Túlképzettnek lenni igazából nagyon is megéri

Mindannyian találkoztunk már azzal az érveléssel, hogy nem biztos, hogy szükség van annyi diplomásra, jobban jár az ember, ha elmegy szakmát tanulni. Egyéni életutak esetében láthatunk erre is példákat (pl. szinte biztosan jobban keres ma Magyarországon egy asztalos, mint egy általános iskolai tanár, vagy pláne szociális munkás), a statisztikák viszont még mindig azt mutatják, hogy összességében

Nem beszélve arról, milyen rossznak tűnnek azoknak a kilátásai hosszabb távon, akik érettségit nem adó szakiskolákban tanulnak jelenleg.

A Munkaerőpiaci Tükör 2018 című MTA-kiadványban Varga Júlia egyik tanulmánya azt mutatja be, hogyan változott a legfeljebb 35 éves diplomások munkaerőpiaci helyzete az elmúlt években.

Az alaphelyzet az, hogy 2012 után megállt a korábbi időszakokra jellemzú növekedés, kevesebb diák került be a felsőoktatásba, mint korábban, és 2015-től a fiatal népességben csökkenni kezdett a felsőfokú végzettségűek aránya. Ettől függetlenül a teljes 25–64 éves népességben az arány még tovább nőtt 2018-ig, mivel a nyugdíjba menő népesebb generációkban kisebb arányban voltak diplomások.

Ennek alapján (is) kérdéses, mennyire jó az az irány, ami a felsőoktatásba járó hallgatók számának csökkenését eredményezi; noha a jelenség mögött egyrészről demográfiai okok állnak (a mai tizen-huszonévesek kevesebben vannak, mint 10-20 évvel ezelőtt ugyanez a generáció), a kormányzat oktatáspolitikája is látványosan szembe megy a fejlett országokban megszokottal, ami hosszabb távon a versenyképességi és növekedési kilátásokat is veszélyezteti. 

Ahogy a fenti ábrán megfigyelhetjük, a mesterdiplomát szerzettek több mint 80 százaléka volt foglalkoztatott a teljes időszakban. Az alapfokon végzettek az időszak legelején ugyanolyan arányban dolgoztak, mint a mesterdiplomások, majd 2006 és 2010 között – a cikk szerint valószínűleg a gazdasági válság hatásaként – 7 százalékponttal csökkent foglalkoztatotti arányuk, de 2010 után ismét növekedni kezdett, és 2016-ra már elérte a 80 százalékot. A válság után

A fiatal diplomások a tanulmány szerint átlagosan nagyon magas kereseti hozamokat realizáltak. A 36 évesnél fiatalabb, BA/főiskolai végzettségűek általános iskolai végzettségűekhez viszonyított átlagos kereseti hozama 130–140 százalék körül mozgott az időszak elején. A válság alatt, 2010 és 2012 között ez némileg lecsökkent, majd emelkedni kezdett, és a korábbi magas szintre tért vissza. 

Az alap- és mesterfokozatot szerzett fiatalok közül is az eloszlás tetején, a 75. és a 90. fizetési percentilishez tartozók (vagyis a maximális fizetés 75 illetve 90 százalékát keresők) kereseti hozama mindvégig magas volt, az 50. és a 25 percentilishez tartozóké – valószínűleg a gazdasági válság hatására – egy-két évig átmenetileg csökkent, majd visszaállt a korábbi szintre.

Mindazonáltal megfigyelhető az is, hogy

ez lehet a képességek hatása, a felsőoktatási intézmények vagy szakok közötti minőségi különbségének, illetve az illeszkedési problémáknak a következménye. Lehet, hogy a fiatal diplomások egy része csak diplomát nem igénylő állásokban tud elhelyezkedni.

Az adatokból kiderült az is, hogy a tanulásból a munkába történő átmenet során a fiatal diplomások egyre nagyobb arányban kezdik a pályájukat a képzettségükhöz mérten alacsonyabb szintű foglalkozásban.

A tanulmány megjegyzi azt is, hogy ez nem feltétlen irracionális: a jobb képességű, magasabb végzettségű fiataloknak adott esetben megérheti, hogy képességeikhez mérten alacsonyabb szintű foglalkozásban kezdjenek dolgozni, ha ezt kompenzálja a gyorsabb előre léptetés valószínűsége.

A fiatal MA végzettségűek közül 2004-ben még 57 százalék dolgozott illeszkedő állásban, az időszak 2016-ban viszont már 54 százalékuk túlképzett volt. A túlképzettség, az alulképzettség és az illeszkedő foglalkozás más-más hatással lehet a fiatal diplomások bérhozamának alakulására.

A cikk számításai azt mutatják, hogy a „szükséges” és „többlet” felsőoktatási évek bérhozama pozitív, míg a „hiányzó” éveké negatív. A szükséges éveknek magasabb (15–17 százalék) a hozama, mint a többletéveknek (10–12 százalék volt, majd 2016-ra 7 százalékra csökkent), de mind a kettő jelentős plusznak tekinthető, ebből is látszik, hogy statisztikai alapon jobban megéri a több tanulás, mint a kevesebb. 

Aki viszont a szükségesnek tekintett végzettségnél alacsonyabb végzettséggel dolgozott egy adott foglalkozásban (esetünkben BA végzettséggel látott el olyan feladatot, amelyet jellemzően MA végzettséggel látnak el), az

– bár ez a számítás nem veszi figyelembe, hogy a diplomán túl a képességek is lehetnek eltérőek, és magyarázhatják a bérkülönbségeket.