Kipcsak kriptovalutára váltaná az eurót Matolcsy?

Matolcsy György a minap azzal keltett nagyobb sajtóvisszhangot, hogy a Financial Times brit pénzügyi lapba írt véleménycikkében „káros és meddő álomnak”, „stratégiai hibának” nevezte az eurót. Bár ez az álláspont szakmai körökben nem számít különösebben radikálisnak, annak fényében mindenképpen érdekes a jegybankelnök megnyilatkozása, hogy pár nappal korábban a Magyar Nemzeti Bank Eurázsiai Fórum néven futó rendezvényén ugyanő

EGY KÖZÖS EURÁZSIAI PÉNZ LÉTREHOZÁSÁRÓL BESZÉLT, AMELY „DIGITÁLIS LESZ, ÉS AZ ARANYNAK ÉS AZ ELEKTROMOS ÁRAMNAK IS RÉSZE LESZ BENNE”.

Ez utóbbi projektet mostanában Vlagyimir Putyin orosz elnök, illetve más formában a Kínai Népköztársaság szokta szorgalmazni, elsősorban azért, hogy csökkentsék az amerikai dollár globális pénzügyi dominanciáját, és megszabadítsák magukat az Egyesült Államok gazdasági és politikai befolyásától. A beszédében az „atlanti korszak végéről” és Eurázsia egységéről beszélő Matolcsy a jelek szerint tehát ezek mögé a kínai és orosz geopolitikai érdekek mögé állt be – bár az nem világos, hogy ebből hogyan profitálna Magyarország.

A kipcsak elnöktől jött

A közös eurázsiai fizetőeszköz ötletét nem Matolcsy vetette fel először, hanem 2003-ban Nurszultan Nazarbajev kazah diktátor, aki itthon a magyar kipcsak törzsek mindenkori elnökeként lett ismert.

Újabban a dolog inkább Vlagyimir Putyin orosz elnök szívügye lett, az orosz jegybank egy 2017-es terve már arról szólt, hogy az Oroszország vezette, nagyrészt a volt Szovjetunió államait (Oroszország mellett Örményország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán) tömörítő Eurázsiai Gazdasági Unió, illetve a fejlődő világ nagy gazdaságainak fóruma, a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) is hozzon létre saját, digitális fizetőeszközt.

Az orosz TASZSZ hírügynökség pedig idén tavasszal arról számolt be, hogy a moszkvai jegybank megvizsgálja egy, a nemzetközi elszámolásokban használható aranyalapú digitális fizetőeszköz létrehozását, bár a jegybank elnöke elég óvatosan fogalmazott a tervekkel kapcsolatban.

Ez azt jelentené, hogy egy, a bitcoinhoz hasonló digitális pénzt hoznának létre, amelynek értékét az aranyéhoz kötnék – ahogy az 1970-es éveket megelőzően az amerikai dollár és más konvertibilis valuták is aranyra válthatóak voltak. A nemzeti valutákat nem számolnák fel, de a nemzetközi tranzakciókat ebben a közös digitális pénznemben végeznék.

Dollárellenes paktum

Minden bizonnyal e tervről beszélt Matolcsy György. (Az elektromos áramot vélhetően azért említette, mert ez fontos része a kritpovaluta-rendszer mögött álló infrastruktúrának.)

Ennek oka, hogy a dollár hegemóniája miatt az egész nemzetközi pénzügyi rendszert erősen befolyásolják az amerikai kormány és a jegybank lépései. Ők viszont természetesen az Egyesült Államok gazdasági és pénzügyi helyzete és érdekei alapján alakítják a gazdaság- és monetáris politikát, és ezáltal a dollár árfolyamát. Emiatt lépéseik gyakran nincsenek összhangban a kínai, orosz vagy más feltörekvő gazdaságok igényeivel. (Ez az utóbbi években Törökországban és Argentínában is kisebb-nagyobb válságot okozott.)

De a dollárra utaltság politikai szempontból is érzékeny dolog. Az orosz–amerikai és kínai–amerikai viszony megromlásával az Egyesült Államok egyre gyakrabban alkalmaz gazdasági és pénzügyi szankciókat e két országgal (és másokkal, például Iránnal) szemben. Ezen szankciók erejét a dollár és általában véve az amerikai pénzügyi rendszer globális dominanciája adja.

Próbálkoznak

Pont ezért Oroszország az utóbbi időben elkezdte komolyan venni a dollárról való leszokást. Az orosz jegybank eladta dolláreszközeinek nagyjából felét, és míg 2018-ban az orosz kereskedelem 80 százalékát számolták el dollárban, addig mára az arány 50 százalék körülre csökkent. A dollár helyét nem a rubel, a jüan vagy valamiféle „eurázsiai valuta” vette át, hanem az euró, amelynek részaránya 42 százalék. 

Ezzel párhuzamosan Kína hosszú ideje próbálja szélesebb körben használt nemzetközi fizetőeszközzé tenni a jüant, és új, amerikai befolyástól mentes nemzetközi pénzügyi intézmények, például a BRICS-féle Új Fejlesztési Bank vagy az Ázsiai Infrastruktúra-beruházási Bank létrehozásával próbálja növelni befolyását a nemzetközi pénzügyi rendszerre.

Emellett Peking újabban maga is nemzetközi kriptovaluta kifejlesztésén dolgozik, bár egyelőre elég homályos, hogy a Facebook-féle, libra nevű tervezett kriptopénzt riválisának szánt digitális fizetőeszköz pontosan hogyan működne és mire lehetne használni. 

A jegybankelnök fent idézett felszólalásában ezt azzal is egyértelművé tette, hogy az „500 éves atlanti korszak” végéről beszélt, sokadszorra méltatta Kína Egy övezet, egy út nevű geopolitikai projektjét, és arról beszélt, politikailag „nem lehet széttagolt egy egymásra épülő kontinens”. 

Nagyok, de nem erősek

Ugyanakkor bár a BRICS és az Oroszország-féle eurázsiai tömörülés egymás között kezdik leváltani a dollárt, törekvéseik globális súlya egészen elhanyagolható. 2019 szeptemberi adatok szerint

• A nemzetközi átutalások terén 46 százalék a dollár, 31 százalék az euró, 1,26 százalék a jüan és 0,32 százalék a rubeltranzakciók részesedése.
• A kereskedelmi elszámolások terén 86,7 százalékos a dollár aránya, 5,8 százalék az euróé, a jüan 2,4 százalék, a rubel elhanyagolható.
• A „külföldi” jüantranzakciók háromnegyedét a politikailag Kínához tartozó Hongkongban számolják el (a másik két fő piac a nemzetközi pénzügyi központként funkcionáló Szingapúr és London); a Hongkongon kívül elszámolt külföldi jüantranzakciók aránya 2016 és 2019 között nem nőtt.
• A Kínában és Hongkongban elszámolt külföldi utalások 80 százalékát a mai napig dollárban bonyolítják.
• Az ázsiai-európai kereskedelmi elszámolások terén az eurón, a más uniós tagállami devizákon és a dolláron kívüli összes más deviza részaránya sem éri el a 10 százalékot.
• De még a kínai kereskedelemnek is alig tizedét számolják el jüanban. 

A kínai és orosz törekvések globális sikertelensége mögött az áll, hogy Oroszország gazdasági súlya teljesen elhanyagolható, és emiatt még eurázsiai uniós partnerei is erős fenntartásokkal kezelik a közös valutáról és a rubelalapú elszámolásról szóló terveket. 

Kína befolyása pedig hiába nagy és növekszik, a kínai fizetőeszköz a mai napig nem konvertibilis valuta, azt nem lehet szabadon adni és venni, és csak szigorú korlátozások mentén lehet kivinni Kínából. Ennek oka, hogy a pekingi kormány nem akarja kiengedni a kezéből a gazdasági és pénzügyi élet irányítását, sőt az utóbbi években pont közvetlen befolyásának erősítésén munkálkodik. A szigorú tőkekorlátozások viszont értelemszerűen gátolják a jüan nemzetközi elterjedését.

Segít a technológia?

Kína és Oroszország emiatt a jelek szerint részben kétoldalú megállapodásokkal próbálják rávenni kereskedelmi partnereiket, hogy közös elszámolásaik során a jüant vagy a rubelt, de semmiképpen se a dollárt használják; részben pénzügyi technológiai újítások at kihasználva próbálják erodálni a dollárfüggőségüket.

Utóbbi alapja, hogy a digitális pénzügyi infrastruktúra fejlődésével könnyebb kikerülni az angolszász és európai pénzvilágot, illetve a hagyományos bankrendszer nemzetközi elszámolásait bonyolító, SWIFT nevű hálózatot. (Nemrég Irán és Venezuela is kriptovalutákkal próbálta kivágni magát az amerikai pénzügyi szankciók alól.)

Míg az Egyesült Államokban és Európában heves viták kísérik a Facebook-féle kriptovaluta tervét, és a politika erős fenntartásokkal kezeli a dolgot, addig

A techvilág egy jelentős része szerint a politika földhözragadt hozzáállása súlyos stratégiai hiba a Nyugat részéről: ha nem áll a kriptoforradalom élére, az új pénzügyi technológiák terén könnyen lemaradhat Kína mögött. 

Ugyanakkor az nem teljesen világos, hogy egy kínai vagy orosz kriptovaluta hogyan oldaná meg a fenti paradoxont, azaz hogyan lehetne egyszerre szigorú állami kontroll alatt tartani, de mégis szabadon használni. Míg a bitcoint eredetileg pont azért találták ki, hogy a jegybankok és a kereskedelmi bankok befolyásától mentes pénzügyi rendszert hozzanak létre, addig például a kínai kriptovaluta a tervek szerint teljes állami felügyelet alatt állna, és rendkívüli betekintést engedne a kínai kormány számára a felhasználók pénzügyi adataiba.

Nem tudni, miért jó

A tervekben szereplő kriptopénzek kapcsán azt is érdemes megjegyezni, hogy a jegybankelnök megfogalmazásával ellentétben nem közös, hanem köztes pénzekről van szó: a kínai vagy az orosz terv nem a nemzeti valuták leváltásáról szól, hanem hogy a dollár helyett használjanak valami mást, amit lehetőleg a kínai vagy az orosz állam ellenőriz.

Az orosz-kínai vagy akár a magyar-kínai kereskedelemben azért használnak ma javarészt dollárt és eurót, mert a jüant nem lehet szabadon használni, a forint meg a rubel meg (a mögöttük álló gazdaságok méretéből és állapotából kifolyólag) nem igazán elterjedt és megbízható valuták, ezért a kereskedők nem szívesen fogadják el őket. Ha az orosz és kínai kriptovaluták állami kontroll alatt működnének, akkor pénzügyi fundamentumaik tekintetében nem nagyon különböznének a mai rubeltől vagy a jüantől, pusztán más technológiai háttérrel töltenék be ugyanazt a szerepet.

Ezekre viszont látszólag nem sok szüksége van Magyarországnak: hazánk gazdaságilag alig függ az eurázsiai kereskedelemtől, és a keleti nyitás évtizedes távlatban sem hozott semmiféle változást ebben; miközben a magyar kereskedelem 80 százaléka továbbra is nyugati irányban bonyolódik; az elszámolásokat tekintve 70 százalék az euró aránya; és a magyar gazdaság növekedési ciklusai is jellemzően az eurózónás folyamatokat követik.

(Borítókép: Matolcsy György az MNB elnöke felszólal a Magyar Nemzeti Bank (MNB) rendezésében tartott Eurázsia Fórumon a Hilton Budapest Hotelben 2019. október 30-án. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)