Géza
1 °C
16 °C

Orbán Krisztián: A vírus új ideológiát hozhat

000 1NX3CF
2020.05.06. 11:49
2008-ig a piaci fundamentalizmus, a hatékonyság és a globalizáció istenítése volt a mainstream gondolat a világgazdaságban. A kaotikus 2010-es évtizedben mindez alapjaiban megkérdőjeleződött. 2020 után a biztonság igénye fog felerősödni, és a külső ellenségkeresés miatt az USA és Kína élesen fog ütközni. Ha nem is feltétlenül katonákkal, de technológiákkal, a másik hiteltelenítésével és devizaháborúval biztosan, véli Orbán Krisztián, az Oriens ügyvezető partnere.

Mit hoz a válság a világgazdaságban és a nagypolitikában? Mi vár ránk a következő tíz évben, merre megy a világ – ezekre, a nem kicsi kérdésekre kereste a választ Orbán Krisztián, az Oriens ügyvezető partnere a Hősök Tere Karantén Szalonjában május 5-én. (A másfél órás felvétel itt elérhető.)

2020 és az elmúlt 12 év

Orbán Krisztián szerint 2020 korszakváltás lesz, nem is elsősorban az egészségügyi helyzet miatt, hanem az azt követő, ma még beláthatatlan gazdasági válság miatt. Nem lesz könnyű, de aki szereti a pozitív olvasatokat, az bíztató, hogy a járvány kiemelheti és megerősítheti a 2010-ben kezdődő átmeneti és kaotikus évtizedből az értékeket.

Milyen is volt ez a 2010-es évtized?

A 2008-as nagy pénzügyi válság hirtelen aláásta az Egyesült Államok gazdasági hegemóniáját és azt az ideológiát, amelyet röviden piaci fundamentalizmusnak hívtunk.

Ezen elmélet szent tehene a globalizáció volt és a világ, vagy legalábbis a Nyugat hitt a nyugati modellek univerzalitásában, 2008-ban azonban ez megbukott.

A hatékony piac vegytiszta formájában, illetve annak még létező díszleteiben (IMF, WTO, Világbank) már kevesen hittek, sok kritika érte az Egyesült Államok dominanciáját is, de nem volt a korábbi világnak és ideológiának egyetlen domináns alternatívája.

Ám minden rend csak addig működik, ameddig valaki azt betartatja."

Márpedig az elmúlt évtizedben eltűnt a globális seriff. Barack Obama már rendszeresen és még szofisztikáltan arról beszélt, hogy Amerikának nem feladata a világszintű rendteremtés, erre jött Donald Trump, aki még pozitív üzenetet, ideológiát is adott ennek a gondolatnak, ez lett az America First program.

Trollok és potyautasok

A kaotikus évtizedben az egyes államok eltérő stratégiákat választhattak.

Voltak sokan, a nyugat-európai államok többsége például, akik csendőr nélkül is mintakövetők maradtak, de megjelentek a potyautasok és a trollok.

A potyautas (Kína, Magyarország, Lengyelország, Törökország) nagyjából úgy csinál, mintha hinne a rendszerben, de próbálja a maga hasznára kijátszani azt, folyamatosan, a saját maga érdekében feszegeti a kereteket. Kína a legerősebb példa, amely állam elsősorban a szellemi termékek megszerzésére specializálódott, és ezzel nyert lökést a saját fejlődéséhez.

Orbán Krisztián
Orbán Krisztián
Fotó: Huszti István / Index

A trollok (Oroszország, Észak-Korea, Irán) keményebbek, ők magát a rendszert akarják rombolni, fő céljuk, az egész világot meghatározó nyugati szövetségek, a NATO, az Európai Unió aláásása, ebben sikeresek is (brexit, 2016-os amerikai választás, EU-ellenes pártok támogatása, Krím, Ukrajna).

Visszajön a seriff

Az évtized végén aztán annyi változott, hogy 2017-2018 körül vissza-visszanézett a seriff rendet tenni. Erre példa

  • az amerikai törvény, amely az amerikai bíróságoknak megengedte, hogy a nagyösszegű külföldi korrupciót elkövető, nem amerikai állampolgárokat is szankció alá lehet venni, vagyonuk zárolható, vagy elkobozható.
  • a teljesen elburjánzó technológiai cégeknek is ráléptek a sarkára (Facebook),
  • a potyautasok, elsősorban Kína ellen is történtek gazdasági lépések.

2018 végére az amerikai politikai elit már nagy konszenzusban ellenségnek tekintette Kínát. Azok a tudósok, akik korábban forrást kaptak a kínai államtól, vagy annak fedett cégeitől, nem kaphattak érzékeny területeken állásokat, az USA fellépett a kínai kultúrát terjesztő Konfucius intézetekkel szemben, szigorú felvásárlási szabályokat hozott, gyakorlatilag a kínai tőke nem vehetett technológiai cégeket, és ebben az új COCOM-listában Európára is számított az Egyesült Államok.

Alternatív ideológia

Minden világrendnek van ideológiája, amely legitimálja a hatalmat, és a polgároknak segít abban eligazodni, hogy mi az érték, miként lehet előrejutni. A 2010-es évtizedben, a piaci fundamentalizmus, mint gondolatrendszer hitelessége már csorbult, a gazdasági értelemben vett hatékonyság és annak kulcsszavai (liberalizáció, privatizáció, globalizáció) megbuktak, de nem jött helyettük új narratíva.

Apró pontokon, egy-egy témában támadták a rendszert, de főszabályként mégis velünk megmaradt, a keretek nem kérdőjeleződtek meg.

  • Megértettük az elburjánzó populizmust, de attól még nem lett elfogadható a multiellenesség, vagy az idegenellenesség.
  • Felfogtuk a klímaváltozást, de csak „piackonform” módon kezelgettük, jött a CSR, de a fundamentális és radikális válaszokat nem fogadtuk el.
  • A technológiai szektorban a piac és a monopóliumok védelme alatt még a privátszféra védelméről is elfeledkeztünk, vagy a helyi sajtó totális szétzúzását is elfogadtuk.
  • A jegybanki függetlenség dogmája miatt 2009 után a FED és az ECB olyan válságkezelést hajtott végre, amellyel a 2010-es évtized során végig a leggazdagabbak jártak jól, nem azok, akiket menteni kellett volna.

Új helyzet, új stratégiák

2008 előtt alapvetően mindenki az univerzális nyugati modell elérésére törekedett, 2008 után viszont változatos lett a világ. Jött két fontos esemény, az arab tavasz, amelyet az Egyesült Államok hagyott elbukni, illetve 2012-ben Hszi Csin-ping lett Kína vezetője, amiről utólag már tudjuk, hogy egy olyan pillanat volt a hatalmas ország életében, mint amikor Vlagyimir Putyin átvette a hatalmat Oroszországban.

Az új rendben sok opció lett, már nemcsak az Egyesült Államokhoz, de Kínához (Ázsia és Afrika sok országa), vagy Oroszországhoz is lehetett húzni, esetleg lehetett egyensúlyozni ezen hatalmak között. Ebben a kavalkádban vegyes stratégiák alakultak ki. Lássunk erre néhány érdekes példát!

  • Törökország például NATO-tag, de autokrácia, amely a szíriai menekültek kiengedésével zsarolja az uniót.
  • Vietnam kommunista diktatúra, viszont a Nyugat fő szövetségese a térségben.
  • Dél-Korea demokratikus állam, szabad piaccal, amely egyensúlyoz Kína és az USA között.

2020: karantén, gazdasági válság

Ebben a meggyengült inerciarendszerben ért minket a 2020-as egészségügyi és gazdasági válság. A karantén pedig felgyorsít bizonyos folyamatokat, például jól látható, hogy a jövőben már nem egy világ lesz, hanem kettő, a két központ pedig az Egyesült Államok és Kína.

Mindkét államban erős belső feszültségek vannak, és ezeket semmi nem gyógyítja úgy, mint egy külső ellenség,

Kína erre a szerepre szinte önként bejelentkezett, 2020 elején állítólag Hszi maga is azt mondta, hogy 30 éves ellenségeskedésre kell felkészülni. De az amerikai elnökjelöltek, Donald Trump és Joe Biden is egymással versenyezve Kína-ellenesek, újra megjelent a Kína egy kommunista ország kifejezés.

Vírusvádaskodás

Az elmérgesedett hangulatot jól jellemzi, hogy a koronavírus elterjedésénél is, amikor masszívan alulkezelték a járványt a nagy országok, akkor a másikban találták meg a bűnöst.

  • A kínai „farkasharcosok”, a netes propagandisták amerikai eredetű betegségről, a katonák terjesztette kórról beszéltek.
  • Miután az Egyesült Államok is katasztrofálisan kezelte a betegséget, neki is kellett valaki, akit hibáztathat, Trimék folyamatosan Vuhan-vírusnak és nem Covid-19-nek hívják a betegséget és kínai laborokra mutogatnak.

Jöhet a háború

A közeljövőben ez a konfliktus eszkalálódni fog – véli Orbán Krisztián, aki szerint valószínűleg nem valódi háborúra, legfeljebb proxy-háborúra kerülhet sor (például olyan polgárháborúra, ahol Kína és az Egyesült államok eltérő feleket támogat), de jöhetnek a gazdasági háborúk:

  • a fő front a technológia, különösen a kettős használatú, hadászati technológiák lehetnek,
  • szakérőkért, tehetségekért is megy majd a küzdelem,
  • a felek igyekeznek csökkenteni a másik gazdasági mozgásterét,
  • aláássák egymás politikai rendszerét, tombolhat a propaganda,
  • devizaháború is indulhat a későbbiekben, bár ezen a fronton még nagyon le van maradva Kína.

Hol lesz az EU?

Az Európai Uniónak úgy kell az Egyesült Államok barátsága, mint egy falat kenyér. Európának nincs meg a saját védelmi kapacitása, de mintha a hidegháború óta nem lenne meg a saját leadership kapacitása sem. Bürokratikus maszatolásban jók vagyunk, olykor ez még segít is megoldani helyzeteket (görög válság), de egy komolyabb konfliktusban nincs ott az EU, Ukrajna Washingtonra figyel, nem Brüsszelre.

Valójában az Egyesült Államoknak is nagy szüksége lenne az EU-ra, például a „Cocom-listája” semmit sem ér, ha az EU, a maga azonos szintű technológiájával üzletel a kínaiakkal. A baj csak az, hogy Donald Trumpnak németfóbiája van, és ő az elnök. Ha Biden nyer, akkor több az esélye egy amerikai-európai összefogásnak Kína ellenében, ha Trump, akkor megjósolhatatlan a viszony.

Oroszország is nagy kérdés

Hasonlóképpen megjósolhatatlan, hogy milyen lesz az orosz–kínai viszony. Korábban volt egy iskola, amely szerint

hosszabb távon a szomszédos Oroszország és Kína nem lehet jóban egymással.

Kína földhiányban szenved, kizsigereli a földjeit, nem tudja tápálni a lakosságát. Oroszországban ott van Szibéria, amely a globális felmelegedéssel egyre inkább megművelhető, Egymáshoz nagyon közel, ugyanakkora területen él Oroszországban 20 millió ember, mint Kínában 200 millió. E nézet szerint az orosz államférfiak tudják, hogy Kínával konfliktusba fognak kerülni és csak a Nyugattal összefogva tudják megvédeni magukat.

Viszont lehet, hogy ez hamis illúzió, és már rég lehorgonyoztak egymás mellett, mert egy rezsim rövid távú érdekei nem feltétlenül esnek egybe a hosszabb geopolitikai érdekekkel.

Új ideológia

A koronavírus segít megváltoztatni az uralkodó ideológiát. Felértékelődik a biztonság, az államtól azt várjuk, hogy avatkozzon be, ne vesszen el a vállalatok tudása, a sok felhalmozott érték. A jó beavatkozáshoz pedig sok pénz és jó állam kell, megfelelő képességekkel.

Azok az országok tudják tehát a válságot jól kezelni, amelyekben az állampolgárok hisznek, és ahol a kormányok már bizonyították, hogy vannak kvalitásaik a problémák kezelésében: Németország, Szingapúr, Dél-Korea.

- mondja Orbán Krisztián.

Ha fontosabb lesz a biztonság, mint a hatékonyság, akkor előtérbe kerül a létbiztonság, az egészség, a klímavédelem, minden és mindenki, aki engem képes megvédeni.

Most erre az üzenetre lehet rezsimet alapítani, de, hogy ezt ki közvetíti a legsikeresebben, a nemzetbiztonságra hangsúlyt helyező nemzeti, a, környezetvédelemre fókuszáló zöld, vagy az egyéni létbiztonság mellett ágáló baloldali, az még a jövő zenéje. Egy azonban biztos: a jó és erős, megfelelő képességekkel bíró állam nem az autoriter állam, mert abban nem hisznek a polgárai,

az új világban nem a trolloknak, és nem a potyautasoknak áll a zászló.

Az új világrendben ugyanakkor a nemzetállami keretek alighanem megmarad, de az elképzelhető lesz, hogy nem közös szupranacionális szervezeteink lesznek, hanem például a WHO helyett lesz egy egészségügyi szervezete az amerikai és a kínai világnak is.

Orbán Krisztián előadása nem Magyarországról szólt, de a közgazdász szerint

mi, magyarok vélhetően a nyugati rendszer határain belül szeretnénk maradni, németorientációjú térségünk esélyei annyiban még javultak is, hogy amikor az ellátási láncok rövidülnek, a szereplők közelebb kerülnek a központhoz, akkor a magyar beszállítók szerepe felértékelődhet.

Borítókép: WANG ZHAO / AFP