hogy a szárazföldi területek 35 százaléka mezőgazdasági terület, viszont ennek csak 6 százalékát lehet öntözni, vagyis a többi terület sokkal inkább ki van téve a klímaváltozás hatásainak.

2080-ra ráadásul pont a világ legnépesebb részein romlik majd igazán az agrárium termelékenysége.

Vagyis az egyre több embert egyre nehezebb lesz megetetni, amire Sági szerint nem válasz az organikus termelés, mert annak kutatások szerint nagyjából 20 százalékkal alacsonyabb a hozama átlagosan, mint a „normális”, nem bio termelésnek. A GMO-k viszont nagy szerepet játszhatnának, ha sikerül szárazság, hőség és betegségálló vagy nagyobb tápértékkel rendelkező növényeket kifejleszteni.

Más kérdés, hogy a forgalomban lévő génmódosított vetőmagoknak jó részét nem ilyen klimatikus változásokra módosították, hanem arra, hogy például valamilyen rovarirtó mikotoxint termeljen vagy hogy rezisztens legyen bizonyos gyomirtó szerekre.

Sági szerint ez azért is nagyon fontos, mert sok társadalmi jelenség, így az Arab Tavaszként ismert forradalmak és a migrációs hullámok hátterében is meg lehet találni az élelmiszerhiányt, az élelmiszerárak emelkedését, vagy konkrétan az éhezést.

Ez a nézőpont a tudományos világban elég általános. Erre jó példa, amit Dr. Mézes Miklós, az MTA tagja és az SZIE professzora említett előadásában, az a 2016-os nyílt levél, amelyet több mint száz Nobel-díjas tudós írt alá. A tudósok a nem kis tekintélyüket az aranyrizs nevű génmódosított rizs fajta támogatására használták fel, amely béta-karotint termel és így több A-vitamint juttat a szervezetbe.

A Greepeace aktivistái viszont a génmódosítás elleni tiltakozásul, 2013-ban kiszántották az összes aranyrizst Fülöp-Szigeteken lévő laborban, amit a Nobel-díjasok, ahogy Mézes emlékeztetett, emberiségellenes bűnnek nyilvánítottak. Miért? Mert évente több mint százezer gyerek hal meg a világok A-vitamin hiányban, ezen pedig az aranyrizs segíthetne. A terméket azóta több országban is engedélyezték, igaz, annyira nem válik be, mint a fejlesztői gondolták, részben mert a rizsben keletkező béta-karotin aratás után viszonylag hamar lebomlik.


Persze mindez járhat bizonyos kockázatokkal a felszólalók szerint, igaz, hogy milyenekkel, azt egyelőre nem lehet tudni. Mézes egy hallgató kérdésére, miszerint lehet-e valahogy modellezni a GMO-k jövőbeli kockázatait, azt felelte, hogy nem nagyon, mert nem tudjuk, milyen potenciális veszélyforrásokat kellene vizsgálni. Viszont ettől függetlenül Mézes professzor is azon az állásponton volt (hangsúlyozva, hogy amit mond, nem az MTA vagy az egyetem, hanem az ő személyes véleménye), hogy ezek olyan kockázatok, amelyeket be kell vállalni, mert valahogy meg kell etetni hétmilliárd embert, máshogy pedig nem megy.

A GMO-k szabályozásánál az a legfőbb kérdés, hogy ezt a bizonytalanságot hogyan kezeljük, ebben pedig teljesen ellentétes állásponton van az amerikai és az európai hatóság. Az amerikai FDA azt az elvet követi, hogy engedélyez élelmiszereket, ha nem derül ki róluk, hogy ártalmasak. Az európai EPSA viszont akkor adja ki az engedélyeket, ha teljesen bizonyos, hogy az adott termék nem ártalmas. Éppen ezért az EU-ban jóval kevesebb génmódosított termék kap engedélyt. Az Egyesült Államokban ennek megfelelően már a megtermelt kukorica 80 százaléka génmódosított, míg az EU-ban ez az arány igazán elenyésző.

Túl erős zöldek?

Persze kérdés, hogy Európában, és különösen Magyarországon miért állnak máshogy hozzá a döntéshozók a GMO-khoz, ahol már az Alaptörvénybe is belefoglalta a kormány (annak XX. cikkében) a GMO-mentességet. Nagyjából ezt tárgyalta előadásában Lakner Zoltán, az SZIE élelmiszergazdasággal foglalkozó professzora, aki szerint nagyon érdekes kérdés, hogy miközben a fogyasztók és politikusok elutasítják a GMO-kat, egy magyar tudós, Ereky Károly használta először a „biotechnológia” kifejezést. A Lakner által ismertetett kutatás arra jutott, hogy Magyarországon a GMO-k szabályozása kielégítő szakmai vita nélkül folyt Magyarországon, úgymond áldozatul esett különböző, nagy befolyással bíró csoportoknak.

A kutatás során igyekeztek azonosítani azokat a csoportokat, amelyek részt vesznek a GMO szabályozása körüli vitákban, és azt is, hogy ezek mekkora politikai befolyással rendelkeznek és mennyire függnek más szereplőktől. Interjúk és statisztikai elemzések során arra jutottak, hogy míg a sajtónak, az EU-s intézményeknek és a magyar politikai elitnek nagy befolyása van, viszont nagyon függnek más szereplőktől, addig a GMO-ellenes civil szervezeteknek nagy befolyása van és viszonylag függetlenül tudják alakítani a diskurzust, a pro-GMO tudósoknak és gazdasági lobbiszervezeteknek viszont ehhez képest csekély a befolyása.

Hogy ez miért van pontosan, arra nem tért ki a kutatás, de Lakner szerint a médiának és a sajtó tabloidizációjának nagy szerepe van abban, hogy a közvéleményhez jobban eljutnak a génmódosítás elleni nézőpontok, mert ezt a témát könnyű veszélyesnek beállítani. Másrészt Európában politikai és kereskedelempolitikai gellert is kap a téma, mert az Egyesült Államokkal szembeni kereskedelmi tárgyalásokban például remekül használható fegyver a génmódosított élelmiszerek tilalma.

Áldás és szennyezés

Érdekes kontraszt, hogy míg a konferencia tudományos felszólalói mind fontos lehetőségként beszéltek a génmódosított szervezetekről, az élelmiszeripar képviselői arról tartottak előadásokat, hogy hogyan tartják GMO-mentesen a termékeiket. Pásztor Zsolt, a kukorica- és borsókonzervjeiről ismert Bonduelle-től és Krzyzewsky Nóra a konferenciát is szponzoráló Bonafarmtól eladásukban szennyezésként hivatkoztak a génmódosított organizmusokra.

Persze ez nem a cégek választása, hanem részben a magyar és európai szabályozóké, részben pedig, ahogy mindkét vállalat képviselői hangsúlyozták, a fogyasztóké. Márpedig a magyar fogyasztók, sok más európai fogyasztóhoz hasonlóan szívesebben veszik a GMO-mentesként feltüntetett árut, ahogy pedig Pásztor fogalmazott, az ő igazi főnökük a fogyasztó.

Kérdés persze, hogy akkor a Bonafarm miért támogat egy ilyen témájú konferenciát, azon kívül, hogy az élelmiszer-tudományi kar épületében kint legyen az óriási molinója. Éder Tamás, a Bonafarm Csoport PR és vállalati kapcsolatokért felelős igazgatója és a konferencia egyik fővédnöke szerint az alkotmányos tiltás és a fogyasztói preferenciák ellenére fontos, hogy Magyarországon is komoly erőforrásokkal támogassák a kutatásokat a témában, azért is, hogy például tisztázni lehessen a biotechnológiai újításokkal, például a legújabb génszerkesztéses megoldásokkal járó valódi kockázatokat.