Marcell
20 °C
27 °C
Index - In English In English Eng

GDP 2020: van nemzetgazdaság, amely felére olvad, de olyan is, amely másfélszeresére nő

2020-04-16T161901Z 2114805805 RC2S5G9CFTU9 RTRMADP 3 HEALTH-CORO
2020.04.18. 11:17
Izgalmas olvasmány az IMF által közzétett, valamennyi nemzetgazdaságra egyenként megadott 2020-as, illetve 2021-es gazdasági prognózis. A két végpont, a polgárháború sújtotta olajállam, Líbia, amely gazdasága nagyobb részét elveszíti az idén, míg a legjobban egy leendő olajállam, a semmiből olajtermelésbe fogó kicsi Guyana növekedhet. A szolgáltatások jobban esnek, mint az ipar, a legkevésbé pedig a mezőgazdaság sínyli meg a járványt.

Kezdjük egy elsőre talán meglepő állítással! Hiába okoz hatalmas gazdasági kiesést, sok helyen szinte összeomlást a koronavírus, az IMF várakozásai szerint (legalábbis saját számításaim szerint) körülbelül ugyanannyi ember él olyan gazdaságban, amely 2020-ban is növekedni tud, mint amennyi olyanban, amelyik visszaesik.

A meglepő állítás akkor is igaz, ha amúgy számosságát tekintve sokkal, de sokkal több nemzetgazdaság lesz majd mínuszban, de néhány nagyon népes ázsiai állam, Kína, India, Indonézia, Fülöp-szigetek és Banglades pluszban zárhat.

Haász János Haász János
A fejlődés kézzelfogható

Yovan Gunardio Prasetyo kortyolt egyet az ebéd helyett ivott teájából, és fellapozta az újságot. A vidéki tanítói állás a Kis-Szunda-szigetekhez tartozó Sumbawán nem az az állás volt, amire annak idején a kis Yovan vágyott, de hát milliárdos bankvezér vagy elitkommandós nemigen lehet az ember, ha hét testvér között felnőve kell diplomát szereznie egy állandóan nyomorgó családban. A nyomor mondjuk a tanítói pályán is elkísérte, a tea volt a reggelije és az ebédje is, de legalább vacsorára jutott rizs és párolt zöldség - ez már jelentős életszínvonalbeli növekedés volt a néhány évvel ezelőtti, főiskolai évekhez képest.
Kortyolta ebédjét, miközben végiglapozta az újságot. A gazdasági rovathoz érve eszébe jutott, amit annak idején, az egyetemen olvasott egy külföldi - a hazájukban már örvendetesen betiltott - külföldi oldalon, miszerint hazájában a leggazdagabb négy embernek annyi vagyona van, mint a legszegényebb százmilliónak (Európában aligha történhetne ilyen, gondolta akkor nem kevés nemzeti büszkeséggel a lelkében). Közben eljutott a hírekben odáig, hogy az IMF várakozásai szerint a koronavírus ellenére, néhány nagyon népes ázsiai állam, így köztük Indonézia gazdasága is erősödhet még ebben az évben is. Yovan Gunardio Prasetyót nagy boldogság töltötte el. Örült, hogy az a négy ember ezután már nem 100, hanem talán 102-103 millió embernél is gazdagabb lesz.

Kedves olvasó, ez a mininovella az Index első novelláskötetének megjelenése alkalmából született. Az Istennek nehéz a kortárs magyar prózairodalom tizenhét meghatározó szerzőjének 26 novelláját tartalmazza. A kötet itt megvásárolható.

A végpontok

Ha mintegy 200 állam GDP-változását összehasonlítjuk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy lesz néhány gyakorlatilag a többiekkel nem összevethető, kiugró szélsőérték.

2020-ban ez a negatív oldalon Líbia (mínusz 58,7 százalék),

a polgárháború sújtotta olajállam. Bizakodásra ad viszont okot, hogy az IMF 2021-re már a katonai és az olajpiaci háború végével számolhat, mert 2021-re 80,7 százalékos GDP-emelkedést vár az országban.

A pozitív végpont pedig Guyana, (plusz 52,8 százalék),

amely kis dél-amerikai állam a koronavírus nélkül gyakorlatilag megduplázta volna a GDP-termelését, miután elindult a hatalmas tengeri olajtermelési projektje.

A korábban koldusszegény Guyana a szintén teljesen legatyásodott Venezuela nyugati szomszédja, és ugyanannak köszönheti a 2020-ra jósolt nagy emelkedését, amelynek sokan az idei visszaesésüket, az olajnak.

Csakhogy amíg az ismert olajállamokban, Szaúd-Arábiában, Norvégiában, Kuvaitban és a hasonló országokban a bázis magas termeléséhez képest visszaesés következik be az alacsonyabb jegyzések miatt, addig Guyana a semmiről lő ki, egy főre jutó olajkészlete mindenkit megverhet és az amerikai Exxon már el is kezdte idén a kitermelést.

A nagy visszaesők

A két kiugró ország mellett az idegenforgalomból élő államok esnek még vissza erősebben, így Makaó (majd 30 százalékkal), Aruba, San Marino, Seychelles (10-12 százalékkal), illetve Venezuela (mínusz 15 százalék), amelynek gyors leépülése inkább az önsorsrontó gazdaságpolitikai rémálomhoz kötődik, mintsem a mostani vírushoz. Környezetünkben Horvátország a legnagyobb áldozat (mínusz 9 százalék), mi pedig a leginkább válságálló gazdaság lehetünk (mínusz 3,1 százalék).

Amilyen ronda lesz világszerte 2020, olyan szép 2021.

Természetesen ez a nagy növekedés elsősorban a gyenge bázis miatt ilyen szuperpozitív, mindenesetre az IMF jóslata szerint jövőre, az egész világon csak a reménytelen örök vesztes Venezuelában várható további visszaesés. Minden más országban pozitív lesz a GDP-változás előjele.

Ha egy kicsit az egyes országoktól most elrugaszkodunk, és belegondolunk, hogy miként is néznek ki a mindennapjaink a válságban, például amikor

  • nem megyünk pékhez, hanem kenyeret sütünk,
  • nem járunk fodrászhoz, hanem hajat vágunk,
  • nem megyünk kocsmába, hanem havonta egyszer hazaviszünk egy rekesz sört,

akkor gyakorlatilag úgy is fogalmazhatunk, hogy eltűnik, vagy legalábbis nagyon nagy mértékben visszaszorul a szolgáltatások hozzáadott értéke a világ GDP-jéből.

A gazdaság hármas szerkezete

A nemzetgazdaságok klasszikus felosztásában, a mezőgazdaság, ipar, szolgáltatások hármasában a koronavírus a legjobban a szolgáltató szektorokat változtatja meg. A vírus akár egy kicsit arra a gyakran előrángatható kérdésre is rávilágíthat, hogy milyen furcsán méri a GDP az emberi aktivitást.

570 forint egy kiló kenyér, ha a péktől vesszük, de ha mi sütjük, 150 forintból és egy kis áramköltségből megvan (fél kiló liszt, 3 dl víz, kevés élesztő, olaj, só, cukor), ugyanannyit, talán ugyanolyan jót is ettünk, de harmadannyi GDP-t sem termeltünk.

Ha levágja a feleségünk a hajunkat, ugyanúgy le lesz vágva, mintha fodrászhoz mentünk volna, de otthon 0 forint, külső szolgáltatónál 2500 forint volt a GDP-termelés. Ha hazamenekítjük a beteg dédnagymamát a koronavírusos idősotthonból, és a család a következő hónapban ingyen ápol, akkor kivettük a GDP-termelésből azt a 200 ezer forintot, amit a szolgáltató elkért.

A sort természetesen bármeddig folytathatjuk, az otthoni karantén-kávézónkban 50 forint lesz az a kávé, ami a kedvenc utcai kávézónkban 290 forint volt.

A mezőgazdaság lett a király

A vicc az, hogy a vírus idején az élelmiszertermelés felértékelődik, az ipar inkább csak stagnál, a szolgáltatások pedig visszaesnek.

Azokban a rettentően szegény országokban, ahol a GDP-termelésből a legnagyobb a mezőgazdaság aránya (Mali, Libéria, Sierra Leone, Niger, Togo) 2020-ban is növekedés lesz, vagy legfeljebb enyhe visszaesés.

Ezen országok szomorú valósága, hogy a mezőgazdaság adottságai nem jók, egyáltalán nem termel sok mezőgazdasági terméket mali, csak mivel a lakosság 90 százaléka önellátásra törekszik, szolgáltatások és ipar szinte nincs is, így mégis ennek a legnagyobb az aránya.

Ipari hatalmak

Az ipar legnagyobb aránya azokban az országokban jellemző, amelyek nem különösebben izgalmasak, turisztikailag, pénzügyileg, vagy bármely más szolgáltatásban nem kiugróak, de van egy bivalyerős ipari szektoruk, ez elsősorban az olajipar szokott lenni.

A világ országai közül az ipar aránya a legnagyobb Azerbajdzsánban, Bruneiben, Szaúd-Arábiában, Katarban és Gabonban.

Ezek az államok is elég válságállóak, még az olajár árának visszaesése ellenére sem sokat esnek vissza (Brunei még nőhet is).

Végül a tercier szektor

A modern piacgazdaságokban a szolgáltatások dominálnak. Ha egy miniállamban nincs hely mezőgazdaságra, vagy iparra, viszont van az országnak valami vonzó pénzügyi, turisztikai, esetleg szerencsejáték szoláltatása, ott szinte 100 százalék a nemzetgazdaságban a szolgáltatási szektor aránya: Gibraltár, az említett Makaó, a Kajmán-szigetek például ilyen.

Közülük az IMF csak Makaót tüntette fel külön, de azt láttuk, hogy az a gazdaság harmadával apadhat az idén. Valójában a legfejlettebb államok, az Egyesült Államok, vagy Nagy-Britannia szolgáltató szektora is 80 százalékot jelent a GDP-ből, ezen államok mintegy 6 százalékot eshetnek majd vissza.

Szolgáltatások és GDP

A GDP-mutatót szokás szidni, mondván nem jól méri az emberiség előrehaladását, értékeit, a boldogságot. A klasszikus példa a válóperes ügyvéd munkadíja, annak örüljünk, ha ők több GDP-t termelnek?

A koronavírus mindenesetre elsősorban a szolgáltató szektort veri fejbe. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy a munkájukat elveszítő szakácsok, pincérek, baristák és fodrászok boldogságérzete eléggé visszaesik.

Az alternatív jólét-elméletek viszont újra felvethetik, hogy mennyivel csökken az elégedettségünk, a boldogságunk, amikor a GDP azzal csökken, hogy otthon iszunk kávét, a hazait esszük ebédre, vagy a párunk vágja le a hajunkat.

(Borítókép: Zöldséget vásárolók egy líbiai boltban a koronavírus-járvány kitörését követően Misratában 2020. április 16-án. Fotó: Ayman Al-Sahili / Reuters)