Piroska
-3 °C
0 °C
Index - In English In English Eng

Imádják a NER-cégek az MNB kötvényprogramját

mnb-nkp-032
2019.11.22. 10:15 Módosítva: 2019.11.22. 11:47
Gyorsan rápattantak a nagyobb hazai cégek az MNB Növekedési Kötvényprogramjára (NKP), az első keret lassan ki is merül. Azt még korai eldönteni, hogy az NKP segít-e meghonosítani egy likvid vállalati kötvénypiacot, de az egészen biztos, hogy a finanszírozásukban már éppen kifulladó, banki limitekbe ütköző NER-es cégeknek a legjobbkor jött. Az NKP az első 300 milliárdos jegybanki kötvényvásárlási keret kimerülése után folytatódhat.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Növekedési Kötvényprogramja (NKP) röviden arról szól, hogy a jegybank 300 milliárd forint keretösszegben hazai székhelyű, nem bankok által kibocsátott, megfelelő minősítésű vállalati kötvényeket vásárol. Az eredeti elgondolás az volt, hogy mivel probléma az, hogy Magyarországon a nagyobb cégek nem igazán használnak vállalati kötvénykibocsátást, ahogyan részvény-kibocsátással sem jelennek meg tömegesen a tőzsdén, be kéne robbantani ezt a szegmenst.

Az MNB és pár hasonló állami intézmény sokszor próbál meg különböző piacokat élénkíteni, a kérdés az, hogy a hatalmas állami pénzügyi erő után beindul-e az a piac, vagy úgy szorulnak ki a magánpiaci szereplők, hogy később sem képesek visszatérni?

Ilyen program volt:

  1. a kisebb vállalatok olcsó hitelhez jutását segítő Növekedési Hitelprogram (NHP), illetve az Exim, illetve az MFB hasonló programjai. Ezt szereti a piac, KKV-k is, bankok is, kivezetni azonban nem lenne most könnyű az állami szerepvállalást,
  2. a lakossági megtakarítási piacot újabban a MÁP Plusz formálja át. Jó kamatot kapnak a magánemberek, akik így lelkesen megtakarítanak, a hozam-kockázat észlelés azonban biztosan torzul, ahogy minden más megtakarítási piac szenved,
  3. vannak tőzsdei bevezetést támogató kezdeményezések is, ezek még kevésbé hatottak a piacra,
  4. illetve itt van a vállalati kötvények piacát berobbantani hívatott NKP, amit még elég korai értékelni, de nagyvállalati érdeklődés mindenesetre van iránta.

Kötvénypiacra szükség lehet

A nemzetközi minták tényleg azt mutatják, hogy a fejlett kötvénypiac jól segíti a vállalatok finanszírozását. A magyar programra körülbelül 150-200 vállalat regisztrálását várta előzetesen a piac, ez biztosan meglesz, már több tucat céget minősítettek is a programban aktív szerepet vállaló német hitelminősítők, a Magyar Nemzeti Bank pedig már több vállalati kötvényből vásárolt is (például a teljesség igénye nélkül ilyen a Duna Aszfalt, az Opus Global, a Pannonia Bio, a Mol, a Market Építő, vagy a Cordia).

A vállalatok szempontjából nagyon vonzó a program, mert a megszerzett finanszírozást nagy szabadságfokkal használhatják fel, akár korábbi hiteleik kiváltására, akár jövőbeli beruházási terveik miatt. Kérdés legfeljebb az lehet, hogy a pénzügyi stabilitás, a közvetítőrendszer és az adófizetők szempontjából összességében milyen lesz az eredő.

Sok politikai támogatott

Az elmúlt hetekben több lap is elemezte az NKP-t, rendszeresen nyomon követi a program fejleményeit a Napi.hu, a Portfolio.hu folyamatosan összefoglaló táblázatban is vezet minden fontos információt, legutóbb pedig az Mfor.hu közölt igen alapos cikket.

Mindenki kimutatta, hogy milyen sok a kötvénykibocsátók között a politikaközeli cég. Azt kívülről nehéz megítélni, hogy a programban miért van ennyi NER-es cég. Már ekkora a részesedése a politikai bizalommal bőségesen megáldott cégeknek a nagyvállalati szegmensben és ez csak egy reprezentatív minta? Hamarabb készültek el? A szisztéma előrébb sorolja őket? Például a nagyon drága nemzetközi finanszírozással működő Bige-csoport miért nem látott abban fantáziát, hogy kiváltsa a hiteleit, vagy látott, csak nem szerzett még minősítést?

Mindenesetre az eddigi jelentkezések összesítésénél az látszik, hogy a már minősített és a programban jól álló cégek közül szinte

pontosan 50 százalék a közvetlen NER-es és 50 százalék a piacinak tekinthető vállalkozás.

Előbbiek számosságukat tekintve kevesebben vannak, de a 4iG, Duna Aszfalt, Appeninn, Opus Global és társaik reprezentálta kör 20-30 milliárdos, vagyis nagy kötvényprogrammal lépett porondra.

A piaciak között is van egy óriáskibocsátás (a Futó-család érdekeltségébe tartozó Cordia 44,4 milliárd forintnyi kötvényt bocsátott ki, ami azt jelzi, hogy ez a kibocsátás tényleg nem csak az MNB-forrásra ment rá, hanem piaci befektetőben is bízott.) Viszont a piaciak között nagyon sok a Masterplast, Unix Autó, AutoWallis típusú pármilliárdos kis-kibocsátás.

Ki nem mondott üzenetek

A programban résztvevő kibocsátókkal és magánpiaci befektetőkkel beszélgetve, az derül ki, hogy első kör nagyon elégedett (miért maradnék ki?), az utóbbi inkább óvatos (miért szállnék be?). Azt hallottuk, hogy MNB ráutaló magatartása, vagy egyes hozzáértők informális tájékoztatása alapján a hivatalos közleményeken túl a következő három elemre érdemes felhívni a figyelmet:

  1. a 300 milliárd forintos program lassan kimerül, úgy tudjuk, hogy nagyon valószínű, hogy lesz egy hasonló méretű második kör,
  2. az MNB annyiban egységesen jár el, hogy bár a kibocsátások során csak a felajánlott teljes mennyiség 50 százalékát jegyezheti le, de két héten belül további vásárlásokkal mindenhol megígéri, hogy felmegy 70 százalékig. Ebben a piac nem érez szelektív hozzáállást, vagyis a jegybank nem támogatja jobban a NER-es jelentkezőket, mint a piaciakat,
  3. a befektetőket azért zavarja, hogy az MNB az egész projektet „hiperlazára” lőtte be, vagyis gyakorlatilag a befektetőket nem védi a kötvényhez kapcsolódóan még fedezet sem, ez kockázat a magánbefektetőknek és kockázat az adófizetőknek (ha esetleg a későbbi nem-teljesítéseket az MNB, majd a költségvetés nyelné be).

A hitel multiplikál

A NER cégeinek nagyon nagy szüksége van új finanszírozásra. A NER cégei azért is tudták nagyon gyorsan felvásárolni a fél országot, mert együttműködtek a kereskedelmi bankokkal, sok intézmény (az állami Exim és MFB mellett az MKB, a Takarékbank, a Budapest bank, Gránit, de a nagy piaci bankok, így az OTP is) szívesen ad hiteleket az új elitnek. A bankok üzlethez jutnak, míg a NER gyorsabban halad a vállalkozásbővítési, földvásárlási terveivel, legyen szó médiavállalkozásokról, energetikai hálózatokról, vagy éppen szállodákról.

A bankhitel nagy előnye volt, hogy

  • a zérókamatok világában olcsó volt.
  • a sok állami, államközeli, állammal barátkozó bank piacán volt k kitől felvenni.
  • begyorsította a kisgömböcök hízását,
  • és mindig legalizál is, hiszen nem kell forrást igazolni, hitelből megvettük, aztán majd olyan jól gazdálkodunk, hogy a hitelt visszafizettük az eszköz pedig már a miénk.

Elérték a limiteket

A NER-es társaságokra az jellemző, hogy sok támogatást kapnak, de felső elvárás, hogy törvényesen működjenek, rendesen foglalkoztassanak, fizessenek adót. Aki ebben is hibázik (emlékezetes példa Kuna Tibor számlaügye), az hamar kikerül a rendszerből. Magyarul a NER-es cégek könnyített pályán mozognak, de ott betartják a szabályokat, így a hitelezési limiteket is. Ez pedig már sokszor korlát volt a NER számára.

Sok olyan cég volt, amelyik már nem tudta növelni az eladódottságát. A kötvényprogram számukra vagy arra alkalmas, hogy a korábbi hiteleket visszafizessék, enyhüljön a nyomás, vagy arra is jó lehet, hogy új típusú forrásból lehessen közvetlenül megint vásárolni.

De lesz-e ebből magyar vállalati kötvénypiac? Nincs-e olyan kockázat, hogy majd később ránk, adófizetőkre szakad az egész? Egy pillanatra feledkezzünk el arról, hogy az MNB a fő kötvényvásárló, és fókuszáljunk a megkövetelt magánpiaci befektetői részre! Ki és miért vásárolna ilyen kötvényt? Természetesen a magánbefektető mindig ugyanazt méricskéli, milyen az elérhető hozam és mekkora a kockázat?

A kötvényekkel elérhető hozamok mai szemmel nem rosszak, de nem is kiugróak, viszont a kockázatok elég magasak.

Akarják majd visszafizetni!

A befektetők, legyenek bankok, befektetési alapok, esetleg más befektetők 7-10 évre kölcsönadnak valakinek úgy pénzt, hogy a hitelezői rangsorban teljesen junior pozícióba kerülnek, és igazán nincs semmilyen betekintési, beleszólási lehetőségük a pénz felhasználásába, a cégek működésébe.

Ez nem gond, ez csak egy leírás, ilyen a kötvénypiac. Viszont ezzel együtt kell élni, vagyis egy befektető személyes szimpátiája alapján döntheti el, hogy Futó Gábor, Csányi Sándor, Szíjj László, vagy Tiborcz István neve neki mennyire garancia arra, hogy az illető 7-10 év múlva biztosan vissza fogja tudni/akarni fizetni a tartozását.

A junior pozíció azt jelenti, hogy alapvetően itt abban kell bízni, hogy a kölcsönkérő valóban vissza tudja/akarja fizetni majd a tartozását, mert egy esetleges baj esetén ezt a pozíciót az adós mindenféle egyéb tartozása majd beelőzi, szinte mindenhol lesznek előtte szenior pozíciók.

Nehéz kimaradni

Befektetők azért biztosan vannak és lesznek, sok pénz keres helyet magának Magyarországon is, az NKP-val elérhető hozamok felette vannak a legkockázatmentesebb befektetéseknek. A bankoknak is érdemes valahogyan viszonyulniuk ezekhez a programokhoz. Ha ugyanis a legjobb nagyvállalati ügyfeleik (részben) átállnak erre a forrásra, akkor azt vagy hitelkiváltásra használják (csökken a bankok aktuális biznisze), vagy a jövőben nem a bankokon keresztül finanszírozzák magukat, hanem ebből a programból (ez a bankoknak jövőbeli üzletvesztés). A felszabaduló banki likviditást pedig valahová tenni kell, például ebbe a programba is.

A bankokat természetesen nem nekünk kell félteni, majd eldöntik, hogy miként vesznek részt a programban.

Még olyan esetről is hallottunk, hogy maga a kibocsátó kérte, hogy szeretne a maga kárára szigorítani a kötvény feltételrendszerén. Ennek az volt az oka, hogy a nemzetközi piacon aktív cég igazi piaci befektetőkért is versenyez, nem szeretett volna rosszabb feltételeket kínálni a befektetőinek, mint a versenytársai.

Csak ránk ne ragadjon!

De a magyar adófizetők szempontjából az jelenthet igazi kockázatot, hogy amennyiben a következő 7-10 évben a mai gazdasági struktúra megváltozik, legyünk reálisak, akárcsak egy ma még nehezen elképzelhetőnek tűnő politikai földindulás révén, és alapvetően módosulnak a NER-es cégek üzleti lehetőségei, akkor

lesz-e ezeknek a NER-es cégeknek lehetőségük, kedvük, forrásuk visszafizetni ezeket a kötvényeket és más adósságaikat?

Reméljük, hogy igen, mert különben az MNB-re, majd a jegybanki veszteségeket esetlegesen kipótló költségvetés révén ránk ragadhat ez az egész.

(Borítókép: Matolcsy György bemutatja a Növekedési Kötvényprogramot a Magyar Nemzeti Bankban 2019. szeptember 17-én. Fotó: mnb.hu)