Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Teljes sertéstelepeket is el kellett már altatni

BNAGZ20180530335
2019.08.30. 07:22
Azt a magyar hatóságok is elismerik, hogy országszerte történnek házisertéstelep-kiirtások az afrikai sertéspestis (ASP) gyanúja miatt, ugyanakkor a Nébih szerint a betegség továbbra is csak vaddisznókban jelent meg, és a házisertés-állomány tiszta.

Több Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyei sertéstelepről is azt hallottuk az elmúlt napokban, hogy állatorvosi utasításra teljes disznótelepeket altattak el, mert egyes állatokban magas lázzal és belső vérzéssel járó betegségek jelentek meg.

A hozzánk eljutó esetek leginkább a Tisza-tó vidékét, Tiszafüred, Dormánd, Poroszló településeket, illetve a Hajdúság egy méretesebb telepét érintették.

Hivatalos tájékoztatás szerint azonban Magyarországon még soha nem bukkant fel a háziállatokban a betegség, csak a vaddisznóállományban.

A Nébih hivatalos tájékoztatása

A téma a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) asztala, amely tematikus oldalakat tart fenn, jelzi a tennivalókat, jogszabályokat, előfordulásokat.

Hivatalosan is megkerestük a hivatalt, amely így válaszolt kérdéseinkre:

Magyarországon az afrikai sertéspestis (ASP) vírusa kizárólag a vaddisznóállományban van jelen, házi sertésben nem mutatták ki a kórokozót a vizsgálatok

– írta a Nébih az Indexnek, és így folytatta: „Az ASP jelenléte miatt házi sertések leölésére nem került sor, ugyanakkor a betegség jelentette kiemelten magas kockázat miatt a hatósági állatorvosok rendkívül szigorúan lépnek fel, már csupán gyanú alapján is elrendelhetnek ilyen célú intézkedéseket. Utóbbi esetre, azaz a gyanú alapján történő azonnali leölésre valóban sor került már, azonban a laboratóriumi vizsgálatok ezen intézkedéseknél sem igazolták végül a betegség jelenlétét.”

Szintén a hivataltól tudjuk, hogy az ország területén egyéb betegségekkel (például sertés reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómája) kapcsolatos mentesítési programok is zajlanak.

Terjed a kór

Ez mindenképpen megnyugtató, bár vannak olyan hazai vadászok, állategészségügyi szakemberek, akik arra figyelmeztetnek, hogy érthető nemzetgazdasági okokból összefogás is elképzelhető a kommunikációval kapcsolatos fokozott óvatosságra.

Szerintük az elhullott vaddisznókon jól felismerhető betegség is hivatalosan csak egy évvel az első tetemek megtalálása után került nyilvánosságra.

Vadászokkal folytatott beszélgetéseinkből kiderült: bár hivatalosan az ország középső részén, Heves megyében bukkantak fel az első beteg állatok, a vadászok inkább úgy tudják, eleinte Kisvárda környékén tapasztalták a betegséget, majd a kór eljutott a Bodrog–Tisza közébe, Tokaj környékére, később Ózd, a szlovák határ és Salgótarján irányába, most úgy tűnik, hogy Egerből a Bükk irányába tart.

Veszélyes időszak

Az ASP belobbanása szempontjából sajnos az augusztus és a szeptember különösen kockázatos, mert ilyenkor a nyáron a mezőgazdasági földeken turkáló vaddisznók visszamennek az erdőbe, ahol megjelenik a makk mint táplálék. Az állomány koncentrálódik, több az interakció, márpedig a betegség minden testnedvvel, szövettel könnyen terjed.

Például

  • akkor, amikor a sertések meghágják egymást;
  • megnyalják egymást;
  • az etetőknél, kukoricaszóróknál különböző kondák nyálmintái, bélsarai, vizeletei keverednek;
  • vagy amikor a szükséges fehérjebevitel miatt a kannibalizmust előszeretettel űző vaddisznók megeszik a döglött egyedeket.

Kerítéssel védekeztek

A házisertés-állományt eddig elsősorban kettős kerítéssel igyekezett megvédeni az állategészségügy, de a szakemberek szerint ezek csak a vaddisznók és házi sertések közvetlen találkozásai ellen védenek, sajnos azt nehéz kizárni, hogy a tetemekből a róka, a szajkó vagy a holló ne terjessze el a telepek felé is a kórt.

Ahogy mesélik, ehhez persze nagy pech kell, de az ember is hibázhat,

vannak olyan gazdák, akik vadásznak is, járják az erdőt.

Fontos lenne, hogy aki visszatér a malacaihoz, az öltözzön át, fertőtlenítsen, ne nagyon nézegessen beteg állatot, tetemet.

Ha bárhol felmerül, hogy vaddisznók fértek hozzá a háziállatok takarmányához, azt meg kell semmisíteni. A frissen, akár külföldről beszerzett állatokat érdemes egy ideig elkülönítve tartani és megfigyelni.

A mostani felbukkanások

Azok, akik számunkra a beteg háziállatokról tudósítottak, elég rémes betegségekről adtak számot, miközben természetesen azt mi nem tudhatjuk, hogy ezek pontosan milyen kór tünetei voltak.

Szóval, a beteg állatok testhőmérséklete akár 41-42 fokig is felemelkedett (a sertéseknél ez ugyanazt jelenti, mint az embernél),

és a láz erős belső vérzésekkel járt. Heves megyéből azt hallottuk, hogy a heveny állapot során a telepen gyakorlatilag szétesett egyes állatok belső szövete, befelé elkezdtek vérezni, a tünetek a legjobban a testnyílásoknál (orr, száj, fenék, szem, fül) voltak jól láthatóak.

Az ilyen eseteknél a gyanú miatt az egész telepet kiiktatják (elaltatják az állatokat), majd a tetemeket elküldik vizsgálatra, végül pedig egy ATEV-cég (állati maradványokat is feldolgozó fehérjetársaság) végzi el a megsemmisítést.

Sokkal értelmesebb a megelőző munka

Forrásaink szerint az új hivatalos védekezési mechanizmus, a 2/2019-es állategészségügyi határozat jó anyag, értelmes intézkedéseket tartalmaz, és nincsenek benne olyan ellentmondások, mint az egy évvel korábbiban, amikor a vadászok nem tudtak egyszerre megfelelni a rájuk vonatkozó vadászati törvény előírta állatállomány-megőrzési és az állategészségügyi kiirtási előírásoknak.

Immár a március 1-től induló vadászati idény korábbi átteleltetési előírásai nem érvényesek, mert az afrikai sertéspestis megállításához az kell, hogy a vadászok a jelenlegi állományt mintegy ötödére ritkítsák, hogy ezáltal érdemben csökkenjen a vadak között a találkozás és a társas érintkezés.

Gyűjteni, gyűjteni, gyűjteni

Az is nagyon fontos, hogy a vadászok össze tudják szedni az elhullott állatokat. Magyarországon az egy jó szabály, ha azt mondjuk, hogy egy vadászra 100 hektár, vagyis egy egyszer egy kilométer szélességű és hosszúságú négyzet jut, ha valaki ezt havonta 5-6 alkalommal bejárja, akkor a szag és a madarak mozgása alapján viszonylag gyorsan felfedezheti a tetemeket.

A járvány természetesen úton évente 150 kilométert tesz meg, ez jó eséllyel lassítható, a betegség izolálható, de sajnos „humán segítséggel” minden távolság legyőzhető. Ha az ember óvatlanságból maga terjeszti a kórt, akkor naponta akár 4-500 kilométert is megtehet a járvány, ehhez persze már valóban a hús vagy a fertőzött cipő, munkaeszköz tudatos szállítása szükséges.

Borítókép: MTVA/Bizományosi: Nagy Zoltán