Vince
3 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

A törlesztési moratórium fontos lépés, de a részletek felkavarják a bankokat

000 Par6632361
2020.03.18. 17:47 Módosítva: 2020.03.20. 13:15
Az állam, a bankok és a lakosság összetett viszonyában az elmúlt években minden szereplő a hitelfelvételek erősítésén dolgozott. Aztán jött a koronavírus, ami mindezt egy rémálommá tette. Ki fizeti a révészt?

Március 18-án kapkodhatták a fejüket a bankok, aligha igényelt túl sok szakmai egyeztetést, hogy először bejelentették, hogy a vállalati után a lakossági hitelekre is kiterjesztett moratóriumot javasol az MNB,

majd Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette,

  • hogy a magánszemélyek és vállalkozások szerdáig megkötött hiteleinek tőke- és kamatfizetési kötelezettségét az év végéig felfüggesztik,
  • a személyi hitelek kamata 5,9 százalékig apad,
  • a rövid lejáratú vállalkozási hiteleket július 30-ig meghosszabbítják. 

Mi még a reggeli, MNB-s javaslatokról beszéltünk bankárokkal, a tapasztalatunk szerint a bankszektor alapvetően támogató, átérzi a helyzet felelősségét, de azért a szakemberekben sok kérdés is felmerült.

  1. Milyenek lesznek a pontos feltételek, mert egy moratóriumot lehet segítő, de önsorsrontó módon is levezényelni.
  2. Eddig gőzerővel nyomta az állam, hogy a bankok hitelezzenek, aki a leginkább szót fogadott, most az kerül a legnehezebb helyzetbe.
  3. Az MNB örömmel látna egy munkanélküliség elleni biztosítási terméket is, de vajon lehet-e ezt piaci alapon árazni? És ha igen, nem lesz az elképesztő drága?
  4. Kritikaként hangzott el, hogy miért kellett rögtön 2020 végéig meghirdetni a programot, és ezzel hosszú lefagyást jelezni? Valószínűleg ez a reális, de pszichológiai és üzleti szempontból is kedvezőbb lett volna egy három hónapos, majd meghosszabbított program, mint egy azonnali hosszabb.
  5. Végül a bankárok inkább tartják jogosnak a lakossági moratóriumot, mint a vállalatit, ahol inkább feltételezhető, hogy felkészült cégek és pénzügyi vezetők szerződtek, ráadásul a moratórium lefagyaszthatja a reálgazdaságot, mert ha egy cég nem fizeti az alaphitelét, akkor aligha fog a banktól a működéséhez elengedhetetlen forgótőke-finanszírozást kapni.

Tehet-e a magyar lakosság, a hazai bankok, vagy a magyar állam arról, hogy megjött a koronavírus, és mindenkit nehéz helyzetbe hozott? Természetesen nem.

Tehet-e a magyar lakosság, a hazai bankok, vagy az állam arról, hogy a váratlan válság egy olyan helyzetben érte őket, amikor mindenki nagyban fújta a hitellufit? Vagyis a devizahitelek kínkeserves lezárása után megint a lakosság és a vállalatok is masszívan eladósodásba kezdtek? Természetesen igen.

Nyomtuk ezerrel

A bankok részben a hitelezésből élnek, ezért örültek, hogy visszatért a lakáshitelek piaca, illetve még többet kerestek a felfutó fedezetlen, viszont drága személyi hitelezéssel. Ráadásul örültek annak, hogy az állam, az MNB a bankokkal azonos érdekek mentén tevékenykedett, hiszen mindenki alacsony kamatokkal és állami, jegybanki programokkal erőltette a lakossági és vállalati hitelek felfutását.

A hitelfelvevők is boldogak voltak, a szinte ingyen pénzért mindenki lehajolt. A lakosság a demográfiai elképzelésekkel összekötött ingyenhiteleknek örült, a vállalatok az állam, az MNB, az MFB és az Exim kamatmentes, olykor kedvezményes kamatozású termékeinek.

A növekedésben, a magas foglalkoztatásban, az európai források lehívásában érdekelt államot sem érdemes kárhoztatni, nagyban marketingelte ugyan az eladósodást, de nemcsak „dumált”, tett is az ügyért, a hazai bankrendszer az elmúlt években nagymértékben az állami programok közvetítésével keresett pénzt.

Túlzás volt

A válság felől visszanézve könnyű azt mondani, hogy mindez óvatlan volt. A hitelláz tombolt, ki ne találkozott volna kéretlen hírlevelekkel vagy telefonhívásokkal, amelyekben bankok nevében telefonáló call-centeresek vagy ügynökök személyi kölcsön felvételére kapacitálták az illetőt? A bevásárlóközpontokban vagy reptéren megállítottak minket a bankok nevében hitelkártya ajánlattal.

A fedezetlen hitelek piaca az elmúlt években szárnyalt,

ez az MNB statisztikáiból is jól látszik. A Pénzcentrum.hu cikkéből is nyomon követhető, hogy 2019-ben 25 százalékkal nőttek a személyi hitelek. Az Énpénzem.hu cikkéből pedig pontosan látszanak az összesített eladósodási számok.

Megjött a korona

Aztán megérkezett a járvány, és vele a teljes lefagyás. A legfrissebb belső tervezéseikben a bankok már 5-6 százalékos regionális GDP-visszaeséssel számolnak, ebben a helyzetben nehezebb lesz mindenkinek, államnak, lakosságnak, banknak.

Az állam próbál segíteni, ennek az egyik módja az, hogy noszogatja a bankokat, hogy alakítsanak ki kedvezményes hitellehetőségeket, csökkentsék a személyi hitelek kamatait, vállaljanak az ügyfelek felé moratóriumot.

  • Nem mindegy azonban, hogy a nem-fizetés normál piaci körülmények között zajlik, vagyis az ügyfeleknek van lehetőségük ugyan nem fizetni, de ennek a későbbiekben ára van, és a moratórium egy olyan opció, amellyel csak a rászoruló ügyfeleknek érdemes élnie.
  • Vagy a moratórium során olyan feltételeket kér az állam a bankoktól, amellyel mindenkinek megéri a nem-fizetés, és a bankok kamat- és kamatjellegű bevétele teljesen lefagy.

Az eddig megjelentetett konkrét, számszaki intézkedés szerint, a bankoknak olyan személyi hiteleket kell kialakítaniuk, amelyek teljes hiteldíjmutatója (THM) a 0,9 százalékos jegybanki alapkamat szintjét legfeljebb 5 százalékponttal haladhatja meg, az eddig kihelyezett hitelek is ilyenné alakulnak át.

Adjad, vagy jövök én!

Az első jelzések alapján azt lehet tippelni, hogy az ügyfélnek nem lesz különösebb adminisztratív teendője, és egyelőre az állam sem tesz bele adófizetői pénzt a hitelek rendezésébe, hanem csak szabályozói pozíciójának birtokában felkéri a bankokat, hogy adjanak kamatkedvezményeket, vezessenek be moratóriumot, különben ő lép. Azért sok gondolkodási időt nem adott az állam, mert a miniszterelnök kora délután már be is jelentette, hogy inkább az állam lép.

Igazságos-e ez? Jó eredményhez vezet ez? Az első kérdésre a válasz inkább nem, a másodikra inkább igen.

Ha vannak kétoldalú magánszerződések, akkor lehet-e felülről úgy lépni, hogy egy nehéz helyzetben az egyik fél kicsit jobban járjon, a másik járjon kicsit rosszabbul? Miért éppen a bankok viszik el a válságkezelés költségeit, miért nem az adófizetők, miért nem az állam? Felmerülhet egy ilyen kérdés, de persze a válasz az, hogy mindenki elviszi, a munkájukat, bevételeiket elvesztő lakosok, az adóbevételeket elengedő, illetve a rengeteg költséget vállaló állam is.

A rendkívüli helyzetben a bankok közül senki nem fog hangosan tiltakozni, illetve

az elmúlt években már szép pénzt kereső bankokat senki nem fogja sajnálni, de az közös érdek, hogy a pénzintézetek kibírják a romló feltételeket.

Abban azért lehet bízni, hogy egy felülről jövő, összehangolt feltételrendszer változással a bankok valójában jobban járnak, mintha rendezetlen folyamatok között zúdulna rájuk az ügyfelek nem-fizetése, az NPL emelkedése. A fedezetlen személyi hiteleket utóbbi esetben is csak polgári perekkel tudnák a bankok behajtani, nehéz gazdasági helyzetben ez még kilátástalanabb.

A lakáshitelek mögött pedig ott van ugyan a fedezet, de azért nincs előttünk az a jelenet, hogy a végrehajtó vírus idején kimegy és kilakoltatja a családokat. Rá lehetett volna bízni a felekre (bankok és ügyfelek) a helyzet rendezését, de lehet, hogy akkor a szektor rosszabbul járt volna.

Jelezni kell

Hogyan fog ez az egész kinézni a gyakorlatban? Nem tudjuk, de ami fontosabb, még a bankárok sem tudják.

A bankok szempontjából a rendesen fizető ügyfeleket nem érdemes moratóriumba tenni. Jó lenne az is, ha a folyamat végén, bár a bankoknak elkerülhetetlenül rosszabb lesz, de nem lenne annyival rosszabb, hogy megint ki kelljen őket menteni.

A bankszektort ugyanis sokszor kell kimenteni, szerencsére ezek az átmeneti kötvényprogramok, pénznyomtatások, likvidtás-segítő agy garanciaelemek, esetleg a szanálási metódusok olyan bonyolultak, hogy

az adófizetők nem veszik észre, amikor éppen bankmentés zajlik,

de 2008-2009-ben is egy csomó európai ország követte a „too big to fail” elvet, vagyis azt, hogy a bankok olyan nagyok, hogy nem dőlhetnek be.

A koronavírus idején nem szép dolog bárkit hibáztatni, de azért az biztos, hogy a hazai bankári mezőnyben is vannak konzervatív, kiváló bankárok, és vannak olyanok, akik az első sorban szívták meg a devizahitelezést, a mértéktelen projekthitelezést, de semmit nem tanultak belőle, és ugyanúgy ott maradtak a piacon (legfeljebb egy másik bankon) és megint élére álltak a dinamikus (értsd agresszív és felelőtlen) hitelezésnek.

Meddig bírják a bankok?

A bankok azért abban bízhatnak, hogy a program keretében lesznek pozitív állami programok is, jelzáloglevél-vásárlások, szabály-könnyítések, garanciák, alapok, ráadásul nemcsak hazai, de európai szinten is. Az EIB máris bejelentett egy nagyobb ilyen csomagot. A tőkekövetelmények átmeneti könnyítése például segítség, de azért középtávon már kockázat is, pénzügyi stabilitási kérdés.

Ha a bankok kamat- és kamatjellegű bevétele lefagy, akkor bár nem ismerjük pontosan a bankok bevételi szerkezetét, biztosan nehéz helyzet alakul ki a szektorban, hiszen a bankokat minden érinti,

  1. a hitelek törlesztéseinek elmaradása,
  2. a banki finanszírozást igénylő új beruházási projektek teljes hiánya
  3. a meglevő kapcsolatok romlása, borulása.

Kereslet és kínálat

A piacon a koronavírus idején nagyon speciális, régen nem látott helyzet fog kialakulni. Nem lesz sem lakossági, sem vállalati kereslet a hitelekre, kínálat se nagyon, mert a mozgó ügynökök nem mozognak, aki pedig mégis most venne fel hitelt, az vélhetően kétségbeesett helyzete miatt tenne ilyet, őket pedig a bankok nem szeretnék finanszírozni.

A kínálat vélhetően hamarabb magához térhet, de a keresleti oldal vélhetően még sokáig nagyon meg fog feküdni.

Sokat írunk a gazdasági hatásokról, mindenki tudja, hogy az rossz, de az egész gazdaságból hiányzik majd az éltető oxigén. Ha az emberek nem utaznak, nem vesznek luxusjavakat, nem vásárolnak, sőt meg sem néznek lakásokat, hiszen nem szívesen fognak meg idegen kilincseket, akkor a fogyasztás és a hitelfelvétel is apad.

Ráadásul Magyarország egy autóipari összeszerelő ország,

az autóipar ugyan közvetlenül banki szempontból nem annyira érdekes, mert ezek a cégek tulajdonosi hitelekből finanszírozták magukat, de ha minden beszállító, munkavállaló is lefagy és kevesebbet fogyaszt, illetve bankol, akkor nagy baj lesz. Alighanem fogunk még a lakosságon és a vállalaton túl, valamiképpen a bankokon is segíteni.

(Borítókép: A Magyar Nemzeti Bank épülete / Fotó: Kisbenedek Attila / AFP)

Durva influenza vagy veszélyes világjárvány?

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik, és vannak, akik az Indexet olvassák! Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!