Hamar visszahozná az árát, ha háromszor annyit költenénk a roma integrációra

Orbán Viktor már 2013-ban arról beszélt, hogy a kormány rejtett erőforrásként, a magyar gazdaság tartalékaként tekint a cigányságra. A romák helyzete ettől még nem kezdett varázsütésre javulni, a szegregációval, a munkaerőpiaccal és az iskolai előmenetellel kapcsolatos utóbbi évekbeli kutatások alapján nincs okunk az optimizmusra.

Ez a helyzet rossz a romáknak, rossz a nem romáknak, rossz a piacnak és rossz az államnak is. Az integrációnak még akkor is vannak nyilvánvaló előnyei, ha az emberiességi tényezőket kivesszük az egyenletből: a szegregátumokban tengődő, alig vagy csak feketén dolgozó népesség ugyanis rengeteg kihasználatlan munkaerőt és rengeteg kieső adóbevételt jelent.

A KSH adatai szerint a közfoglalkoztatásban arányaiban sok roma vesz részt (ez papíron javított is a munkanélküliségi mutatóikon), 2014 és 2017 között minden ötödik közmunkás vallotta romának magát. De mint tudjuk, a közmunka pozitív hatása a későbbi munkaerőpiaci integrációra erősen függ az egyedi tényezőktől, vannak települések, ahol nagyon jó dolgok sültek ki a közmunkaprogramból, máshol csak avart söpörnek az emberek bármiféle kilátás nélkül. Alacsony hatásfokához képest viszont a közmunka drága műfaj, ezért érdemes azon gondolkodni, mivel lehetne kiváltani.

Az EU Danube Transnational Programja keretében Pécsen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és más helyi szereplők együttműködésével idén tavasszal egy ilyen megközelítést teszteltek. Az eredmények alapján a Budapest Intézet pedig arra jutott:

Magyarán: azok a romák, akik közmunka helyett a pilot projektben tesztelt képzésen vesznek részt, hosszútávon adófizetőként kvázi visszafizetik a rájuk fordított támogatást.

Kárpitosműhely a telepen

A konkrét projekthez Pécs környékéről választottak ki önként jelentkezőket a szociális munkások. Moravcsik László Magyar Máltai Szeretetszolgálat projektvezetője az Index kérdésére azt mondta, telepi körülmények között élő, alacsony iskolai végzettségű romák alkották a célcsoportot, akik jószerével még közmunkában sem vettek részt; Pécs mellett nem nehéz ilyen embereket találni, ugyanis bár már elindult valamiféle rehabilitáció, még mindig van 5-6 telep, ami roma szegregátumnak minősül.

A programot két telepen hirdették meg, amikor összejött 30 jelentkező, kétfelé osztották őket, az egyik csapat csak kontrollcsoportként funkcionált (vagyis nem vettek részt a képzésben). 16 és 62 év között bárki jelentkezhetett, de végül leginkább fiatalok alkották a 14 fős társaságot, akik egy 3 hónapos program keretében megtanulhatták egy-egy szakma alapjait.

A projekt keretében asztalosnak, kőművesnek és kárpitosnak lehetett tanulni olyan mesteremberek segítségével, akik előzetesen vállalták, hogy kijárnak képzéseket tartani a telepen létrehozott műhelybe. Mivel ez nem egy akkreditált tanfolyam volt, a résztvevők nem kaptak hivatalos papírt a végén, de egy mestermunkát el kellett készíteniük, és oklevelet is kiállítottak a részükre. A program során nem volt lemorzsolódás, vagyis mindenki végigcsinálta, aki elkezdte.

Lett munka, nőtt a jövedelem

A minta kicsi ugyan, és a hosszútávú hatásokat értelemszerűen még nem tudják mérni, de az eredmények így is impozánsak. A program vége után fél évvel szignifikáns különbség mutatkozott a képzésben résztvevők és a kontrollcsoport helyzete között, előbbiek keresete átlagosan 25 százalékkal magasabb volt, mint az utóbbiaké. Ez konkrét összegre lefordítva annyit tesz, hogy a háztartásban, ahol éltek, az egy főre eső jövedelem havi 15 ezer forinttal növekedett. Ami még ennél is biztatóbb, hogy

Moravcsik László ezzel kapcsolatban azt mondta: a résztvevők nem azokban a szakmákban helyezkedtek el, amiket tanultak, ebből pedig az látszik, hogy a környezet, az intenzív munka, a munkamorál, a csapatmunkára való képesség elsajátítása és főképp az önbizalom megszerzése az, amivel egy ilyen képzés hatékonyan járul hozzá a munkaerőpiaci integrációhoz.

Az intenzív szociális munkával kísért program persze nem volt olcsó: a Budapest Intézet összefoglaló-anyaga szerint havi szinten közel háromszoros ráfordítást igényelt a közmunkához képest. Ennek ellenére az elemzők arra jutottak, hogy ez a befektetés már rövidebb távon is megéri az államnak, ami

Még rosszabb hatásfokkal is megérné

Az elemzés szerint ugyanakkor van néhány tényező, ami miatt nem lehet bárhova átemelni a gyakorlatot anélkül, hogy romoljon a hatékonysága. Egyrészt figyelembe kell venni az eredmények értékelésekor, hogy önként jelentkezőket vontak be a programba, vagyis a résztvevők eleve motiváltabbak voltak, mint a nagy átlag. Másrészt ilyen jellegű program nagyvárosok közelében tud csak működni, ahol van állandó munkaerőkereslet. Végül pedig a projektben nagyon fontos kísérőelem volt az intenzív szociális munka: olyan településeken, ahol nincsenek jelen a Máltaihoz, illetve szintén résztvevő a Nyolc Boldogság Alapítványhoz hasonló szerveztek, kétséges, hogy sikerre vihető-e egy ilyen kezdeményezés.

még ha kicsiben is. Hasonló résztvevőszámmal, és 20 százalékkal szerényebb eredményekkel kalkulálva az jött ki, hogy mintegy 600 ezer eurós (200 millió forintos) állami ráfordításból egy éven belül visszatérülne kb. 300 ezer euró (100 millió forint). Emellett a projektben sikerrel résztvevők és családtagjaik is profitálnának, összesen szintén úgy 100 millió forint értékben.

Mindenhol jók az eredmények, de hogy lesz ebből politika?

Hasonló kísérletek egyébként a környező országokban is zajlottak, lévén a Danube Transnational Program keretében az egész régióban keresik a sikeres romaintegrációs modelleket. A csehországi és a szerbiai eredmények szintén alátámasztják, hogy szakmai vagy vállalkozói tréningek mentorálással, szociális munkával kombinálva hatékonyan kivezethetik a mélyszegénységből a fiatal romákat.

Arról is kérdeztük Moravcsik Lászlót, szerinte mik az esélyei annak, hogy az ilyen eredmények kormányzati szintre is eljutnak, és esetleg policy szintű változtatásokhoz vezetnek. A projektvezető erre azt mondta, pontosan ezekből a számszerűsíthető eredményekből lesznek azok az építőkockák, amiket szakmai szervezetek jól fel tudnak használni, amikor a kormánynál lobbiznak egy-egy terület megreformálásáért.

Hozzátette azt is, a máltais Vecsei Miklós kinevezése roma felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki biztosnak "történelmi esélyt" jelent a területen, aminek már mutatkoznak is jelei: tavasszal például máltai modellprogram alapján 300 településen elindult a diagnózisalapú felzárkóztatási stratégia gyakorlati megvalósítása.

(Borítókép: György-telepi roma foglalkoztatási program. Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat)