Bulcsú
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Totojázik a kormány az azonnali intézkedésekkel

D KOS20200406021
2020.04.08. 22:02 Módosítva: 2020.04.08. 22:15

Ha az ország döntő részét hetekre vagy hónapokra bezáratja az állam, sokaknak kifejezetten megtiltva, hogy tovább dolgozzanak, az óriási károkat okozhat a gazdaságban. Az okos és gyors válságkezelésen múlik, hogy mekkorák lesznek a károk, ahogy az is, hogy ezek mennyire lesznek tartósak. 

Bár egyénileg és vállalati szinten is érdemes megpróbálni minél jobban alkalmazkodni a körülményekhez, azt nem nehéz belátni, hogy

ilyen helyzetben döntően a mostani állami lépések fogják megszabni az állampolgárok jó részének belátható jövőjét.

Ezért egész Európában akcióba léptek a kormányok és igen komoly támogatási programokat indítottak be a károsultak érdekében. 

  • Kinek segít a csomag?
  • Mikor állnak elő a részletekkel?
  • Mekkora lesz igazából?
  • Mekkora bajt okoz a késlekedés?
  • Máshol mivel álltak elő a kormányok?

Kétszer ad, aki gyorsan ad

Érdemes ezért végignézni, hogy a többi európai országban, így például a legközelebbi versenytársainknál miket és mikor léptek az egyes kormányok a gazdasági zuhanás ellen. Nyilván a központi bankok is sokat tehetnek azért, hogy helyreálljon a hitelezés, vagy hogy optimális legyen a mentőcsomagok finanszírozása. De itt most csak arra fókuszálunk, hogy az egyes kormányok milyen lépéseket tettek, mert ők tudnak igazán gyorsan érdemben beavatkozni a legfontosabb területeken. 

Csak a megvalósult döntéseket hasonlítottuk össze, az ígéretek ugyanis keveset érnek azoknak, akiknek rövid időn belül elfogy minden pénze. Ugyanígy, néhány helyen a gyors gazdaságmentő csomag részeként próbált tálalni a kormány számos olyan intézkedést is, amiknek igazából semmi közük nem lesz hozzá.

Még a valóságban is létrejött kormányzati programok között is igen sokfajta lépés született, ezeket a Bruegel alapján három csoportba osztottuk:

  • Azonnali költségvetési hatással járó lépések: Ezek vagy azonnali kiadással járnak, mint a például a részmunkaidő vagy járvány miatt kirúgottak támogatása. Vagy azonnal elmaradnak a kormány bevételei, ilyen például egyes adók olyan ideiglenes törlése, amiket később sem kell az érintetteknek kifizetniük.
  • Halasztások: Ide tartozik például, ha egyes adók vagy járulékok fizetését felfüggesztik, de később azért ki kell majd fizetni őket. De ide jön például az olyan hitelmoratórium vagy közüzemi számlák felfüggesztése is, amiket magáncégek, bankok, közművek felé nem kell fizetniük az érintetteknek, csak később. Ezek csökkentik az állam bevételeit idén, de később majd növelni fogják. A magáncégek profitja csökken ettől, ami miatt kevesebbet fognak adózni, de a moratórium után viszont ennyivel többet fognak.
  • Egyéb likviditási támogatások, garanciavállalások: Sok ország próbált új, célzott segítséget nyújtani a fejlesztési bankján is keresztül, hitelkeretek, exportgaranciák és hasonlók formájában. Ezeket azért érdemes külön kategóriába tenni, mert itt az érintett vállalatoknak külön jelentkezniük kell, nem automatikusan jár mindenkinek, mint mondjuk egy adó felfüggesztése. Ezek egyébként nem feltétlenül járnak kiadással már idén az egyes kormányok számára, de plusz kockázatokat vesz ilyenkor a nyakába az állam, szóval később járhatnak.

Ezekbe a kategóriákba nem fér bele a gazdaságösztönzés egyik fordított esete, amikor a kormányok elhalasztják a tervezett beruházásaikat most a járvány vagy a karantén miatt. Ezeket nagyon nehéz felmérni, mert természetükből adódóan nem feltétlenül nyilvánosak. Itt egyébként az is sok információt hordozhat, ha mondjuk adott presztízsberuházást viszont mindenképp meg akar tartani a helyi vezetés. 

Emellett ha azt akarjuk megnézni, hogy az egyes kormányok a saját lehetőségeikhez mérten mekkora méretű mentőcsomagot szántak a munkavállalók és a gazdaság védelmére, akkor az országok saját GDP-jéhez mérve érdemes összehasonlítani ezeket. Értelemszerűen a tavalyi gazdasági teljesítményhez, azaz a 2019-es GDP-hez.  

Ha megnézzük a vizsgált országokat, az lesz a legfeltűnőbb, hogy mintha a magyar kormány nagyon keveset szeretne azonnali segítségre költeni másokhoz képest. Egyéb likviditásbővítő intézkedések viszont történtek nálunk is, viszont azt csak a jegybank csinálja (az MNB a saját terveit kedden jelentette be), például Lengyelországhoz hasonlóan. A többi országhoz sincsenek beleszámolva a saját jegybankjaik programjai.

   Azonnali Halasztás Egyéb likviditásbővítés
Magyarország 0.40% 8.30% 0.00%
Belgium 0.70% 1.20% 0.00%
Spanyolország 0.70% 2.00% 9.10%
Olaszország 0.90% 13.00% 7.30%
Görögország 1.10% 2.00% 0.50%
Franciaország 1.20% 9.40% 12.50%
Egyesült Királyság 1.40% 1.40% 15.10%
Hollandia 1.60% 3.20% 0.40%
Dánia 2.10% 7.20% 2.90%
Lengyelország 2.90% 3.30% 0.00%
USA 5.50% 2.60% 4.10%
Németország 6.90% 14.60% 38.60%

Forrás: Bruegel, ING. A Bruegel cikke április 8-án frissült utoljára, szerepelnek benne az MNB április 7-i döntései is, azonban a táblázatuknál még március 30. szerepel dátumként.

Ez viszont nem azt jelenti szerencsére, hogy ennyire durván szűkmarkú lenne a mi kormányunk. Ez csak a mostani állapot azokkal a lépésekkel, amiket egyébként a legtöbb ország már március elején-közepén meghozott. Nálunk is lehet tudni, hogy tervezünk még sokkal komolyabb lépéseket, csak kicsit később, mert még nem találtuk ki őket teljesen. Az azonnali érdemi kiadások súlyos csúszása inkább azt jelzi, hogy

a többiekhez képest totojázik a magyar kormány.

Sürgős döntési helyzetben azzal nem spórol a kormány semmit, ha egy hónap csúszással adja ki az intézkedéseit. Sőt, az elmélyülő válság és a naponta ezrével megszűnő munkahelyek miatt a költségvetés is sokat bukhat a késlekedésen. Hogyha nem gyorsult fel az, hogy nálunk naponta négyezer embert rúgnak ki, akkor valószínűleg nem kevés elbocsátást lehetett volna megelőzni, ha néhány héttel ezelőttre már kitaláljuk, hogy mit is akarunk gyorsan adni.

Nem lett volna muszáj ennyire lassúnak lennünk

A gyorsaságunk azon se múlhatott, hogy esetleg meg kéne vitatni a kormányzati ötleteket, mint máshol: nálunk aztán tényleg azonnal azt csinál már a kormány, amit akar. Az erős állam nem abban mutatkozik meg, hogy kétszer annyian dolgoznak a minisztériumokban, mint tíz éve, vagy hogy extrán sok minisztérium foglalkozik-e a gazdasággal. Hanem például, hogy milyen minőségben tudják az intézményeink ellátni a feladataikat.

Bejelentésekben nálunk se volt hiány, de eddig legfőképp csak azt jelentettük be, hogy majd később is bejelentünk valamit.

Akiknek leállt a cégük és elfogyott a pénzük, azok a hajukra kenhetik az olyan biztató szavakat, hogy valamikor később valamilyen formában lehet, hogy jogosultak lesznek valamennyi támogatásra. Ez egy ideig segíthet fenntartani némi bizalmat, de különösen a kisebb cégeknek nem lesz hónapokra elég tartaléka, és várhatóan az se fogja lázba hozni őket, hogy egyszer majd kaphatnak viszonylag olcsó hitelt. Ahogy könnyen lehet, hogy inkább addig se fizet valaki a partnereinek, amíg nem derül ki pontosan, hogy mi fog megvalósulni az állam részéről.

hiába dobunk be sok nagy számot ezermilliárdokról vagy hogy a GDP hány százalékát fogjuk "átcsoportosítani" valamilyen időtávon, ha a tényleges szabályozásra közben hiába vár mindenki hetek óta.

Azért is furcsa ez a lassabb beavatkozás, mert hozzánk később ért el a járvány, mint sok más európai országhoz, eleve némileg több időnk volt gondolkozni. Ráadásul a tervezett kormányzati mentőcsomagunkban semmi újdonság nincs, szinte teljesen ugyanazokat a megoldásokat fogjuk használni (egyébként rövid- és középtávon is, a hosszú távra pedig még kevesen terveznek), amit a többi uniós ország, legfeljebb egy kicsit szűkmarkúbban.

Egy fontosabb kivétellel, de ezen biztosan nem kellett sokat gondolkozni: az valószínűleg egy egészen egyedülálló megoldás lenne az EU-ban, ha a már kirúgottaknak tényleg csak annyi lesz az érdemi, igaz, nem kormányzati válaszunk, hogy "így jártatok". A probléma egyébként nem csak középosztályból potenciálisan lecsúszó embereké, a legszegényebbekről most alig tudunk valamit, de az ő helyzetükkel kapcsolatban pláne nincs túl sok okunk bizakodásra.

Ha érdekli még, hogy más országok mit léptek eddig, akkor az IMF országokra lebontott, összefoglaló jellegű, angol nyelvű listája hasznos lehet.

(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök szavaz az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. április 6-án. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)