Öt évre börtönbe megy Kocsis István volt MVM-vezér

Jogerősen öt év börtönbüntetésre ítélte a hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel vádolt Kocsis Istvánt, a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt. korábbi vezérigazgatóját kedden a Kúria. A legfelsőbb bíróságra úgy került az ügy, hogy Kocsis a másodfokon született döntés ellen fellebbezett, de végül így sem járt jobban, a Kúria helybenhagyta a korábbi ítéletet.

A mostani, végleges ítélet egy 10-14 éves összetett eseménysor vége, amely legalább egy évtizede a közvélemény előtt játszódott.

Kocsis István büntetőügyének közvetlen története 2008. március 11-én indult, amikor is Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök váratlanul leváltotta őt az MVM éléről. Ma már aligha emlékezünk erre az epizódra, de a leváltás után hamarosan, március 27-én kiszivárgott, hogy Gyurcsány magánérdekeltsége, a mosonmagyaróvári timföldgyár (Motim Zrt.) kedvezményes áron kapott energiát az MVM-től, ráadásul Kocsis átvehette a BKV irányítását.

Érezhető volt, hogy nagy erők feszülnek egymásnak, majd amikor hamarosan az MVM is megkapta az új első emberét Mártha Imre személyében, az új seprű elvégezte az ilyenkor szokásos átvilágítást.

A baloldal végnapjai

Fontos tehát a politika környezet: még az MSZP kormányzott, de ebben a dicstelen korszakban a különböző baloldali erők ahhoz még elég erősek voltak, hogy egymást besározzák, de ahhoz már nem, hogy a szavazók számára is vonzó alternatívát mutassanak fel.

A már megnevezett két, közösségi forrásból működő nagy magyar cég, az MVM és a BKV, vagyis a villamos művek és a fővárosi közlekedési vállalat irattáraiból csak úgy ömlöttek ki a csontvázak, az értelmetlen szerződések, az offshore cégeknek elutalt közpénzekről szóló anyagok. Publikussá vált mindenféle ócska, nyilvános dokumentumokból copy-paste-tel készített, de milliókra értékelt tanulmány, amit sokszor ismert emberek, máskor nevenincs, frissen létrehozott cégek számlázhattak ki.

Robban a bomba

Mindkét cégnél az új menedzsment felkavarta az állóvizet, leporolta az aktákat, és alighanem kölcsönösen szivárogtattak a sajtónak mindenféle anyagot. Igazán az MVM átvilágítása volt döbbenetes, az új felügyelőbizottság által megrendelt és az Erős Ügyvédi Iroda Squire, Sanders & Dempsey LLP által elkészített jelentést ugyanis valaki vagy valakik feladták a tatabányai főpostán, és azt több újságíró is megkapta. A döbbenetes tartalmú jelentés után az MVM új vezetése nem tehetett mást, büntetőfeljelentést tett.

A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) azonnal el is rendelte ismeretlen tettes ellen a nyomozást. Eleinte Kocsis István vezérigazgató, illetve Molnár László gazdasági vezérigazgató-helyettes került fókuszba a cég részéről, és úgy tűnt, hogy egy Szász András nevű, mindenféle zavaros ügyben felbukkanó tanácsadó fogja össze az ügyeket, amiben kulcsszerepe volt Kapolyi László volt ipari miniszter személyének is.

A kulcsszereplők

Bodoky Tamás újságíró visszaemlékezései szerint Szász tűnt a főnöknek, amikor Bodoky egy ízben jelezte neki, hogy erről meghallgatná Kapolyi véleményét is, Szász a jelenlétében felhívta a sokszoros milliárdos volt politikust, és felszólító módban azt mondta, hogy „Lacikám holnap 4-re bejössz, vár a szerkesztő úr.”

A legfontosabb szereplők közül az eljárás során előbb Molnár, majd Kapolyi is meghalt, utóbbi a titkos ügyletek egyik legnagyobb kockázatát igazolta, idősebb korábban olykor leplezetlenül beszélt mindenki más által addig tagadott összefüggésekről.

Kocsisról nagyon sokáig úgy tűnt, hogy teljesen megússza a zavaros utalásokat, nem volt bizonyítható, hogy tudott volna a pénzkiáramlásokról, miközben mindvégig elég életszerűtlen volt, hogy az első számú vezető tudta nélkül 20-40 milliárd forint folyt volna el értelmetlenül.

A konkrét ügyek

A rengeteg értelmetlen számla felidézése talán túl sok részletet igényel, de párat emeljünk ki.

2007-ben például az MVM képes volt egy ciprusi–szamoai–brit hátterű cég, az Aquifex Ltd. számára olyan megbízást adni, hogy ez a cég hajtson fel 10 százalékos megtérülésű energiapiaci befektetéseket a magyar állami aktornak. E homályos megbízás után 2008 februárja és májusa között 6,35 millió eurót át is utalt a megfoghatatlan és teljességgel lenyomozhatatlan hátterű cég osztrák (Meinl Banknál vezetett) számlájára. Az utalásokat Kocsis István vezérigazgató és Molnár László gazdasági vezérhelyettese írta alá.

Mielőtt 2008 márciusában Kocsis távozni kényszerült, és az Aquifex-ügy kiderült, az MVM még a befektetési portfólióját is eladta az offshore cégnek, utána persze hiába futott a pénzének nagy része után, csak egy kis töredéke lett meg az elutalt összegnek.

A struktúra árulkodóan bonyolult és teljességgel életidegen volt a kelet-európai viszonyoktól. A magyar állami cégnek segítő társaság közvetlen tulajdonosa egy Morewig nevű angol cég volt, annak a tulajdonosa pedig egy Zulmar International Limited nevű cég, amely Apián, vagyis a Szamoai Független Állam 60 ezres fővárosában volt bejegyezve.

Sok hasonló ügy

Kocsis később azzal védekezett, hogy idehaza nem találtak olyan szakértőt, aki segített volna a nemzetközi terjeszkedésben, és szokatlanul nyíltan utalt arra is, hogy a Balkánon olyan „alkotmányos költségekre” is szükség lehet, amelyet egy offshore cég könnyebben kezel.

Ahogy nyíltak az akták, úgy ömlöttek ki a gyanús ügyek, egy milánói bejegyzésű és vélhetően szerb energetikai tanácsadók érdekeltségébe tartozó cégnek, a Decotra SRL-nek például 2 millió eurós kölcsönt nyújtott az MVM.

Akadt egy titokzatos spanyol tanácsadócég, az Ibizán bejegyzett Puerto 2006 SL is 130 millió forintot kapott az MVM-től. Az MVM állítólag meg szerette volna venni egy hazai energianádcég (NÁD MPS-H Kft.), illetve a szerb loznicai és a boszniai stanari erőműprojekteket.

A közvélemény számára is erősebb sztori volt az, amelyben a cégvezető feleségét is hírbe hozták. Az MVM egy horvátországi szállodaszerződése során felmerült ugyanis, hogy a szerződő partnercég végső haszonhúzója egy Kocsis Istvánné nevű magyar állampolgár. Kocsis határozottan cáfolta, hogy a feleségéről lenne szó, de a nemzetközi cégregiszterekből mégis ez látszott.

Kapolyi László is mindenféle zavaros szerződést köthetett a céggel, az MVM-csoportba tartozó Paksi Atomerőmű, a Vértesi Erőmű, illetve a Kárpát Energo közötti mozgásokban az volt a közös, hogy az állami tulajdonú magyar cégekből ömlött ki a közvagyon, az kétes cégeknél landolt.

Kocsis István sokáig védett személynek tűnt, hiszen korábbi magas állami posztjai, privatizációs ügyletei vagy energetikai privatizációi után mindenki azt gondolta, hogy védett, ráadásul a Fidesz nagyon hálás lehetett neki.

Kocsis Istvánt eleinte nem is hallgatták meg a nyomozók, úgy maradhatott egy ideig a BKV első embere, hogy a fővárosi cégek közül a 2010-es önkormányzati választások után egyedül ő tarthatta meg állását. Végül 2010. szeptember 2-án távozott a BKV éléről, azóta az OTP-csoportban dolgozott, de időről időre felmerült az energetikai szakmában, hogy visszatérhet (szerepét emlegették a Paks 2, az MVM, illetve potenciálisan még a Mol-csoport kapcsán is). Több eljárás is úgy zárult, hogy Kocsis Istvánt nem találta bűnösnek a bíróság, végül a Pécsi Ítélőtábla idén tavasszal öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. A Kúria most ezt az ítéletet hagyta helyben.

(Borítókép: Kocsis István érkezik még mint tanúként a 2015-ös tárgyalásra, Kiss Ernő nyugalmazott rendőr dandártábornok ellen befolyással üzérkedés miatt indított perben a Fõvárosi Törvényszékre április 15-én. Fotó: SoóS Lajos / MTI)