Teréz
10 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Eredmények

Karácsony Gergely

Ellenzéki Összefogás
50.86% (353593 szavazat)

Tarlós István

FIDESZ-KDNP
44.1% (306608 szavazat)

Medgyessy: Orbán elmondta, milyen hibát követett el

DSC 1934
2019.10.10. 16:16

Azt a hibát elismeri, hogy a 13. havi nyugdíjat nem lett volna szabad így nevezni, mert az elnevezés túlságosan labilissá tette az intézkedést, és egyszerű volt visszavonni, mondván, nincs is 13 hónap az évben – mondta Medgyessy Péter volt miniszterelnök az MTA Humán Tudományok Központjában tartott csütörtöki beszélgetésen. „Azt kellett volna mondani, hogy havonta 8 százalékkal emeljük a nyugdíjakat. Ha ezt leosztjuk 12 hónapra, ugyanaz lett volna az eredmény.”

Medgyessy egy könyv, Sebők Miklós, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének igazgatója által jegyzett Paradigmák fogságában: Elitek és ideológiák a magyar pénzügyi kapitalizmusban című kötetének bemutatója alkalmából beszélt a MTA-ban. Szerzője szerint a könyv egyik fontos tézise és küldetése az, hogy harminc év távlatából kritikusabban megvizsgálja, újraértékelje és elemezze a rendszerváltást követő közpolitikai döntéseket, az ezekhez vezető és ezek miatt elindult folyamatokat.

Sebők szerint már nem emlékszünk pontosan a 90-es és 2000-es évek sok közpolitikai döntésére – pontosabban az azzal kapcsolatos véleményekre jobban emlékszünk, mint a tényekre, és így maradnak meg az emlékezetben, legyen szó akár a 90-es évek bankprivatizációjáról vagy a 13. havi nyugdíj bevezetéséről. Ez részben azért is van így, mert a rendszerváltás utáni húsz év döntéseit nagyban befolyásoló vagy konkrétan meghozó elit ezeknek a döntéseknek az értelmezését is dominálta a médiában, a közgondolkodásban. Mára viszont több szerző is igyekszik újragondolni és újraértelmezni ennek a húsz évnek és az utána, ebből következő lassan tíz évnek a történetét. Könyvével ebbe a sorba szeretne beállni Sebők Miklós is.

A könyv alapállítása az, hogy a rendszerváltás után kialakuló magyar kapitalizmusban kulcsszerepet játszottak a pénzügyi intézmények, különösen a kereskedelmi bankok, a jegybank és az olyan multilaterális intézmények, mint az IMF és a Világbank. Bár a gazdasági súlyuk is komoly volt, talán még ennél is nagyobb volt a vezetőik, képviselőik, szakértőik intellektuális, ideológiai szerepe a rendszerváltás utáni lehetséges fejlődési irányok értelmezésében és befolyásolásában. Részben azért is volt ez így, mert

nagy volt az átjárás a banki világ, a közpolitika és a média között.

Vagyis valaki lobbizhatott egy döntés mellett bankvezetőként, pár hónap múlva privatizálhatta azt a bankot miniszterként, majd évekkel később magyarázhatta a médiában szakértőként, hogy miért volt fontos és helyes ez a döntés. Ahogy tette mondjuk Bokros Lajos, a Budapest Bank elnöke, majd pénzügyminiszter. Éppen ezért ezeknek az elit köröknek és ideológiájuknak a vizsgálata elengedhetetlen a rendszerváltás utáni magyar kapitalizmus értelmezésében.

Sebők szerint alapvetően két narratíva alakult ki, amely meghatározta a magyar pénzügyi kapitalizmus alakulását: a baloldali politikusok és liberális értelmiségi és közgazdász elit koalíciójából létrejött modernizációs konszenzus, amely a piaci nyitás és a külföldi működőtőke beáramlásának fontosságát hangsúlyozta, és ennek ellentettje, a 2010 után kiépült pénzügyi nacionalizmus, amely éppen hogy a magyar banktulajdonlást helyezte előtérbe, és jelentősen át is alakította a tulajdoni viszonyokat a magyar bankszektorban.

Medgyessy Péter – ahogy fogalmazott – az előbbi kornak a reziduuma, a Horn-kormány pénzügyminisztereként, majd 2002-től miniszterelnökként megélte és befolyásolta is ezeket az időket, részben elszenvedője, részben haszonélvezője volt ennek a kornak. Elmondása szerint akkor, a 90-es évek elején teljesen nyilvánvalónak tűnt, hogy a kapitalista rendszer kiépítéséhez külföldi segítségre van szükség, ugyanis nemcsak a tudást és a tőkét, de a kapitalizmus kiépítéséhez elengedhetetlen középosztályt is „kölcsönözni” kellett külföldről.

DSC 1944
Fotó: Bődey János / Index

Orbán Viktor nagy politikai projektje viszont annak a rendszerváltás után kialakult elitnek a leváltása volt, amely részben ennek a külföldi kölcsönnek és befolyásnak a hatására alakult ki, így máshogy próbál új középosztályt és új elitet létrehozni. A volt miniszterelnök szerint lehet haragudni Lánczi András politológusra, aki pár éve azt mondta, hogy amit korrupciónak neveznek egyesek, az a rendszer lényege, de igaza van. Ezt a folyamatot látjuk, ezt a folyamatot szenvedjük éppen, hogy hogyan lehet viszonylag hamar kiépíteni egy új középosztályt.

Medgyessy Péter elmesélte, hogy

Orbán Viktor, amikor 2002-ben formálisan átadta neki a kormányzást, azt mondta, egy hibát elkövetett, azt, hogy kormányzása alatt nem épített ki egy új gazdasági és kulturális elitet, lerombolva az addigit,

és ezt a hibát nem fogja többet elkövetni. Hogy miért nem kezdett Orbán a rendszer olyan szintű átalakításába, mint amihez 2010 után hozzálátott, arra Medgyessy és Sebők szerint az a magyarázat, hogy Orbán Viktor és a Fidesz még nem ért oda a liberális pártból jobboldali erővé alakulás folyamatában.

Sebők azt mondta, Orbán 1998-as kormányra kerülésekor még benne volt a pakliban, hogy ő viszi majd végig azokat a neoliberális átalakításokat, amelyeket az Antall- és a Horn-kormányok elkezdtek, nem véletlen, hogy tanácsadói között akkor még felbukkant például Surányi György, Chikán Attila és Járai Zsigmond. Medgyessy szerint 2002 és 2008 között viszont volt ideje politikailag is felkészülni erre a váltásra, az őszödi beszéd után pedig a politikai lehetősége is meg volt az ehhez szükséges többség kiépítéséhez.

A könyvbemutatón szóba került a Horn- és Medgyessy-kormányok megítélése is, hogy a mából visszatekintve hogyan kellene tekinteni ezeknek a kormányoknak a politikájára. Sebők szerint Horn Gyula kormányzását a piacpárti modernizációs konszenzus uralta, még ha neoliberálisnak nevezni azt a kormányt túlzás is lenne. A könyvbemutatón szintén részt vevő Pogátsa Zoltán szociológus-közgazdász szerint viszont ha nem Horn Gyula meggyőződése, hanem a kor gazdaságpolitikája alapján ítélkezünk, akkor egyértelműen neoliberális vetületet kap a Horn-kormány, míg a Medgyessy-kormány egyfajta „pasztel-szociáldemokrácia” volt, amely szerinte az egészségügyi dolgozók és tanárok 50 százalékos béremelésével és a 13. havi nyugdíj bevezetésével egyfajta jóléti felzárkóztatást igyekezett végrehajtani.

Medgyessy Péter azt mondta, alapvetően nem akar magyarázkodni a kormánya döntései miatt, még ha annak is tűnik, ha elmondja, hogy miért látta szükségesnek a költségvetési hiányt növelő intézkedéseket. Szerinte az uniós csatlakozással elkerülhetetlennek tűnt, hogy a nem versengő, de versenyképes tudással bíró szektorok dolgozói, így az egészségügyi dolgozók is elvándoroljanak, ezt igyekezett a kormány tompítani az 50 százalékos béremeléssel. Amiatt viszont a volt miniszterelnök szerint van magyarázkodnivaló, hogy nem tudta végigvinni a költségvetési hiány csökkentését: 2003-tól elmondása szerint igyekeztek visszafogni a részben az Orbán-kormánytól örökölt, részben a jóléti intézkedések miatt megnőtt hiányt, és úgy látta, hogy a következő pár évben ezzel fokozatosan meg lehet birkózni. Időközben viszont kihátrált mögüle az őt támogató koalíció, részben talán azért, mert úgy látták, hogy ez a folyamat kockáztatja az esélyeiket a 2006-os választáson. Így ezt a folyamatot nem tudta befejezni.