István, Vajk
18 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Bajban a gazdasága? Legalizálja a melegházasságot!

HUS 0215 ok
2019.07.06. 14:16

Júniusban a világ minden táján megtartják a Pride rendezvényeket és felvonulásokat, amelyek célja az, hogy nagyon jó bulikkal küzdjenek a melegek és más szexuális kisebbségek egyenjogúságáért. A mozgalom elég komoly eredményeket ért el az elmúlt években, az egyik leglátványosabb siker pedig mindenképpen az, hogy már a világ 24 országában engedélyezték a melegházasságot, legutóbb Tajvanon, amely így az első ázsiai állam lett, amely az azonos nemű párok házasságát ugyanúgy elismeri, mint a heteroszexuális párokét.

Ahol nem engedélyezték még, hogy meleg párok ugyanúgy szervezhessenek maguknak puccos partikat, ahol a nagynénjükkel és a másod-unokatestvéreikkel ünnepelhetik a szerelmüket rengeteg kaja és pia mellett, ott leginkább ideológiai okokból nem ismerik még el a melegek egyenjogúságát. Pedig ha racionálisan, pusztán gazdasági szempontból vizsgálnák a dolgot, akkor nem nagyon találnának ellenérvet, ugyanis nehéz azzal vitatkozni, hogy

a melegházasság nagyon jó üzlet minden országnak, ahol bevezették.

Erről az elmúlt években több tanulmány is született, elsősorban az Egyesült Államokban, ahol a legfelsőbb bíróság 2015-ös döntése után mind az 50 tagállamban legálissá vált a melegházasság. Azóta számos kutatóintézet is igyekezett kiszámolni, hogy ennek milyen hatása volt az egyes államok gazdaságaira, vita pedig leginkább csak a pontos számokban volt, abban, hogy a hatás nagyon pozitív, abban nem.

Több esküvő, több pénz

A melegházasság bevezetése melletti gazdasági érvelés elég triviális: ha a meleg párok is összeházasodhatnak, akkor több lesz az esküvő, vagyis többen locsolnak ki egy nagy vödör pénzt a bulizásra.

Az talán senkinek nem titok, aki szervezett már esküvőt vagy beszélt már esküvőt szervező párral nem sokkal a nagy nap előtt, hogy ez egy óriási biznisz, ami elég sok pénzbe kerül és egészen változatot iparágakat éltet a catering cégektől az esküvői dj-ken és zenekarokon és helyszíneket kiadó cégeken át a virágkötőkig és esküvői ruhaszalonokig.

Az amerikai legfelsőbb bíróság után pedig az amerikai meleg párok szinte megrohamozták a házasságkötőket és az összes esküvői szolgáltatást. A University of California Los Angeles jogi karához tartozó, kifejezetten LMBT-kérdésekkel foglalkozó Williams Intézet tanulmánya szerint a legfelsőbb bírósági döntés utáni évben 123 ezer meleg pár házasodott össze, így a házasságok 11 százalékát tették ki, míg a döntés előtt csak a hat százalékát (akkor már 37 állam elismerte és engedélyezte a melegházasságot.) Ez a 123 ezer pár pedig az intézet becslése szerint

úgy 1,35 milliárd dollárt költhetett el az esküvőjére.

Miután ehhez hozzá vették azt a közel 230 millió dollárt, amit a más államokból az esküvőre utazó vendég nagyjából 1,9 millió vendég költött el szállásra, ételre, hasonlókra, akkor kijön, hogy ezek az extra melegházasságok 1,58 milliárd dollár extra fogyasztást hoztak, amiből valamivel több, mint 100 millió dollár maradt az államoknál áfa formájában.

Ez az 1,5 milliárdos fogyasztás a Williams Intézet becslése szerint a nagy adóbevétel mellett a foglalkoztatáson keresztül is segíti a gazdaságot, az esküvői szolgáltatások iránt megnőtt a keresletet ugyanis nagyjából 18 ezer új munkahely létrehozásával lehetett csak kielégíteni az Egyesült Államokban.

Hosszú távú haszon

Azon kívül, hogy a melegházasság engedélyezésével egy olyan réteg előtt nyílnak meg az esküvői szolgáltatások, akik eddig ezeket nem használhatták ki (és akik ráadásul egyes rendezvényszervezők szerint általában többet is költenek az esküvői rongyrázásra, mint az átlagos heteró pár), a melegházasságnak egyéb gazdasági előnyei is vannak. Ezek szintén hasonlóan triviális állításból indulnak ki, mint a fenti érvelés: a házas emberek alapvetően többet költenek, mint a nem házasok, és ha több pár házasodik össze, akkor több pár lesz, aki többet költ.

Számos közgazdasági és szociológiai kutatás mutatta már ki, hogy a házas emberek azáltal, hogy az alapvető megélhetés költségein, lakbéren, rezsin, élelmen, stb. osztoznak, több pénzük marad ezen felüli fogyasztásra. Éppen ezért a házaspárok hajlamosabbak nagyobb, költségesebb projektekbe vágni a fejszéjüket, mint például a lakás- vagy autóvásárlás. Ez a csak úgy együtt élő párokra is igaz, de náluk sokkal több gondolkodás, mérlegelés előzi meg ezeket a döntéseket, ami makrogazdasági szempontból annyit jelent, hogy adott idő alatt kevesebbet fogyasztanak. Ráadásul az össze nem házasodott párok általában rövidebb ideig maradnak együtt, vagyis időnként ez az összgazdasági szempontból nagyon előnyös közös időszak időről időre megszakad.

Mindez az érvelés persze azon a sokak által vitatott premisszán alapul, hogy ha egy országban megengedik a homoszexuális pároknak, hogy házasodjanak, akkor ott több házasság lesz, vagyis a heteroszexuálisok ugyanolyan nagy számban veszik el egymást, mint amúgy tennék. Ezt pedig az eddig a témában készült kutatások alapvetően alátámasztják.

Bár minden melegházasság elleni konzervatív, így a magyar kormány is azzal az ürüggyel tartja meg a házasságot az ellenkező nem iránt vonzódók privilégiumának, hogy a melegházasság valahogy veszélyeztetné a házasság intézményét, mint olyat, az Egyesült Államokban több kutatás is arra a következtetésre jutott, hogy

a melegházasság bevezetésének nem volt szignifikáns hatása arra, hogy a nem melegeknek mennyi kedve van oltárhoz vonulni.

Igaz, társadalomtudományi szempontból még nem lehet szentírásnak venni ezeket az eredményeket, mert azért az USA-ban sincs olyan nagyon régóta melegházasság, így tudományos értelemben még nem teljesen megbízhatóak ezek az eredmények.

Mindenesetre egyelőre úgy tűnik, hogy az államoknak túl sok veszteni valója nincsen azzal, ha megengedi a meleg férfiaknak és nőknek, hogy rengeteg pénzt költsenek esküvőkre, hogy aztán éveken át még nagyobb költésekre adják a fejüket. Nyerni valójuk viszont a milliókban és milliárdokban számítható.

(Borítókép: Budapest Pride 2015. július 11-én. Fotó: Huszti István / Index)