Hogy telik a napom? Hajléktalan leszek, úgy néz ki

Még nem lehet tudni, hogy pontosan mekkora gazdasági visszaesést okoz majd a koronavírus-járvány, de az már biztos, hogy sok szempontból a lecsengése után sem lesz ugyanolyan az életünk, mint előtte volt. A kormány várakozásai szerint Magyarországon júniusban tetőzhet a járvány, a visszaesés miatt pedig több százezren is elveszíthetik a munkájukat. Orbán Viktor szerint a gazdaság talpra állításához minden idők legnagyobb gazdasági csomagját kell elindítani.

Van néhány szektor, amelyet már most kíméletlenül földbe döngölt a kialakult helyzet. Azok kerültek a legnagyobb bajba, amelyek működésének alapvető feltétele, hogy az emberek kimozduljanak lakóhelyükről, érintkezzenek egymással és fogyasszanak. Ezt azonban gyakorlatilag ellehetetleníti az, hogy egyrészt senki nem akarja elkapni a vírust, másrészt a március 28-án életbe lépő kijárási korlátozások miatt jelentősen beszűkült azoknak a tevékenységeknek a köre, amiért egyáltalán jogunk van kimenni otthonunkból.

Sok elemzés születik azzal kapcsolatban, hogy egyes szektorok működését hogyan befolyásolja a járvány, arról azonban kevesebb szó esett, hogy az egyes emberek életére konkrétan milyen hatással van a kialakult helyzet. Ezért múlt héten közzétettünk egy felhívást, arra voltunk kíváncsiak, hogy az olvasók a saját bőrükön milyen változásokat tapasztalnak, megvan-e még a munkájuk, vannak-e tartalékaik, és egyáltalán mire számítanak a következő időszakban.

A rengeteg beérkező levél egy jó része alapvetően pozitív hangvételű. Ezeket olyanok írták, akiknek viszonylag stabil a munkája. De persze sajnos többségben vannak azok, amelyek súlyos gondokról, bizonytalanságról és tehetetlenségről tanúskodnak. Azonban a szinte kilátástalan helyzetben lévők között is akadnak olyanok, akik a szörnyű állapotok ellenére is bizakodóak, sőt, az emberek közötti összefogásra, és jó értelemben vett leleményességre, talpraesettségre is láthatunk példákat.

Totális megsemmisülés

Nem sejtetnek túl sok jót az elkövetkezendő időszakra a fejvadászoktól és könyvelőktől kapott levelek. Az egyik fejvadász cég munkatársa úgy fogalmaz:

Minden leállt, senki nem mer interjúzni, meg amúgy is le vannak állva a gyárak... Totális megsemmisülés.

Egy bérszámfejtő arról ír, hogy több partnerénél is komoly leépítések vannak, néhány cégnek pedig már gyakorlatilag le is állt a működése. Mindez az ő jövedelmére is hatással van, mert a bevétele attól függ, hogy a nála lévő cégeknél mennyien dolgoznak. A szállodákból és más vendéglátóhelyekről a veszélyhelyzet bejelentése után szinte azonnal elküldtek mindenkit. 

Tucatjával gyártom a kilépőpapírokat, és jelentem ki az embereket

– írja, de csak most jöhet majd a neheze, mert a partnerei között vannak olyanok is, amelyek valószínűleg még home office-ból se tudnak majd tovább működni. Az egyik legfontosabb megrendelőjénél meg karanténba került valaki, ezért lehet, hogy ott is leállás lesz. 

Nagyon sok munkánk van most, a normál napi teendő mellett rengeteg a kiléptetés, kezdőknek a járványügyi elkülönítés miatti tömeges táppénz igénylések, a munkavállalók és a munkáltatók tőlünk várnak információt munkajogi, adózás, tb kérdésekben, a nagy élőmunka igényű cégek a mi számításainktól (átmeneti speciális járulékfizetés) teszik függővé a működést. Két tűz között vagyunk, nagy rajtunk a felelősség és a nyomás

 – teszi hozzá. A helyzete egyébként nem tragikus, tartalékai vannak, és a gyereke is dolgozik már.

Per pillanat kilátástalan a helyzet

Sok levelet kaptunk olyanoktól is, akik azokban az ágazatokban dolgoznak, amelyek a koronavírus hazai megjelenése és a veszélyhelyzet bejelentése után szinte azonnal leálltak. Ide tartoznak egyebek mellett a turizmusban és vendéglátásban dolgozók: idegenvezetők, szuvenírboltosok, pultosok, pincérek, szakácsok vagy az utazási irodák alkalmazottai. Az adókedvezmények ellenére közülük sokakat már elbocsátottak, az pedig, hogy kinek mekkora tartaléka van, nagyon változó.

Az egyik olvasónk azt írta, egy ideje már a vendéglátásban dolgozott, papíron többnyire négy órában, vagy alkalmi bejelentéssel foglalkoztatták. Legutóbbi munkahelyén március elején kezdett, öt munkanapot dolgozott, majd bezárt a hely, őt pedig kirúgták. Albérletben lakik, amit márciusban már nem tudott fizetni, ezért a főbérlője megkérte, hogy áprilistól költözzön ki a lakásból.

Most kb. van 6000 forintom, és fogalmam sincs, hogy mit kezdjek. Nincs semmilyen opcióm, hogy valahova mehetnék. Munkát persze keresek, de nem sok sikerrel. AZ UTCÁRA FOGOK KERÜLNI!! Ezt teljes őszinteséggel írom, semmilyen drámai túlzással. Sajnos ez a tényállás. Szóval hogy telik a napom ebben a helyzetben? Hajléktalan leszek úgy néz ki.

Egy szintén turizmusban dolgozó hévízi párt is kirúgtak az állásukból, ők azt írják, jelenlegi egyetlen bevételi forrásuk a három gyerekük után járó családi pótlék:

Nem kell járulékot fizetni, rendben, de 0 a fizetésem, mivel fizetetlen szabadságra küldtek. Feleségem KATA-s vállalkozó, neki sem kell fizetnie, remek, de 0 a bevétele! Azért kamarai tagsági díjat azt azért fizetni kell, és helyi adókat is! Mégis miből kellene eltartani a családunkat? Állások nincsenek a környéken. Más szférában próbálkozunk, de itt sincs előrelépés. Per pillanat kilátástalan a helyzet.

A reklám- és a rendezvényipar is kómában van

A gazdasági válságok idején nagyon sok cég első körben a marketing költségeit vágja vissza, ez ugyanis olyan kiadáscsökkentést jelent, amit jelentős leépítések nélkül, szinte azonnal meg lehet lépni. Sok reklámszakember, marketinges és PR-os írt nekünk arról, hogy a megrendelőik sorban mondják fel a megbízásokat. Rendezvényszervező cégek munkatársaitól és vezetőitől is sok levelet kaptunk, ezen a területen is rengeteg a lemondás, illetve a halasztás.

A tavaszi és nyári programok egy részét nyár végére, vagy őszre tolták, de a levélírók szerint ezek az időpontok is bizonytalannak tűnnek. A halasztások az esküvőkhöz kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtóknak sem kedveznek, a fotósok, videósok és rendezvényszervezők megbízásainak többségét is lemondták. Leálltak a színházak és leállt a filmipar is, és a forgalmazók is csak októberre mernek premiert tenni.

Kaptunk egy emailt a producerektől, hogy mindenki tegyen le mindent, elhalasztják a forgatást. Egyelőre nem tudjuk, mikor dolgozhatunk újra, de az egész stábnak megszűnt most a munkája, sőt igazából amennyire tudom már mielőtt mi megkaptuk az emailt szinte minden magyar és külföldi produkció leállt

– írta az egyik produkciós cég munkatársa. Bajban vannak a ruhaboltok és más üzletek tulajdonosai, illetve munkavállalói is. Sokan elégedetlenek az adókedvezményekkel támogatott ágazatok körével, szinte mindenki azt szeretné, hogy az ő tevékenységére is terjesszék ki az engedményeket. 

Egy boltos pedig, aki az üzlete bezárására kényszerült, nem érti, hogy a trafikokra miért nem vonatkoznak a korlátozások:

Engem egy dolog zavar... Én az üzletemben háromkor bezárok. A szomszéd dohányboltban meg vígan megy az élet.. kávé...sör..öten ülnek bent... hárman söröznek kint... Egyenlőség???

A levelek alapján azok a vállalkozások kerültek igazán nehéz helyzetbe, ahol éppen most hajtottak végre valami fejlesztést, vettek fel hitelt, vagy vásároltak ingatlant, és emiatt nem maradtak tartalékok a túlélésre.

Most kell megleckéztetni őket?

A végrehajtás alatt álló adósságokat miért kell tovább fizetni?

 – kérdezi az egyik levélíró. A kormány ugyanis bevezette a hitelek törlesztésére vonatkozó moratóriumot és a kilakoltatási moratóriumot is, emellett felfüggesztették az adótartozások behajtását, valamint könnyítettek bizonyos szektorok és a kisadózók nagy részének adóterhein is, viszont egy csoport kimaradt a könnyítésekből:

A levélíró úgy fogalmaz:

Ez a réteg a társadalom legalja, pedig véleményem szerint mindegyikük helyzetének megvan az oka, talán minden egyes ügy mögött tragédiák lapulnak. Ezek az emberek azok, akiket mindenáron most kell megleckéztetni? Ezek az emberek azok, akiket ebben a helyzet megmenteni nem, de megalázni mindenképpen meg kell? Most? Amikor VÉSZHELYZET van???? Vagy a kormány a végrehajtók jövedelmét mindenáron biztosítani és garantálni akarja? Másét nem, de az övéket mindenáron? Akkor vajon miért nem lehet, hogy levonják a végrehajtó havi díját, azt a 10 %-ot, mely még mindig nem a munkabér/nyugdíj 33-50 %-a. És akkor boldogság!

Az ortopédcipő-készítők már évek óta rendkívül nehéz helyzetben vannak, egy elavult kormányrendelet miatt több mint 130 ezer mozgáskorlátozott ember ellátása van veszélyben. A mostani válság pedig végképp a tönk szélére sodorhatja őket, az Ortopéd Cipőkészítők Szövetségének levele alapján a gyógycipőket készítő cégek már áprilisban fizetésképtelenné válhatnak kormányzati segítség nélkül.

Olyan alkalmazottaktól is kaptunk leveleket, akik a munkáltatójuk bánásmódját kifogásolták. Az egyik levél alapján egy használtruha-értékesítéssel foglalkozó bolthálózat dolgozóira nyomást helyeznek azért, hogy maguktól mondjanak fel, mert így a cégnek nem kellene kifizetnie a végkielégítéseket és a távolléti díjakat.

Programozó vagyok, semmi sem változott

Fontos azonban, hogy sok pozitív tartalmú, bizakodó levelet is kaptunk. Ezek nagy többsége az informatikai szektorban dolgozóktól jött.

Mivel már a válság kitörése előtt is távmunkában dolgoztam programozóként, egyelőre csak annyiban érint a dolog, hogy most a gyerekeim is itthon vannak, itthonról tanulnak, amennyire tudnak

– írta egyikőjük, de volt, aki még ennyire sem részletezte:

Programozó vagyok, semmi sem változott.

Több webfejlesztő levelében is az volt, hogy egyelőre semmilyen jelentős problémát nem érzékelnek. Az egyik szoftverfejlesztő pedig irigylésre méltó helyzetben van:

Külön megjegyezném, hogy éppen tegnap kaptam 6 számjegyű fizetésemelést, ami a jelen gazdasági helyzetben igencsak ellentétes azzal, ami általában most történik a munkavállalókkal.

És az üzenetek alapján úgy tűnik, egyelőre a gyógyszercégeket és az építőipari vállalatokat sem viselte meg nagyon a helyzet. Mint ahogy a kiskereskedelemben sem valószínű, hogy tömeges leépítésekbe kezdenek majd. Van, ahol inkább már a túlságosan sok munka jelent gondot:

Higiéniai cégnél dolgozom. Március hónapban (de már februárban is) ugyanannyi létszámmal a szokásos normál rendelésállomány többszörösét kezeljük. Totál túlterheltek vagyunk, most már tényleg fáradunk. Először csak a fertőtlenítő hatású szerek és adagolók (kéz, felület), majd a toalettpapír, szappanok, kéztörlő papírok felvásárlása is megindult. Szóval mi dolgozunk, sokat dolgozunk.

Küzdelem a talpon maradásért

Cégvezetőktől, cégtulajdonosoktól is kaptunk üzeneteket. Azokban az ágazatokban, ahol nincs teljes leállás, ott igyekeznek megtartani az alkalmazottakat, amíg erre lehetőségük van. Az egyik olvasónk rendezvényeszköz-bérbeadó céget vezet, és a válság előtt emellett még utazási tanácsadással is foglalkozott, négy állandó alkalmazottja van. Viszont már egyáltalán nem jönnek a megbízások, ezért belevágtak valami teljesen újba, hogy talpon tudjanak maradni: költöztetésbe, fuvarozásba, bútor összeszerelésbe és gyümölcskiszállításba kezdtek, amire azonnal jöttek is a megrendelések.

15 nappal ezelőtt még egy sikeres fiatal vállalkozó voltam, aki az idei rendezvényes szezont tervezgette úgy, hogy az első negyedévben, minden korábbi rekordunkat megdöntöttük. Ma mesterdiplomás közgazdász és cégtulajdonos vagyok, aki az 5. emeltre cipeli a friss gyümölcsöket Juli néninek. Szinte napról napra küzdünk azért, hogy együtt maradjon a csapat. A srácok felajánlották, hogy a különböző munkákon kapott jattokat gyűjtsük egy közös perselybe, amit fordítsunk a cég életben maradására. Megható kezdeményezés volt a részükről

– tette hozzá. De akad olyan is, aki bármennyire is szeretné, mivel bevétel nincs, a járvány ideje alatt nem tud fizetést adni az alkalmazottainak, arra viszont garanciát vállalt, hogy a veszélyhelyzet elmúlta után továbbfoglalkoztatja őket:

Semmilyen tartalékom nincsen, mert mindig mindent a megélhetésünkön kívül visszaforgattam a cégbe. Most esett le, hogy ez a stratégia mekkora öngyilkosság volt! (...) Javaslatomra, a közös megegyezés mellett tették le a voksukat, ingyenes jogi tanácsadást vettek igénybe, így egy olyan, rájuk nézve előnyös megállapodást kötöttem velük, hogy a válság végén továbbfoglalkoztatási kötelezettségem van, figyelmen kívül hagyva a néhány hónapos munkaviszony megszüntét. Így nem esnek el az eddig ledolgozott éveiktől.

Egy egyetemista lány pedig arról írt nekünk, hogy az iskola mellett eddig bejárónőként dolgozott, de egy kivételével az összes ügyfele lemondta a megbízást.

Lassan két hete nincs bevételem azt az egy ügyfelet leszámítva, szülői segítségre pedig egyáltalán nem számíthatok. Most jön a jó rész: nagyon vonakodva, hiszen frissen költöztem, de ráírtam a tulajra, hogy nagyon-nagyon sajnálom, de a vészhelyzet idejére nem lehetne csökkenteni a bérleti díjat? Vonakodva kissé, de belement. Nagyon hálás vagyok neki. Ahogyan a barátaimnak is, mert kifizetik az albérletemet, a rezsimet, a kajámat, amíg nem találok új munkát.

Egy 60 éves hölgy olvasónk évekkel ezelőtt szinte járóképtelen lett a cukorbetegség egy ritka szövődménye miatt. Munkahelye és pénzügyi tartaléka nincs. Rokkantsági ellátás mellett volt egy kis pluszbevétele abból is, hogy magántanítványokat fogadott. Azonban a járvány miatt 10 tanítványból 5 visszamondta az órákat, pedig a hölgy az online oktatás lehetőségét is felajánlotta. Azonban a társkeresés terén a rendkívül nehéz helyzet ellenére is meglátja a pozitívumot:

Van a járványnak egy előnye: nem várhatják el tőlem, hogy majdnem nulla netes beszélgetés után randira és szexre kerüljön sor

– írta levelében.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!