Válságban van a gyémántpiacot uraló elit klub

A gyémánt iránti kereslet világszerte stagnál, illetve kis mértékben gyengül, ez pedig meglátszik az egyik legnagyobb gyémántbányászattal és nyers gyémánt kereskedelemmel foglalkozó cég, a De Beers eredményeiben is.

Csak egy elit klub juthat nyers gyémánthoz

A De Beerst Dél-Afrikában hozták létre angol alapítói 1888-ban. A vállalatcsaládba tartozó cégek bányásszák ki a bolygón kitermelt gyémánt mintegy 40 százalékát. A 2000-es évek elejéig egyébként monopolhelyzetben voltak, ők diszponáltak a világ gyémántforgalmának több mint 80 százaléka felett.

Ezek a cégek - vágás és csiszolás után - értékesítik aztán tovább a kiskereskedőknek, ahol bárki megveheti a drágaköveket, akinek van rá pénze.

Ahhoz, hogy valaki a gyémántkereskedelem piacán sikeressé váljon, sokáig elengedhetetlen feltétel volt, hogy a De Beers partnere legyen, hiszen ez garanciát jelentett a magas minőségre. Azonban egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a vállalat partnerei, hiszen míg korábban jelentős kedvezménnyel vásárolhatták meg a nyers gyémántot, addig manapság egyre kisebb kedvezményeket biztosít számukra a De Beers, emiatt pedig sok ügyfél pártol el a cégtől.

Egyre kevésbé jó biznisz a nyers gyémánt kereskedelem

A De Beers évente csak tíz alkalommal ad el drágaköveket a szerződött partnerei számára. Az értékesítés helyszíne Botswana fővárosa, Gaborone. Ezeken az eseményeken a szűk vásárlói körnek el kell fogadnia a De Beers által megszabott árat és a kínált mennyiséget is, nincs lehetőség alkudozásra. A bányatársaság számára azért előnyös ez az értékesítési rendszer - ami egyébként az 1890-es években jött létre -, mert kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé teszi a folyamatot, az ügyfelek számára pedig azért, mert így kedvezményes áron kapják a gyémántot, amit aztán ideális esetben magasabb áron, haszonnal értékesítenek tovább.

Olyannyira, hogy ezek az árak manapság gyakran magasabbak annál, mint amennyiért aztán tovább tudják értékesíteni a köveket, ami nyilván veszteséges eladásra kényszeríti a De Beers ügyfeleit. A cég partnereinek egy része emiatt már nem igazán tudja nyereségessé tenni a valaha jövedelmező üzletet, sok csalódott ügyfél már nem is hajlandó kifizetni a De Beers által diktált árakat.

Több ilyen vállalat is elhagyta már a szektort, az Eurostar Diamonds ellen például - amelyik az egyik legnagyobb nyers gyémánt felvásárló volt korábban - idén indult csődeljárás. A De Beers ügyfeleinek száma egyébként az elmúlt évek során 100-ról 80-ra csökkent.

Telített a luxustermékek piaca, nem fogy jól a gyémánt

Ezt persze a pénzintézetek is látják, a gyémántkereskedő társaságok emiatt finanszírozót is nehezebben találnak. A bankok időnként inkább kihátrálnak az ágazatból, hiszen egyre több a rossz hitel. A gyémántkereskedelem egyik legnagyobb finanszírozója, a holland ABM Amro Bank is jelezte az ügyfeleinek, hogy a jövőben nem fogják finanszírozni a projekteket, ha azt látják, hogy nincs biztosítva a tevékenység profitabilitása.

A De Beers egyébként az utóbbi időben egyre többet költ marketingre, illetve az az ellátási lánc nyomonkövethetőségének javítására. Azt akarják kommunikálni, hogy a gyémántkereskedelem nem szül konfliktusokat, az ágazatban nem sérülnek az emberi jogok. Ezek alapján attól tarthatnak, hogy a vásárlók egy része a kizsákmányolt afrikai bányászok miatt nem vásárol annyi drágakövet.

A cég emellett igyekszik támogatni az ügyfeleit például azzal, hogy enyhítik az elit klubhoz tartozás szabályait: csökkentették az évente megvásárolandó kvótákat, és a beszerzések halasztására is több lehetőség van.

De nemcsak a felvásárlók, hanem a De Beers is komoly pénzügyi gondokkal küzd. A cég tulajdonosa egy még nagyobb monstrum, a világ egyik legnagyobb bányavállalata, az Anglo American Plc., amely a profitja harmadát elveszítette a gyémántüzletág gyengélkedése miatt. Az árbevételük pedig fél milliárd dollárral kevesebb volt, mint az elmúlt három év azonos időszakában. A nyers gyémánt ára amúgy 6 százalékkal, a csiszolté pedig 1 százalékkal csökkent idén.