Vilhelmina
5 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Mindenki nagyon feszíti a húrt, előbb-utóbb el fog pattanni

2019.09.11. 07:44
Év eleje óta megint sokat drágultak a nemzetközi tőzsdék. Pedig itt van az európai recesszió, a kínai lassulás, a brexit-nyavalygás és a kínai–amerikai kereskedelmi háború. Ennyi bizonytalansági tényező mellett hogy jött össze az emelkedés?

Nyolc hónap telt el eddig az évből, és ezalatt a legfontosabb tőzsdeindexek közül az amerikai Nasdaq 22, a Dow Jones 15, az S&P 500 pedig 19 százalékot drágult, nagyon az európai indexek sem maradtak le, a német DAX, az európai Stoxx500 és a francia CAC is 15-18 százalékot lépett feljebb. A Budapesti Értéktőzsde inkább a korábbi években húzott bele, az idén eddig csak topogott (2-3 százalékot azért emelkedett).

Teljességgel érthetetlennek tűnik

A nemzetközi vállalati eredmények nem rosszak, és a tőzsdéknek végül is ezeket kell a leginkább tükröznie, de a nagy optimizmus alighanem teljesen másról szól. Török Lajos, az Equilor Zrt. vezető elemzője szerint

az év elején is már látható politikai, gazdaságpolitikai kockázatokból szinte semmi nem oldódott meg."

Még mindig nem dőlt el a brexit, immár 400 napja tart az önsorsrontó amerikai–kínai kereskedelmi háború, Európa gazdasága lelassult, egyedül az európai választásokon vagyunk túl, az legalább tőzsdei szempontból jól zárult, a vártnál kevésbé törtek előre a szélsőségesek.

Csak a bizonytalanság biztos

A fenti gazdaságpolitikai kérdéseknek tőzsdei szempontból azért van kifejezetten kellemetlen hatása, mert a vállalatok a bizonytalanságot, a tervezhetetlenséget utálják a legjobban. Olyan kérdéseket tesznek fel ilyenkor a vállalatvezetők, amelyekre nem tudják a választ és úgy nehéz továbbhaladni:

  • Vége lesz a kereskedelmi háborúnak, vagy merhetek Kínába befektetni?
  • Ha inkább Indiába teszem át a gyártást, mi a garancia arra, hogy Donald Trump nem fordul gyorsan India felé?
  • Nagy-Britannia a vámunió tagja marad, vagy gyorsan szaladjak el onnan messzire?

Amikor ilyen nagy a bizonytalanság, defenzív befektetéseket szokás venni (közszolgáltatókat, gyógyszercégeket, szemétszállítókat, aranyat, dollárt, svájci frankot).

Ám a FED közbeszól

Vagyis ez lenne a megszokott menetrend, de a világ nagyon megváltozott, és ahogy Donald Trump nem is teljesen alaptalanul gondolja, kicsit meg is őrült. Az amerikai elnök a kereskedelmi háborús logika mentén gondolkodik és állandó vitában áll a monetáris logikával működő FED-del, vagyis az amerikai jegybankkal.

Azok a nagy intézmények (Európában az ECB és az Egyesült Államokban az említett FED) ugyanis, amelyek a gazdaság élénkítéséért felelnek, ma már akkor is élénkítenek, ha ez valójában még nem feltétlenül indokolt.

Vagyis fogalmazzunk pontosan, Európában eléggé indokolt, itt van lassulás és az élénkítés ugyebár a recesszió ellenszere, de az Egyesült Államokban az élénkítés most ciklus erősítő, vagyis prociklikus.

Az élénkítés legegyszerűbb eszköze a kamatcsökkentés. A kisebb kamatok egyenes következménye ugyanis, hogy a befektetők nem a bankban tartják a pénzüket, hanem beteszik a reálgazdaságba, tőzsdei részvényeket vesznek, ilyenkor jön az eszközár-emelkedés. Vagyis, ha alacsonyabb a kamat, drágább a részvény.

Nincs tisztítótűz

Ám, ha mindig megtámogatjuk a tőzsdei árakat, annak is van negatív hatása. A világ nem veszített igazán sokat a 2008-as válság során sem, mert a nagy állami programok (eszköz-vásárlások, pénzpumpa, kötvényvásárlások) ezt meggátolták, és nem veszít senki most sem, mert ha már indokolt lenne a túlárazott árfolyamok miatt egy tisztítótűz, a nagy jegybankok megint pumpálják a pénzt, csökkentik a kamatot, megmentik a részvénypiacokat.

Ez persze igazságtalan, mert a „gazdag” gazdaságpolitikusok döntéseivel a szakadék mindig nő, a gazdagok élnek egyre jobban (nekik van sok részvényük), de ha az állami programokat majd meg kell finanszírozni, akkor a közteherviselés sokkal elaprózottabb lesz, azt a szegényebbek is fizetik. Ám a világ ilyen igazságtalan, akiknél sok pénz van, jellemzően azok vannak hatással a globális folyamatokra.

A FED mindenesetre most sem engedte ki a szelepből a gőzt, amint esett volna a piac, megint elkezdte a kamatvágást és a piac szerint még 3-4 ilyen kamatvágás várható a közeljövőben. Ha pedig jön a lazítás és az ingyenpénz, akkor a piacok nem tudnak esni, mert minél olcsóbb a pénz, annál drágábbak lesznek az eszközök.

Mindenki azért nem nyerhet

Az amerikai piacokon ezért tombol év eleje óta a hossz, ahogy még abban az Európában is, ahol most sokkal rosszabb a helyzet. Európa talán legnagyobb baja, hogy már a német gazdaság is lassul. Németország nagyon gazdag és fegyelmezett, ő, vagy például Hollandia tudna élénkíteni.

Ugyanakkor más európai gazdaságokban a teljesen eladósodott, borzalmas helyzetben levő Olaszországban, vagy Spanyolországban ez öngyilkosság volna.

Nagy-Britannia a legnagyobb gondban

És, ahogy az már hosszú ideje óta folyamatosan adott, a legkilátástalanabb helyzetben Nagy-Britannia van, mert a britek brexitügyi önszívatása újabb és újabb csúcspontjaihoz ér.

A font esik, az országot már hagyják el a biztosítók, a bankok és az iparvállalatok, de a politikai elit újabb és újabb feloldhatatlan konfliktusba sodorja bele magát. Boris Johnson kormányfő még mindig azt kommunikálja, hogy a brit parlament hard brexitet tiltó döntése ellenére október 31-én mindenképpen el szeretné hagyni az uniót.

Kritikusai szerint

ez olyan törvénysértés lenne, ami miatt rabosítani kellene, és most attól félnek, hogy Johnson formailag eljátssza, hogy halasztást kér, de meggyőzi politikai szövetségeseit, hogy ezt vétózzák meg."

Ahogy Török Lajos mondja, nem lehet tudni, hogy Johnson vak, vagy vakmerő, azaz esetleg abban bízik, hogy az utolsó percben az uniótól kap egy újabb javaslatot. Ám a legnehezebb helyzetben a brit jegybank van.

Ha tényleg lesz kemény kivonulás, vagyis hard brexit, akkor tovább esik a font, ami ellen biztosan érdemi kamatemeléssel kellene védekezni (ez vonzóbbá tenné a fontot), csakhogy a kamatemelés lassítja majd az amúgy is bajban levő brit gazdaságot.

Mínuszos kamat

Európában tehát recessziós nyomás van, ami ellen kamatvágással lehet védekezni, ilyenkor a reálgazdaságba pénzt kiközvetítő bankok lehetnének a kenőolaj a gépezetben.

Csakhogy képzeljük el azt, hogy további kamatcsökkenés jön, miközben a legtöbb országban (például a mindent meghatározó Németországban) már ma is mínuszos a kamatszint, a bankok nem keresnek pénzt, az életben maradásukért küzdenek. Vagyis számukra is a magasabb kamatok lennének szükségesek mindenáron, de Európában újra kamatvágás várható. Mindenki nagyon feszíti a húrt, ami előbb-utóbb el fog pattanni.