Gerzson
-3 °C
9 °C
Index - In English In English Eng

Európába is megérkezett a Huawei-háború

GettyImages-1037957574
2020.02.05. 12:30
Az Egyesült Államok bő egy éve próbálja elszigetelni a Huawei kínai mobil- és hálózatieszköz-gyártót, arra hivatkozva, hogy a biztonsági kockázatot jelentene, ha a kínaiak építhetnék ki az ötödik generációs mobilhálózatokat. Európa kormányai ennek ellenére gazdasági érdekből nem akarják kitiltani a Huaweit, ugyanakkor az esetleges kockázatokat is szeretnék minimalizálni, ami a briteket és az EU-t is egyensúlyozásra sarkallja. A németeknél viszont heves belpolitikai vita folyik az ügyben, és bár Angela Merkell kancellár Huawei-párti, még saját pártjának sok tagja is tiltást akar.

A londoni kormány kedden, az Európai Unióból való brit kilépés előtt három nappal jelentette be, hogy bizonyos korlátok mellett engedélyezi a kínai Huaweinek a brit ötödik generációs (5G) mobilhálózat kiépítésében való részvételt, más szóval nem tiltja ki az Amerika által a kínai hírszerzés trójai falovának tartott céget a piacáról.

A salamoni döntés – beengedik a Huaweit, de azért nem teljesen – mögött egyszerű gazdasági és politikai érdekek állnak. A kormányzó konzervatívok azt szeretnék, hogy az Egyesült Királyság Európától elszakadva globális gazdasági szereplővé váljon. Ehhez nem árt jóban lenni a kínaiakkal – ami a Huaweit kitiltása esetén nem lehetséges. Másfelől jóban kellene lenni az Egyesült Államokkal is, amely a jövőbeli gazdasági és hírszerzési kapcsolatok befagyasztásával fenyegetett, ha London beengedi a kínai céget. 

Nemcsak London került két acsarkodó nagyhatalom közé Huawei-ügyben, az EU maradéka is hasonló dilemmával áll szemben.

Az Európai Bizottság szerdán kiadott ajánlásaiban a britekhez hasonló módon próbál navigálni az ügyben. Közben Németországban még Angela Merkel kancellár pártja is megosztott a tiltást és a beengedést támogatók között; Franciaország és Hollandia “nem diszkriminál”, de azért szigorúbbra vették a kiberbiztonsági szabályozást; és hasonlóan járt el az Egyesült Államok leghűbb európai szövetségese, Lengyelország is; Olaszországban össze-vissza beszélnek; Magyarország pedig szokásához híven látványosan Kína felé hajlik.

Bár a viták még nem zárultak le, a Huawei szempontjából alapvetően pozitívan alakulnak a dolgok. Azonban Washington még nem tett le róla, hogy Európából is kiszorítsa a vállalatot, és a német vita alakulása is vízválasztó lehet.

Amerika fél

Az Egyesült Államok már Barack Obama elnöksége alatt sem látta szívesen a kínai céget; Donald Trump hatalomra jutása óta pedig (változó intenzitással) a Huawei elszigetelésére törekszik.

Ennek kiindulópontja, hogy az ötödik generációs hálózatokra stratégiai infrastruktúraként tekintenek Washingtonban. Az 5G a várakozások szerint lehetővé teszi majd a “dolgok internetének” térhódítását, azaz nemcsak mobilokat és számítógépeket, hanem automatizált gyárakat, mindent megfigyelő kamerahálózatokat, önvezető autókat és kamionokat kötne össze. A növekvő összekötöttség pedig nagyobb kockázattal jár: a nagyhatalmak között ma is ezerrel megy a kiberháborúzgatás, amelyben új szintet jelentene, ha az autóktól kezdve a gyártósorokig bármit meg lehetne hekkelni.

Emiatt Amerikát különösen zavarja, hogy az 5G kiépítéséhez szükséges hálózati eszközök (routerek, bázisállomások, stb.) piacán a Huawei 30 százalékos részesedésével világvezető; megelőzve a dél-koreai Samsungot (23,3 százalék), a svéd Ericssont (20 százalék) és a finn Nokiát (13,6 százalék). 

Washington szerint hiba odaengedni a kínaiakat a stratégiai hálózatok közelébe. Ennek a politikai oldala, hogy az amerikai-kínai kapcsolatok romlanak, és Nyugaton sokan nem örülnek neki, hogy a megerősödött Kína egyre keményebb eszközökkel érvényesíti érdekeit a világban. A technikai oldala, hogy Washington vádjai szerint a Huawei:

  • nem független a kínai államtól;
  • tisztességtelen eszközökkel, nagy állami támogatásoknak köszönhetően, dömpingárazással szorította ki versenytársait;
  • együttműködik, illetve együttműködhet a kínai hadsereggel és a titkosszolgálatokkal, amire a 2017-es kínai kiberbiztonsági törvény alapján kényszeríthető is;
  • az adatforgalom megfigyelésére alkalmas úgynevezett backdoorokat telepíthet eszközeibe, vagy szandékos szoftverhibákkal teheti sebezhetővé a nyugati hálózatokat;
  • politikai viták esetén a szoftverfrissítések és a támogatás felfüggesztésével hozhatja nehéz helyzetbe a nyugati Huawei-felhasználókat.

A cég szerint ezen állítások alaptalanok, a Huawei a kínai államtól független profitorientált magáncég, amely már 20 éve jelent van Európában, piaci részesedése jelentős innovációs ráfordításának köszönhető, és semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, hogy kockázatot jelentene – ezt az üzenetet elsöprő PR- és marketing-, és lobbioffenzívával is megtolták. A keményvonalasabb nyugati elemzők szerint ezzel szemben

Kínában egyetlen stratégiai cég sem független a kommunista párt akaratától, sőt ezek a cégek a vádak szerint tulajdonosi hátterüktől függetlenül az államérdeket képviselik. 

Kell a pénz

A vádaktól függetlenül az tény, hogy a kínai állam az utóbbi időben nagyon nyomja külföldön a Huaweit. Kína németországi nagykövete nemrég arról beszélt, következményekkel járna, ha Berlin kitiltaná a Huaweit, majd felvetette, hogy a németek rengeteg autót adnak el Kínában, amit sokan az autóexport berekesztésére vonatkozó fenyegetésként értelmeztek. De még a Feröer-szigetek is egyértelmű utalást kapott rá, hogy a Huawei nélkül nincs biznisz Kínával.

Európa pont ezért se kiköpni, se lenyelni nem tudja a Huawei-ügyet.

A kontinens vezetői nem akarják veszélybe sodorni a kínai kereskedelemet; súlyosabb bizonyítékok hiányában nincsenek meggyőződve a Huawei veszélyességéről; és amúgy is elegük van Donald Trump Európára nézve is káros gazdasági háborújából és egyoldalú külpolitikájából. Washington szavahihetőségét az NSA-botrány is aláásta, különösen Németországban, ahol a Huawei körüli vita nem mentes az Amerika-ellenes felhangoktól sem.

Másfelől nem akarják magukra haragítani az Egyesült Államokat sem: Trump dühkitöréseitől (és Emmanuel Macron francia elnök nagyhatalmi álmaitól) függetlenül Amerika a NATO legfontosabb tagja, az európai biztonság fő garantálója, és messze az unió legnagyobb exportpiaca is. Az EU kétszer annyi terméket és ötször annyi szolgáltatást exportál Amerikában, mint Kínában; ráadásul míg Kínával 200 milliárd eurós deficitet, addig Amerikával 138 milliárdos többletet könyvelt el 2018-ban.

Közben a kínaiak megerősödése Európában is szült félelmeket. A Huawei-jel kapcsolatos amerikai aggályokat pedig részben az uniós szakértők is osztják; Peking megítélésének pedig a közelmúlt kémügyei sem tettek jót. Mindazonáltal azért olyan vélemények is vannak, amelyek szerint az egész 5G egy lufi, aminek technológiai és biztonsági fontosságát teljesen alaptalanul próbálja felnagyítani mind a Huawei, mind az Egyesült Államok.

Fő a biztonság

E dilemmát úgy tűnik, a biztonság fokozásával próbálja megoldani Európa. A brit kormány szerint a Huawei esetleges kockázatai “menedzselhetőek” az 5G-s rendszerek feletti ellenőrzés szavatolásával. Terveik szerint a Huawei ugyan részt vehet az 5G kiépítésében, de termékeit nem lehet majd használni a hálózatok központi, az adatok mozgatását és a hálózatra kapcsolódó eszközök hitelesítéséért felelős részében, valamint stratégiai területeken, például katonai bázisokon vagy atomerőművekben. (Ironikus, hogy a legújabb brit atomerőmű kínai részvétellel épül.)

A döntés különösen azért érdekes, mert az Egyesült Királyság része az angolszász országok Five Eyes nevű hírszerzési programjának, amely a legfejlettebb, országközi titkosszolgálati együttműködés. A tagok közül Ausztrália korábban kizárta a Huaweit, és Új-Zélandon is a kínai cég részvétele nélkül épül az 5G. A Trump-kormány megfenyegette Londont, hogy kizárják a klubból, ha beengedi a Huaweit, bár egyelőre nem világos, hogy a britek kiemelt szerepének fényében mennyire gondolja ezt komolyan.

A másik érdekesség, hogy Boris Johnson brit miniszterelnök szereti körbeudvarolni egymást Donald Trumppal, abban a reményben, hogy a két ország a brexit után gyorsan gazdasági együttműködést köthet. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter azonban többször is figyelmeztette Boris Johnsont, hogy ha beengedik a Huaweit, a búcsút inthetnek ennek – Pompeo a brit bejelentés utáni londoni látogatásának is a kínaiak savazásával töltötte, közben az amerikai gazdasági paktum fontosságát hangsúlyozta. A kormány tervét pedig a parlamentnek is jóvá kell hagynia, ami nem egyelőre lefutott menet.

A brithez hasonló elvet követnek a szerdán kiadott uniós ajánlások. Egyfelől azokban nem esik szó a Huawei kitiltásáról; másfelől az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a hálózatok központi részének kiépítésében ne vehessenek részt “kockázatos gyártók”; azaz olyan cégek, amelyek “szoros kapcsolatban állnak az állammal”, illetve hazájukban hiányoznak “a demokratikus fékek és ellensúlyok”. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a megfogalmazás a Huaweire utal. 

Mindenki maga dönt

Az uniós ajánlások ugyanakkor nem kötelezőek, a tagállamok maguk döntik el, a fentieket hogyan értelmezik. A többség (például az említett franciák, hollandok és lengyelek) a brithez hasonló hozzáállást követnek: nem tiltják ki a Huaweit, ehelyett a biztonsági követelmények szigorításával próbálják kezelni a helyzetet. Máshol még nem született döntés, Olaszországban például decemberben egy parlamenti bizottság a cég kitiltását javasolta, a kormány közben beengedné a Huaweit.

A legnagyobb vita Németországban folyik, ahol külön dimenziót ad a kérdésnek a mobilhálózatok rossz állapota és a minél gyorsabb modernizáció igénye. Angela Merkel kancellár nem lát akadályt a Huawei beengedésével szemben, Horst Seehofer belügyminiszter egyenesen arról beszélt, hogy tíz évet késne a német 5G , ha kizárnák a céget. (Ennek ellentmond, hogy több helyen épül Huawei-mentes 5G-hálózat a világban; Thierry Breton, az uniós belső piacért felelős biztos közölte, nincs szó semmiféle fennakadásról.)

Merkel pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) viszont megosztott: a párt képviselőcsoportjának nagyjából ötöde jóval keményebb álláspontot képvisel. A főkolompos, Norbert Röttgen,

a német parlament külügyi bizottságának elnöke szerint “nem létezik az államtól független kínai cég”; a Huawei részvételét a német 5G kiépítésében nemzetbiztonsági kérdésnek nevezte.

A nagykoalíciós partner, a szociáldemokrata párt (SPD) egyes prominens tagjai hasonló állásponton vannak; a két párt Huawei-ellenes tagjai decemberben olyan feltételeket javasoltak a német 5G számára, amelyek sajtóértékelések szerint effektíve kizárnák a kínai céget. A Huawei feletti kínai állami befolyás veszélyét hangoztatják a megerősödött Zöldek és a szabad demokraták is. Míg a kancellár és a CDU-s pártvezetés nagyobbik része Kína-barát, a parlamentben inkább Huawei-ellenes a hangulat.

Nem tört meg

A vitát természetesen az Egyesült Államok is igyekszik maga felé billenteni. A Handelsblatt német lap szerint Washington bizonyítékokat is átadott a németeknek arról, hogy a Huawei együttműködött a kínai titkosszolgálatokkal, ez alapján pedig “nem lehet megbízni a kínai cégekben az 5G hálózatok kiépítésével kapcsolatos biztonsági követelmények tekintetében”. A cég tagadta ezeket a vádakat a német sajtónak. 

Mindazonáltal a dolog túlmutat a konkrét biztonsági kérdéseken. Míg Washington a két nagyhatalom közti, élénkülő rivalizálás jegyében Kína elszigetelésével próbálkozik, addig európai vezetők, különösen Angela Merkel azt hangoztatja, hogy a vélt vagy valós kínai fenyegetést nem a hidegháborúzással lehet enyhíteni, hanem pont ellenkezőleg, azzal, ha a nyugati világ mélyíti az interakcióit Kínával, és jobban bevonja Pekinget a nemzetközi rendszer irányításába. (Amire az amerikaiak azt válaszolják, hogy ők az 1970-es évek óta próbálkoztak ezzel, sikertelenül.) 

Szintén javítja a Huawei esélyeit Európa szokásos megosztottsága. Ahogy Emmanuel Macron fogalmazott

Európa egyszerűen nélkülöz bármiféle közös tervezést vagy koordinációt a kérdésben. Végső soron a mobilszolgáltatókra hagyják a szuverén állami döntéseket. 

A mobilszolgáltatók érdekei pedig a Huawei mellett szólnak. A német 4G-infrastruktúra 70 százaléka Huawei-termék; Európa számos országában is piacvezetők a kínaiak. A mobilszolgáltatók számára huszadrangú kérdés, hogy a Huawei mennyire áll közel a Kínai Kommunista Párthoz; a lényeg, hogy olcsóbb, mint a konkurencia: iparági becslések szerint Európának 55 milliárd eurós költségtöbblettel járna a cég kizárása az 5G kiépítéséből. (Más kérdés, hogy a drágább Nokia vagy az Ericsson termékek beszerzése európai munkahelyeket és innovációt teremtene.)

A Huawei közben a mobilpiacon növelte eladásait, és a hálózati eszközgyártásban sem rogyott meg. Sőt, az amerikai nyomás csak gyorsította a cég és az egész kínai techszektor azon törekvéseit, hogy saját, a külvilágtól független technológiai bázist hozzanak létre. A Huawei tavaly ötször annyit költött kutatás-fejlesztésre, mint a Nokia és az Ericsson (ezt a Wall Street Journal szerint segítette a kínai állam 75 milliárd dolláros dotációja is, míg finn és svéd cég az uniós versenyszabályok miatt nagyságrendekkel kevesebb támogatást kap); a kínai cégek csak a közelmúltban 3000 csipfejlesztő mérnököt csábítottak el a konkurenciától; az Európán kívüli világban pedig politikai vitáktól mentesen, töretlenül terjeszkednek. 

Bár a Huawei-ügy még nem zárult le, Európában jól áll a cég. Hogy ez így marad-e, abban mérföldkő lesz majd a februárban várható német döntés az 5G-s tenderekre vonatkozó szabályokról. Ami viszont biztos, hogy a magyar kormány töretlenül kiáll a Huawei mögött, függetlenül az amerikai és európai történésektől; uniós kényszer hiányában pedig ez vélhetően nem is változik majd.

(Borítókép: Ole Spata/picture alliance / Getty Images Hungary)